Fókusz, 1974 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-07 / 1. szám

A panaszok nyomán jövőre reform várható a szakközépiskolában Mostanában sok bírálat, jo­gos és kevésbé jogos kritika éri a vállalathoz kihelyezett Bánki Dénát Szakközépiskola oktatási színvonalát. Komoly gondot jelent a tanulmányi osztálynak: hogyan, milyen változtatásokkal emelje a kép­zés szintjét. A kihelyezett tagozat az itt dolgozó s érettségizni akaró fiatalokért jött létre. Kikü­szöböli az utazást, időt taka­rít meg, alkalmazkodik a mű­szakokhoz. Abban megegyezhetünk, hogy mindenképpen szükség van rá. De talán nem így, a jelenlegi formájában. Egy­részt a 28-as MUM-tanintézet helyiségei sem a legmegfele­lőbbek, másrészt károsan érezteti hatását az, hogy nincs kapcsolat az anyaiskolával, egy tanár sem tanít a Bániki Donátból. Mire panaszkodnak a tanu­lók? Nem egy közülük kifogásol­ja, hogy különösen másodév­ben „nem tanulnak semmi újat”, a szakmunkástanuló ko­rukban tanultak ismétlődnek. Ezt mondják azok, akik va­lóban tanulni akarnak és ko­molyan veszik az iskolát. De mellettük szép számmal van­nak olyanok is, akiknek an­­­nyira hiányos az előképzettsé­gük, hogy még az általános iskolai tananyagig is vissza kell menni. Egy ilyen össze­tételű osztály — el lehet kép­zelni — milyen nehéz feladat elé állítja az oktatót, aki bi­zonyos szintet akar elérni, osz­tályozni akar, de a lemorzso­lódást is meg akarja akadá­­lyozni. Hisz évről évre a beis­kolázottak csaknem fele hagy­ja abba a tanulást. Van olyan osztály, amelyben annyira le­csökkent a tanulók létszáma, hogy beírattak nem MOM-os fiatalokat is. Panaszkodnak a tanulók, panaszkodnak a tanárok is. Hogy változtatni kell a hely­zeten, kisebb belső „reformo­kat” végrehajtani, az biztos. A tanulmányi osztályon Ko­vács Józseffel beszélgettem el. — A megoldást, reméljük, a következő 1974—1975-ös tanév meghozza. Tárgyalások foly­nak ugyanis a Márvány utcai Finommechanikai Szakközép­­iskola igazgatójával arról, hogy oda helyezzük át a tagozatot. Számos előnye lenne. Közel van az üzemhez, szakképzett pedagógusok tanítanak minden tárgyat, kialakíthatók szaktan­­termek, szemléltető eszköztár­ral rendelkezik. Csak a MOM- hoz szorosan kapcsolódó tár­gyakat adná elő MOM-szak­­ember. Nagy előnye az, hogy az igazgató közvetlenül tudja ellenőrizni az oktatás színvo­nalát, s a kerületi KISZ-bi­­zottság is hatásköre alá von­ná. Az előzetes megbeszélések folyamán meggyőződtünk ar­ról, hogy megvan a készség az együttműködésre, örömmel fo­gadják a MOM-ot a Márvány utcában. Ezt az évet pedig végig kell vinni a meglévő le­hetőségek szerint. Egy váltós osztályt, és egy esti tagozatos osztályt most érettségiztetünk, jövőre pedig gyökeres válto­zásokkal kezdjük el a tan­évet — fejezte be lapunknak adott nyilatkozatát Kovács József. Korszerű ismereteket adnak a vállalati tanfolyamok A 6/1972-es MÜM-rendelet értelmében a szakmunkások továbbképzése elsősorban két irányban történik: ismeret­korszerűsítő és brigádvezetői tanfolyamokon. Az ismeretkorszerűsítő tan­folyamok — mint az elnevezés is mutatja — a legújabb technológiai változásokkal is­merteti meg a dolgozókat, szo­ros kapcsolatban a vállalati műszaki fejlesztési tervek ter­melési kihatásaival. Ilyen jel­legű tanfolyam a MOM-ban először tavaly indult be, még­pedig a 15-ös osztály szere­lőinek. Ezen az osztályon je­lentkezett ugyanis a legsür­getőbb igénnyel az ismeretek kiegészítése, a laborműszerek­nek elektronikus szabályozás­sal történő műveleteinél. Az 1014/1971-es kormányhatározat kimondja, hogy e tanfolyamok bevezetését mindig a vállalat feladatai, közvetlen érdekei határozzák meg. Ez a kísérleti jellegű, egyelőre még első lé­pést jelentő tanfolyam sikere­sen indult be és záródott le: a mechanikai műszerészek közül 30-an, az elektronikai műsze­részek közül 27-en vettek raj­ta részt, két csoportban. Ha figyelembe vesszük azt a számadatot, hogy az 50 kiemelt vállalaton belül 2000 ember járt ilyen továbbképzésre, ez az 57-es szám jó és kielégítő. Ebben az évben a gépi for­gácsoló és gépi szerelő terüle­teken folynak a szervezések. A forgá­­soló technológia kor­szerűsítése, az új pneumati­kus, hidraulikus gépekkel való munkálatok lesznek a főbb témák. A tanfolyam januárban fog megindulni. A másik továbbképzési for­ma a brigádvezetői, már bein­dult, két csoportban, 25—25 emberrel. A hallgatók között szakoktatók is szerepelnek, hogy a vállalat életébe minél nagyobb betekintésük legyen. A tanfolyam címe a követke­ző : Munkacsoportok irányítá­sára felkészítő továbbképzés, a témái pedig központilag adottak: üzemszervezés, mun­kajog, vezetésismeret, munka­­védelem, munkaverseny, DH mozgalom, és ezek mellett ter­mészetesen időszerű politikai ismeretek, speciális vállalati problémák is terítékre kerül­nek. Az idén a két csoport a gépi forgácsoló és szerelő osz­tályokról került ki, míg tavaly az optikán szervezték meg. Az ismeretkorszerűsítő tanfo­lyamhoz hasonlóan egyéves időtartamú, évi 90 óra. A hagyományos meó-tanfo­­lyamok szeptember 15-én in­dultak be. Két tanfolyam: a forgácsoló alkatrészgyártó te­rületről 24 fővel, a szerelők­nél 18 emberrel. A tanfolyam 3-as szintű. A legfiatalabb szakmunká­sokra és betanított munkásra, valamint a végzős ipari tanu­lókra is gondolt a tanulmányi osztály. Új fogások begyakor­lására, a gyakorlati ismeretek tökéletesítésére oktatják őket az idősebb szakmunkások. Tavaly az optikusokkal foglal­koztak elsősorban, most a gé­pi forgácsolók között szervezik meg. A tapasztalatok szerint szívesen vesznek részt rajta a fiatal szakmunkások, jelentő­sen előre viszi őket ez a tan­folyam a jobb munkában, a magasabb termelési százalékok elérésében. Az optikus szakmásító tan­folyam most fejeződött be. Főleg nők vettek rajta részt, s örülhetnek a frissen szerzett szakmunkás-bizonyítvány­nak. A tanfolyam egyéves volt, 17 munkással indult be, közülük 14 a nő és 3 a férfi. 4 FÓKUSZ Az optikusok tanműhelye Az ablakokon függönyök, rend, tisztaság, világosság a he­lyiségben. Gépek. S a gépek mellett szakmunkástanulók — amiben nem lenne semmi kü­lönös — csa­k az, hogy optiku­sok, elsőévesek, s hosszú évek után ismét saját tanműhelyük­ben kezdik el a gyakorlatot, nem pedig a gyárban. Jó az, ha egy kevésbé bevált oktatási mód helyett vállalják is inkább a régit. Jó, hogy a MOM szakoktatóiban volt annyi önkritika és felelősség­érzet, hogy szorgalmazzák a tanműhely, az optikai alap­képzés visszaállítását. Nem vált be ugyanis az a gyakor­lat, hogy az általános iskolá­ból kikerülve, a 14 éves gyere­kek azonnal az üzem, a ter­melés forgatagába kerüljenek. Csak tanműhelyben lehet a tantervet pontról pontra meg­valósítani, az elmélet és gya­korlat kapcsolatát figyelem­mel kísérni, a folyamatosabb oktatást megvalósítani. Míg a műhelyekben — érthetően — a termelési feladatok az elsődlegesek, a tanműhelyben a tantervi, központi előírások szabta munkafeladatok. S job­ban lehet érvényesíteni a fe­gyelmet, kevesebb hatás éri ezeket a fiatal gyerekeket. 31 elsős optikus tanuló, 7 fiú és 24 lány kezdett el ta­nulni ebben a tanműhelyben. A szeptemberi iskolakezdéstől egy kicsit „csúszott” a tanmű­hely beindulása — október közepéig. Sokféle munkálatot, meszelést, festést, villanysze­relést, burkolatjavítást kellett elvégezni a valamikori KISZ- klubban, hogy eljövendő új rendeltetéséne­k megfeleljen. A gyerekek társadalmi munká­val maguk is hozzájárultak a tanműhely csinosításához, a befejezést jelentő könnyebb munkákhoz. Szinte szemük láttára népesült be a MOM- tól kapott gépekkel a tan­műhely. S addig is üzemláto­gatáson vettek részt, mérési gyakorlatokat végeztek, az október végén üzembe helye­zett gépeken már nem telje­sen tudatlanul kezdhettek dol­gozni. — A kicsit döcögős évkez­dés ellenére mit kell decem­berben már tudniuk az opti­kus tanulóknak? — kérdezem szakoktatójukat, Sándor Je­nőt — Az alapműveleteket már ugyancsak gyakorolják, így a próbaüveg gömbölyítést, da­rabolást, alap vagy lapcsiszo­lást, tömbragasztást, tömbcsi­szolást, szögcsiszolást, gömbö­lyítést, párhuzamcsiszolást, fi­­nomcsiszolást, polírozást, rádi­uszcsiszolást. Naponta osztá­lyozzuk a munkadarabokat. A bevezető foglalkozásokon be­mutatom a gépen az aznapi té­mát, s a gyerekek a hétórás tan­műhelyi foglalkozáson ezeket a megadott műveleteket vég­zik el. S ha nem megy valami, hozzám fordulnak, s különben is már a mozdulatukról látom, hol kell, kinek segítségére siet­ni. A befejező foglalkozáson egyénenként értékelem őket, osztályozok. Eléggé ügyes ke­zű ez a csoport, jobbak a gya­korlaton, mint az elméleti órákon. — Még két gépet, egy hat­orsós objektív csiszolót és egy hatorsós kollektív csiszolót vá­runk, s akkor teljes lesz a gép­parkunk. Mindenképpen örü­lünk mi szakoktatók is, hogy nyugodtabb körülmények kö­zött, gépekkel jól felszerelve, saját tanműhelyben kezdhet­jük el tanítani ezt a szép szak­mát. A január­­ végi vizsga­munkáig reméljük pótolják a kezdeti nehézségeket és a má­sodik félévet már teljesen rendezett körülmények között kezdhetjük el. A nyolcorsós csiszoló mellett Sándor Jenő szakoktató tart előadást a finomcsiszolás műveletéről. Pozsogár Jóska komoly feladatot kapott: gömbölyítést. (Fotó: Tóth) A műveld­­ési ház programjából Részvétel — beleszólás; de­mokrácia az üzemben. Ez a té­mája a szakmunkástanulók vitakörének január 10-én dél­után 3 órakor. Vita­vezető: Ko­­ródi Tivadar. Első kézből — a külpoliti­kai vitafórum következő ös­­­szejövetelére január 15-én dél­után 4 órai kezdettel kerül sor a szocialista brigádklubban. Csak nőknek. Dr. Kovács László tart előadást a haj ápo­lásáról, a korpás, zsíros fejbőr kezeléséről, 17-én délután 4 órakor. A gyümölcsös rovar kártevői ellen. Dr. Bognár Sándor elő­adására ezen a címen kerül sor a gyümölcstermesztés iránt érdeklődőknek január 18-án délután 4 órai kezdettel. Új könyvek Marxista—leninista esztétika tankönyv. Az 1969-ben megje­lent esti egyetemi tankönyv második, lényegesen átdolgo­zott kiadása. Főbb tematikai csomópontjai a következők: az esztétika mint tudomány (tár­gya, módszere, az esztétikum fogalma); a művészet mint az esztétikum koncentrált kifeje­ződése (a művészeti tükrözés, mimézis és katarzis); a műal­kotás (tartalom és forma, a művész és az alkotófolyamat, a művészet és a közönség, a befogadás problémái, a tömeg­kommunikációs eszközök és a művészet); az esztétikai kate­góriák (fogalmak, összefüggé­seik, szép és rút, tragikum és komikum, fenséges és alantas stb.); korunk művészetének problémái (a XX. század pol­gári művészetének főbb irá­nyai, a szocialista realizmus, elkötelezettség és pártosság); a művészeti ágak esztétikái (irodalom-, képzőművészet-, zeneszínház-, filmesztétika). Jóllehet a szerzők — Aradi Nóra, Barna József, Hermann István, Hont Ferenc, Lukács Antal, Poszler György, Szigeti József, Sziklai László, Szilágyi Péter, Újfalussy József, Vitá­nyi Iván, Zoltai Dénes — tar­talmilag és metodikailag első­sorban az esti egyetemi okta­tás igényeit tartották szem előtt, haszonnal forgathatja a kötetet mindenki. Ősbemutató — amatőrökkel Beszélgetés Udvaros Bélával, a MOM- színjátszók rendezőjével 18 éve, 1955-ben vette át a MOM színjátszó csoport irá­nyítását Udvaros Béla rende­ző. Az évek folyamán egy szenvedély, a színjátszás sze­­retete és sok közös élmény, sok darab színrevitele fejlesz­tette valóban együttessé az életkorban és foglalkozásban nagyon is heterogén társasá­got. A csoport tagjai között megtaláljuk a 71 éves Jani Jánost és a 17 éves Láng An­namáriát, megtaláljuk az egye­temistát, a mérnököt, a szak­munkást- az adminisztrátort. Az amatőr együttes meg­alakulásakor döntő többség­ben MOM-osokból állt — az utóbbi időben ez az arány megváltozott, túlsúlyba jutot­tak a XII. kerület lakosai. Házasságkötés, családalapítás, lakáscsere miatt sokan kilép­tek a színtársulatból. Alakult, változott az évek folyamán, emberek jöttek, emberek men­tek, de egy viszonylag szilárd, állhatatos mag megmaradt és rendületlenül a csoport élén: Udvaros Béla rendező: — Működésem alatt két fő szempontot tartottam irány­adónak. Az egyik az, hogy a hagyományos színjátszáshoz ragaszkodtam, főleg egyfel­­vonásos, és egész estét betöl­tő színdarabokat vittünk szín­re, szemben a 60-as évek di­vathullámával, amikor is egy­­re-másra alakultak meg az oratorikus, irodalmi színpad jellegű csoportok. Ezt a ki­tartást a hagyományos forma mellett nem valami konzerva­tivizmus diktálta, hanem a csoport összetétele, mivel sok középkorú színjátszó van ná­lunk, minden korosztály kép­viselve van, s egy színdarab­ban valamennyien megmozgat­hatók — szemben az együttes szavalást, mozgást, főleg fia­talokat igénylő oratorikus jel­leggel. Másik koncepcióm: eredeti, hazánkban még be nem muta­tott darabok színpadra alkal­mazása. Ezek egyrészt jobban biztosítják a közönség érdek­lődését, másrészt általuk ama­tőr színjátszóink nincsenek előnytelen összehasonlításnak kitéve... — például ilyen megjegyzésnek, hogy ezt mennyivel jobban csinálta a Ruttkai Éva... Különösen nagy örömöt je­lent, amikor egy-egy ilyen, először nálunk bemutatott da­rabot később fedeznek fel a színházak, a televízió. Illyés Gyula Malom a séden című drámáját mi 1965-ben már be­mutattuk , s a színházak csak 5 évvel később. Vagy egy másik példa: 1966-ban vittük színre Artúr Miller Két hétfő emléke című darabját és a televízió 1969-ben mutatta be.­­ Jelenleg is van egy ilyen „felfedezetlen” darabunk: Németh László: Petőfi Mező­­berényben című egyfelvoná­­sosát játsszuk nagy sikerrel Pesten és vidéken is. S a legfrissebb sikerünk az, hogy a fővárosi művelődési ház is felfigyelt tevékenységünkre, s a keretében megalakult fővá­rosi játékszín április hónapra két alkalommal beiktatta prog­ramjába a MOM színjátszó együttesét. Ezekre a fellépé­sekre Budapest legjobb szín­játszó csoportjait hívják meg a Fehérvári úti művelődési házba. Primo Levi olasz író A rimputer című komédiáját fogjuk bemutatni. Hagyomá­nyainkhoz híven (vagy újdon­ságkeresésünkhöz?) a Nagy­világ egyik 1971-es számából vettem át ezt az egyfelvoná­­sost. — Miről szól a darab? — Primo Levi a kiberneti­ ka egy korának eseményét gúnyolja ki. A költő megértve a modern idők szavát, kompu­terrel írja verseit. Ez aztán sok bonyodalomhoz vezet és a kísérlet még a kibernetika ko­rában sem jár sikerrel. Az 1972-es ózdi vasas színjátszó fesztiválon mutattuk be elő­ször, itt figyeltek rá fel. — Nagyon örülünk ennek az erőteljes fellendülés­nek. De a jövőre, a jövő sikereire gondolva szeret­nénk megkérdezni, mi van a tarsolyban? — Ivan Klima cseh szerző, A kastély című kétrészes tár­sadalmi drámáját próbáljuk jelenleg. Ez a mű tulajdonkép­pen Franz Kafka kastélyának áttétele, az alapszituáció na­gyon hasonló, de más környe­zetben játszódik és a modern, mai időkben. (A darab 1965- ben­­ idott.) Ezenkívül februárban sza­valóversenyt akarunk megren­dezni, Ady és a mai magyar költők verseiből. — Van-e valamilyen sérel­mük? — A művelődési ház dráma­­sorozata, amelyre mi mindig olyan nagy lelkesedéssel ké­szülünk fel: én bevezetőt mon­dok, a csoport tagjai szemel­vényeket olvasnak fel , a szocialista brigádtagok pedi­g alig látogatják. Biztos vagyok benne, aki egyszer eljön, a többi előadást sem mulasztja el. A szocialista magyar drá­ma fejlődése a felszabadulás­tól napjainkig a címe ennek a sorozatnak és nemcsak iroda­lom, hanem történelem is. S drámairodalmunk legjavát tar­talmazza a tematikus összeál­lítás. A szocialista brigádmoz­galom egyik kulturális vállalá­sa ezeknek az előadásoknak a látogatása — de úgy látszik, sajnálják az időt rá. Ez a sé­relmünk van, de ez orvosol­ható. Pardi

Next