Fókusz, 1978 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-02 / 1. szám
1978. JANUÁR 2. FÓKUSZ 3 TÍZ ÉVES a MOM ÖNÁLLÓ EXPORT JOCH Eleget teszünk-e az előlegezett bizalomnak? Milyen utat tettünk meg tíz év alatt? Tíz százalékos létszámnövekedés — háromszoros forgalom Műszereink 66 országban Élen a Szovjetunió Számítástechnikai program: 1980-ig Előtérben: a struktúra korszerűsítése Az MSZMP KB október 20-i határozata eldöntött egy tíz éve folyó vitát, eloszlatott sok aggodalmat, mely az iparvállalatok önálló export—import jogával kapcsolatban felmerült A határozat kimondja: „.. .ahol a feltételek adottak, tovább’ kell folytatni az iparvállalatok önálló exportjogának bővítését.” „Ahol a feltételek adottak”. .. mondta a határozat. S a fogalmazás önvizsgálatra késztet. Milyen utat tettünk meg az elmúlt tíz év alatt? Hogyan éltünk a Gazdasági Bizottság határozatából adódó lehetőségekkel? Érdemes volt-e saját nevünkön megjelenni a világpiacon? Tekintsük át együtt az elmúlt évtized történetét. 1968. január 2-án reggel megjelent a MOM irodaház előcsarnokában huszonkét új kolléga azzal a céllal, hogy elintézzék „átigazolásukat”, azaz itt folytassák a METRIMPEX-nél végzett munkát. Lényegében ez a kis csapat alkotta akkor a MOM külkereskedelmi részlegének gerincét. Természetesen a felkészülés már az előző évben, sőt években megkezdődött a MOM- ban, hogy zavartalan legyen az az új fejezetet jelentő kereskedelmi tevékenység. A MOM-ban tanult ambiciózus emberek nyelvtanfolyamra és különböző szaktanfolyamokra mentek. Néhányan ősz fejjel ültek az iskolapadokba a cél érdekében, hogy a MOM kiérdemelje a minősítést: „felsőbb osztályba léphet”. Az alapító gárdának óriási feladatokat kellett rohamos ütemben megoldania. A vezetésnek rövid idő alatt egy kis kollektívát kellett integrálnia a MOM — akkor 6000 főt számláló — családjába. Az új kollektívának ugyanilyen rövid idő alatt kellett beilleszkednie egy gyári — merevebb — rendszerbe. A felkészülés állapotában lévő MOM-os kollektívának közben bizonyítania is kellett. Nem volt egyszerű, de ma már elmondhatjuk, hogy ez történelem. Eredményeink — melyekkel természetesen nem lehetünk elégedettek — maguk helyett beszélnek. Milyen előnye lehet az iparvállalatok önálló külkereskedelmi jogának? — tették fel a kérdést a kétkedők, a féltékenyek, akik feltették a „külkereskedelmi monopóliumot”; egyszóval mindazok, akik — enyhén szólva — nem helyeselték a határozatokat. Nehéz erre röviden, átfogóan, nagyjából helyes választ adni. Ha röviden próbálnám fogalmazni és önkényes kiemeléseket megengedhetnék magamnak, akkor így sorolnék. — Közvetlen kapcsolat a vevővel (ennek előnyeit nem kell magyarázni sem!). — A középtávú tervezés lehetőségének biztonsága, a közvetlen piaci tapasztalatok alapján. — A gyári kollektíva széles körének „napi” kapcsolata a változó világpiaccal. — A vevőszolgálati munka hatékonysága. — Az egységes érdekeltség. Ez a kiemelési sorrend persze nem jelent fontossági sorrendet és főleg nem a teljesség igényével készült. A mindennapi munkában azonban ezek mindegyike (és még számos más szempont) érezteti hatását, méghozzá — biztosan mondható — pozitív értelemben. A MOM önálló exportjogot kapott 1968. január 1-én az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével egyidejűleg — laboratóriumi, geodéziai termékekre, valamint export—import jogot optikai testek, üvegek stb. cikkcsoportokban. Első lépésként erre a három árucsoportra kellett létrehozni ütőképes, megfelelő képzettséggel rendelkező szervezetet. A geodézia esetében megoldott volt a probléma, hiszen a METRIMPEX-nek lényegében teljes osztályát vettük át és ez az osztály kiegészült néhány régi MOM-os szakemberrel. Sikerült egészségesen ötvözni a — külkereskedelmi és a régi gyári törzsgárdából kiemelt — kollektívát. Nem volt ilyen egyértelműen egyszerű a laboratóriumi műszer árucsoport helyzete. Itt viszont a gyári műszaki fejlesztési szakemberek hidalták át a szakmai nehézségeket. Segítségükkel alakult ki az az alkotó együttműködés,melynek eredménye gyakorlatilag biztosította a törés nélküli átmenetet. Az optikai export-import megoldása nem állította különösen nehéz feladat elé az érdekelteket. Nagyobb feladatot jelentett a „kiszolgáló” apparátus szervezetének megteremtése. A külkereskedelmi munka „szürke eminenciásain” hihetetlenül sok múlik a korszerű, mai igényekhez igazodó piaci munkában. Hosszan lehetne sorolni azokat a különböző funkcionális szervezeteket, amelyek ugyanolyan fontosak, mint a külkereskedelem elővédjeként a vevővel „harcoló” üzletkötői gárda. Úgy érzem, a tízéves visszatekintés alkalmával illik azokról is szót ejteni — a köszönet hangján —, akik megalapozták tevékenységünket, bár a nevüknek többnyire csak kezdőbetűivel találkozunk a leveleken, az okmányokon. Ők a külkereskedelmi munka „ismeretlen katonái”! Ennyi „történelmi” visszapillantás után bontsuk szakaszokra a MOM külkereskedelmi tevékenységét. 1968-tól lényegében magasabb szintű, hatékonyabb munkára készült a MOM újonnan alakult kereskedelmi szervezete; bizonyítandó, hogy kiérdemelte az előlegezett bizalmat a gyár kollektívája. Történt ez a IV. ötéves tervben, olyan körülmények között, mikor a gyár termelési volumene egyetlen tervidőszakban megduplázódott. Ennek a megduplázott volumennek piaci elhelyezése állította első nagy feladat elé a MOM-ban viszonylag fiatal (ne sértsek meg senkit, de ez nem életkort jelent) szervezetet. Ma már elmondható, hogy a feladatot példásan megoldotta az új szervezet. Felgyorsította az eseményeket az 1973-ban bekövetkezett piaci árrobbanás. Külgazdasági egyensúlyunk megromlása új, — eddig talán kissé elhanyagolt — követelmény elé állította a kereskedelmi apparátust. A szocialista kötelezettségek elsődlegessége és betartása mellett rendkívül fontossá vált, a nem rubel elszámolású export (dollár export) nagymértékű fejlesztése is. Természetesen ez a feladat nemcsak a kereskedelmi apparátus teendője volt. Nagyon sok múlott és múlik azon, hogy az iparvállalatok megjelennek-e, illetve folyamatosan jelen vannak-e a piacon. A rugalmasság, a kereskedelmi apparátus katalizáló szerepe tette lehetővé, hogy az új külgazdasági helyzet szabta követelményekhez viszonylag rövid idő alatt alkalmazkodni tudjunk. A 3. ábrán látható, hogy a létszám körülbelül 10 százalékos emelkedése mellett 1968-as forgalmunkat közel háromszorosára emeltük 1977- ben. Ugyanez az ábra mutatja, hogy az egy főre jutó forgalom is hasonló mértékben növekedett a 10 év alatt. Persze nem lehet egyenes összefüggést feltételezni a forgalom nagysága és a végzett munka intenzitása között. A külkereskedelemben végzett munka intenzitásának nincsenek mérőszámai. Vannak azonban más számok, amelyek jelzik a tevékenység hatékonyságát, színvonalát. 1968 óta geodéziai és laboratóriumi műszereink 66 országba kerültek. Ezen a viszonylag nagy számon belül kialakultak — szisztematikus piaci munka hatására — a laboratóriumi és geodéziai műszereink bázispiacai a tőkés világban. Ennek a munkának fontos része, hogy bázispiaci körzeteink központjaiban önálló vállalati megbízottaink hálózatát építettük ki. Feladatuk részben kereskedelmi, részint vevőszolgálati tevékenység. A hálózat bővítése hosszútávú piacpolitikai terveink szerves része. Köszönettel tartozunk ezeknek a munkatársainknak, akik nehéz körülmények között, távol szeretteiktől végzik felelősségteljes munkájukat és képviselnek bennünket a világ különböző részein. Műszereink szocialista exportja középtávú árucsereforgalmi egyezmények keretein belül bonyolódik, ahol természetesen a Szovjetunió áll az élen 10 millió rubel körüli volumennel. Csak a példa kedvéért néhány számot is szeretnék közölni, mely jellemzi kapcsolatunkat vevőinkkel: 1977-ben a vállalatunknál járt külföldiek száma ezer fő. 70 százalékban szocialista és 30 százalékban nem szocialista országból érkeztek. Ugyanakkor munkatársaink köréből 740 kiutazás történt 9 demokratikus és 31 tőkés országba. Az exportunk megoszlása — szocialista—tőkés irányokba nem ilyen arányú. Ez azt bizonyítja, hogy a tőkéspiac „munkaigényesebb”. Ha figyelembe vesszük, hogy szocialista relációban biztosítottnak látszik, hogy forgalmunkat tervszerű keretek között tartjuk — például számítástechnikában, a szovjet partnerrel 1980-ig magánjogi szerződésben rögzítettük kapcsolatainkat —, automatikusan kirajzolódik előttünk külkereskedelmi munkánk legégetőbb feladata az V. ötéves terv végéig. 1977. év végéig nem tudtuk teljesíteni az V. ötéves tervünkben előirányzott tőkéspiaci programunk időarányos részét. A feladat tehát világos és egyértelmű: a hátralévő időszakban mindent el kell követni, hogy a tervidőszak végéig biztosítsuk az előirányzott dollár volumen teljesítését. Erre kell koncentrálnia a külkereskedelmi apparátus minden dolgozójának, de gyárunk egész kollektívájának is. Ezt a feladatot azonban olyan módon kell végrehajtani, hogy pontosan, magas szinten teljesítenünk azokat a kötelezettségeinket is, amelyeket a szocialista országokkal kötött államközi szerződésekben vállaltunk. Ez utóbbi ugyanis internacionalista kötelezettségünk. Előfeltétele minden szinten történő erkölcsi elismerésünknek is. Nem képzelhető el, hogy ezt az összetett feladatot a kereskedelmi szervezet magára hagyatva végre tudná hajtani. Óriási munkát kell ehhez végeznie a műszaki előkészítésnek és a gyár minden dolgozójának, hogy közösen, maradéktalanul megvalósítsuk terveinket. A megváltozott világpiaci helyzet minden nap magasabb követelményeket támaszt velünk szemben termékeink műszaki színvonalában, minőségében és a szállítási határidőkben egyaránt. Köztudott: a világpiaci helyzet rontja népgazdaságunk külgazdasági egyensúlyát. Életszínvonalunk tervszerű fejlődését is veszélyeztetheti. Feladatunk ebben a helyzetben — és ez már a gyár egész kollektívájára kötelező —, hogy mindent megtegyünk a piacon versenyképes, hatékonyan gyártható termékstruktúránk kialakításának felgyorsításáért. Az elkövetkezendő években változni fog tőkés piaci termelésünk összetétele. Hagyományos termékeink mellett egyre nagyobb helyet foglal el kooperációs termelésünk részaránya tőkés kivitelünkben. Ez az arány 1978-ban sajátjogú exportunk 40 százalékát fogja megközelíteni. A feladat nem kicsi: a megrendelő műszaki színvonalával azonos minőségben és a napra ütemezett szállítási határidők betartása mellett kell feladatainkat végrehajtani. Ugyanakkor erőfeszítéseinket növelni kell, hogy saját konstrukciójú, nagy szellemi értékeket képviselő gyártmányainkat a világpiac növekvő követelményei színvonalán tartva egészséges arány legyen kialakítható tőkés exportunk struktúrájában. Ennek a feladatnak megoldása a legszorosabb együttműködést igényli a kereskedelmi apparátus, a műszaki előkészítés és a termelés minden dolgozója, vezetője között. Ha így dolgozunk és teljesítjük az V. ötéves tervben vállalt kötelezettségeinket, elmondhatjuk, hogy megfeleltünk annak a bizalomnak, melyet tíz évvel ezelőtt kormányzatunk előlegezett a MOM kollektívájának. Balogh András kereskedelmi igazgató Exportról, importról röviden MOM-gyártmányok a nagyvilágban A világ számos országába eljutnak a MOM termékei. Sokat mond az a tény, hogy szocialista exportunk növelése mellett — a nyugati államokban tapasztalható recesszió ellenére is —, mintegy 18 százalékkal növeltük nyugati exportunkat 1977-ben. Igaz, ennél többet szerettünk volna exportálni az elmúlt esztendőben. Az új, korszerű gyártmányok alkalmazásának, s a bővülő kooperációnak eredményeként azonban 1978-ban újabb lendületet vehet nyugati exportunk növekedése; többel járulhatunk a népgazdaság külkereskedelmi mérlegének javításához. Eredményes kooperáció Eredményesnek bizonyult 1977-ben a Westinghouse-kooperáció. A Westinghouse alkatrészeket gyártó gyáregységeink olyan jó munkát végeztek, hogy a megrendelők — 1976-hoz viszonyítva — csaknem duplájára növelték igényeiket. Gyáregységeink azonban a megnövekedett követelményeknek is eleget tettek. Az előzetes adatok szerint, mintegy negyvenezer dollár értékű termékkel többet készítettek, mint amennyi a korábbi tervekben szerepelt. Teljesítés: határidő előtt Vállalatunk jelentős részt vállalt a járműprogramból. Kiemelt feladataink közé tartozott 1977-ben, hogy pontosan, egyenletes ütemben szállítsuk a Westinghouse fékkarokat az Ikarus autóbuszok gyártásához. Vállalásunkat teljesítettük. December 15-ig átadtuk az 1977-re rendelt mennyiséget. Nem nyújtóztunk tovább a takarónál A népgazdasági mérleg szempontjából fontos, hogy a vállalatok, intézmények ne „nyújtózzanak” tovább, minameddig a „takarójuk” ér, ne lépjék túl a nyugati import tervezett összegét. Nálunk nem volt könnyű megvalósítani ezt a célt, hiszen év közben több új kooperációs üzlet jött létre, illetve bővültek korábbi megállapodások is. Mindez több importanyagot igényelt. Ennek ellenére a MOM szakembereinek sikerült különböző hatékony — és ésszerű — takarékossági intézkedéseket hozniuk, s az előirányzott keretei között tartani a nyugati importot.