Fókusz, 1974 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-07 / 1. szám
A panaszok nyomán jövőre reform várható a szakközépiskolában Mostanában sok bírálat, jogos és kevésbé jogos kritika éri a vállalathoz kihelyezett Bánki Dénát Szakközépiskola oktatási színvonalát. Komoly gondot jelent a tanulmányi osztálynak: hogyan, milyen változtatásokkal emelje a képzés szintjét. A kihelyezett tagozat az itt dolgozó s érettségizni akaró fiatalokért jött létre. Kiküszöböli az utazást, időt takarít meg, alkalmazkodik a műszakokhoz. Abban megegyezhetünk, hogy mindenképpen szükség van rá. De talán nem így, a jelenlegi formájában. Egyrészt a 28-as MUM-tanintézet helyiségei sem a legmegfelelőbbek, másrészt károsan érezteti hatását az, hogy nincs kapcsolat az anyaiskolával, egy tanár sem tanít a Bániki Donátból. Mire panaszkodnak a tanulók? Nem egy közülük kifogásolja, hogy különösen másodévben „nem tanulnak semmi újat”, a szakmunkástanuló korukban tanultak ismétlődnek. Ezt mondják azok, akik valóban tanulni akarnak és komolyan veszik az iskolát. De mellettük szép számmal vannak olyanok is, akiknek annyira hiányos az előképzettségük, hogy még az általános iskolai tananyagig is vissza kell menni. Egy ilyen összetételű osztály — el lehet képzelni — milyen nehéz feladat elé állítja az oktatót, aki bizonyos szintet akar elérni, osztályozni akar, de a lemorzsolódást is meg akarja akadályozni. Hisz évről évre a beiskolázottak csaknem fele hagyja abba a tanulást. Van olyan osztály, amelyben annyira lecsökkent a tanulók létszáma, hogy beírattak nem MOM-os fiatalokat is. Panaszkodnak a tanulók, panaszkodnak a tanárok is. Hogy változtatni kell a helyzeten, kisebb belső „reformokat” végrehajtani, az biztos. A tanulmányi osztályon Kovács Józseffel beszélgettem el. — A megoldást, reméljük, a következő 1974—1975-ös tanév meghozza. Tárgyalások folynak ugyanis a Márvány utcai Finommechanikai Szakközépiskola igazgatójával arról, hogy oda helyezzük át a tagozatot. Számos előnye lenne. Közel van az üzemhez, szakképzett pedagógusok tanítanak minden tárgyat, kialakíthatók szaktantermek, szemléltető eszköztárral rendelkezik. Csak a MOM- hoz szorosan kapcsolódó tárgyakat adná elő MOM-szakember. Nagy előnye az, hogy az igazgató közvetlenül tudja ellenőrizni az oktatás színvonalát, s a kerületi KISZ-bizottság is hatásköre alá vonná. Az előzetes megbeszélések folyamán meggyőződtünk arról, hogy megvan a készség az együttműködésre, örömmel fogadják a MOM-ot a Márvány utcában. Ezt az évet pedig végig kell vinni a meglévő lehetőségek szerint. Egy váltós osztályt, és egy esti tagozatos osztályt most érettségiztetünk, jövőre pedig gyökeres változásokkal kezdjük el a tanévet — fejezte be lapunknak adott nyilatkozatát Kovács József. Korszerű ismereteket adnak a vállalati tanfolyamok A 6/1972-es MÜM-rendelet értelmében a szakmunkások továbbképzése elsősorban két irányban történik: ismeretkorszerűsítő és brigádvezetői tanfolyamokon. Az ismeretkorszerűsítő tanfolyamok — mint az elnevezés is mutatja — a legújabb technológiai változásokkal ismerteti meg a dolgozókat, szoros kapcsolatban a vállalati műszaki fejlesztési tervek termelési kihatásaival. Ilyen jellegű tanfolyam a MOM-ban először tavaly indult be, mégpedig a 15-ös osztály szerelőinek. Ezen az osztályon jelentkezett ugyanis a legsürgetőbb igénnyel az ismeretek kiegészítése, a laborműszereknek elektronikus szabályozással történő műveleteinél. Az 1014/1971-es kormányhatározat kimondja, hogy e tanfolyamok bevezetését mindig a vállalat feladatai, közvetlen érdekei határozzák meg. Ez a kísérleti jellegű, egyelőre még első lépést jelentő tanfolyam sikeresen indult be és záródott le: a mechanikai műszerészek közül 30-an, az elektronikai műszerészek közül 27-en vettek rajta részt, két csoportban. Ha figyelembe vesszük azt a számadatot, hogy az 50 kiemelt vállalaton belül 2000 ember járt ilyen továbbképzésre, ez az 57-es szám jó és kielégítő. Ebben az évben a gépi forgácsoló és gépi szerelő területeken folynak a szervezések. A forgásoló technológia korszerűsítése, az új pneumatikus, hidraulikus gépekkel való munkálatok lesznek a főbb témák. A tanfolyam januárban fog megindulni. A másik továbbképzési forma a brigádvezetői, már beindult, két csoportban, 25—25 emberrel. A hallgatók között szakoktatók is szerepelnek, hogy a vállalat életébe minél nagyobb betekintésük legyen. A tanfolyam címe a következő : Munkacsoportok irányítására felkészítő továbbképzés, a témái pedig központilag adottak: üzemszervezés, munkajog, vezetésismeret, munkavédelem, munkaverseny, DH mozgalom, és ezek mellett természetesen időszerű politikai ismeretek, speciális vállalati problémák is terítékre kerülnek. Az idén a két csoport a gépi forgácsoló és szerelő osztályokról került ki, míg tavaly az optikán szervezték meg. Az ismeretkorszerűsítő tanfolyamhoz hasonlóan egyéves időtartamú, évi 90 óra. A hagyományos meó-tanfolyamok szeptember 15-én indultak be. Két tanfolyam: a forgácsoló alkatrészgyártó területről 24 fővel, a szerelőknél 18 emberrel. A tanfolyam 3-as szintű. A legfiatalabb szakmunkásokra és betanított munkásra, valamint a végzős ipari tanulókra is gondolt a tanulmányi osztály. Új fogások begyakorlására, a gyakorlati ismeretek tökéletesítésére oktatják őket az idősebb szakmunkások. Tavaly az optikusokkal foglalkoztak elsősorban, most a gépi forgácsolók között szervezik meg. A tapasztalatok szerint szívesen vesznek részt rajta a fiatal szakmunkások, jelentősen előre viszi őket ez a tanfolyam a jobb munkában, a magasabb termelési százalékok elérésében. Az optikus szakmásító tanfolyam most fejeződött be. Főleg nők vettek rajta részt, s örülhetnek a frissen szerzett szakmunkás-bizonyítványnak. A tanfolyam egyéves volt, 17 munkással indult be, közülük 14 a nő és 3 a férfi. 4 FÓKUSZ Az optikusok tanműhelye Az ablakokon függönyök, rend, tisztaság, világosság a helyiségben. Gépek. S a gépek mellett szakmunkástanulók — amiben nem lenne semmi különös — csak az, hogy optikusok, elsőévesek, s hosszú évek után ismét saját tanműhelyükben kezdik el a gyakorlatot, nem pedig a gyárban. Jó az, ha egy kevésbé bevált oktatási mód helyett vállalják is inkább a régit. Jó, hogy a MOM szakoktatóiban volt annyi önkritika és felelősségérzet, hogy szorgalmazzák a tanműhely, az optikai alapképzés visszaállítását. Nem vált be ugyanis az a gyakorlat, hogy az általános iskolából kikerülve, a 14 éves gyerekek azonnal az üzem, a termelés forgatagába kerüljenek. Csak tanműhelyben lehet a tantervet pontról pontra megvalósítani, az elmélet és gyakorlat kapcsolatát figyelemmel kísérni, a folyamatosabb oktatást megvalósítani. Míg a műhelyekben — érthetően — a termelési feladatok az elsődlegesek, a tanműhelyben a tantervi, központi előírások szabta munkafeladatok. S jobban lehet érvényesíteni a fegyelmet, kevesebb hatás éri ezeket a fiatal gyerekeket. 31 elsős optikus tanuló, 7 fiú és 24 lány kezdett el tanulni ebben a tanműhelyben. A szeptemberi iskolakezdéstől egy kicsit „csúszott” a tanműhely beindulása — október közepéig. Sokféle munkálatot, meszelést, festést, villanyszerelést, burkolatjavítást kellett elvégezni a valamikori KISZ- klubban, hogy eljövendő új rendeltetésének megfeleljen. A gyerekek társadalmi munkával maguk is hozzájárultak a tanműhely csinosításához, a befejezést jelentő könnyebb munkákhoz. Szinte szemük láttára népesült be a MOM- tól kapott gépekkel a tanműhely. S addig is üzemlátogatáson vettek részt, mérési gyakorlatokat végeztek, az október végén üzembe helyezett gépeken már nem teljesen tudatlanul kezdhettek dolgozni. — A kicsit döcögős évkezdés ellenére mit kell decemberben már tudniuk az optikus tanulóknak? — kérdezem szakoktatójukat, Sándor Jenőt — Az alapműveleteket már ugyancsak gyakorolják, így a próbaüveg gömbölyítést, darabolást, alap vagy lapcsiszolást, tömbragasztást, tömbcsiszolást, szögcsiszolást, gömbölyítést, párhuzamcsiszolást, finomcsiszolást, polírozást, rádiuszcsiszolást. Naponta osztályozzuk a munkadarabokat. A bevezető foglalkozásokon bemutatom a gépen az aznapi témát, s a gyerekek a hétórás tanműhelyi foglalkozáson ezeket a megadott műveleteket végzik el. S ha nem megy valami, hozzám fordulnak, s különben is már a mozdulatukról látom, hol kell, kinek segítségére sietni. A befejező foglalkozáson egyénenként értékelem őket, osztályozok. Eléggé ügyes kezű ez a csoport, jobbak a gyakorlaton, mint az elméleti órákon. — Még két gépet, egy hatorsós objektív csiszolót és egy hatorsós kollektív csiszolót várunk, s akkor teljes lesz a gépparkunk. Mindenképpen örülünk mi szakoktatók is, hogy nyugodtabb körülmények között, gépekkel jól felszerelve, saját tanműhelyben kezdhetjük el tanítani ezt a szép szakmát. A január végi vizsgamunkáig reméljük pótolják a kezdeti nehézségeket és a második félévet már teljesen rendezett körülmények között kezdhetjük el. A nyolcorsós csiszoló mellett Sándor Jenő szakoktató tart előadást a finomcsiszolás műveletéről. Pozsogár Jóska komoly feladatot kapott: gömbölyítést. (Fotó: Tóth) A műveldési ház programjából Részvétel — beleszólás; demokrácia az üzemben. Ez a témája a szakmunkástanulók vitakörének január 10-én délután 3 órakor. Vitavezető: Koródi Tivadar. Első kézből — a külpolitikai vitafórum következő összejövetelére január 15-én délután 4 órai kezdettel kerül sor a szocialista brigádklubban. Csak nőknek. Dr. Kovács László tart előadást a haj ápolásáról, a korpás, zsíros fejbőr kezeléséről, 17-én délután 4 órakor. A gyümölcsös rovar kártevői ellen. Dr. Bognár Sándor előadására ezen a címen kerül sor a gyümölcstermesztés iránt érdeklődőknek január 18-án délután 4 órai kezdettel. Új könyvek Marxista—leninista esztétika tankönyv. Az 1969-ben megjelent esti egyetemi tankönyv második, lényegesen átdolgozott kiadása. Főbb tematikai csomópontjai a következők: az esztétika mint tudomány (tárgya, módszere, az esztétikum fogalma); a művészet mint az esztétikum koncentrált kifejeződése (a művészeti tükrözés, mimézis és katarzis); a műalkotás (tartalom és forma, a művész és az alkotófolyamat, a művészet és a közönség, a befogadás problémái, a tömegkommunikációs eszközök és a művészet); az esztétikai kategóriák (fogalmak, összefüggéseik, szép és rút, tragikum és komikum, fenséges és alantas stb.); korunk művészetének problémái (a XX. század polgári művészetének főbb irányai, a szocialista realizmus, elkötelezettség és pártosság); a művészeti ágak esztétikái (irodalom-, képzőművészet-, zeneszínház-, filmesztétika). Jóllehet a szerzők — Aradi Nóra, Barna József, Hermann István, Hont Ferenc, Lukács Antal, Poszler György, Szigeti József, Sziklai László, Szilágyi Péter, Újfalussy József, Vitányi Iván, Zoltai Dénes — tartalmilag és metodikailag elsősorban az esti egyetemi oktatás igényeit tartották szem előtt, haszonnal forgathatja a kötetet mindenki. Ősbemutató — amatőrökkel Beszélgetés Udvaros Bélával, a MOM- színjátszók rendezőjével 18 éve, 1955-ben vette át a MOM színjátszó csoport irányítását Udvaros Béla rendező. Az évek folyamán egy szenvedély, a színjátszás szeretete és sok közös élmény, sok darab színrevitele fejlesztette valóban együttessé az életkorban és foglalkozásban nagyon is heterogén társaságot. A csoport tagjai között megtaláljuk a 71 éves Jani Jánost és a 17 éves Láng Annamáriát, megtaláljuk az egyetemistát, a mérnököt, a szakmunkást- az adminisztrátort. Az amatőr együttes megalakulásakor döntő többségben MOM-osokból állt — az utóbbi időben ez az arány megváltozott, túlsúlyba jutottak a XII. kerület lakosai. Házasságkötés, családalapítás, lakáscsere miatt sokan kiléptek a színtársulatból. Alakult, változott az évek folyamán, emberek jöttek, emberek mentek, de egy viszonylag szilárd, állhatatos mag megmaradt és rendületlenül a csoport élén: Udvaros Béla rendező: — Működésem alatt két fő szempontot tartottam irányadónak. Az egyik az, hogy a hagyományos színjátszáshoz ragaszkodtam, főleg egyfelvonásos, és egész estét betöltő színdarabokat vittünk színre, szemben a 60-as évek divathullámával, amikor is egyre-másra alakultak meg az oratorikus, irodalmi színpad jellegű csoportok. Ezt a kitartást a hagyományos forma mellett nem valami konzervativizmus diktálta, hanem a csoport összetétele, mivel sok középkorú színjátszó van nálunk, minden korosztály képviselve van, s egy színdarabban valamennyien megmozgathatók — szemben az együttes szavalást, mozgást, főleg fiatalokat igénylő oratorikus jelleggel. Másik koncepcióm: eredeti, hazánkban még be nem mutatott darabok színpadra alkalmazása. Ezek egyrészt jobban biztosítják a közönség érdeklődését, másrészt általuk amatőr színjátszóink nincsenek előnytelen összehasonlításnak kitéve... — például ilyen megjegyzésnek, hogy ezt mennyivel jobban csinálta a Ruttkai Éva... Különösen nagy örömöt jelent, amikor egy-egy ilyen, először nálunk bemutatott darabot később fedeznek fel a színházak, a televízió. Illyés Gyula Malom a séden című drámáját mi 1965-ben már bemutattuk , s a színházak csak 5 évvel később. Vagy egy másik példa: 1966-ban vittük színre Artúr Miller Két hétfő emléke című darabját és a televízió 1969-ben mutatta be. Jelenleg is van egy ilyen „felfedezetlen” darabunk: Németh László: Petőfi Mezőberényben című egyfelvonásosát játsszuk nagy sikerrel Pesten és vidéken is. S a legfrissebb sikerünk az, hogy a fővárosi művelődési ház is felfigyelt tevékenységünkre, s a keretében megalakult fővárosi játékszín április hónapra két alkalommal beiktatta programjába a MOM színjátszó együttesét. Ezekre a fellépésekre Budapest legjobb színjátszó csoportjait hívják meg a Fehérvári úti művelődési házba. Primo Levi olasz író A rimputer című komédiáját fogjuk bemutatni. Hagyományainkhoz híven (vagy újdonságkeresésünkhöz?) a Nagyvilág egyik 1971-es számából vettem át ezt az egyfelvonásost. — Miről szól a darab? — Primo Levi a kiberneti ka egy korának eseményét gúnyolja ki. A költő megértve a modern idők szavát, komputerrel írja verseit. Ez aztán sok bonyodalomhoz vezet és a kísérlet még a kibernetika korában sem jár sikerrel. Az 1972-es ózdi vasas színjátszó fesztiválon mutattuk be először, itt figyeltek rá fel. — Nagyon örülünk ennek az erőteljes fellendülésnek. De a jövőre, a jövő sikereire gondolva szeretnénk megkérdezni, mi van a tarsolyban? — Ivan Klima cseh szerző, A kastély című kétrészes társadalmi drámáját próbáljuk jelenleg. Ez a mű tulajdonképpen Franz Kafka kastélyának áttétele, az alapszituáció nagyon hasonló, de más környezetben játszódik és a modern, mai időkben. (A darab 1965- ben idott.) Ezenkívül februárban szavalóversenyt akarunk megrendezni, Ady és a mai magyar költők verseiből. — Van-e valamilyen sérelmük? — A művelődési ház drámasorozata, amelyre mi mindig olyan nagy lelkesedéssel készülünk fel: én bevezetőt mondok, a csoport tagjai szemelvényeket olvasnak fel , a szocialista brigádtagok pedig alig látogatják. Biztos vagyok benne, aki egyszer eljön, a többi előadást sem mulasztja el. A szocialista magyar dráma fejlődése a felszabadulástól napjainkig a címe ennek a sorozatnak és nemcsak irodalom, hanem történelem is. S drámairodalmunk legjavát tartalmazza a tematikus összeállítás. A szocialista brigádmozgalom egyik kulturális vállalása ezeknek az előadásoknak a látogatása — de úgy látszik, sajnálják az időt rá. Ez a sérelmünk van, de ez orvosolható. Pardi