Fókusz, 1978 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-02 / 1. szám

1978. JANUÁR 2. FÓKUSZ 3 T­ÍZ ÉVES a MOM ÖNÁLLÓ EXPORT JOCH Eleget teszünk-e az előlegezett bizalomnak? Milyen utat tettünk meg tíz év alatt? Tíz százalékos létszámnövekedés — háromszoros forgalom Műszereink 66 országban Élen a Szovjetunió Számítástechnikai program: 1980-ig Előtérben: a struktúra korszerűsítése Az MSZMP KB október 20-i határozata eldöntött egy tíz éve folyó vitát, eloszlatott sok aggodalmat, mely az iparvál­lalatok önálló export—import jogával kapcsolatban felme­rült A határozat kimondja: „.. .ahol a feltételek adottak, tovább’ kell folytatni az ipar­­vállalatok önálló exportjogá­nak bővítését.” „Ahol a feltételek adot­tak”. .. mondta a határozat. S a fogalmazás önvizsgálatra késztet. Milyen utat tettünk meg az elmúlt tíz év alatt? Hogyan éltünk a Gazdasági Bizottság határozatából adódó lehetőségekkel? Érdemes volt-e saját nevünkön megjelenni a világpiacon? Tekintsük át együtt az el­múlt évtized történetét. 1968. január 2-án reggel megjelent a MOM irodaház előcsarnokában huszonkét új kolléga azzal a céllal, hogy el­intézzék „átigazolásukat”, az­az itt folytassák a METRIM­­PEX-nél végzett munkát. Lé­nyegében ez a kis csapat al­kotta akkor a MOM külkeres­kedelmi részlegének gerincét. Természetesen a felkészülés már az előző évben, sőt évek­ben megkezdődött a MOM- ban, hogy zavartalan legyen az az új fejezetet jelentő ke­reskedelmi tevékenység. A MOM-ban tanult ambiciózus emberek nyelvtanfolyamra és különböző szaktanfolyamokra mentek. Néhányan ősz fejjel ültek az iskolapadokba a cél érdekében, hogy a MOM kiér­demelje a minősítést: „felsőbb osztályba léphet”. Az alapító gárdának óriási feladatokat kellett rohamos ütemben megoldania. A veze­tésnek rövid idő alatt egy kis kollektívát kellett integrálnia a MOM — akkor 6000 főt számláló — családjába. Az új kollektívának ugyanilyen rö­vid idő alatt kellett beillesz­kednie egy gyári — merevebb — rendszerbe. A felkészülés állapotában lévő MOM-os kol­lektívának közben bizonyíta­nia is kellett. Nem volt egyszerű, de ma már elmondhatjuk, hogy ez történelem. Eredményeink — melyekkel természetesen nem lehetünk elégedettek — maguk helyett beszélnek. Milyen előnye lehet az ipar­­vállalatok önálló külkereske­delmi jogának? — tették fel a kérdést a kétkedők, a féltéke­nyek, akik feltették a „külke­reskedelmi monopóliumot”; egyszóval mindazok, akik — enyhén szólva — nem helye­selték a határozatokat. Nehéz erre röviden, átfo­góan, nagyjából helyes választ adni. Ha röviden próbálnám fogalmazni és önkényes ki­emeléseket megengedhetnék magamnak, akkor így sorol­nék. — Közvetlen kapcsolat a ve­vővel (en­nek előnyeit nem kell magyarázni sem!). — A középtávú tervezés le­hetőségének biztonsága, a köz­vetlen piaci tapasztalatok alapján. — A gyári kollektíva széles körének „napi” kapcsolata a változó világpiaccal. — A vevőszolgálati munka hatékonysága. — Az egységes érdekeltség. Ez a kiemelési sorrend per­sze nem jelent fontossági sor­rendet és főleg nem a teljesség igényével készült. A minden­napi munkában azonban ezek mindegyike (és még számos más szempont) érezteti hatá­sát, méghozzá — biztosan mondható — pozitív értelem­ben. A MOM önálló exportjogot kapott 1968. január 1-én az új gazdaságirányítási rendszer be­vezetésével egyidejűleg — la­boratóriumi, geodéziai termé­kekre, valamint export—im­port jogot optikai testek, üve­gek stb. cikkcsoportokban. El­ső lépésként erre a három árucsoportra kellett létrehozni ütőképes, megfelelő képzett­séggel rendelkező szervezetet. A geodézia esetében meg­oldott volt a probléma, hiszen a METRIMPEX-nek lényegé­ben teljes osztályát vettük át és ez az osztály kiegészült né­hány régi MOM-os szakember­rel. Sikerült egészségesen öt­vözni a — külkereskedelmi és a régi gyári törzsgárdából ki­emelt — kollektívát. Nem volt ilyen egyértel­műen egyszerű a laboratóriu­mi műszer árucsoport helyze­te. Itt viszont a gyári műszaki fejlesztési szakemberek hidal­ták át a szakmai nehézségeket. Segítségükkel alakult ki az az alkotó együttműködés,­­mely­nek eredménye gyakorlatilag biztosította a törés nélküli át­menetet. Az optikai export-import megoldása nem állította külö­nösen nehéz feladat elé az ér­dekelteket. Nagyobb feladatot jelentett a „kiszolgáló” apparátus szer­vezetének megteremtése. A külkereskedelmi munka „szür­ke eminenciásain” hihetetlenül sok múlik a korszerű, mai igé­nyekhez igazodó piaci munká­ban. Hosszan lehetne sorolni azo­kat a különböző funkcionális szervezeteket, amelyek ugyan­olyan fontosak, mint a külkeres­kedelem elővédjeként a vevő­vel „harcoló” üzletkötői gárda. Úgy érzem, a tízéves vissza­tekintés alkalmával illik azok­ról is szót ejteni — a köszönet hangján —, akik megalapoz­ták tevékenységünket, bár a nevüknek többnyire csak kez­dőbetűivel találkozunk a leve­leken, az okmányokon. Ők a külkereskedelmi munka „is­meretlen katonái”! Ennyi „történelmi” vissza­pillantás után bontsuk szaka­szokra a MOM külkereskedel­mi tevékenységét. 1968-tól lényegében maga­sabb szintű, hatékonyabb mun­kára készült a MOM újonnan alakult kereskedelmi szerveze­te; bizonyítandó, hogy kiérde­melte az előlegezett bizalmat a gyár kollektívája. Történt ez a IV. ötéves tervben, olyan körülmények között, mikor a gyár termelési volumene egyet­len tervidőszakban megduplá­zódott. Ennek a megduplázott volumennek piaci elhelyezése állította első nagy feladat elé a MOM-ban viszonylag fiatal (ne sértsek meg senkit, de ez nem életkort jelent) szerveze­tet. Ma már elmondható, hogy a feladatot példásan megoldot­ta az új szervezet. Felgyorsította az eseménye­ket az 1973-ban bekövetke­zett piaci árrobbanás. Külgaz­dasági egyensúlyunk megrom­lása új, — eddig talán kissé elhanyagolt — követelmény elé állította a kereskedelmi apparátust. A szocialista köte­lezettségek elsődlegessége és betartása mellett rendkívül fontossá vált, a nem rubel el­számolású export (dollár ex­port) nagymértékű fejlesztése is. Természetesen ez a feladat nemcsak a kereskedelmi appa­rátus teendője volt. Nagyon sok múlott és múlik azon, hogy az iparvállalatok megje­lennek-e, illetve folyamatosan jelen vannak-e a piacon. A rugalmasság, a kereske­delmi apparátus katalizáló sze­repe tette lehetővé, hogy az új külgazdasági helyzet szabta követelményekhez viszonylag rövid idő alatt alkalmazkodni tudjunk. A 3. ábrán látható, hogy a létszám körülbelül 10 száza­lékos emelkedése mellett 1968-as forgalmunkat közel háromszorosára emeltük 1977- ben. Ugyanez az ábra mutat­ja, hogy az egy főre jutó for­galom is hasonló mértékben növekedett a 10 év alatt. Per­sze nem lehet egyenes össze­függést feltételezni a forgalom nagysága és a végzett munka intenzitása között. A külke­reskedelemben végzett munka intenzitásának nincsenek mé­rőszámai. Vannak azonban más szá­mok, amelyek jelzik a tevé­kenység hatékonyságát, szín­vonalát. 1968 óta geodéziai és laboratóriumi műszereink 66 országba kerültek. Ezen a vi­szonylag nagy számon belül kialakultak — szisztematikus piaci munka hatására — a la­boratóriumi és geodéziai mű­szereink bázispiacai a tőkés világban. Ennek a munkának fontos része, hogy bázispiaci körze­teink központjaiban önálló vállalati megbízottaink háló­zatát építettük ki. Feladatuk részben kereskedelmi, részint vevőszolgálati tevékenység. A hálózat bővítése hosszútávú piacpolitikai terveink szerves része. Köszönettel tartozunk ezeknek a munkatársainknak, akik nehéz körülmények kö­zött, távol szeretteiktől végzik felelősségteljes munkájukat és képviselnek bennünket a világ különböző részein. Műszereink szocialista ex­portja középtávú árucserefor­galmi egyezmények keretein belül bonyolódik, ahol termé­szetesen a Szovjetunió áll az élen 10 millió rubel körüli vo­lumennel. Csak a példa ked­véért néhány számot is szeret­nék közölni, mely jellemzi kapcsolatunkat vevőinkkel: 1977-ben a vállalatunknál járt külföldiek száma ezer fő. 70 százalékban szocialista és 30 százalékban nem szocialista országból érkeztek. Ugyanak­kor munkatársaink köréből 740 kiutazás történt 9 demok­ratikus és 31 tőkés országba. Az exportunk megoszlása — szocialista—tőkés irányokba nem ilyen arányú. Ez azt bi­zonyítja, hogy a tőkéspiac „munkaigényesebb”. Ha figyelembe vesszük, hogy szocialista relációban biztosí­tottnak látszik, hogy forgal­munkat tervszerű keretek kö­zött tartjuk — például számí­tástechnikában, a szovjet part­nerrel 1980-ig magánjogi szer­ződésben rögzítettük kapcso­latainkat —, automatikusan kirajzolódik előttünk külke­reskedelmi munkánk legége­tőbb feladata az V. ötéves terv végéig. 1977. év végéig nem tudtuk teljesíteni az V. ötéves ter­vünkben előirányzott tőkés­piaci programunk időarányos részét. A feladat tehát világos és egyértelmű: a hátralévő időszakban mindent el kell követni, hogy a tervidőszak végéig biztosítsuk az előirány­zott dollár volumen teljesíté­sét. Erre kell koncentrálnia a külkereskedelmi apparátus minden dolgozójának, de gyá­runk egész kollektívájának is. Ezt a feladatot azonban olyan módon kell végrehajtani, hogy pontosan, magas szinten tel­jesítenünk azokat a kötelezett­ségeinket is, amelyeket a szo­cialista országokkal kötött ál­lamközi szerződésekben vál­laltunk. Ez utóbbi ugyanis in­ternacionalista kötelezettsé­günk. Előfeltétele minden szin­ten történő erkölcsi elismeré­sünknek is. Nem képzelhető el, hogy ezt az összetett fel­adatot a kereskedelmi szerve­zet magára hagyatva végre tudná hajtani. Óriási munkát kell ehhez végeznie a műszaki előkészítésnek és a gyár min­den dolgozó­jának, hogy közö­sen, maradéktalanul megvaló­sítsuk terveinket. A megválto­zott világpiaci helyzet minden nap magasabb követelménye­ket támaszt velünk szemben termékeink műszaki színvona­lában, minőségében és a szállí­tási határidőkben egyaránt. Köztudott: a világpiaci hely­zet rontja népgazdaságunk külgazdasági egyensúlyát. Élet­­színvonalunk tervszerű fejlő­dését is veszélyeztetheti. Feladatunk ebben a helyzet­ben — és ez már a gyár egész kollektívájára kötelező —, hogy mindent megtegyünk a piacon versenyképes, hatéko­nyan gyártható termékstruk­túránk kialakításának felgyor­sításáért. Az elkövetkezendő években változni fog tőkés piaci terme­lésünk összetétele. Hagyomá­nyos termékeink mellett egy­re nagyobb helyet foglal el kooperációs termelésünk rész­aránya tőkés kivitelünkben. Ez az arány 1978-ban sajátjo­gú exportunk 40 százalékát fogja megközelíteni. A feladat nem kicsi: a megrendelő mű­szaki színvonalával azonos minőségben és a napra üteme­zett szállítási határidők be­tartása mellett kell feladatain­kat végrehajtani. Ugyanakkor erőfeszítésein­ket növelni kell, hogy saját konstrukciójú, nagy szellemi értékeket képviselő gyártmá­nyainkat a világpiac növekvő követelményei színvonalán tartva egészséges arány legyen kialakítható tőkés exportunk struktúrájában. Ennek a fel­adatnak megoldása a legszoro­sabb együttműködést igényli a kereskedelmi apparátus, a mű­szaki előkészítés és a termelés minden dolgozója, vezetője kö­zött. Ha így dolgozunk és tel­jesítjük az V. ötéves tervben vállalt kötelezettségeinket, el­mondhatjuk, hogy megfelel­tünk annak a bizalomnak, me­lyet tíz évvel ezelőtt kormány­zatunk előlegezett a MOM kol­lektívájának. Balogh András kereskedelmi igazgató Exportról, importról röviden MOM-gyártmányok a nagyvilágban A világ számos országába eljutnak a MOM termékei. So­kat mond az a tény, hogy szo­cialista exportunk növelése mellett — a nyugati államok­ban tapasztalható recesszió el­lenére is —, mintegy 18 száza­lékkal növeltük nyugati ex­portunkat 1977-ben. Igaz, en­nél többet szerettünk volna exportálni az elmúlt esztendő­ben. Az új, korszerű gyártmá­nyok alkalmazásának, s a bő­vülő kooperációnak eredmé­nyeként azonban 1978-ban újabb lendületet vehet nyugati exportunk növekedése; többel járulhatunk a népgazdaság külkereskedelmi mérlegének javításához. Eredményes kooperáció Eredményesnek bizonyult 1977-ben a Westinghouse-koo­peráció. A Westinghouse al­katrészeket gyártó gyáregysé­geink olyan jó munkát végez­tek, hogy a megrendelők — 1976-hoz viszonyítva — csak­nem duplájára növelték igé­nyeiket. Gyáregységeink azon­ban a megnövekedett követel­ményeknek is eleget tettek. Az előzetes adatok szerint, mint­egy negyvenezer dollár értékű termékkel többet készítettek, mint amennyi a korábbi ter­vekben szerepelt. Teljesítés: határidő előtt Vállalatunk jelentős részt vállalt a járműprogramból. Kiemelt feladataink közé tar­tozott 1977-ben, hogy ponto­san, egyenletes ütemben szál­lítsuk a Westinghouse fékka­rokat az Ikarus autóbuszok gyártásához. Vállalásunkat teljesítettük. December 15-ig átadtuk az 1977-re rendelt mennyiséget. Nem nyújtóztunk tovább a takarónál A népgazdasági mérleg szempontjából fontos, hogy a vállalatok, intézmények ne „nyújtózzanak” tovább, min­­ameddig a „takarójuk” ér, ne lépjék túl a nyugati import tervezett összegét. Nálunk nem volt könnyű megvalósítani ezt a célt, hi­szen év közben több új koo­perációs üzlet jött létre, illet­ve bővültek korábbi megálla­podások is. Mindez több im­portanyagot igényelt. Ennek ellenére a MOM szakemberei­nek sikerült különböző haté­kony — és ésszerű — takaré­kossági intézkedéseket hoz­niuk, s az előirányzott keretei között tartani a nyugati im­portot.

Next