Fókusz, 1973 (3. évfolyam, 1-25. szám)
1973-04-02 / 6. szám
Fiatalok dicsérete KIVÁLÓ TÁRSADALMI MUNKÁÉRT OKLEVELET KAPTAK: Ábella Miklós marós Andriska Mária marós Barna Béláné műszerész Bodnár Mária optikus Basa János mérnök Bacsó Ferenc köszörűs Fischer Károlyné adminisztrátor Gerlang József marós Halics Ferenc optikus Kassai Róbert oktatási előadó Kiss Katalin technikus Lendvai Gyula személyzeti előadó Pálfai Sándor műszerész Pájer László szerszámkészítő Sallai Péter szerszámkészítő Schatz Tibor anyagellátási osztályvezető Simkó Katalin laboráns Simon András esztergályos Solti László technikus Székely Béla műszerész Telek György esztergályos Torma Hajnalka optikus Spányik László művezető OKLEVELET KAPTAK: Bodnár Mária optikus, Mátészalka Eördög József esztergályos, Mátészalka Takács Ágnes esztergályos, Komló Kiss Sándor szerelő, Dunaújváros Kozári Teréz szerelő, Dunaújváros A centenáriumi SZIM-verseny győztesei A műszerészcsapatok közül első a 29-es, második a 19-es osztály. A forgácsolócsapatok közül első a 2-es, második a 14-es osztály. EGYÉNI VERSENY Elektroműszerészek: 1. Udvardy Gábor 2. Németh Jolán 3. Bálint Gábor Köszörűsök: 1. Kozma László 2. Tatár Erzsébet 3. Sugár Károly Optikusok: 1. Horváth György 2. Paksz Györgyné 3. Osváth Mária Lakatosok: 1. Nagy György 2. Morvai Csaba Szerszámkészítők: 1. Sallai Péter CSAPATELSŐK AZ EGYES OSZTÁLYOKON Műszerészek: Juhász János 5-ös, Tóth Olga 15-ös, Jávorszki György 19-es, Kardos András 23-es osztály. Esztergályosok: Ócs László 2-es, Kéri András 3-as, Katovics Imre 4-es, Arany János 11-es, Győrfi Sándor 14-es osztály. Marósok: Joós Gyula 2-es, Tárnoki Gábor 4-es osztály. A győztes csapatok jutalma: 3000 forint az első és 1500 forint a második helyen végzetteknek. Az egyéni versenyzők első helyezettjei 500, a második helyezettek 300, a harmadik helyet elértek 200 forint pénzjutalomban részesültek. A FIN jegyében zajlanak a KISZ -alapszervezeti taggyűlések. A fiatalok itt is megemlékeznek a magyar nép három kiemelkedően fontos évfordulójáról. A taggyűléseken kapják meg a fiatalok KISZ- megbízatásukat, s jelöli ki a vezetőség az április 4-i látványosan szép demonstráció részvevőit. A mi fiataljaink a VIT szó alakját képezik, a felszabadulást és a VIT-et éltetik, és közben magukkal viszik, fehér vászonra festve, a tíz VIT-találkozó jelszavát . A VIT-vetélkedő kerületi döntőjében három MOM-os fiatal került. Sajnos, itt már nem volt „szerencséjük" és nem jutottak tovább. A három fiatal: Borosznoki László, Ládonyi János, Tél Ilona. Alkotó eszmecsere a szakmunkásképzésről A közelmúltban több jelentős változás történt a szakmunkásképzés oktatási irányvonalában. A gyakorlat, az élet, a technika támasztotta fokozódó követelmények szükségessé teszik az oktatási formák hatékonyságának felülvizsgálatát, és állandó továbbfejlesztését. A szakmunkásképzésen belül fő cél az, hogy a gyakorlati képzést és az elméleti oktatást egyre közelebb hozzuk egymáshoz, megfelelő arányba állítsuk, egyre jobb ismeretanyaggal rendelkező szakmunkások generációját neveljük fel, hiszen napjaink tudományostechnikai forradalma, a világszínvonal elérése, illetve megtartása megköveteli ezt. A MOM-ban a jelenlegi beiskolázás szerint mintegy 1000 szakmunkástanuló van, 500-an Pesten, a többiek vidéken. Mátészalkán, Komlón és Dunaújvárosban tanműhelyeket hoztunk létre, Zalaegerszegen a szakközépiskola bocsátott helyiséget rendelkezésünkre, és Pasch Gyula vezérigazgató részvételével a napokban is tárgyalás folyt arról, hogy a városi tanács újabb termeket adjon át, amelyeket tanműhelyekké lehet átalakítani. A szakmunkásképzés vállalatunkat érintő problémáiról ankétot rendeztek március 20- án a MOM-sportklubban. Az ankét összehívását az tette szükségessé, hogy a felmerülő pedagógiai és gyakorlati problémákat együttesen megbeszéljék az oktatók, a tanulókkal közvetlenül foglalkozó szakemberek, a különböző tanintézetek vezetői. Gondolatébresztés Karattár Gyula munkaügyi főosztályvezető bevezető szavaiban elmondta, hogy számolni kell a demográfiai hullám kedvezőtlen alakulásával, nagyobb gondot kell fordítani a pályaválasztási tanácsadókra, a beiskolázásokra, mint a megelőző években. Egy jellemző adatot említett az 1959-ben született gyermekek számára vonatkozólag: Budapesten a középiskolák férőhelye több, mint az általános iskolákban végzettek száma. Némi szemléletbeli változás is fontos lenne: nemcsak a beiskolázásra, hanem a fiatalok megtartására is nagyobb súlyt kell fektetni. Változások előtt a szakközépiskola Ezután Hofmann István, a 28-as tanintézet igazgatója szólalt fel. Beszámolóját az 1972. évi oktatási párthatározat taglalásával kezdte. A párthatározat megállapította, hogy a szakközépiskola nem váltotta be a hozzá fűzött reményt, gyökeres változásokat kell eszközölni. Kettős célja lesz a jövőben: az egyik szakmunkásképzést ad, a másik egyetemre készít elő, elsősorban a műszáli egyetemre. Az A, B, C- szint meg fog szűnni, a gyakorlati oktatás idejét emelik, az elméletit csökkentik, tehát a tananyagot is. Ez év szeptember 1-től az újabb reform már érezhető lesz az érintett iskolákban. Megváltozik az irányítás jelenlegi rendszere is, a MüM-tanintézetek a Fővárosi Tanácshoz fognak tartozni, a felügyeletet a Művelődésügyi Minisztérium veszi át, illetve a szaktárgyakban a Munkaügyi Minisztérium és a szaktárcák. Osztályzás, a tudás és a sikerélmény Hofmann István a továbbiakban rátért arra, hogy milyen problémák jelentkeznek a MOM-on belül. Problémát jelent a tanulók fegyelme, hozzáállása, a munka intenzitása, a gyakorlati osztályzással szerzett jegy valódi tartalma. Sokszor túl liberálisan osztályoznak az oktatók, a könnyen osztott ötös jegy nem fedi az egyéni tudást. Az optikusoknál viszont túlzott követelményeket támasztanak: itt fordult elő az 1,5-es tanulmányi átlag. (Ehhez hozzá kell tennünk azt, hogy az optika speciális szakma, rengeteg részfeladatból áll, lényegében sok betanított munka összessége, tehát az elméleti elsajátítása egyébként is nagyon nehéz. — (Szerk.) Problémát jelent a területváltás is: ha a tanuló egy osztályon már jól belejön a munkába, akkor sok esetben forg^atmunkát adnak neki, s vonakodnak áttenni egy másik osztályra. Pedig csak úgy válik széles látókörű szakmunkássá, a szakmát úgy tanulja meg, ha minden munkafázissal tisztába jön a különböző osztályokon és állandóan növekvő, s változó követelmények elé állítjuk őket. Feltétlenül törekednünk kell arra, hogy ezek a gyerekek valóban megszeressék az üzemi légkört, oktatóik helyes bánásmóddal fokozzák munkakedvüket. Nehézséget okoz az, hogy a harmadéves ipari tanulók a gyárban egy héten csak két nap végeznek gyakorlati munkát: olyat, amivel éppen megbízzák őket. Az idő rövidsége miatt folyamatosan nem tudnak bevégezni egy munkafázist, nem érzik az alkotás, a befejezés örömét, így a munkamoráljuk, a felelősségérzetük sem kielégítő. A folyamatosabb munkavégzést elő fogja segíteni az, ha szeptember elsejétől az idők folyamán egy már eléggé bevált oktatási formát vezetünk be: az egy hét elmélet, egy hét gyakorlatot. Ez a periodizálás jobban fogja biztosítani a mindennapi ritmikus munkakapcsolatot, sikerélményhez juttatja a tanulókat. Hátrányos helyzetet jelent más vállalatokhoz képest egy régi problémánk, az, hogy nincs központi tanműhelyünk. A 28-as tanintézet műhelye például pincében van, kedvezőtlen, rossz benyomást tesz a fiatalokra. A vita: Tegyük szorosabbá kapcsolatainkat Az ankéton sokan szólaltak fel. Többen felvetették azt, hogy a forgácsoló szakmában a tanulók mind a három géptípussal megismerkednek (köszörűs, marás, esztergálás), mégis túlnyomórészt esztergályosnak mennek el. Nincs megfelelő, elegendő gép a tanműhelyekben, nem fektetnek elég súlyt a köszörűs- és marósszakmák megszerettetésére, és ez bizony a képzés egyoldalúságára mutat. A vita folyamán kialakult főbb kívánságok eléggé egybeesnek: jöjjön létre szorosabb kapcsolat a MüM- tanintézetek és a vállalat között, megfelelőbb kapcsolatot létesítsenek a tanműhelyekkel, több legyen a gyárban töltött gyakorlati idő, többet törődjünk a gyerekek megtartásával, az üzelmi légkör megszerettetésével. A vita után Farkas Kálmán tanműhely-csoportvezető röviden beszélt az ifjúsági törvényről, majd Széplaki József szakoktató aratott igen nagy sikert beszámolójával, amely a vállalat pedagógiai felfogásából tükrözte a helyzetet. Az ankét élénksége azt bizonyítja, hogy nagyon is aktuális volt a megrendezése, s olyan feladatokat, problémákat vetett fel, amelyek az elkövetkezendő idők hétköznapjainak szívós munkájával, az oktatók és a mesterek szorosabb együttműködésével fognak megoldódni. Pardi Fügedi Jenő 1973. március 26-án — 45 éves korában — tragikus hirtelenséggel, gyógyíthatatlan betegségben, elhunyt Fügedi Jenő, vállalatunk fejlesztési főmérnöke. Szerény, áldozatkész, sokat dolgozó, kommunista meggyőződésű, magas szakmai tudású, önmagával és munkájával szemben rendkívül igényes ember volt. Ez a teljességre törekvés nemcsak a tanulásban, a munkában, hanem a társadalmi életben is jellemezte őt. Már kora ifjúságában bekapcsolódott az ifjúsági 1947-ben előbb később az EPOSZ Fejér megyei titkára lett. Még ebben az évben belépett a pártba. 1949-től a Földműveléselyi Minisztériumban mint előadó. 1953 óta dolgozott vállalatunknál. 1957-ben iparszervezési előadó és műszaki titkári beosztást kapott. 1959- ben a Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnöki diplomát szerzett. 1962-ben műszaki tájékoztató és propagandaosztály megszervezésével bízták meg. Az új feladat sikeres elvégzése után a műszaki fejlesztési főosztály vezetője lett. Feladatköréhez tartozott: a gyártmányfejlesztési, a gyár- és üzemfejlesztési, a beruházási, a műszaki tájékoztató és propaganda-, valamint a szabványiroda munkájának irányítása. Ezen feladaton keresztül a műszaki fejlesztés tervezése és szervezése, a beruházások előkészítése, a gyártásfejlesztés távlati tervezése, a műszaki tájékoztatás megszervezése, a szabványosítási feladatok irányítása. A sokasodó feladatok megoldása mellett jutott ideje arra is, hogy villamosmérnöki diplomája mellé 1966-ban megszerezze a mérnök-közgazdász képesítést is. 1969. február 1-én fejlesztési főmérnökké nevezték ki. Új feladatában a kutatási, a konstrukciós, a műszaki, a műszaki fejlesztési főosztály, valamint az elektronikus számítóközpont munkáját szervezte és irányította. A munkájához szükséges információk megszerzését, értékelését, a tapasztalatok gyűjtését, a vezetés színvonalának emelését és mindezek fontosságát szem előtt tartva dolgozott, szinte utolsó pillanatig a gyár jövőjének érdekében. Emberileg és szakmailag rendkívül gazdag, eredményes életet tört ketté a hirtelen halál. Hiszen az ő életpályája a szó igazi értelmében példázza a tehetség, a szorgalom és a becsületes munka karrierjét. Halála nagy veszteség mindnyájunk számára. Gyászolják őt: felesége, gyermeke, munkatársai és a vállalat közössége. A komlói tanműhely Az elmúlt évben, január 26-án merült fel az a gondolat, hogy kellene a komlói gyáregységhez egy tanműhely. Úgy látszik, nagyon életrevaló volt a gondolat, mert két hét múlva megszületett a döntés — legyen! És ment minden, mint a karikacsapás, augusztus 23-án már üzembe is helyezték a 110 négyzetméter alapterületű tanműhelyt Itt köszönt barátsággal Rajnai Attila tanulófelelős, s kissé zömök termetű, kiegyensúlyozott lelkű, mosolygós fiatalember. Jól szemügyre veszem a műhelyt és a fiatalokat, akik komolyan gépük fölé hajolva dolgoznak, bár még nem olyan biztos mozdulatokkal, mint a felnőttek. Megkérdezem, ha képünkön a komlói tanműhely uyán tanulnak itt és milyen szakmákat. A válasz: eléggé tarka képet mutat a szakmai összetétel. Képeznek mechanikai műszerészeket, lakatosokat, gépszerelő-lakatosokat, villanyszerelőket és forgácsolókat. Ők vannak többségben. A 71 tanuló közül 48 forgácsoló, s 45 első éves. Jövőre ez a szám megduplázódik, 90 körül lesz a kezdő forgácsoló tanulók száma. Kell is, hiszen a gyáregységben esztergályos, marós, köszörűs, fúrós szakemberekre lesz a legnagyobb szükség. A fiataloknak kedvük és érzékük van ehhez a munkához. Itt, a tanműhelyben ők készítik a TERV 195-ös szerszámot, mind a 100 darabot. Emellett csinálnak kalapácsot, pontozót, vágót, menetmetszőt, forgácskaparót, tokmánykulcsot. Igaz, termelni könnyű, ha minden eszköz rendelkezésre áll. A törzsgyár nagy gonddal szervezte meg a tanműhelyt, leszállította a szükséges eszközöket, 12 egyetemes esztergagépet, 2 darab függőleges marógépet, 1 asztali fúrógépet, 1 állványos köszörűt, 3 szerszámszekrényt, 16 darab 125 mm-es satut, 16 szerszámfiókot a megfelelő asztalokra rászerelve. Ezt tetézte meg a városi KISZ-bizottság, amikor SZIM- vetélkedő keretében még jobbá tette a gépeket és teljessé a szerszámokat. Ugyanis elvégezte a gépek karbantartását és kiegészítette a tartozékokat. Most már csak a fiatalokon múlik, hogy éljenek a gazdag lehetőségekkel. Ehhez nemcsak az kell, hogy itt az üzemben jól dolgozzanak, hanem az is, hogy az iskolában állják meg a helyüket. Ha ez így lesz, a jövőben mindenképpen kifizetődik, de ma sem lehet számukra közömbös. Hiszen ösztöndíjuk mértéke a tanulmányi eredményüktől függ. Azok, akik kitűnőek és a gyár ösztöndíjasai, havonta, ha minden juttatást maximálisnak veszünk, 1000, 1100 Ft-ot is kaphatnak. 14 éves gyerekeknek ez kiváló ösztönző. S ha hozzászámítjuk azt, amikor végeznek, a munkahelyük is biztosítva van, akkor panaszra nem, csak elégedettségre és szorgalomra lehet okuk. FÓKUSZ 3