Fókusz, 1974 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-07 / 1. szám

A „tizek” között A­lig több, mint egy esz­­tendeje annak, hogy új elnevezés honosodott meg az országban: „az öt­­venek”. Azóta, ha ezt bár­hol halljuk, tudjuk, hogy nagy, állami gazdálkodó egységekről van szó, a népgazdaság fő befizetői­ről, fő teherviselőiről. Az ötvenek adják az ország ipari termelésének 55 szá­zalékát, őik foglalkoztatják az ipari munkásság felét, náluk valósulnak meg a kormány kiemelt, központi fejlesztési programjai és az állami nagy­beruházások. Mindebből logikusan kö­vetkezik az, hogy a kor­mány kiemelten kezeli ezeket a vállalatokat. A ki­emelés elsősorban több és nagyobb feladat meghatá­rozását jelenti, az ehhez szükséges eszközöket, az ország bizalmát azok iránt, akik eddigi munkájuk és fejlődésük eredményeként az ország „családfenntar­tói” státusába emelkedtek. Nagy tisztesség, tekintély és felelősség ma az „ötve­nek közé” tartozni. És a MOM az „ötvenek” között van. Bőven kapott a felada­tokból, az eszközökből, az ország bizalmából és mind több elismerés és dicséret is éri ezt a kollektívát, mert megfelel a bizalom­nak, eleget tesz az ország, a tizenegy milliós család iránta kötelezettségeinek. Alig egy esztendő után ismét új és megkülönböz­tető elnevezés került a köztudatba: az „ötvenek” után a „tízek”. D­­ece­mber utolsó nap­­jaiban hozták nyil­vánosságra a Miniszterta­­nács értékelését, amely a gazdaságirányítás reform­jának bevezetése óta eltelt öt év alatti eredményei alapján minősíti az „ötve­nek” tevékenységét. Ez a minősítés négy csoportba sorolja az ötven állami gazdálkodó egységet és ti­zet nevez meg a legjobb minősítésű első csoportban. És a MÓM a „tízek” kö­zött van, negyedik a rang­sorban. Az ember tiszta örömei közé tartozik a munka, az erőt, fáradságot, olykor kudarcot s az újrakezdés gyötrelmeit megtestesítő alkotás; az a tudat, hogy megfelelt egy elvárásnak, hasznára volt másoknak. Vágyik rá és örül ilyenkor a dicséretnek. A MOM kollektívájának jó oka van erre a szép, tiszta örömre. A Miniszter­tanács értékelését előké­szítő pénzügyi revizorok felszólalás nélkül zárták le a közelmúltban folytatott vizsgálatot. Ezek után mi­nősítette a MOM-ot a Mi­nisztertanács olyan válla­latnak, amely jól sáfárko­dott a reá bízott nemzeti vagyonnal, amelynek gaz­dálkodása minden tekin­tetben rendben találtatott, amelynek hitelkapcsolatai normálisak és amely fize­tési kötelezettségeinek fo­lyamatosan tesz eleget. R­­endkívül nagy elis­­merésben részesült ez a dolgozó kollektíva, mert tetteivel bizonyította: egyetért a párt X. kong­resszusának határozatai­val, eleget tesz az ország iránti kötelezettségeinek, becsületes munkával pél­damutató eredményeket tud felmutatni. És ez volt, az első, a leg­szebb új esztendei köszöntő. H. I. Diplomát nyert a magyar gazdasági­ propagan­da és tájékoztatási filmek 1973. évi seregszemléjén a MOM de­­rivatorgráf című filmje. A film Bohn Ferenc, Sul­­kowsky Endre és Hildebrand István alkotása. A MAGYAR VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! OPTIKAI MŰVEK DOLGOZÓINAK LAPJA IV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1971. JANUÁR 7. Évzáró és évnyitó A tervet teljesítettük­­ Januárban ütemesen folytatódik a vállalat termelő tevékenysége Naptárban is, munkában is lezártunk egy újabb évet — mondta Horváth Miklós ter­melési főmérnök lapunknak adott villámnyilatkozatában, — amelynek végső eredmé­nyeit nyereség és gazdálko­dás tekintetében márciusban, a mérlegkészítés után látjuk meg. De a hivatalos mérleg nél­kül is, előzetesen már meg­állapítható, hogy egy sikeres évet zártunk, amelyet az mu­tat, hogy a termelés és az értékesítés 20 %-kal maga­sabb feladatot teljesített az előző évinél, miközben dol­gozóink jövedelme év közben átlagosan, a központi bér­emelkedéssel együtt 7,8 fo­kal­ emelkedett, az év végi nyereségrészesedést nem szá­molva. A készárutermelő műhelyek a kereskedelem illetékes szer­veivel együttműködve mara­déktalanul teljesítették a ki­­szállítási feladataikat, s en­nek eredményeképp az összes exportfel­adatoknak időben eleget tettünk. Az 1973. évi tervfeladataik befejezése mellett előkészítet­tük az 1974-es év indulását, amelynek részletes termelési programját ma már a válla­lat összes dolgozói ismerik, mivel a decemberben megtar­tott termelési tanácskozások egyik központi témakörét ké­pezték. Az év indulása — néhány nap mindössze. Annyit azon­ban már elmondhatunk, hogy az elmúlt évek kicsit zökkenős évkezdése után jelentősen elő­reléptünk, s januárban törés nélkül, ütemesen folytatódik a vállalat termelő tevékenysé­ge, ami pénzgazdálkodásunk­ra is kedvező kihatással lesz — fejezte be lapunknak adott nyilatkozatát Horváth Miklós, a vállalat termelési főmér­nöke. Pillantás a jövőbe a 7-es osztályon­­ Év vége, új év eleje. És sok-sok ünnepnap, karácsony, szilveszter. Még december közepén vé­gigjártunk néhány műhelyt a 7-es osztályon, abból az „ap­ropóból”, hogy sikerült telje­síteniük az éves tervet, s mi­lyen feladatokkal néznek a jö­vőbe. — December 15-ére teljes egészében befejeztük az éves tervet, s már 1974-re készü­lünk fel — mondja a nagyoló­műhely vezetője, Kecskés Ist­ván. A mi munkánk ugyanis előkészítő jellegű, a célunk az, hogy egyhónapi előretar­­tásunk legyen a polárműhe­­lyek felé januárban. Jelenleg geo- és laborműszerekhez csi­szolunk alkatrészeket. — Várható-e új gépek érke­zése a műhelybe? — Egy éve kaptunk két nagy teljesítményű Dáma ma­rógépet, s egyelőre nem lesz újabb beruházás nálunk. 7— 8%-kal akarjuk fokozni a ter­melést a meglevő előfeltéte­leink mellett, részben szerve­zéssel, részben újítással. Sokat várunk két csoportvezetőnk, Erős Béla és Bujdosó Gyula újításától a nézőüveggyártás technológiában.­­­­ Az 507-es meóban nagy a sürgés-forgás. Az itt dolgo­zóknak különösen nagy iramot jelentett a december hónap, hisz a gyártó osztályok elma­radását behozó, felgyülemlett munkadarabok náluk tetőznek. Gyorsan és pontosan kell megvizsgálniuk az alkatrésze­ket, mivel gyorsan kell továb­bítaniuk a következő művele­tekre. Reindl Gyula, a főnök fehér köpenyben áll a kirakásra vá­ró ládák mellett : — Nálunk az optikai meó­ban talán még inkább érződik az év végi hajrá, mint más meóban, mivel nagyon sok a házon kívülre, valamint a külföldre kiszállításra kerülő optika. Természetesen ezek nagy része részszállításokban már lement, de az év végi összegezésnél derült ki, men­­nyi van hátra még — s ez ké­pezi most munkánk jelentős részét. Most került hozzánk (Folytatás a 3. oldalon) Az optikusok tanműhelye Batthyány Zsuzsa és Gilmayer Mária az új tanműhelyben, önfeledt igyekezetükben még a fotós jelenlétéről is megfeledkeztek. A tanműhelyről riportot találnak ma olvasóink la­punk 4. oldalán. (Fotó: Tóth) Pohárköszöntő a közös munkára Kedves szokás szerint dél­előtt a törzsgyári művezetők­kel beszélgetett, délután az egész vállalat képviseletében megjelent munkások és veze­tők előtt mondott újévi kö­szöntőt Posch Gyula, a válla­lat vezérigazgatója. A decem­ber 29-i házi ünnepség ven­dége volt a kerületi pártbi­zottság titkára: dr. Tóth Já­nos, a kerületi tanács elnöke, Pozsonyi Vilmos. Eredményes esztendőt zárt a MOM, 20 százalékkal növel­ve termelését, 30 százalékkal tőkésexportját. Az év vége az utóbbi évekhez viszonyítva kiegyensúlyozottabb és nyu­­godtabb volt. December 15-ig a szerződéses­ exportáru el­hagyta a gyárat, a szerződése­ken felüli rendelések kielégí­tése folyt a hónap második felében. — Amit elértünk, kollektív munka eredménye, a siker is valamennyiünké — hangsú­lyozta a vállalat vezérigazga­tója. Bár a köszöntőt nem szánta értékelésnek, szíves szóval emlékezett meg arról, hogy a termelés jó munkát végzett: az egy hónapos alkat­­rész-előretartás felé halad. — Jártam a forgácsolóban, a sze­reldében, az átmenet biztosít­va van — mondotta. A műszaki fejlesztésről szól­va hangsúlyozta: ma már a műhelyek dolgozói is jó­­ vé­leménnyel vannak, hasznát látják és ezért támogatják az egységesítési törekvéseket. Dunaújvárosban közös erő­feszítéssel túljutottak a tech­nológiai buktatókon, Mátészal­kán megduplázódott a terme­lés, Komló gazdasági mutatói jók, megnyugtató az is, aho­gyan az új esztendőre felké­szültek. Jutott jó szó Zalaegerszeg­nek is a fegyelmezett munká­ra való nevelésért; a karban­tartás dolgozóinak tisztelet és elismerés azért, mert a köl­tözés mostoha körülményei kö­zött is megállták a helyüket; a minőségellenőröknek az év­közi szigorúságért. A közös munkával kezdte és ezzel is fejezte be köszön­tőjét a vállalat vezérigazgató­ja, hangsúlyozta: kevés az, ha csak a vezetők értenek szót egymással. Az emberekkel kell szót érteni, valamennyivel, ahhoz, hogy teljessé váljon a terv, a szó és a végrehajtás egysége. Befejezésül köszönetet mon­dott a kerületi pártszervezet­nek, a tanácsnak, a vállalat párt- és társadalmi szerveze­teinek az év folyamán adott segítségért, a jó pillanatban kapott bátorításért. Tolmá­csolta a Minisztertanács kö­szönetét. Végül maga köszönte meg a vállalat valamennyi dolgozójának az év folyamán végzett munkát, boldog, sike­res új esztendőt kívánva. Szeretettel és tisztelettel kö­szöntötte a MOM dolgozóit dr. Tóth János elvtárs, a ke­rületi pártbizottság titkára. Kedvesen buzdított­­ saját munkánk önkritikus elemzésé­re, a hibák feltárására és ki­javítására. Végül azt kívánta, legyen első a MOM a „tízek” között is. Akadémiai előadások A társadalompolitikai akadémia keretében 1974. január 14-én 16 órakor a MOM Szakasits Árpád mű­velődési ház I. em. 13—14 sz. helyiségében dr. Nagy György közgazdasági fő­osztályvezető tart előadást. Az előadás címe: A MOM gazdaságos termékstruk­túrájának kialakítása, a gazdasági mutatók alakulá­sa. A normaóra-megtakarí­tások gazdaságossága. A nők akadémiája kere­tében 1974. január 15-én 14.30 órakor a pártbizott­ság tanácstermében Nagy Árpád munkaügyi és szo­ciális igazgató tart elő­adást. Az előadás címe: Válla­latunk bér- és jövedelem­gazdálkodási rendszere, az 1972—73. évi béremelésben a nődolgozók béréhez vi­szonyított bérszint, illetve bérarány alakulása. Mindkét előadás csak a névre szóló program felmu­tatásával látogatható. Horváth Győző Költözik az óragyártás Dunaújvároson folyamatosan telepítik és üzembe helyezik az új csarnokot A gyárfejlesztési osztály tervdokumentációt készített a Dunaújvárosi Óragyár új gyár­tócsarnokainak üzembe állítá­si ütemére. Tekintettel a ter­melés beindításának közelgő dátumára, decemberben min­den hét csütörtökén letelepíté­si értekezleten beszélték meg Dunaújvárosban az ottani ve­zetők és a törzsgyár megbízott szakemberei az üzembe állí­tással kapcsolatos problémá­kat. A gyáregység fejlesztése, a forgácsoló- és a galváncsarnok felépítése két célt szolgál: 1. az ébresztőórák és óraszerkezetek szerelésén túlmenően legyen alkalmas a gyár a forgácsoló- és galvánüzemi megmunkálás­ra is. 2. az óragyártás kitelepí­tésével terület és létszám sza­baduljon fel a törzsgyárban a számítástechnikai gyártáshoz. A profil kitelepítése elsősor­ban a 3-as osztály automata­­részlegét érinti. Itt 120 négy­zetméter termelőterület sza­badul fel. Érinti a 9-es osztályt is, valamennyi sajtológépét — 4 gép kivételével, amely a műszerekhez szükséges tétele­ket fogja gyártani — letelepí­tik, s 230 négyzetméter terü­let lesz szabad. A dunaújvárosi letelepítés megbízott felelőse Kövesi Ká­roly, a vegyes gyáregység veze­tője. Őt keresem fel azzal a kérdéssel, hogy az új csarnok átadása után a letelepítés első ütemé­ben melyek a legfontosabb feladatok? — A szakemberek biztosítá­sa és a telepítés oly módon történő megszervezése, hogy ne okozzon termeléskiesést. Ez csak egy módon érhető el: a jó ütemezéssel. Egyszerre há­rom automata- és 6 sajtológé­pet viszünk le Dunaújváros­ba, szabad szombat előtti pén­teken, 48 óra alatt üzembe he­lyezzük, és hétfőn már meg is kezdődik rajta a termelés. Per­sze, zökkenők azért előfordul­hatnak, hisz a rajtuk dolgozó szakmunkások és betanított munkások is még kezdők, ke­véssé tapasztaltak. Nekünk pedig nagyon kell ügyelnünk a gyártás folyamatosságának biztosítására, ezért igényel annyi előkészületet a letelepí­tés munkája. Ha már jól dol­goznak a leszállított gépek, csak akkor viszünk le újabb gépeket, a tervdokumentáció­ban meghatározottt ütem sze­rint. — A letelepítés első üteme foglalja magában a legtöbb feladatot, hisz ahhoz, hogy a termelés meginduljon, nagyon sok mindennek készen kell állni, így előre kell felkészül­nie a nyersanyag- és szerszám­raktárnak, gondoskodnunk kell a gyártási anyagokról, bő­víteni kell a tmk-t, szerszám­­készítő csoportot létrehozni. A jelenlegi fogmaró csoportot is áttelepítjük a forgácsolócsar­nokba. Leszállítjuk a külön­böző szalag- és tekercsanya­gokat, az automata gépekhez a rúdanyagokat. A gépek üzem­be állításához szükséges alap­anyagokból olyan nagyságú készletet kell biztosítanunk, hogy a termelés folyamatosan beindulhasson. Ki kell dol­goznunk pontosan a beérkező új gépekhez azon tételek mű­veleti utasításait is, amelyek a gép leterhelését biztosítják. A munkásokon kívül gon­doskodnunk kell az önálló termelésirányítás érdekében további új szakemberfelvéte­lekről, így elsősorban techno­lógusokról, termelésirányítók­ról, meósokról, tmk-lakatosok­­ról, szerszámkészítőkről. Minden kezdet nehéz — mondja egy régi magyar köz­mondás. De csak „kezdetek” után lehet továbblépni, előre­haladni ...

Next