Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)
2006-06-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 6. sz. 2006. 115-119. Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Fogorvostudományi Kar A csírahiányok előfordulási gyakoriságának vizsgálata a DEOEC FOK Gyermekfogászatán 1999 és 2003 között DR. SZEPESI MÁRTA, DR. NEMES JUDIT, DR. KOVALECZ GABRIELLA, DR. ALBERTH MÁRTA A fogak számbeli eltéréseit vizsgálva az aplasia előfordulási gyakorisága relatíve nagy. A probléma korai felismerése fontos, terápiája gyakran összetett munkát igényel. A szerzők a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Fogorvostudományi Karának (DEOEC FOK) Gyermekfogászatán megjelent 669 gyermek (283 fiú, 386 leány) OP felvételét és pontos anamnézisét felhasználva vizsgálták az aplasia előfordulási gyakoriságát, a leggyakrabban és legritkábban előforduló hiány-lokalizációkat és hiánykombinációkat. Az általuk nyert adatokat összehasonlították az irodalmi adatokkal. Összesen 52 gyermek esetében (7,76%) találkoztak csírahiánnyal. Totális anodontiát egyetlen esetben sem találtak. A leggyakrabban hiányzó csíra a 22 volt, ezt követte a 45,12, majd a 35 aplasia. A leggyakrabban előforduló kombinációk az 12-22 hiány és a 35-45 hiány voltak. Az általuk tapasztalt adatok többségükben megfeleltek a nemzetközi adatoknak. Kulcsszavak: aplasia, előfordulási gyakoriság, hiány-lokalizáció, hiánykombináció Bevezetés Gyermekkorban a nem extractióból származó foghiány előfordulási gyakorisága jelentős. Csírahiányok előfordulhatnak mind a maradó-, mind a tejfogazatban. Jelentkezhetnek izoláltan vagy más szisztémás megbetegedés részjelenségeként. Az aplasia egy-egy, a hypodontia pedig több fog hiányát jelenti. Az oligodontia átmenetet képez a hypodontia és az anodontia között [19]. Ez utóbbi a legsúlyosabb, melynek három alcsoportja ismertpartialis, subtotalis vagy totalis - aszerint, hogy a teljes fogazatra vagy csupán egy-egy kvadránsra vonatkozik a hiány. A csírahiányok kórszövettani szempontok alapján is csoportosíthatók, így beszélhetünk aplasiáról, amikor a fogzacskó kifejlődik, de valamilyen oknál fogva felszívódik, illetve agenesiáról, amikor már a fogzacskó sem fejlődik ki. Az aplasia előfordulását a világ számos pontján vizsgálták. A kapott eredmények nagy szórást mutatnak, 2,7%-tól 7,9%-ig [20, 14]. Munkánk során célunk volt meghatározni az általunk vizsgált populációban a csírahiányok előfordulási gyakoriságát, s azt nemzetközi adatokkal összehasonlítani, megítélni, hogy melyek a leggyakrabban és legritkábban előforduló hiány-lokalizációk és hiánykombinációk. Vizsgáltuk továbbá, hogy milyen az aplasia nemek közötti eloszlása, az önálló kórképként, illetve társbetegségként, szindrómákhoz kötött előfordulása. (Az adatbázist tartalmazó táblázat a szerkesztőknél megtekinthető.) Anyag és módszer Retrospektív vizsgálatunkat a DEOEC FOK Gyermekfogászatán kartonok felhasználásával végeztük. Válogatásunkban azon gyermekek szerepeltek, akikről 1999 és 2003 között klinikánkon a pontos anamnézis és diagnózis mellett OP felvétel is készült. Egy általunk szerkesztett táblázatban rögzítettük a személyi adatokat, a klinikánkon való megjelenés dátumát, a diagnózist, valamint az OP-ből és a részletes anamnézisből megállapított csírahiányok lokalizációját. A nyolcas fogak hiánya nem képezte vizsgálatunk részét. Eredmények Az ismertetett időszakból 669 gyermek került kiválogatásra, 283 fiú és 386 lány. A legfiatalabb gyermek 4 éves, a legidősebb 18 éves volt. Összesen 52 gyermek eset Érkezett: 2004. szeptember 27. Elfogadva: 2005. május 9.