Fogorvosi szemle, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

zott, amely szinte teljes biztonsággal a kötőszövet javára dől el [7]. Tehát csak a pontosan illeszkedő implantátumnak van esélye intermedier kötőszö­veti réteg nélkül, direkt oszteogenezissel, reakciómentesen gyógyulni a csont­ban. Ezeket a feltételeket elsősorban a kör átmetszetű implantátumokkal és a hozzá pontosan méretezett előfúrókkal teljesíthetjük. ad.2. Soltész és mtsai 1981-ben modellkísérletekkel és számításokkal igazol­ták, hogy a többlépcsős implantátumok a csontszövet gyógyulásának idősza­kában biomechanikailag kedvezőbb módon viszik át a rágónyomást a csont­szövetre, mint a lépcső nélküli formák [11]. A hengerek közötti lépcsők el­osztják a vertikálisan fellépő rágóerőt és ezzel megakadályozzák az implantá­­tum legmélyebb pontján a csontszövet túlterhelődését. A lépcsők teherelosztó szerepe elsősorban a terhelés kezdeti időszakában fontos, mert később, már az implantátum felszínébe belenőtt csontszövet a nyomáselosztást átveszi és a lépcsők csak alárendelt szerepet játszanak. ad.3. Az implantátum felszínének területe egyaránt függ a hengerek átmé­rőjétől és az implantátum tengelyének hosszától. A lehető legkisebb átmérőt keresve maximum 15 mm hosszúság mellett a 3 mm, 3,3 mm és a 4,7 mm átmérőt választották, így az implantátum csonttal érintkező felszíne mintegy 280 mm2, ami kb. másfélszerese egy átlagos méretű kisőrlő gyökérfelszín nagyságának. A hosszanti és harántirányú bevágások egyrészt védik az imp­­lantátumot az elfordulás ellen, másrészt a csonttal érintkező felszínt növelik. A fenti elvek alapján általunk kialakított implantátum testrésze az állcsont­ban foglal helyet, fejrésze pedig a száj­üregbe nyúlik. A lapos fejrész és a testrész közötti körkörösen futó nyaki bemélyedés polírozott, amely a gingiva­­hám tapadása számára biztosít kedvezőbb lehetőséget (1. ábra). Az implantá­tum testrészében 10 mm mély, 2 mm átmérőjű csatornát alakítottunk ki a fogpótlás elhorgonyzása céljából. A lapos fejrészen 2 harántirányú bevágás a csapos műcsonk elfordulása ellen véd, illetve az egyértelmű behelyezhetőséget segíti. A kezdeti lépcsős, hengeres implantátumok mellett ma már többféle forma és méret áll rendelkezésünkre, amelyeket a gyakorlatban szerzett tapasztala­taink alapján alakítottunk ki (3. ábra). A Diakor műgyökér klinikai kipróbálása 1983. május 1-jén kezdődött, ekkor végeztük az első beültetést a Szentesi Kórház Szájsebészeti osztályán. Az azóta 3. ábra. A Diakor 11 implantátumsorozat

Next