Fókusz, 1971 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1971-11-25 / 3. szám
Fock Jem Mátészalkán Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke október 27- én és 28-án Szabolcs-Szatmár megyében látogatott. A második napon Mátészalkával ismerkedett, s ennek keretében megnézte a Magyar Optikai Művek épülő gyáregységét is. A Minisztertanács elnökének és kíséretének Molnár Mihály üzemegység-vezető számolt be a legutóbbi — árvízi — látogatás óta eltelt időszak eredményeiről. Fock Jenő elvtárs ezután megtekintette a már működő szemüveglencse-gyártó üzemet Győzelem — utcahosszal Legutóbbi számunkban még csak a Vasas X„ Jubileumi fotókiállítás előkészületeiről számolhattunk be, most viszont már arról is, hogy a MOM fotókör fölényesen megnyerte a nemzetközivé bővített fotóversenyt. A gyár szakköre több mint száz ponttal előzte meg az Egyesült Izzó fotókörét. A vándorserlegre így az Elzett és a Danuvia neve után felkerült az Optikai Művek neve is. A november 7-i ünnepségek keretében nyílt meg a művelődési ház kupolatermében a legjobb képekből álló bemutató. Sáry István, a Vasas Szakszervezet titkára beszédében méltatta a fotóművészet jelentőségét és elismerését fejezte ki a MOM- nak a nagyszerű rendezésért. A kiállítást november 28-ig lehet megtekinteni, s vasárnap délelőttönként a legsikeresebb színes diák vetítésére is várják az érdeklődőket.* Kongresszus a munka jegyében (Folytatás az 1. oldalról) beilleszkedni a brigádokba, foglalkoznak velük, hogy megtalálják a helyüket a munkáiban. A MOM fiataljai a kongresszusi felkészülés során az üzem mellett tettek hitet. Helyesen ítélték meg, hogy az egész magyar ifjúság ügyét azzal szolgálják legjobban, ha helytállnak munkahelyükön, küzdenek a vállalat érdekeiért. Ismét egy példa kívánkozik ide. A MOM fiataljai eddig is részt vettek úgynevezett közhasznú társadalmi munkában, ilyen volt többek között a „6 órát Budapestért” akció. A küldöttértekezleten most felvetődött: miért ne lehetne a vállalatért is ilyen közhasznú társadalmi munkát végezni? És megszületett az elhatározás: ezután lesz egy új akció — „6 órát a MOM-ért". • Nem lehet teljes ez a kongresszusi köszöntőnek szánt kis számvetés, hiszen munka is több volt, mint amiről itt szó esett, s a terveket, elképzeléseket is csak érintettük. Ám, hogy bizakodással nézzünk a jövőbe — ennyi is elég. Tapasztaltuk az akaratot, a fiatalos lendületet, bizakodást ... Egyszóval: ifjúságuk jó úton jár! FIÓK A FAHÁZBAN Elkészültek a művelődési ház könyvtárának 15 évre szóló távlati tervei. Eszerint 1975-re a ház bővítésétől függően 70 négyzetméternyi területen külön folyóiratolvasó-szoba nyílik. Bővítik a könyvállományt a jelenlegi 18 ezerről több mint 20 ezerre. Az új könyvek 60 százaléka szépirodalmi, 40 százaléka pedig népszerű-tudományos, ismeretterjesztő és egyéb lesz. A könyvek száménak emelkedésével természetesen több lesz az olvasó, az elképzelések szerint a mostani 1200-as létszám 1800- ra emelkedik. Az új könyvek vásárlására fordítandó összeg évente a mostani 35 ezerről 45 ezerre emelkedik. Hogy az elképzelések valóra váljanak, a vállalat vezetőségével történt megbeszélés alapján az ebédlő szomszédságában, az ott lévő erdei faházban fiókkönyvtár nyílik. Ingyen mozi Az idén tavasszal készült először olyan katalógus, amelyből az érdeklődők megtudhatták, milyen műszaki kisfilmeket lehet megtekinteni a művelődési házban. Sajnos időközben ez az összeállítás már elavult, s ezért készült el az új, amely a napokban került a műhelybizottságok kultúrfelelőseihez. A füzet nemcsak a filmek címét, méretét, hanem rövid tartalmát is ismerteti. A megtekinthető ötven film között a korábbi évek tapasztalatainak megfelelően valószínűleg a számítógépekről szólóak lesznek a legsikeresebbek, de sokan keresik az automatákról, az űrkutatásról és a közlekedésről szóló filmeket is. A filmeket megfelelő számú nézők előtt mutatják be, a művelődési házban elsősorban a szocialista brigádokra számítanak. Egy-egy film vetítési igényét nyolc-tíz nappal korábban kell bejelenteni. A vetítéseket csak a gyár dolgozói látogathatják és minden előadás díjtalan. Lehet-e szép a modern építészet? Egy tavaly megrendezett közvélemény-kutatás szerint a MOM-ban dolgozó fiatalok közül sokan szeretnének művészettörténeti előadásra járni, ezért is rendezett a művelődési ház ifjúsági klubja ilyen előadássorozatot. A „Miért igénye minden kornak a művészet?” című — első — előadáson Borbíró Elek, festőművész, középiskolai tanár, sikeresen mutatkozott be a nagyszámú, fiatal hallgatóság előtt. Sokan voltak kiváncsiak az előadásra, s az érdeklődés a későbbiek során minden bizonnyal tovább nő, hiszen az első előadásra sokan csak azért nem mentek el, mert ezzel egyidőben a művelődési ház egy másik sorozat keretében jó filmet mutatott itt. A következő előadást szintén Borbíró Elek november 25-én tartja, az „Építészet sorozat társadalmi korok építészeti igényei” témakör keretében „TLehet-e szép a modern építészet?” címmel. A műszakiak tudnak legtöbbet a Szovjetunióról Vágni lehet a csendet. — Aragon-idézet következik: „Nem voltam többé ugyanaz az ember!” Milyen élmény hatására írta le az író? A válasz értéke egy pont. Megismétlem a kérdést ! A termen egy kis suttogás fut át, aztán újabb nagy csend várja a következő kérdést. A „Ki tud többet a Szovjetunióról” című vetélkedő döntőjén vagyunk, november 5-én, délután, a MOM Művelődési Házban. A kérdező — játékvezető —, dr. Harsing László, akit a rádió és a televízió vetélkedőiből is jól ismer mindenki. Nyolc öttagú csapat jegyzi a kérdéseket. A pillanatkép a döntő közepe táján, az irodalmi ismeretek számonkérésének idején készült. A MOM-ban immár hagyományos rendben, évenként követik egymást a vetélkedők. Rendszerint nagy történelmi események szolgálják a témát, mint ezúttal is a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére rendezték meg a vetélkedőt. Ki tud többet a Szovjetunió történelméről, földrajzáról, irodalmáról, művészetéről és tudományos, illetve technikai eredményeiről? Ez a kérdés. Összesen 21 csapat nevezett (105 fő), s három elődöntő után, most a nyolc legjobb csapat méri össze az erejét. Ezzel térjünk vissza ismét a döntő színhelyére. Az irodalmi kérdésekre — meglehetősen nehezek pedig! — meglepően jól felkészültek a csapatok. E sorok írója azóta tudja, hogy a versenyzők egyike-másika külön szabadságot vett ki, hogy a döntőre felkészüljék. De vessünk egy pillantást az eredményjelző táblára. Szoros verseny, noha ekkorra már a műszaki főosztály csapata kissé elhúzott a mezőnytől. A harc inkább az optika csapata és a munkaügyi főosztály együttese között élesedik ki... Első lett a műszaki főosztály csapata, következésképpen ők utaznak jövő tavasszal egy hétre a Szovjetunióba. A második díj 5000 forint! Az optikusok csapata nyerte el, nem sok pontelőnnyel ugyan a munkaügyi főosztály együttese előtt (ők 3500 forint jutalomban részesültek), de megérdemelten. „MOM-dinasztiák" A KAMARÁSOK ! VALAMIKOR nem ment ritkaságszámba, hogy a mesterség, a foglalkozás egész családokra kiterjedt, s emberöltőkön át öröklődött, ahogy mondani szokás: apáról fiúra. Hogy változtak az idők? Igen, változtak. A fiatalság előtt az életpályák számos lehetősége nyílt, más az életritmus, oldódnak a hagyományok. Egyre kevesebb az olyan család, amelynek tagjai egy foglalkozásban, egy munkahelyen hasznosítják magukat, ahol a szülők örökébe a gyerekeik lépnek. Fogyóban ugyan ezek a munkásdinasztiák, de azért szó sem róla, hogy nyomuk veszett volna. Szolgáljon örömünkre, hogy itt a MOM gyáregységeiben számos ilyen munkáscsalád dolgozik. Szívesen írom le, jóval több, mint másutt, megannyi üzemben. Szólaljanak meg itt közülük először a kamarások. SZÓLALJANAK MEG... — mondom, s most eszembe jutnak azok a percek, amikor leültünk beszélgetni és sehogyan sem akart a szó elindulni. Kicsit tűnődve nézett rám a Kamarás család két alapító tagja: Kamarás Károly, az apa és felesége. (A lányuk egyelőre el sem jött a találkozóra.) Tűnődtek, hallgattak, mert nemigen szeretnek magukról beszélni. Fél mondatokban már tudtomra adták, hogy nem sok megírnivalót sejtenek az életükben. Miért téma az, hogy évtizedek óta itt dolgoznak a MOM-ban? Hiszen dolgozni mindenképpen kell és ha ők itt kezdték, ebben az üzemben, mi sem természetesebb, hogy most is itt vannak. Arról pedig, hogy a lányuk is itt dolgozik az üzemben, legjobb lesz őt magát megkérdezni. — Egészen pontosan mikor jöttek az üzembe? — kérdeztem végül, hogy elindítsam mégis a beszélgetést. Kamarás Károly válaszolt először: — Én 1939 február 6-án! — Én 1937 októberében jöttem — mondta ekkor Kamarás Károlyné. — Régebben, mint a férjem, de közben jöttek a gyerekek, távol voltam néhány évet, 1949 óta azonban már egyvégtében itt vagyok... Megáll a kezemben, a toll, meg kell kérdezni valamit. — Itt ismerkedtek meg az üzemben? — Igen — mondták csaknem egyszerre. — Nyugdíjba is együtt megyünk el — mondta Kamarás Károly és a feleségére nézett. — A születésnapunk is egy hónapra esik — mondta az asszony. Mintha azt mondták volna: „mi elvégeztük itt a magunkét mind a ketten, s együtt elmegyünk”. Újra egy kis csend következik. Szeretnék tőlük valami kinyilatkozást. ■ Megkérdeztem . — Mi az mégis, amit ebben a gyárban a legtöbbre becsülnek, amiért a lányukat is szívesen hagyják itt maguk után? — Talán az emberek! Jól együtt vannak itt az emberek — mondta Kamarás Károly. Többet nem beszéltünk. Majd legközelebb a művelődési házban találkoztunk, az ünnepségen, ahol mind a ketten megkapták az arany pecsétgyűrűt, minthogy több mint 30 éves törzsgárda tagok. Kamarás Károly ekkor mutatott egy másik aranygyűrűt is: ezt a munkatársaitól kapta a 25 éves jubileumán. A CSALÁD harmadik tagja: Éva. Találkozni sem akart velem, mert mit mondjon ő, egyáltalán mit mondhatna? Szabódott, vonakodott, amikor telefonon felhívtam. Aztán mégis eljött a találkozónkra. Kamarás Éva különös helyzetben van: édesapja csoportvezető a 7-es osztályon, édesanyja MEO csoportvezető és 5 anyagkezelő. i A munkáját valahogy így fogalmazza meg: — Átveszem az anyagot édesanyámtól és tovább adom édesapámnak. Nagyjából ez a dolgom. De nem ezt tartja különösnek ... Neki nagyon nehéz — magyarázta —, mert nem tud szabadulni a gondolattól, hogy itt a gyárban őt másként ítélik meg, mint a többi fiatalt. Úgy érzi, hogy megbecsülést, elismerést nem maga szerezte magának , a MOM-ban eddig eltöltött hat év alatt, hanem — ha ebben része van — szülei tekintélyének köszönheti. Óh, nem, nem utalt erre senki sem; ez csak afféle belső szorongás... FURCSA volt hallani! Eddig többnyire azt tapasztaltam, hogy művészek gyerekeiben ébred ilyen szorongás. Most viszont azon gondolkodtam, hogy nemcsak a művészetekben lehet magasra lépni, hanem íme a munkában is születnek olyan életművek, amelyek szinte lenyűgözik az ifjabb generációt. Éva érettségizett, ezúttal mindegy, hogy nem ide készült, de követte apját anyját a MOM-ba. Azóta elvégezte az optikai szaktanfolyamot. ELHALLGATOTT és én felismertem az igazságot. Nem szorongásról van itt szó; Évát inkább sarkalja, serkenti a szülők példája és ez nagyon szép dolog... Mondhatjuk úgy is: bizonyítja, hogy Kamarás ... D. Kiss János 10 és cérna sikere A niltanács javaslatára tavaly szerveztek először szabás-varrás tanfolyamot, s noha az elmúlt esztendő is sikeresnek mondható, az ideivel össze sem lehet hasonlítani. Több csoportban is tanulják a lányok-asszonyok a varrás tudományát, de jellemző, hogy az egyik társaságnak 30 tagja van, holott ilyen létszámmal nem is lenne szabad tanulni. A művelődési házban elmondták, hogy a létszámnehézségek ellenére is sikeresen, a terveknek megfelelően léphetnek a tanulók januárban a haladó osztályba, júniusban pedig a gyakorlóba. Az amatőr szabók jövőre saját készítésű ruhákban járhatnak. HÍREK • Viszonozta ezévi látogatásunkat a Moszkvai Kiró il Oragyár. A közelmúltban 5 tagú szovjet delegáció töltött egy hetet vállalatunknál a két gyár között fennálló több mint két évtizedes, immár hagyományos kapcsolat jegyében. Vendégeink fogadásán részt vett Posch Gyula vezérigazgató, Suga János PB- titkár, Beke Aladár, a PB szervezőtitkára, Szíjj József szb-titkár és Gerencsér Géza KISZ-titkár. A vállalat életéről, munkájáról és fejlődéséről Nagy Árpád, munkaügyi és szociális igazgató adott tájékoztatót. Egyhetes itt tartózkodásuk alatt vendégeink igen jól érezték magukat, s valamennyi napjuk gazdag program keretében telt el. Kalauzolásukban és programjaik szervezésében mindvégig részt vett Beke Aladár et. és Horváth Sándor stb. titkárh. ez. Megtekintették fővárosunkat, a dunaújvárosi óragyáregységet, s a vállalat gárdonyi üdülőjét. A rendkívül szimpatikus és kedves szovjet vendégek a mielőbbi viszontlátás reményében búcsúztak vállalatunk kollektívájától. — Október hónapban látogatást tett vállalatunknál a Krasznaja Zvezda (a szovjet hadsereg lapja) két munkatársa, akik riportot készítettek lapjuk számára a MOM fejlődéséről és eredményeiről, a dolgozók szociális, anyagi, kulturális ellátottságáról, valamint a vállalatnál folyó pártpolitikai munkáról, az ifjúság és a nők helyzetéről. A kedves vendégeket a vállalat politikai és gazdasági vezetése nevében dr. Hullay Lajos, Czirják Emil, Surányi Vilmos és Bánhalmi Béla elvtársak fogadták. A szívélyes hangulatú beszélgetés után vendégeink meglátogatták az 5. osztályt, melynek munkájáról és az ott szerelt geodéziai gyártmányokról elismerően nyilatkoztak. — Lassanként végéhez közeledik az 1971-es vásári év, melyben a Magyar Optikai Művek, a hazai és külföldi látogatóknak újból számot adott arról, hogy finommechanikai és elektronikus műszereivel a világ élvonalába tartozik. A hazai felhasználók és tudományos körök elismeréssel nyilatkoznak a MOM-műszerek színvonaláról. Több éves hagyományainknak megfelelően az idei Budapesti Nemzetközi Vásár sem maradt hivatalos elismerés nélkül. Ezúttal Readmom 40-nel folytattuk a szép sorozatot. Külföldi vásárok közül a triesbadeni geodéziai kongresszust, a torontói és barcelonai vásárt emeljük ki. Az idei év egyik geodéziai szenzációja volt a lipcsei tavaszi vásáron első ízben bemutatott kódteodolit, amellyel meglepetést okoztunk a geodéziai szakköröknek. Az év hátralevő részében a limai vásáron és a párizsi szakmai bemutatón szeretnénk folytatni az eddig elért szép sikereket. — A november 10-én megtartott igazgatói tanácsülés megtárgyalta vállalatunk 1972. évi gazdasági célkitűzéseit, melyek szerint a termelési volumen’12 százalékkal, a dolgozók személyi jövedelme mintegy 4,5 százalékkal emelkedik a IV. ötéves terv második évében. A 12 százalékos volumennövekedésen belül több mint kétszeresére nő új gyártmánycsaládunk, a számítástechnikai eszközök gyártása, s megkétszereződik a tőkés országok felé történő export is. Értékesítési gondjaink nem lesznek, ugyanis a vállalat teljes termelési kapacitása konkrét kereskedelmi rendelésekkel van fedezve. — A jövőben lapunk hasábjain folytatásos cikksorozatban közöljük gyárunk történetét megalakulásától napjainkig. Egyes régi érdekes, illetve jelentős eseményt képekkel is megelevenítünk.