Fókusz, 1983 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-12 / 1. szám
Hol a boldogság mostanában? A gazdasági vezetők óévbúcsúztatójának — képünkön is látható — transzparenséről mindenesetre hiányzott ez a Szilveszter környékén oly gyakori szó. Boldog új évet? Hát igen, kívánni éppenséggel lehetne, de ma már ez kevés. Többet kell tenni azért, hogy a jókívánság valóra váljon. 1982-ben a jócskán megnehezedett külső körülmények ellenére is elismerésre méltó teljesítményt tudott felmutatni a vállalat, de a második félévi bravúr lendületét, lehetetlent nem ismerő megoldásait át kell mentenünk az új esztendőbe is, hogy megbirkózzunk a fejlesztési, szervezési, takarékossági, szerkezetváltási teendőkkel. Boldog új évet? A nehézségek fokozódását jelzi az a tény is, hogy a megszokottnál valamivel később, január közepe táján kerül a demokratikus fórumok elé a tervünk, s az előzetes információk szerint ekkor is csak a fejlődésünkhöz, boldogulásunkhoz szükséges minimális követelményekről születik döntés. A tervjavaslatban ugyan az ipari átlagot jóval meghaladó termelés-, export-, nyereségnövelés szerepel, de ez — a növekvő erőfeszítések ellenére is — viszonylag szerény fejlődésre és bérfejlesztésre nyújt lehetőséget. Szükség van tehát minden MOM-dolgozó ötleteire, áldozatvállalására, hogy az előzetesen tervezett jónál jobb megoldásokat találjunk, hogy még jobban növeljük exportunkat, csökkentsük költségeinket, s időben elhárítsuk a munkát gátló akadályokat. Boldog új évet? Megnyugtató évet. Reményt adó évet. Levegőhöz juttató évet. Hogy ne legyen hiába a megfeszített tempójú munka, a közös nekirugaszkodás, hogy idén se álljon meg senki félúton, azzal: „ugyan minek...”. Hogy több, jobb munkát lehessen kérni mindenkitől, még akkor is, ha ennek csak később mutatkozhat meg az — forintban mérhető — eredménye. Boldog új évet? Igen. Mindezek ellenére! Lapunk tartalmából: A pártmunka egy éve Finisben Nőtt a Vöröskereszt létszáma Nem végleg búcsúztak Rendezték a sorokat A modellezők kitüntetése VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A MAGYAR OPTIKAI MŰVEK DOLGOZÓINAK LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1983. JANUÁR 12. MUNKA ÉS MEGGYŐZÉS Évzáró kibővített titkári értekezletet tartott december 22-án a MOM Csörsz utcai gyárának pártszervezete is. Szita Ernő, a pártbizottság titkára itt köszönte meg azt az eredményes politikai munkát, amelyről az alapszervezetek számot adtak beszámoló taggyűléseiken. A gazdasági munkáról szólva röviden ismertette azokat az információkat, melyeket kevéssel előbb Posch Gyula vezérigazgató közzétett a vállalat vezetőinek évzáró értekezletén. Szita Ernő hangsúlyozta: 1982 finise ékesen bizonyította, hogy a gyár kollektívájában van erő, akarat. Tudását, erejét latba veti, ha meggyőzik, ha kérik erre. Sokra képes ez a közösség. És sokat is kell tennie az új esztendőben, hogy megteremtse boldogulásának, fejlődésének feltételeit. Szót kért Jassó Mihály, a kerületi pártbizottság első titkára is. Köszönetet mondott a kerület nevében a MOM dolgozóinak erőfeszítéséért, eredményeiért. Külön köszönte a politikai munkásoknak, hogy nemcsak gazdasági teendőiket végzik példamutatóan, hanem a tapasztalt eredménnyel győzik meg a környezetükben dolgozókat a párt politikájának igazáról, tisztességéről, s a helyi gazdaságpolitikai feladatok szükséges voltáról. Posch Gyula vezérigazgató szintén megköszönte a politikai munkások tevékenységét és felszólalásában az új feladatok vállalásának készségét méltatta. Fogarasi László, a vszb közgazdasági titkára egy — a jövő évi mérsékelt bérfejlesztési lehetőségekre vonatkozó — észrevételekre reagált. Emlékeztetett arra, hogy egy éve még az volt a tét, lehet-e 1982- ben 4 százalékkal növelni a bérszínvonalat, s most megállapítottuk: megdolgoztunk az 5,3 százalékért. Remélhetően lesz annyi erő az új esztendőben is a MOM-os kollektívában, hogy megteremti a tisztességes bérfejlesztés lehetőségeit. Hozzátette: a szakszervezet mindent megtesz azért, hogy segítsen ebben. A kötetlen beszélgetéssel folytatódó összejövetelen sor került a jól dolgozó politikai munkások jutalmazására. Az 1. alapszervezetből Habetler Gyula, a 2-ből Missik Béla, a 3-ból Szántó Tamás, a 4-ből Telek György, az 5-ből Szabó János, a 6-ból Hozleiter Mária, a 7-ből Horváth Károly, a 8-ból Sápi István, a 9-ből Jóna József, a 10-ből Győri Béla, a 11-ből Hellebrand Imre, a 12- ből Lepsényi István, a 13-ból Schadl József, a 14-ből Géró Ferenc, a 15-ből Bársony Józsefné kapott tárgyjutalmat. A munkabizottságok vezetői és tagjai közül Dr. Schatz Tibor és Sebesfi József, a társadalmi-politikai szervezetek tisztségviselői közül pedig dr. Kincses Jánosné Vöröskereszttitkár, Ürmössy Géza MHSZ- titkár és Mogyorósi József sportköri elnök kapott jutalmat. Ir Sikerült a lépésváltás SEHÉZ, DE EREDMÉNYES ÉV Az év utolsó előtti munkanapján tartotta hagyományos évzáró összejövetelét vállalatunk vezetősége. Battonyától Zalaegerszegig minden gyárunk politikai, gazdasági, társadalmi vezetői hivatalosak voltak a nehéz ’82-es esztendő búcsúztatására. Búcsúztatás? Ha az igazsághoz hűek akarunk lenni, el kell mondanunk, hogy a meghívottak többsége joggal búcsúzhatott az elmúlt, megpróbáltatásokkal teli évtől. Néhány területen azonban még korántsem fejezhették be akkor a munkát. Egy-két termelő üzemben, a csomagolóknál, s a szállítóknál fel kellett áldozni a már ledolgozott napokat a vevőnek tett ígéret teljesítéséért, a tervezett árbevétel és nyereség eléréséért, s a külkereskedelmi mérleg javítása érdekében pluszként vállalt feladatok teljesítéséért. Posch Gyula vezérigazgató röviden értékelte a mögöttünk hagyott tizenkét hónap gondjait, küzdelmeit, eredményeit. Mint mondta, messziről készültünk 1982 feladatainak zavartalan elvégzésére. Már 1981 áprilisában tervezni kezdtük, milyen gyártmányszerkezettel elégíthetjük ki a világpiac, a népgazdaság és a fejlődni, boldogulni igyekvő MOM-os közösség igényeit. A külső feltételek — s kisebb mértékben a belső problémák — azonban meggátolták eredeti tervünk végrehajtását. Félévben már más termékösszetételben kellett gondolkodnunk, hogy teljesítsük alapvető céljainkat. Hála a MOM-os közösség akaraterejének, áldozatvállalásának, sikerült a lépésváltás. Minden remény megvan arra, hogy eredményes évet zárunk. Az ipar átlagánál gyorsabban növeltük termelésünket, értékesítésünket. Mintegy hét százalékkal nagyobb értéket állítottunk elő, mint 1981-ben. Nyugati exportunk tervezett 12 százalékos növekedése is meghaladná az ipar exportjának átlagos növekedését. Az év második felében adódott váratlan lehetőségekkel élve azonban további 8 százalékos exportnövelést vállaltunk. Teljesítésére minden remény megvan, s így előreláthatóan 20 százalékkal több terméket exportálunk konvertibilis valutáért, mint az előző évben. Külön dicséretre méltó körülmény, hogy mindezt az ötnapos munkahét bevezetésének évében, s a tervezettnél 140 fővel kevesebb emberrel oldottuk meg. Ez a tény, és nyereségünk húszszázalékos növelése tette lehetővé, hogy az év elején tervezett 4 százalékos bérszínvonal-növelést — az első fél évben kifizetett béreket is figyelembe véve — 5 százalékra módosítsuk, majd az 5,3 százalékos növekedést is elfogadhatóvá tegyük. A kollektíva egészének értékelése után vállalatunk vezérigazgatója külön kiemelt néhány közösséget egész évi egyenletes, jó munkájukért — mint már évek óta megszokhattuk, ezúttal is Dunaújvárost és a Kalibergyárat illette ezért a legtöbb dicséret — és néhány más egységet legfőbb feladataik megoldásáért. Mindenekelőtt azoknak a munkáját, áldozatvállalását méltatta, akik rekordidő alatt készültek fel az új járműalkatrész-program megvalósítására, s az év végén — illetve még a jövő év elején is — igen sok időt, energiát áldoztak, áldoznak az új vevő igényeinek kielégítéséért, az ország külkereskedelmi egyensúlyának javításáért. Külön kitért a DM 2,5 mágnestárcsás tárolók gyártási gondjaival megküzdő mérnökök, szakemberek eredményeire, melyek lehetővé tették a folyamatos gyártást és nemzetközi kötelezettségeink teljesítését. A 15. osztály szerelőinek, s a nekik „kéz alá dolgozó” többi gazdasági egység kollektívájának a terven felül vállalt, nagy értékű, nyereséges műszerek gyors elkészítéséért mondott köszönetet. Megköszönte a zalaegerszegieknek — s velük együtt a jó öntvényeket adó komlóiaknak és az optikai problémákat megoldó újítóknak — az új exportműszer kiszállításáért végzett áldozatkész munkájukat. Battonya sem a horgászorsók miatt — rossz példaként — került a kiemelt közösségek közé, hanem amiért folyamatosan jól állítják elő az elektronikai paneleket a gyártás feltételeinek megteremtése óta. „Név szerint” még a törzsgyári tmk-t méltatta a vezérigazgató az áldozatkész, eredményes munkáért. Hangsúlyozta azonban, hogy sok-sok olyan kisebb-nagyobb kollektíva dolgozik még a MOM-ban, akik átlagon felüli igyekezettel, eredménnyel járultak a Vállalat sikereihez, ők is megérdemlik, hogy vezetőik az év utolsó napján — vagy az új esztendő első munkanapján köszönetet mondjanak nekik. — Varga — Népeink barátságáért — gyáraink versenyképességéért Információcsere + nemzetközi verseny + szakmai tapasztalatcsere A Lenin-renddel kitüntetett Moszkvai I. sz. Óragyár háromfős delegációja kereste fel vállalatunkat december elején. Az N. N. Nyikolajev pártbizottsági titkár vezette küldöttség látogatásáról már előző számunkban hírt adtunk. Ezúttal a lapzártánk után befejeződött megbeszélések eredményeiről tudósítjuk olvasóinkat. A két nép barátságának erősítéséért mindkét vállalat kollektívája felhasználja azokat a módszereket, amelyek a korábbi években jól beváltak. Megemlékeznek egymás nemzeti ünnepeiről; ismertetik a párthatározatok végrehajtásának eredményeit; a két gyári újság rendszeresen cserél cikkeket, híreket, képeket; s a tájékoztatás más eszközeit bevonják az ország, a vállalat életének bemutatásába. A személyes kapcsolatokat jól szolgálta a MOM Béke ’73 és az Óragyár 36-os szerelőbrigádja között szervezett verseny. A két kollektíva közötti baráti vetélkedő folytatódik, sőt megszervezik ezt egy-egy, rokonszakmában dolgozó üzem között is. A személyes kapcsolatokon a közvetlen ismeretségen alapuló barátságok kibontakozását segíti elő a különféle rétegeket képviselő politikai, delegációk évenként szervezendő cseréje, s egyes munkacsoportok „vendégmunkásként” való fogadása is. Ez utóbbi új kezdeményezésről érdemes részletesebben is szólnunk, hiszen a két nép, a két vállalati kollektíva szorosabb kötődésén túl — ami önmagában is indokolná ,a módszert — egyúttal a korszerű technológiák, termelésszervezési módszerek átvételét, átadását is segíti. Mindkét közösség gyorsabban haladhat a világméretű versenyben, ha egy-egy jól válogatott, fél tucatnyi szakembert tömörítő csapat két-két hétig a gyakorlatban ismerkedhet a testvér-, gyárban végzett korszerű forgácsolási, szerszámgyártási, galvántechnológiai, vagy méréstechnológiai folyamatokkal, vagy a célgépek építésével, alkalmazásával. Az új módszer sikeréért mindkét vállalatnál sokat kell tenni. Az elhelyezés, étkeztetés, munkavédelmi oktatás megszervezésétől a tapasztalatcserék előkészítéséig és a tanultak hasznosításáig sokrétű szervezői munka gondját vállalják a mindenkori „házigazdák”. De ha csak néhány jó ötlet növeli is versenyképességünket, már megérte. Nő a kereslet a szemüveglencsék iránt. Az új, korszerű gépekkel jobb a minőség, a kihozatal. A meó felelőssége azonban nem csökkent A munkát gátló akadályok miatt októberben még úgy tűnt, reménytelen teljesíteni a tervet. Mégis sikerült. Ezt tudatta a gyár kollektívájával Biró Miklós gyárvezető január 3-án, a mátészalkai munkásgyűlésen. Elismeréssel szólt azokról a kollektívákról, akik a két ünnep közötti napokon is dolgoztak, a terv sikeres teljesítése érdekében. A gyárvezető megköszönte a megjelenteknek az elmúlt évben végzett becsületes munkát, s kérte, hogy a távollevőknek is tolmácsolják köszönetét. Végezetül a gyáregység minden dolgozójának eredményekben gazdag, boldog új évet kívánt Bíró Miklós, valamint az 1983. évi feladatok ellátásához erőt, egészséget.