Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)
2009-12-01 / 6. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 102. évf. 6. sz. 2009. 217-222. Szegedi Tudományegyetem Fogorvostudományi Kar, Fogászati és Szájsebészeti Klinika, Szeged Az azonnali implantációról a Denti® implantátumok azonnali beültetésével szerzett 10 éves tapasztalataink alapján DR. VAJDOVICH ISTVÁN, DR. NAGY KATALIN A szerzők közleményünkben a Denti® implantátumok azonnali beültetés műtéti módszerével szerzett több mint 10 éves tapasztalataikról számolnak be. Az elért eredményenk bizonyították, hogy az azonnali műtéti módszerrel beültetett Denti® implantátumok sikeressége a vizsgált időszakban meghaladta a 95%-ot. A saját retrospektív vizsgálataikra alapozott hosszú távú tapasztalataik, valamint az általuk elérhető nemzetközi irodalmi adatokból levonható következtetések is azt bizonyítják, hogy az enosszális implantátumok azonnali beültetés műtéti módszerével adekvát feltételek megléte mellett hasonló hosszú távú sikeresség érhető el, mint a hagyományos technikával végzett beültetési módszerekkel. Az azonnali beültetésre kerülő implantátumok beültetése előtt mérlegelni kell a várható sikerességet befolyásoló tényezők meglétét. Kulcsszavak: Denti® implantátumok, azonnali beültetés, összeointegráció, tapasztalatok Bevezetés A dentális implantátumok beültetésével végzett protetikai rehabilitáció módszerei az utóbbi évtizedekben folyamatosan változtak, fejlődtek. Különösen jól megfigyelhető ez a fejlődés az azonnali implantáció, illetve a beültetett implantátumok azonnali terhelésével kapcsolatos kérdésekben. A dentális implantáció klasszikus alapelvei szerint beültetést - a hosszú távú siker reményében - csak a fog elvesztése után 3-4 hónappal, a már meggyógyult állcsontokba szabad végezni. Ezt követően az osszeointegráció biztonságos létrejötte miatt a mukoperioszteum védelme alatt gyógyuló implantátumokat 3-6 hónapig nem szabad terhelni. Ugyanis a még nem összeointegrálódott implantátum funkcionális terhelésre a befogadó csontszövetben mikromozgásokat végez, ami az implantátum - csont érintkezési felszínén, az ún. interface-en a csontos összenövés helyett kötőszövetes elhatárolódást indukál, amely az implantátum elvesztését okozhatja [1,2, 4]. A műtéti módszer további előnye, hogy a beültetett implantátumok mukoperioszteummal történő befedése a csontos gyógyulás ideje alatt védi a periimplantáris szöveteket a fertőzéstől és megakadályozza a hámszövet benövését is. Ez a módszer olykor nehezen megoldható problémát, kihívást jelenthet mind az implantációs betegek, mind a beavatkozást végző fogorvosok számára. Belátható, hogy ily módon a végleges fogpótlást csak kb. egy év múlva kaphatja meg a beteg, emellett ez idő alatt jelentős életminőség romlást, számos kellemetlenséget, stresszt kell elviselnie. Mindezen nehézségek feloldására lehetőséget teremthet az implantátumoknak a fog eltávolítása után az üres alveolusba végzett direkt beültetése, az ún. immediát vagy azonnali implantáció módszere. Ez az implantációs módszer számos előnyt nyújthat mind betegeknek, mind a kezelő orvosnak egyaránt, ugyanakkor sikeres alkalmazása speciális ismereteket és gyakorlatot igényel. Az azonnali implantáció műtéti módszerét elsőként Schulte és Heimke 1976-ban, majd Schulte és mtsai 1978-ban közleményben ismertették [20]. Az elvesztett felső nagymetsző fog helyére azonnal, egy nagy tisztaságú, magas tömörségű hengeres lépcsős alumínium-oxid biokerámia implantátumot (Tübinger Sofort Implantat) ültettek be, eredményesen. A kezdeti kedvező eredmények az azonnali implantáció módszerével kapcsolatos további kutatásoknak nagy lendületet adtak. Magyarországon Vajdovich 1983-ban számolt be először a magas tömörségű, nagy tisztaságú polikristályos alumínium-oxid Diakor® biokerámia műgyökér (1. ábra) immediát implantációjáról [22]. A következő években a módszer a beültetést végző fogorvosok körében csak lassan terjedt. Ennek elsődleges oka a Branemark-féle klasszikus beültetési protokoll széles körű elfogadottsága volt. Az azonnali implantáció csak az utóbbi néhány évben vált általánosan ismert és elfogadott implantációs módszerré, amelyet a hosszú távú klinikai kutatási eredmények, il- Érkezett: 2009. augusztus 3. Elfogadva: 2009. szeptember 24.