Tangazdaság, 1988 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

VI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1,80 FT 1982. JANUÁR HU Gondolatok­ új­évkor Egyre távolabbról, egyre halványabban halljuk a szilveszteri, újévi pohárcsengést, a jókívánságokat. Az ünneplés, a megérde­melt kikapcsolódás után az élet rendje, hogy folytatni kell a mun­kát, vagy újra kezdeni, megerősíteni magunkban ami jó, megkísé­relni változtatni azon, amit felismertünk, hogy nem jó ... Egyszerűen szólva annyival is elintézhetnénk az új évet, hogy az alapjában olyan lesz, amilyenné mi magunk alakítjuk. A való­sóság mégis ennél sokkal bonyolultabb. Nem légüres térben élünk, hanem közösségben , családban, munkahelyen, iskolában — s aligha gondolhatjuk komolyan, hogy minden külső körülményt a magunk jól felfogott érdekei javára képesek vagyunk befolyásolni. Léteznek élet- és munkakörülmények, árak és bérek, erősödő köve­telmények, újabb és újabb igények, amelyekkel számolnunk kell. De nem így volt ez a múlt évben is? Józanul gondolkodó, az életet a szélsőségek mellőzésével megélő, önmagában bízó ember újévi optimizmusa ezért is mondható meg­alapozottnak. Olyan társadalmi, politikai és gazdasági közegben élünk, amely — ha mind nagyobb intenzitást és eredményesebb munkát is kíván mindnyájunktól — emberhez méltó jutalmat ígér és ad is. Okosabb, ésszerűbb és gondosabb munkálkodással, egy kicsit takarékosabb, de nem kuporgató és önsanyargató szemlélet­tel, mind az egyének, mind a nagyobb közösségek sokat valóra válthatnak abból, amit a jókívánság röviden így rögzített: boldog új évet... Minden külső körülményt, való igaz, nem tudunk függetleníte­ni magunktól — és ez éppúgy vonatkozik országunk népgazdasá­gára, mint a saját, családi pénztárcánk egyensúlyára — de igen so­kat ártalmatlanná tehetünk. Okos mértéktartással olyan egyéni és közösségi célokat tűzhetünk magunk elé, amelyeknek megteremtet­tük a feltételeit. Meg kell barátkoznunk — a gyors léptek helyett — a fokozatos, az apróbb lépések tudományával, szemléletével is, amelyek előbbre visznek. Tudni kell örülni a kisebb eredmények­nek, sikereknek is, nemcsak a látványos, a falrengető, a másokat meghökkentő teljesítményeknek. Nem az új év, hanem korunk követelménye, hogy egészséges önvizsgálattal állítsuk méltó helyükre az olykor fényüket vesztett, megkopott erkölcsi értékeinket. Ne kézlegyintés, vagy gyanakvással felérő dicséret övezze azokat, akik csak jól, becsülettel tudnak dol­gozni, s talán mégis nehezebben jutnak előre az anyagi javak megszerzésében. Ne legyen nagyobb tekintélye egyetlen közösség­ben sem a szerencséseknek, a rámenősebbeknek, akik gyakran le­nézik az „élhetetleneket”. Előfordul, hogy sajnálat, szánalom lengi körül az ilyen embereket, akik ugyan nem költik haszontalanságra a jövedelmüket, nem szórják a pénzt, de valahogy mégse jutnak az ötről a hatra. Vegyük észre jobban a csendben, önreklámozás nélkül dolgozó embereket, akik soha nem emelnek szót a maguk érdekében, és mindig a sor végén állnak, ha fizetést, bért emelnek, lakást osztanak ... Kapjon nagyobb megbecsülést, köszönetet, a nyílt és őszinte szó, vélemény, a kritikai szellem, a közösségért önzetlenül munkál­kodó ember. Az új évben jobban kell merítenünk mindenütt az emberben rejlő, kiapadhatatlan forrásból, de ehhez táplálni is kell e forrást. Emberi szóval, közeledéssel, okos szigorral, követelmén­­nyel, de mindig az embernek kijáró tisztességgel Gyulatanyán a két ünnep között dolgoztak a gépjavítók. Képün­kön: kombájnok a szerelőcsarnokban. Kertész Mihály és Kertész Sándor javítás közben. Törzsgárdatagság, balesetvédelem Decemberben ülést tartott a vállalati szakszervezeti bizott­ság. Az első napirendi pontot Kais­­ler Zoltán személyzeti osztályve­zető terjesztette elő. Az új törzs­­gárdaszabályzat, mely 1982. ja­nuár 1-gyel lép hatályba, foglal­kozik első részében azzal, hogy kik lehetnek törzsgárdatagok. A tangazdaságnál, jogelődjeinél el­töltött legalább 5 éves folyama­tos munkaviszony esetén az ál­landó dolgozók megszerezhetik a törzsgárdatagságot. Az időszaki és nyugdíjas dolgozók, akik a gazdaságba évente rendszeresen visszatérnek, az elbírálás idősza­kában az eltöltött, összeszámí­tott munkaviszonyuk az 5 évet eléri, szintén megszerezhetik a törzsgárdatagságot. A törzsgár­­daszabályzat foglalkozik továbbá a törzsgárdatagok jogaival és kötelességeivel, az erkölcsi és anyagi megbecsüléssel, valamint a törzsgárdatagság keletkezésé­vel, megszűnésével, illetve szü­netelésével. Az új törzsgárdasza­­bályzathoz többen hozzászóltak, véleményt nyilvánítottak. A ja­vaslatokkal együtt a vszb-tagok elfogadták, amit majd a január­ban sorra kerülő bizalmi testületi ülés hagy jóvá. Az 1981. évi baleseti és mun­kavédelmi helyzet alakulásáról Markovics Miklós munkavédel­mi vezető adott tájékoztatást. Az elmúlt év azonos időszakát figye­lembe véve, kedvezőtlenül ala­kult az 1981. évi baleseti helyzet, különösen a táppénzes napok száma. Míg 1980-ban 373 nap volt, 1981-ben eddig 635 a kiesett napok száma. A balesetek több­ségénél az okok és okozati össze­függések között első helyen áll­nak a sérült dolgozók kedvezőt­len személyi, szakmai és maga­tartásbeli problémái. Előfordul továbbá munkaszervezési és el­lenőrzési hiányosságok is. A kö­vetkezőkben a tárgyi feltételek biztosítása mellett nagyobb fi­gyelmet kell fordítani arra, hogy a személyi és munkaszervezési tényezők hatékonyabban érvé­nyesüljenek. Az 1982. évi tagdíjbesorolás­ról és az 1981. évi tagdíj teljesí­téséről Módis Imréné számolt be. A tagdíjfizetési fegyelem laza, különösen a gyulatanyai kerü­letben. Dolgozóink figyelmét fel­hívjuk arra, hogy a besorolásnak megfelelően fizessék a havi tag­díjukat. Kovács Bertalan vszb-titkár az időszerű szakszervezeti fel­adatokról tájékoztatott. Többek között ismertette a politikai ok­tatás fontosságát. Az 1982. évi üdülőjegyekről szólva, kérte a főbizalmiakat, ismertessék a tag­sággal, s az igényeket mielőbb nyújtsák be a vszb-nek. Szó esett még a szocialista brigádok önértékeléséről, a jog- és hatás­körről. Diú ldú íi­áj énei lé liánunk minden ke­dve­s ohm sónknak ! (Elek Emil felvétele) írjuk együtt lapunkat Lapunk a „Tangazdaság” tar­talmi jobbítása, életszerűbbé té­tele, hitelességének, pontosságá­nak erősítése, a cikkírói, tudósí­tói munka megbecsülése, közér­dekű haszna — ezek a gondola­tok kaptak helyet azon baráti ta­lálkozón, amelyet a gazdaság párt-, gazdasági, társadalmi szer­veinek vezetői rendeztek a Ma­gyar Sajtó Napja alkalmából. Olyan vélemény és kölcsönös információcsere volt a sajtónapi megbeszélés, amely a havonta megjelenő munkahelyi lap egyre növekvő szerepére és feladataira irányította a részvevők figyel­mét. Többen elmondták, hogy a lapot a tangazdaság dolgozóinak többsége érdeklődéssel veszi kéz­be és sok hasznos olvasmányt ta­lál azokban. A különböző, távo­labbi kerületek dolgozói is vár­ják a lapot, hasznos tájékoztatá­sokat merítenek az egyes írások­ból, olykor pedig saját munkás portréjukat, hétköznapjaik egy­­egy epizódját ismerik fel a meg­jelent riportokban, cikkekben, arcképvázlatokban. Egy-egy szakmai kérdés, időszerű gazda­sági, termelési, vagy éppen szo­ciális, egészségügyi témakör megvilágításával is jól segíti a „Tangazdaság” a munkahelyi közérzet, demokratizmus formá­lását, a gazdatudat erősítését. Számos megszívlelendő és kö­zösen elvégzendő tennivalóra is felhívta a figyelmet a kötetlen hangulatú megbeszélés, melyen a párt-, gazdasági, társadalmi szervek vezetőin kívül azok is részt vettek, akik nevével a leg­gyakrabban találkoznak a lap olvasói. Még jobban kell töre­kednünk arra, hogy a lap azok­ra a munkahelyi kérdésekre igyekezzen választ adni, amelyek a dolgozók többségét vagy egy kisebb közösséget foglalkoztat­nak. Javaslatként hangzott el; jó lenne kiszélesíteni a közvéle­ménykutatást, minél több tan­gazdasági dolgozót megkérdezni arról, mit olvasnának a legszíve­sebben lapjukban, milyen téma­tervet állítson össze egy-egy idő­szakra a társadalmi szerkesztő bizottság. Természetesen szó esett a pon­tosság, a megbízhatóság mindig érvényes követelményeiről is, melyhez a szakemberek, a kü­lönböző területek, ágazatok ve­zetői minden segítséget megad­nak. Szorító azonban általában az időhiány, az írások leadása határidőhöz kötött, a valóságban szinte nincs lehetőség egy-egy írás visszaadására, átdolgozásá­ra, vagy éppen kihagyására. Kis lapunk, lévén négyoldalas és kis formátumú, mégis sok kéziratot „kíván”, ezért is szükséges to­vább bővíteni a cikkírók, tudósí­tók, érdeklődők körét. De nem csak ilyen praktikus okok miatt, hanem azért, hogy minél több dolgozó érezze sajátjának a la­pot és tudjon örülni a jó, hasz­nos, sokat mondó olvasmányok­nak és bosszankodni, ha tőle tá­vol álló, nehézkes, vagy éppen szakmailag nem éppen hibátlan mondatok is becsúsznak némely írásba. Szerkesszük, írjuk együtt lapunkat. Vendégház A faiskolai beruházás kereté­ben megépült szociális létesít­mény megfelelő kihasználása hosszú ideig gondot okozott a gazdaság vezetőségének. Az el­múlt időszakban végzett széles körű igényfelmérés végül is eredményhez vezetett. Megállapodás született az ide­genforgalmi hivatallal, amely­nek alapján lehetővé válik az épület jobb kihasználása. Az ország és a megye tájait megismerni ideutazó külföldi turisták elszállásolását szolgál­ják majd a korszerűen berende­zett helyiségek. Így a betakarí­táskor jelentkező vendégmunká­sok szállásigényének kulturált kielégítése mellett e szolgálta­tással biztosítjuk a létesítmény folyamatos hasznosítását.

Next