Fókusz, 1981 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-13 / 1. szám

2___ BESZÁMOLTAK AZ ALAPSZERVEZETEK 12-es csipszervezet Változások után A 6. osztály megszűnése, il­letve a szemüveglencse-gyártás Mátészalkára való költöztetése nem csupán gazdasági, techni­kai jellegű döntés volt: termé­szetszerűleg változásokat idé­zett elő a párt-, a szakszerve­zeti- és a KISZ-munkában egy­aránt. A megváltozott körül­mények ugyanis szükségessé tették, hogy átszervezzék a pártcsoportokat és a KISZ- alapszervezeteket: 7 pártcso­portot hoztak létre, az addig két KISZ-alapszervezetet pe­dig összevonták. A szervezeti keretek megvál­tozását összekapcsolták szemé­lyi változásokkal is: a pártcso­portmunka színvonalának javí­tása érdekében a taggyűlésen 5 (!) új, fiatal, jól képzett párt­­csoportbizalmit választottak meg. Összességében elmondha­tó, hogy a változások meghoz­ták a várt eredményt: a párt­csoportok nagy részénél észre­vehető fejlődés mutatható ki, egyes hiányosságok mellett ja­vult a kapcsolatuk a környeze­tükkel, jól ismerik a pártonkí­­vüliek véleményét is. Alapvetően pozitívan érté­kelhető az egyes társadalmi szervezetekben tevékenykedő kommunisták­ munkája is. A szakszervezetben dolgozó párt­tagok tekintélye egyértelműen tovább erősödött az utóbbi idő­ben: a területükön lévő gazda­sági vezetőknek megfelelő partnereivé váltak. Nem lehet viszont ilyen egyértelműen di­csérni a KISZ-ben dolgozó if­júkommunisták munkáját: bár a 7 tagú vezetőségből hatan párttagok, a KISZ-építés és a politikai vitakör-szervezés te­rületén jelentős hiányosságok mutatkoztak — ez utóbbin va­ló részvétel aránya alig éri el az 50 százalékot. A legfontosabb területen — a gazdasági munkában — vi­szont egyértelmű a dicséret: a 12. alapszervezet tagsága­ a munkaprogramnak megfele­lően végezte a gazdasági mun­kát segítő tevékenységét; a kommunisták a maguk mun­katerületén személyes példa­­mutatásukkal mindent megtet­tek a kitűzött feladatok sikeres teljesítése érdekében. 6-os alapszervezet FONTOSA­N - TÖMÖREN A beszámoló taggyűléseken sokhelyütt téma volt az alap­szervezet taggyűléseinek akti­vitása. A 6-os alapszervezetnél szintén a vita középpontjába került, de itt nem a szólni bá­tortalanok passzivitását kifo­gásolták, hanem éppen a vi­ták, „parttalan” voltát. Az el­ső felszólaló így fogalmazott: egyik-másik taggyűlés beke­rülhetne a rekordok könyvé­be is. A pro és konra elhang­zó érvek után a vitatkozók végül megegyeztek. A fontos mondanivalót ezután sem kell senkinek magába fojtania. A rövidebb, tömörebb fogalma­zásra azonban — az érdeklő­dés fenntartásáért — töreked­ni kell. Különféle vélemények hang­zottak el a pártcsoportok megbeszéléseinek szerepéről is. Egyik álláspont szerint nem­­ szükséges a pártcsopor­tokban hosszan „ragozni” a következő taggyűlés témáját — majd ugyanazt elmondani a taggyűlésen is —, hanem in­kább az aktuális kül- és bel­politikai eseményekre, fontos szemléleti kérdésekre, válla­lati és népgazdasági felada­tokra, illetve a párton kívü­liekkel való kapcsolatra kelle­ne helyezni a hangsúlyt ezen a fórumon. Az ellentétes ál­láspont szerint a pártcsoport­­értekezleteken szólalnak meg azok, akik a taggyűlésen rit­kán hallatják hangjukat. Az ő véleményüket képviselik később a taggyűlések felszó­lalói. Akkor lennének igazán hosszúak a taggyűlések, ha el­maradna a csoportértekezle­tek előkészítő szerepe és itt próbálnák szólásra késztetni a szűkebb körben is nehezen nyilatkozókat. A többi felvetett téma is figyelmet érdemel. Hely hiá­nyában azonban csak tőmon­datokra szorítkozhatunk. A felszólalók fontosnak tartot­ták például, hogy a személy­zeti főosztály kommunistái fo­lyamatosan segítsék a pálya­kezdők beilleszkedését, a ve­zetőség hívja meg a partner alapszervezeteket a gazdasági témájú taggyűlésekre, a mun­kásőrök szervezésében hatéko­nyabb megoldásokkal próbál­kozzanak az alapszervet tag­jai; a pártsajtó terjesztésében ne elégedjen meg az alapszer­vezet a „közepes” helyezéssel, s a KISZ-szervezet is kapjon több támogatást munkájának javításában. 13-as alapszervezet NYÍLTAN­ A vezetőség irányító, szerve­ző munkája úgy nyilvánult meg, hogy rendszeresen kibőví­tett vezetőségi üléseket tartott, a pártcsoportbizalmiak, a szak­­szervezeti főbizalmi és a KISZ­ titkár meghívásával. A pártcso­­portok irányítását a vezetőség közvetlenül végezte. A vezető­ségi üléseken minden esetben, minden pártcsoport képvisel­ve volt. Az egyéni beszélgetésekből rendkívül sok tapasztalatot szűrhet le a vezetőség. A párt­tagok a politikai és a gazdasá­gi élet minden területéről őszin­tén mondtak véleményt. A be­szélgetések befejezésekor a ve­zetőségi tag, vagy a pártcso­­port bizalmi, aki a beszélgető partner volt, szintén elmond­ta észrevételeit az illető párt­tag munkájáról, esetleges hiá­nyosságairól. Valamennyi párt­tag szívesen fogadta a beszél­getések kezdeményezését és őszinte véleményt nyilvánított. Belpolitikai téren elsősorban az életszínvonal szintentartá­­sát észrevételezték a beszélge­tés során. Megértik a gazdasági problémák okait, de azokban nem érzik magukat felelősnek, mert véleményük szerint a fi­zikai dolgozók a velük szemben támasztott követelményeknek mindig eleget tettek. Veszélye­sen kezd eluralkodni az anya­gias szemlélet, amely elsősor­ ŐSZINTÉN­ ban a fiatalok politikai- és élet­­szemléletét erősen torzítja, gyengíti a közösségi szellemet. Nagyobb megbecsülést sürget­nek a fizikai munka iránt, a szakmunkásutánpótlás érdeké­­ben. A terület dolgozói az MSZMP és a kormány külpo­litikai tevékenységét egyértel­műen jónak ítélik, helyeslik a következetes békepolitikát, a jószomszédi viszonyra való tö­rekvést. A pártalapszervezetük vezetőségének munkáját javu­lónak ítélik. A felsoroltaknál természete­sen jóval több észrevétel hang­zott el az egyéni beszélgetése­ken, amelyeket a vezetőség be­számolójában ismertetett a tag­gyűléssel. Élénk vita alakult ki a ve­zetőség beszámolója felett. Volt, aki javasolta, hogy a te­rület KISZ-alapszervezete ol­vadjon be másik alapszervezet­be. Szó volt arról is, illetve kér­dezték a párttagok, hogy a társosztályok, társszervek mi­ként reagálnak a termelésben fevetődő problémákra? Őszinte, kritikus és önkriti­kus hangú volt ez a beszámoló taggyűlés, a beszámoló és az igen aktív vita is. Olyan mun­kaértekezlete volt ez a 13-as alapszervezetnek, mely alapján felmérhették az 1981-ben rá­juk váró feladatokat, amelyek nem kevesek és nem könnyűek. 11 -es alapszervezet Az egyéni beszélgetésekről A 15-ös és a 19-es osztályon egyformán jó az összhang a tár­sadalmi és a gazdasági vezetés között —, állapította meg a vezetőség a beszámoló taggyű­lésen. A pártcsoportok — négy van —, sikeresen mozgósítot­tak a gazdasági feladatok el­végzésére. Rendszeresen kértek tájékoztatást a gazdasági veze­tőtől, ez alapján értékelték az előző havi munkát és készültek fel a következő feladataira. A vezetőség részletesen tájé­koztatta a tagságot az egyéni beszélgetések tapasztalatairól. Nagyon sok fontos és valós problémát mondtak el a párt­tagok e beszélgetés során. Többek között például: Az ifjúság problémája két szempontból merült fel. Egy­részt az a vélemény, hogy a még mindig hibás neveléspoli­tika miatt sok fiatal eleve helytelen világszemlélettel ke­rül ki az életbe, másrészről a kevés jövedelem és a lakásárak állandó növelése miatt megne­hezült a fiatalok lakásproblé­máinak megoldása. Ennek po­litikai hatása lehet. Többen beszéltek arról, hogy a fokozott munkatempó mel­lett végzett társadalmi munka erkölcsi elismerése nem meg­felelő. Egyre szűkül annak a lehetősége, hogy az emberek a munkában, a társadalmi mun­kában és a családi életben egy­aránt helyt tudjanak állni, mert valami valaminek a ro­vására megy. Elhangzott az a vélemény is hogy pártunk jó poltiikáját az elmúlt évek bizonyították, de a keményebbé vált világban keményebb kül- és belpolitikai gyakorlatra van szükség. A párttagok az alapszervezet vezetőségének eddigi munká­ját biztatónak tartják. Tekint­se a vezetőség továbbra is fő feladatának a párt politikájá­nak megvalósítását­­, s soha ne feledjék, hogy a tagság bi­zalmából felelőseit a terület politikai, gazdasági munká­jáért. Terjedjen ki a vezetőség figyelme személyes ügyekre is, s ha mód van, segítse megolda­ni az egyéni problémákat. A vezetőség megállapította, hogy az egyéni beszélgetések sok hasznos véleményt, figyel­meztetést és javaslatot adtak számukra, amelyeket a min­dennapi munkában hasznosíta­ni fogják. FÓKUSZ 3-as alapszervezet Konkrét feladatok kellenek A 3-as pártalapszervezet kommunistái örömmel fogad­ták, és igen hasznosnak ítélték meg az egyéni elbeszélgetése­ket. Általános volt az a véle­mény, hogy a folyamatos sze­mélyes véleménycserét igényli a tagság is és a vezetőség is. Az elbeszélgetések során néhá­ny­an kifejtették: szinte már unalmas hallani, hogy „példá­san kell dolgozni”. Kérik, mond­ják meg, hogy ez mit jelent az ő munkaterületükön, és nekik mit kell tenniük ennek érde­kében. A jelszavak üres ismé­telgetése helyett a követelmé­nyek érvényesítését szolgáló célok konkrét megjelölésére, a tennivalók és a módszerek meghatározására van szükség — mondották. A műszaki fejlesztés, konst­rukció területén működő párt­­alapszervezetében kiemelkedő fontosságot tulajdonítanak a gazdasági munkát segítő és el­lenőrző tevékenységnek. Ezt bizonyítja az is, hogy a foko­zódó gazdasági követelmények és a tagság igénye alapján új reszortként gazdasági munka­felelős is van már a vezetőség­ben. A gyár műszaki fejlesztő te­­vékenységéről szólva a beszá­moló megállapította, hogy az rugalmasan alkalmazkodik a világban végbement változá­sokhoz. A területen dolgozók munkáját is dicséri, hogy 1980- ban a gyártott termék 60 szá­zalékban olyan műszer volt, amilyet 1975-ben még nem ta­lálhattunk meg a termékpro­fil listán. A műszaki területek szakemberei is igyekeznek az egyre szigorúbb feltételeket diktáló világpiaci követelmé­nyekhez „igazítani” a műszere­ket. 1981-ben például a terv­ben szereplő célok negyede olyan gyártmányok termelését jelenti, melyek fejlesztése még tavalyi feladat volt. A hatékonyabb munka és ésszerű gazdálkodás érdekében a 3-as pártalapszervezet terüle­tén folyó gazdasági munkát a jövőben is folyamatosan figye­lemmel kísérik, és rendszere­sen elemzik. Ehhez nyújt se­gítséget az, hogy az alapszer­vezet képviselői a főmérnöki és főosztályvezetői értekezletek rendszeres résztvevői. 14-es alapszervezet NÉGYB' A 14-es alapszervezet négy pártcsoportja közül csak a 14,2-es kapott egyértelmű di­cséretet az alapszervezeti ve­zetőség beszámolójában. A pártcsoport tagjai kifogásta­lanul eleget tettek feladataik­nak, munkájukat általában pontosan, hiánytalanul, határ­időre elvégeztek. A többi pártcsoportnál már nem lehetett ilyen egyértel­műen dicsérni, hiszen nem egy területen komoly hiányos­ságokat lehetett tapasztalni. Nem volt például megfelelő a pártoktatásban való részvétel, ennek következtében többeket felmentettek, másokat pedig töröltek a listáról. Bár a párttaggá nevelés és a munkásőrépítés minden párttag kötelessége, mégis ne­hézségek mutatkoztak ezen a területen is: nem volt folya­matos a nevelési munka. Pozitívabb képet mutat a tömegszervezetekkel való kap­csolattartás: az alapszervezet kapcsolata a terület KISZ- szervezetével jó, a taggyűlé­seiken a pártalapszervezet képviselteti magát. A többi DL EGY tömegszervezettel összekötő révén tartja a kapcsolatot az alapszervezet. . A 14-es alapszervezetnél is igen nagy jelentőséget tulaj­donítottak az egyéni beszél­getéseknek, hiszen ez a köte­lezően előírt eszmecsere a tagság véleményét, gondjait, valamint az alapszervezet ve­zetőségével szemben támasz­tott követelményeket tárta fel. A tagság is jónak, hasznosnak ítéli meg az egyéni beszélge­tések rendszerét — ugyanak­kor többen megjegyezték, hogy ez csak akkor érheti el folyamatosan a célját, ha or­szágos viszonylatban is rea­gálnak a felvetett kérdésekre, és főleg ha határozott intéz­kedéseket hoznak a legtöbb reagálást kiváltó témákban. Ez természetesen , nemcsak társadalmi méretekben igaz, hiszen a beszélgetések során számos olyan javaslat szüle­tett, amely a gyáron belüli gazdasági, politikai munka jobbítását célozta, az előttünk álló igen komoly feladatok teljesítése érdekében. 7-es alapszervezet ÖNKRITIKUSAN követésre méltó a kereske­delmi igazgatóság alapszerve­­zetének a gyakorlata: a beszá­molóban az erények, eredmé­nyek mellet mellébeszélés nél­kül rámutattak azokra a pon­tokra, területekre is, ahol nem megy minden simán, ahol még jócskán akad tennivaló. Ilyen például a taggyűlése­ken való­ részvétel arányának a javítása, nem egy esetben még a taggyűlés határozatké­pességének a biztosítása is gondot okozott. Ez természete­sen hosszabb távon megen­gedhetetlen, hiszen az alap­szervezet akcióképességét ve­szélyeztetné. A pártbizottság ebben az év­ben nem adott ki külön cselek­vési programot a gazdasági fel­adatokhoz kapcsolódó párt­munkára vonatkozóan, ami le­hetőséget adott a pártcsopor­toknak arra, hogy a területü­kön önállóan határozzák meg a feladataikat. A pártcsoportok kevéssé éltek ezzel a le­hetőséggel, pedig a követ­kező éves,ötéves tervek egyre nagyobb terhet ró­nak a kereskedelmi igazgató­ságra, és fokozott mértékben az itt dolgozó kommunistákra. Sokkal több pozitívum mu­tatható fel a tömegszerveze­tekkel való kapcsolattartásban: a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták döntő többsége színvonalas munkával tesz ele­get vállalt kötelezettségének — javult a kapcsolattartás rend­szeressége, a közös tevékeny­ség és egymás kölcsönös meg­értése. Vonatkozik ez különö­sen a szakszervezeti munkára, melynek programszerűsége, következetessége, aktivitása a feladatok megoldásában sok­szor a pártalapszervezet mun­kájára vonatkozóan is példa­mutató (!). Sokkal kevésbé probléma­­mentes a terület tevékenykedő KISZ-alapszervezet munkája. Bár a vezetőség fokozódó akti­vitása, párttaggá nevelő mun­kája és egyes programok szín­vonalas lebonyolítása pozitív tényként könyvelhető el ugyanakkor megszaporodtak a gondok az újonnan felvett fia­talok munkahelyi beilleszkedé­sét segítő munkában, és az új­ra növekvő létszám is több szervezési problémát vetett fel. 1981. JANUÁR 13. 3-as alapszervezet A pártcsoport fontossága Háromtagú vezetőség irá­nyítja az alapszervezetet. Te­rületükön a dolgozók többsége nő, családanya, akikre az is nagy terhet ró, hogy az azo­nos létszám és a növekedő munka mennyisége miatt rend­szeresen túlórázniuk kell. Saj­nos a vezetőség elmulasztotta azt a nagyon fontos feladatot, hogy rendszeresen figyelem­mel kísérje a két pártcsoport tevékenységét. Több hónapon át nem volt csoportértekezlet. Ilyen a jövőben nem történ­het meg. A bizalmiak a tag­sággal személyes, egyéni be­szélgetéseket folytattak, tar­tották a kapcsolatot, így ad­ták ki a feladatokat, s ellen­őrizték azok végrehajtását. Ezért mondható, hogy a párt­csoportok jó munkát végeztek, segítették az 1980-as év gaz­dasági területükre háruló kü­lönösen­ nagy feladatok meg­oldását. Fontos szerepük volt a pártonkívüliek nevelésében, a tagfelvételek előkészítésében, a dolgozók­ személyes problé­máinak feltárásában és meg­oldásában is. Ennek ellenére a beszámoló taggyűlés meg­állapította , hogy a rendsze­res szervezeti élet biztosítá­sa érdekében rendszeresen, ha­vonta egyszer párt­csoport-érte­kezletet kell tartani. A vezetőség és a tagság nagy „igénybevételnek” volt kitéve 1980-ban. Úgy értékelte a tag­gyűlés , hogy helytálltak, s teljesítették a rendkívüli fel­adatokat is. A rendszeres, fo­lyamatos napi munka mellett például olyan feladatokat kel­lett a terület dolgozóinak megoldani, mint a 70 napig tartó pénzügyminisztériumi re­vizori vizsgálat, árrevízió, Központi Népi Ellenőrzési vizsgálat, SZTK-ellenőrzés, KGM felügyeleti komplex el­lenőrzés segítése. A határozat, amelyet a tag­gyűlés elfogadott, tartalmaz­za többek között, hogy 1981- ben következetesen folytatják a gazdaságellenőrző munkát — hatékonyabb agitációs tevé­kenységet folytatnak a párton kívüliek körében —, szorgal­mazzák a pártcsoportokban a helyi feladatokból következő önálló témák megbeszélését. 2-es alapszervezet Eredményes politikai oktatás A szocialista életmód fejlesz­tésében is nagy szerep hárul a pártoktatásra. Különösen je­lentős a munkához való vi­szony formálására, a közösségi tulajdonságok fejlesztésére irányuló tevékenység. A párt­oktatás segített abban is, hogy a hallgatók reálisan értékel­jék a jelenlegi erőviszonyokat, felismerjék a napi események között meghúzódó és érvénye­sülő törvényszerűséget — ál­lapította meg többek között a vezetőség beszámolója. A szakszervezeti és a KISZ politikai oktatás szervezése jó egyeztetéssel történt. Az 1979—80-as pártoktatási évben kiemelt szerep jutott a párt XII. kongresszusára való felkészülésnek, a dokumentu­mok tanulmányozásának, fel­dolgozásának. Ez növelte a tömegoktatás vonzerejét, hi­szen sokirányú érdekeket érin­tő kérdésekről volt szó. Ezért jelentősen nőtt a foglalkozá­sokon az aktivitás, konkrétab­ban lehetett kapcsolatot te­remteni az elmélet és a gya­korlat között. Fontos feladat volt, hogy a pártoktatás értel­mezze a gazdasági élet folya­matait, feltárja a tennivaló­kat és segítse a feladatok meg­oldására való mozgósítást. Mindennek a 2-es pártalap­szervezet tagsága jól eleget tett, dicséretes a párt- és po­litikai tömegoktatás szervezé­se, az abban való részvétel, az aktivitás. A jövőben is nagy gondot fordít a vezetőség a pártoktatásra. Azt határozták, hogy a következő évben a po­litikai oktatás célkitűzése: az elmúlt évek tapasztalataiból adódó feladatok mellett min­den oktatási formában meg­kezdeni a XII. kongresszus határozatainak a tananyagon belüli feldolgozását. Továbbra is fokozni kell a hallgatók ak­tivitását. El kell érni, hogy a résztvevők valóságos kérdé­sekkel, véleményekkel gazda­gítsák a foglalkozásokat. Szük­séges a vitakészség javítása, az ismeretanyag bővítése, mert csak ezek birtokában érhető el, hogy a hallgatók egyre ma­gasabb szinten, egyre széle­sebb körben képviseljék, és ha kell, védjék a párt politi­káját.

Next