Fókusz, 1973 (3. évfolyam, 1-25. szám)

1973-04-02 / 6. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A MAGYAR OPTIKAI MŰVEK DOLGOZÓINAK LAPJA HI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR 1073. ÁPRILIS 2. Rangos feladatok szocialista brigádoknak ♦ Küldjenek jó szakembereket Mátészalka segítségére ♦ Közös feladat és valamennyiünk érdeke a veszteségidők csökkentése ♦ Ne legyen brigádtag az, aki nem tartja szavát ♦ Támogassák a fiatalokat, ők pedig vegyék át Március 13-án a sportklub­ban összevont szocialista bri­­gádvezetői értekezletet tartot­tak. Előadója Posch Gyula elvtárs, a vállalat vezérigazga­tója volt. Előadását a vállalat múlt évi gazdasági tevékenységének elemzésével kezdte, azt részle­tezte, mik voltak a sikerek és az elmaradások okai. Minthogy a sikerek elérésében nagy sze­repet játszottak a szocialista brigádok, Posek elvtárs köszö­netet mondott nekik, és arra kérte őket, hogy ebben az év­ben is tegyenek meg mindent a vállalati terv teljesítéséért. Majd az idei feladatokra for­dította a szót. Az 1973-as ter­vet még a múlt évben megvi­tatta és elfogadta a vállalat kollektívája. A kormány béremelési ren­delete azonban bizonyos mértékig új helyzetet te­remtett. Mint ismeretes, a központi el­határozási­ béremelés egyrészt állami hozzájárulásból, más­részt a vállalatoknál az idén képződő nyereségből valósul meg. A párt és a kormány múlt év novemberi határozata azt is kimondotta, hogy a béremelés következtében kieső vállalati nyereség pótlása a vállalatok fel­adata. A Magyar Optikai Művekben ez annyit jelent, hogy az erede­ti célkitűzésekhez viszonyítva több, mint 10 millióval kell nö­velni az idei nyereséget haté­konyabb munka és jobb gaz­dálkodás révén. Hogyan, milyen eszközökkel, mely területeken, és milyen módszerekkel lehet a kárintéz­kedés következtében kieső nye­reséget pótolni ? A vezérigaz­gató számos példát tárt az ér­tekezlet elé, ezekből idézünk mi is. . . Ismeretes, hogy a szemüveg­­lencse keresett cikk az egész világon, és a kereslet nagyobb, mint a kínálat. Ebből logiku­san következik, hogy a vállalatnak élnie kell a kínálkozó lehetőséggel. Ismert dolog az is, hogy a vál­lalat ma nem tudja teljes mér­tékben kielégíteni sem a szo­cialista, sem a tőkés export igényeit. Nem tudjuk ellátni például a nyugatn­émet piacot úgy, ahogy szerződéses kötele­zettségünk előírja. Az igények kielégítésének módja a máté­szalkai gyáregység a jelenlegi­nél is gyorsabb fejlesztése. — Miért nem vállalja pél­dául azt valamelyik brigád — folytatta a vállalat vezérigaz­­ a jó hagyományokat­ gatója, hogy ráküldi néhány legjobb szakemberét pár hó­napra Mátészalkára? Sok se­gítséget adhatnának ahhoz, hogy lent meggyorsítsák a fej­lődést és növeljék a termelést. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ahol ma nem tudjuk az igényeket kielégíteni, lehet, hogy holnap már nem is fo­gadnak bennünket. A piacok megszerzésében, és még inkább a megtartásában legdöntőbb szerepe a termelésnek van. Csak­ azt lehet eladni, amit már megtermeltünk. A termelést végső soron közvetlenül befo­lyásolják a munkaversenyben részt vevő szocialista brigádok. Nekik kell vállalni és be­tölteni a gazda szerepét jól felfogott érdekükben is, hiszen aki itt dolgozik, az itt keresi kenyerét, és nem mind­egy, hogy ez a kenyér fehér-e vagy fekete. Posch elvtárs ezután azt fej­tegette, hogy milyen lehetősé­geket nyújt a veszt­eségidők csökkentése. Természetesen számolni kell, és a vállalati ter­vezés számol is bizonyos m­en­­­nyiségű veszteségidővel, ha ezt a munka jobb előkészítése, jobb megszervezése, a műhely dolgozóinak jobb ellátása ré­vén csökkenteni lehetne, úgy ez milliós megtakarítást ered­ményezhetne az év végén. Csökkenteni lehetne például a törtnapi veszteségidőket, ha egyes emberek jobban meg­gondolnák, egyes vezetők job­ban megnéznék, hogy milyen ügyekben kérnek, illetve mi­kor adnak eltávozási engedélyt napközben. Ha valóban fontos ügyről van szó, természetesen kérjen és kapjon is a dolgozó távozási engedélyt, de például a cipővásárlás, ami munkaidő után is elintézhető, ne legyen ok sem a kérésre, sem az en­gedélyezésre. Mindezt azért kell ismét elmondani, mert a vállalati tervek, bár feszítettek, teljesíthetők. A tervet azonban csak ki­egyensúlyozott és fegyel­mezett munkával lehet hi­ánytalanul megvalósítani. A vezérigazgató arra kérte a brigádokat, hogy vállalásaik­ban juttassák kifejezésre azt, hogy jó gazdái ennek a válla­latnak. A szocialista brigádmozga­lomról szólva Posch elvtárs ki­fejtette: szükségesnek tartja, hogy a mozgalom fokozatosan erősödjön és tisztuljon. Töre­kedni kell lépésről lépésre a hibák kijavítására, a mozga­lom esetlegességeinek kikü­szöbölésére. Helyes lenne, hogy maguk a résztvevők zárják ki közösségükből azokat, akik nem veszik komolyan önként vállalt kötelezettségeiket. Aki nem dolgozik a közös­séghez méltón, nem telje­síti azt, amit vállalt, ne le­gyen, ne lehessen még idő­legesen sem tagja e moz­galomnak. Csakis így fog megerősödni a munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom, a benne részt vevők így lesznek a vállalat élenjáró dolgozói. A vállalat vezérigazgatója sohasem feledkezik meg a fia­talokról. Most is arra kérte a szocialista brigádok vezetőit, tanítsák és támogassák az arra érdemes fiatalokat. A fiatalo­kat pedig arra kérte, vegyék át az őket megelőző nemzedék hagyományait, munkamódsze­reit, mert ezek komoly munka­sikereket eredményeztek már. Posch elvtárs a márciusi bér­rendezésről is beszélt, beszá­molt arról, hogy a vállalat te­rületén a központi intézkedés szellemében és — tudomása szerint — a dolgozók megelé­gedésére hajtották azt végre. Reméli, hogy ez az intézkedés az idei terv még jobb teljesíté­sére ösztönöz. Az elmondottakhoz hárman szóltak hozzá, az optika, a 14- es és a 8-as osztályról. A hoz­zászólók megígérték, hogy vál­lalásaikon túl is több munkát vállalnak a vállalati terv telje­sítése érdekében. A brigádok rangsorolásának kérdését Hartmann János mű­vezető vetette fel még az érte­kezlet előtt, lapunknak adott nyilatkozatában. Hartmann Já­nos azt fejtegette, hogy a bri­gádok minden esztendei szoká­sos rangsorolása bántó a moz­galom többi résztvevőjére. A vállalat vezérigazgatóját elgon­dolkoztatta ez a felvetés, és ezért arra kérte az egybegyűl­teket : néhány nap gondolkodá­si idő után írásban fejtsék ki véleményüket, és azt juttassák el hozzá. A tanácskozáson résztvevők bőséges és hasznos útravalót kaptak további munkájukhoz. Most a brigádok következnek, hogy tettre váltsák ígéreteiket. ÜNNEP (Gáldi Csaba felvétele) IIIIIIIIIIHÍ|llllllllillllllllilMlillHIIII)IHMIIMMI mii...... Budapestért A Budapest-centenárium tiszteletére meghirdetett Tisz­ta Budapestért mozgalomba a MOM pártbizottsága felhí­vása nyomán bekapcsolódott vállalatunk is. A szállítási osz­tály 120 köbméter föld szál­lítását vállalta és máris telje­sítette. Ezenkívül még két te­herautó fuvart vállalt a lom­talanítási akcióban, amelyet akkor hajt végre, amikor a tanács kéri. Intézkedési terv '73. Már­cius 28-án — az igazgatói ta­nács és a párt-végrehajtó bi­zottság után — tárgyalja a vállalat 1973. évi legfonto­sabb feladatait tartalmazó in­tézkedési tervet a pártbizott­ság, s végső fórumként hagy­ja jóvá. Vörös Vándorzászló a KISZ-irodán A KISZ-fiatalok az el­múlt esztendőben gyakran szerepeltek az újság ha­sábjain. Jelentősebb ak­cióik közül érdemes fel­idézni néhányat: egy üzem , egy iskola, kommunista műszak, 10 000 óra társa­dalmi munka a vállalat számítástechnikai prog­ramjának teljesítése érde­kében. A MOM KISZ-esei jól dolgoztak, munkájukat a kerületi KISZ-bizottság is kiemelkedőnek ítélte, és javaslatára a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XII. kerületi Bizottsága vörös vándorzászlajával jutal­mazta. A fiatalok a zászlót március 21-én vették át és helyezték el a KISZ-iro­­dán. Kitüntetést kapott a KISZ MOM-bizottságának titkára is. Gerencsér Géza a KISZ KB arany köszörűs jelvényét nyerte el. A KISZ KB dicsérő ok­levelét Kaldenecker István szerszámkészítő és Bak István műszerész kapta meg. Rajtuk kívül még 28- an részesültek nyilvános elismerésben. A névsort ma, lapunk 3. oldalán kö­zöljük. Kovács Károly elvtárs a Kalibergyárban Március 15-én kedves ven­dég érkezett a Kalibergyárba. Kovács Károly elvtárs az MSZMP XIII. kerületi Bizott­ságának első titkára először a műhelyeket látogatta meg és elbeszélgetett a dolgozókkal és a kíséretében lévő vezetőkkel a gyár eredményeiről, fejlődé­séről, jövőbeni céljairól. A beszélgetés a pártirodában folytatódott, itt Kovács elvtárs elmondotta: úgy véli, a látot­tak és a hallottak alapján, hogy a Kalibergyár a kerület és saját hagyományaihoz mél­tóan dolgozik, és jó eredményeket ért el, íté­lete szerint a gyár­ továbbfej­lesztésének terve szorosan kapcsolódik a népgazdaság főbb célkitűzéseinek megvaló­sításához. Közben a tanácsteremben már összegyűltek a dolgozók a kerületi első titkárral foly­tatandó csoportos beszélgetés­re. A dolgozók írásban, s már korábban beküldött kérdései főleg a Központi Bizottság 1972. novemberi határozatához kapcsolódtak. Ennek megfele­lően alakultak Kovács elvtárs válaszai is: érintette az árak, a jövedelemarányok változá­sainak problémáit, bírálta a társadalmi életünket kísérő egyes káros jelenségeket, a ha­­rácsolást, a kispolgári gondol­kodást. Értékes szempontok­kal egészítette ki a XIII. kerü­let fejlesztési programjának távlati terveit. Újabb és újabb kérdések ve­tődtek fel ezután — most már szóban — s nemcsak a köz­ponti bérpolitikai intézke­désekről. Losonci Ferenc hen­gerköszörűs például érdeklő­dött a bértömeg-gazdálkodás esetleg széles körű bevezetésé­ről és annak várható kihatá­sairól, felvetette a használati cikkek egyes m­­inőségi problé­máit is. Molnár János műve­zető a megnövekedett admi­nisztráció csökkentésének szükségességét hangoztatta. Kovács elvtárs válaszában utalt az ez irányú központi és vállalati intézkedések létrejöt­tére, a túlzott adminisztrációs tevékenységek szűkítésére. Kalmár Zoltán hengerköszö­rűs a munkásgyerekek tovább­tanulásának nehézségeit vetet­te fel. A kérdésekre adott válaszok, az egész találkozás, a beszél­getés hangulata és tanulságai fontos segítséget nyújtot­tak a Kalibergyárban a to­vábbi politikai és gazdasá­gi munkához, elsősorban az 1972 novemberi KB-határozat gyakorlattá vál­tásához a kollektívában. Ko­vács Károly látogatását meg­tiszteltetésnek érezték a gaz­dasági vezetők és a dolgozók egyaránt. Bogáru József A vszt tárgyalta Március 14-én fogadta el a kollektív szerződés 1972. évi végrehajtásának értékelését és az ez évi módosítás terveze­tét a vállalati szakszervezeti tanács. Ez a tervezet kezdi meg körútját dolgozóink kö­zött április 13-ig, és kerül sor a módosítás-tervezet megvita­tására, csoportos megbeszé­léseken, szakszervezeti tag­gyűléseken. Miután a dolgo­zók javaslataival kibővül, s hasznos ötleteiket a szakszer­vezeti bizottság értékeli és be­építi, csak azután dönt elfo­gadásáról a vállalati szakszer­vezeti tanács. Erre április 2-­­án kerül sor.

Next