Fogorvosi szemle, 2001 (94. évfolyam, 1-6. szám)

2001-06-01 / 3. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 94. évf. 3. sz. 2001. 111-117. Csongrád Megyei Önkormányzat Területi Kórháza, Szentes, Szájsebészeti Osztály Csontpótlással végzett dentális implantációk a maxillán DR. VAJDOVICH ISTVÁN, DR. BANDULA MIHÁLY ÉS DR. TÓTH ZSUZSA A Szentesi Területi Kórház Szájsebészeti osztályán a processus alveolaris maxillae, illetve a fogatlan állcsontgerinc különböző csonthiányainak pótlására egy ülésben végzett autofog csontszövet átültetésével kombinált dentális imp­lantációt 1990. márc. 1 óta végzünk. A csonthiány kiterjedtségétől, illetve a fogak meglététől függően műtéti módsze­reink a következők voltak: 1. az l/a típusú csonthiány miatt irányított csontregenerációs (GBR) technikával 394 beteget kezeltünk, számukra a műtét során 567 db DenTi implantátumot ültettünk be; 2. a mandibula kortikaliszából eltávolított monokortikális csontléc átültetést az l/b típusú csonthiány pótlására 47 be­tegnél végeztünk, 72 db DenTi implantátum beültetését követően. Ezen betegcsoportokban a vizsgált időszakban (1990. márc. és 2001. jan. 30 között) 14 db implantátumot vesztettünk el. Az implantátumok sikerességének relatív gyakorisága a vizsgált időszak átlagában 97,81 %-ot ért el. 3. A fogatlan felső állcsont fogmedernyúlványának kiterjedt (Il/a és b. típusú) csonthiányát merev autofog csontléc át­ültetésével pótoltuk. A csontlécet a csípőcsontból, ill. a tibiából vettük, majd a merev csontlécet a felső állcsont befo­gadó felszínére implantátumokkal rögzítettük. Ilyen csontpótlást 1992. febr. 1 és 2001. jan. 31 között 36 betegen vé­geztünk, a felhasznált DenTi implantátumok száma 147 db, az elvesztett implantátumok száma 7 db volt. Az implantá­tumok sik­ességének relatív gyakorisága ezen időszakban 97,28%-ot tett ki. Eredményeink azt mutatják, hogy az implantátumok a szabadon átültetett csont gyors felszívódását kedvezően befo­lyásolják, illetve, hogy a csontátültetéssel egy időben végzett dentális implantációk sikeressége nem kisebb, mint a külön lépésben végzett csontpótlások esetében látható. Hosszú távú kedvező tapasztalataink alapján módszerünket a fogatlan felső állcsont leépült állcsontgerincének, illetve a körülírt, részleges csonthiányainak pótlására alkalmasnak tartjuk. Kulcsszavak: processus alveolaris, csonthiány, autofog csont, transplantáció, implantáció Az egyes fogak elvesztése után az állcsontok fogme­dernyúlványa olyan mértékben elvékonyodhat és/vagy vertikális irányban is megkisebbedhet, hogy a hiány a fogpótlás készítését, illetve az elégtelen csontkínálat a megfelelő dentális implantátum beültetését megnehe­zíti vagy akár lehetetlenné teszi. Emellett a csonthiány mind funkcionális, mind esztétikai hibát is okoz. Ezek­ben az esetekben szükséges lehet az elvesztett csont­állomány pótlása. Különös jelentősége van az elveszett csont pótlásá­nak a maxilla frontális részén, ahol a bukkális csontfal igen vékony porózus csontból áll. Emiatt a periodon­­cium betegségeinek hatására könnyen felszívódik, ill. a fogak eltávolításakor gyakran eltörik. Az esetek egy részében az alveoláris csont körülírt hiányainak kiala­kulásában a foga­ka­t érő, azok elvesztését okozó trau­ma áll. A fogak elvesztése után már néhány hónappal, a bekövetkező gyors csontleépülés következtében hiá­nyozhat a megfelelő méretű implantátum beültetésé­hez szükséges csontkínálat. Ha a csonthiány pótlása nélkül mégis elvégezzük az implantációt, az implantá­tumok „túlélési esélye” csökken, a fogpótlás készíté­se nehézzé válik [15]. Fontos tehát, hogy az implan­­tátumos rehabilitáció tervezése során megvizsgáljuk és elemezzük a fogatlan állcsontgerinc térbeli kiter­jedtségét, anatómiai-topográfiai helyzetét [10,17]. Se­bészi korrekcióra általában akkor van szükség, ha a gerinces bucco-palatinális átmérője kisebb, mint 5 mm, illetve vertikális magassága kevesebb, mint 8 mm [2, 11]. A fogmedernyúlvány csonthiányait a kiterjedtségük és elhelyezkedésük szerint többféle módon lehet osz­tályozni [ 3, 6, 29]. Az elmúlt évek alatt szerzett ta­pasztalataink alapján osztályunkon a csonthiányok jelö­lésére egy egyszerű beosztást alakítottunk ki és hasz­nálunk. Beosztásunk alapja a fogmedernyúlvány hiá­nyának térbeli kiterjedtsége, amely a kezdeti, kiindulási állapotból (1. ábra, a) vertikális és/vagy bukko-palatinális irányú leépülés (sérülés) következtében jött létre. A csont­hiány ennek a folyamatnak az eredménye, amelyet az implantátum­ok beültetésével egy időben, vagy azt meg­előzően a hosszú távú sikeresség érdekében pótolni szükséges. Érkezett: 2001. március 10. Elfogadva: 2001. május 16.

Next