Fókusz, 1972 (2. évfolyam, 5-12. szám)
1972-04-04 / 5. szám
MOM DOLGOZÓINAK LAPJA II. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, 1913. ÁPRILIS 4. Imtézkedési terv és intézkedés BESZÉLGETÉSEK NAGY ÁRPÁD MUNKAÜGYI ÉS SZOCIÁLIS IGAZGATÓVAL A KOMMUNÁLIS ÉS SZOCIÁLIS LÉTESÍTMÉNYEK FEJLESZTÉSÉRŐL 1észültem erre a beszélgetésre. Úgy érzem, tekintélyes mennyiségű anyagot néztem át, mielőtt az alábbi interjú ügyében Nagy Árpád munkaügyi és szociális igazgatóhoz bekopogtattam. Tudniillik a téma kötelez, mert nem kevesebbről van itt szó, mint annak az intézkedési tervnek a végrehajtásáról, amely tulajdonképpen már évekkel korábban született... De legyünk egészen pontosak! 1969-ben a MOM pártbizottsága — a szakszervezeti bizottsággal és a KISZ-bizottsággal közösen — megvizsgálta a vállalat munkásainak helyzetét. Ez a vizsgálat az MSZMP Központi Bizottságának emlékezetes határozata alapján történt, amely tudvalevőleg a munkásosztály helyzetének javítását sürgette. Alapos, körültekintő munka volt. Brigádok alakultak, s ezek a brigádok pontos felméréseket készítettek, jegyzőkönyvek születtek, hovatovább csoportos, avagy személyes beszélgetésekre is sor került. Végül is ennek az alapos — számtalan kérdést érintő — vizsgálatnak az alapján született meg az az intézkedési terv, amely meghatározza a dolgozók politikai nevelésének, szakmai továbbképzésének perspektíváit és ugyanekkor az anyagi, szociális helyzetük javításának távlatait is. Az eredeti dokumentum mellett azóta jegyzőkönyvek, jelentések, tájékoztatók gyülekeznek, amelyek az intézkedési terv végrehajtásáról számolnak be. Át meg átböngésztem ezeket az iratokat és kétféle megállapítás fogalmazódott meg bennem. Az első, hogy az intézedési terv rendkívül következetesen halad a teljes megvalósulás útján. Számtalan örevendetes esemény született az esztendők során ennek a tervnek a nyomán. A másik megállapításom sajátos gondot okozott. Tudniillik rájöttem, hogy ezekről az eredményekről, illetve a teljes intézkedési terv végrehajtásának folyamatáról egy újságcikk szűkös terjedelmén belül — egyszerűen lehetetlen számot adni. Nyilvánvalóan — lévén az anyag hatalmas — csak valamelyik részlettel foglalkozhatunk. Dehát melyik legyen az? Ezzel elérkeztünk a beszélgetéshez; a kérdés most már Nagy Árpádhoz szól. Javaslatára lesz szó a következőkben az intézkedési terv egy fölöttébb érdekes fejezetéről: a szociális és kommunális létesítmények fejlesztésének ügyéről. (Alkalmasint lesz még rá mód, hogy más fontos kérdések kerüljenek terítékre, mint például a bérügyi intézkedések, avagy a dolgozók lakásgondjainak enyhítését szolgáló törekvések, s lehetne sorolni!) X Kezdjük azzal, hogy amikor az intézkedési terv készült, fokozott figyelmet szenteltünk (éppen az MSZMP Központi Bizottsága határozatának szellemében) a dolgozó nők és az ifjúság helyzetének vizsgálatára — mondta Nagy elvtárs. — Maradjunk a nők helyzetének javításánál. A kisgyermekes anyák legnagyobb gondja általában az, ha nem tudják elhelyezni a gyermeküket bölcsődében vagy óvodában, amíg ők dolgoznak. Következésképpen nálunk is szükségszerűvé vált a gyermekintézmények fejlesztése, vagyis egy új óvoda felépítését terveztük. Itt jegyzem meg, hogy már 1970-ben egymillió forintos költséggel bővítettük az óvodát. Elképzelés szerint most a XII. kerületi Tanáccsal közösen építettük volna fel az új, 300 gyerek elhelyezésére alkalmas létesítményt, s meg is kezdtük a tárgyalásokat. Időközben azonban néhány nehézség adódott, s módosítani kellett az eredeti elképzeléseket. — Beszélhetnénk ezekről a nehézségekről? — Miért ne? A kerületi tanácsnak, s sajnos nekünk sincs jelenleg pénzünk, hogy a tervezett, viszonylag nagyméretű beruházást megvalósítsuk. — Mi tehát az új megoldás? — Segítünk magunkon. A jelenlegi óvoda és bölcsőde épülete között van egy meglehetősen rozoga, ház, amelyet lebontunk és a helyére (egyelőre) előregyártott elemekből készült épület kerül. Természetesen nem ebben az ideiglenes házban akarjuk elhelyezni a gyerekeket, de felépítésével lehetőség nyílik arra, hogy az óvoda és bölcsőde épületében a gyermekek gondozására alkalmas helyiségek szabaduljanak fel. — Hol tartanak ma ennek az elképzelésnek a megvalósításában? — Szeretném megjegyezni, hogy a XII. kerületi Tanácstól a mostani terveink megvalósításában is jelentős segítséget kapunk. A lebontásra ítélt épületben jelenleg lakó van, akinek lakást biztosít a tanács. De ezenkívül is kapunk segítséget, például a szükséges engedélyek kiadása során és sorolhatnám. A lényeg az, hogy szeptemberben 50 fővel növeljük az óvodás gyerekek létszámát, majd a továbbiakban újabb 50 gyerek elhelyezésére biztosítunk lehetőséget. Mindehhez még csak annyit, hogy természetesen az új, korszerű óvoda felépítéséről nem mondtunk le. A végleges, mindenképpen megnyugtató megoldást ennek a beruházásnak az elkészülte jelenti majd... A gyermekintézmények ügyét ezzel le is zárhatjuk. Mi legyen a következő téma? — Ne csináljunk fontossági sorrendet. Beszéljünk most a Balaton-parton tervezett üdülő ügyéről — javasolta Nagy Árpád. — Először is, valamit a tervről. Ez az üdülő helyileg Balatonkenese és Akarattya között, tehát a Balaton északi partján épül majd fel, festői szépségű, minden tekintetben ideális helyen. A telket javarészt a tó medréből töltötték fel, ezzel azt akarom mondani, hogy az üdülő közvetlenül a víz mellé épülhet. Csendes, szép vidék, s helyünk is lesz itt bőven, hiszen a telek mintegy 2000 négyszögölnyi nagyságú. Furcsa módon azonban a jelenlegi gondjaink is éppen az elmondott adottságok egyikéből következnek. Tudniillik, a tó feltöltését, s ezzel a telek kialakítását az illetékes vízügyi szervek végezték el, ugyanekkor a Veszprém megyei Tanács igényt tart a területre, hogy velünk szemben mint eladó léphessen fel. Tehát arról van szó, hogy rendezni kell a terület mostani tulajdonjogát, s csak ezután kerülhet sor arra, hogy vállalatunk megvásárolja a szóban forgó telket. Kétségtelen, hogy némi türelemre van szükség, de ismételtem, megéri, hogy kissé türelmesek legyünk. Mégis, mikor kerülhet sor arra, hogy a MOM dolgozói ezen a helyen üdülhetnek? — Reméljük, a jövő esztendőben már a KISZ-esek megrendezhetik itt a tervezett nyári táborozásukat. — Nem kevésbé érdekes kérdés: mi a helyzet a MOM Szakasits Árpád Művelődési Házának tervezett bővítésével, illetve felújításával? — A kérdés valóban érdekes — mondta Nagy elvtárs. — A Szakasits Árpád Művelődési Ház valójában többre hivatott, hogy csupán a MOM dolgozóinak művelődését, illetve szórakozását, pihenését szolgálja. Nem egyszer kerül itt sor olyan rendezvényekre, amelyek az egész kerület, sőt, az egész főváros kulturális életét érintik, így válik érthetővé, hogy a művelődési ház nagyarányú bővítését terveztük, amelynek több mint tízmillió forintos költségéből a MOM mintegy 30 százalékot vállalt, míg a további költségek a Vasas Szakszervezetre, illetve a XII. kerületi Tanácsra hárulnak. Az építkezés megkezdésére azonban egyelőre nem kerülhet sor, mivel az Országos Tervhivatal, valamint az illetékes minisztériumok rendelkezése megtiltja az ilyen jellegű nagyarányú beruházások megkezdését. Mindenesetre a tervek elkészülnek, s amint lehet, megkezdjük az építkezést is. Érdekességként jegyzem meg, hogy a tervezői munkát ugyanaz a Dávid Károly irányítja, aki az eredeti épületet tervezte. Az idős, Kossuth-díjas mérnök (aki különben a Népstadion tervezője volt), ma már nyugdíjban van, de örömmel vállalkozott rá, hogy egykori munkáját most tovább folytassa, azaz, hogy elkészítse a művelődési ház régi épületét kiegészítő, bővítő új épületszárny terveit. — Tehát a művelődési házban az idén nem lesznek nagyobb változások! 17zt nem mondtam —elhangzott a tiltakozó válasz. — A belső felújítást ugyanis elvégezzük vagy (Folytatás a 2. oldalon) Cj oi ÉLJEN ÁPRILIS 4.