Fókusz, 1983 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-12 / 1. szám

1983. JANUÁR 12. EGY EYE iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiviimimiiiuiimiiiiiiiiuimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiii 11. alapszervezet Vállalni a felelősséget December 10-én tartotta beszámoló taggyűlését a MOM 11. pártal­a­ps­zervezete, ahol megjelent Lendvai Gyula, a XII. kerületi pártbizottság munkatársa, a MOM instruk­tora. A vezetőség 1982. évi beszá­molóját Magyar László titkár ismertette, hangsúlyozva, hogy az elmúlt néhány esztendőhöz képest az idén erősebben je­lentkeztek a politikai és a gazdasági gondok. A 19. osz­tályon például nehezítette a helyzetet az egyenlőtlen anyag­­ellátás, s egyébként is nyug­talanság, rossz hangulat ta­pasztalható a dolgozók között, akik aggódnak a jövő évi munkájukért. A 15. osztályon — a társosztályokhoz hason­lóan — csökken a létszám. En­nek okát elsősorban a gyáron kívüli jobb anyagi lehetősé­gek elszívó hatásában látják. A vezetőség az egyik leg­fontosabb mindennapi munká­nak ítéli az agitációs és pro­paganda tevékenységet. E te­kintetben visszaesett az alap­­szervezet. Az eddigi agit­prop. titkár önkritikusan kér­te­ felmentését tisztsége alól. Helyette Balatoni Lajos vette át a teendőiket. Az alapszerve­zetben más személyi változá­sok is történtek. Például a 15. osztályon új főbizalmi és új termelési felelős dolgozik,­ a szakszervezeti kultúrfele­lős is új ember. A legmagasabb fórum: a taggyűlés aktivitásáról általá­ban jó a vezetőség véleménye. Mégis, a személyes beszélge­tések alkalmával néhány elv­társuk figyelmét felhívták ar­ra, hogy egyszer már nekik is legyen véleményük az embe­rek előtt, ne tartsák magukat „illegalitásban”.­ Volt, aki er­­re azt válaszolta: ha az em­ber nem tud újat, vagy értel­meset mondani, akkor minek lopja mások idejét. Ettől elté­rő, de rosszabb — és veszélyt rejtő — szemlélet az, amikor úgy vélekedik valaki, hogy ne­ki mindig volt és van is véle­ménye, csak nem meri azt ki­nyilvánítani. Attól tart, hogy esetleg megsért valakit, ami pedig ránézve kellemetlen kö­vetkezményekkel járhat. Meg­tévesztően „jogos” ez az érve­lési, mégsem fogadható el, hi­szen ugyanezek az emberek elvárják, hogy a szakszerve­zeti, a pártcsoport bizalmi, a pártvezetőségi tag és más tár­sadalmi megbízatást teljesítő ember viszont szóljon az 5 ér­dekében. Magyar László a fiatalokról szólva kifejtette:­­ „Az ifjú­ság körében végzett politikai nevelő munkát nehezíti, hogy a fiatalok egy része a KISZ szerepét, célját nem látja vi­lágosan, az ifjúsági mozgalom tevékenységét bürokratikus­nak, programjait sablonosnak, kevésbé vonzónak tartja. Kö­rükben gyakoribb a kritikai hang, az igények megfogalma­zása, érzékenyebben reagálnak a meglevő ellentmondásokra. Ők már a szocialista viszonyok között nőttek fel. Számukra az elért eredmények természete­sek, a továbblépés kiinduló­pontjának tekintik. Erről az alapról fogalmazzák meg vé­leményüket, egyetértésüket, de igényeiket is. Mindezek figye­lembevételével kell a felnőtt kommunistáknak agitálni, a problémákat megmagyarázni, az alapvető összefüggéseket megérteni." A szaksz­ervezeti vezetőktől többet vár az alapszervezet a munkahelyi demokrácia érvé­­­nyesülésének legújabb fóru­mának, a csoportüléseknek rendszeres, színvonalas meg­tartásában. A több mint tíz hozzászóló elsősorban a munkásőrség fontosságával és a 19. osztá­lyon tapasztalható rossz han­gulattal foglalkozott. Többen szóvá tették, hogy nem becsü­lik, nem ismerik eléggé a munkásőrség életét, pedig méltán büszkék lehetnének a Komáromi István vezette hír­adó alegységre, mely budapesti viszonylatban is kiváló, a leg­utóbbi versenyben első lett. A fiatal felszólalók megerősítet­ték a KISZ-ről való állásfog­lalásában a vezetőséget, sür­getve a változtatást. Mindehhez jól illett a hatá­rozati javaslat azon pontja, mely így szól: „Minden párt­tag legyen felelős a feszültsé­gek és gondok feltárásában, vállalják a felelősséget, illetve a felelősök megnevezését. Az ellenőrző munka során ki kell szűrni a céljainkat torzító for­mális elemeket.” Dr. Felföldi Lászlóné, a vég­rehajtó bizottság véleményét tolmácsolva közölte, hogy a tapasztalható fogyatékosságok ellenére jól dolgoztak a 11-es pártalapszervezetben. Hiba­ként említette, hogy csökkent a pártoktatás látogatottsága, a pártkiadványok iránti érdek­lődés és­ a brigádmozgalom te­kintetében visszaesés tapasz­talható. Ennek ellenére ered­ményes évet zárnak a 11. alapszervezet tagjai. Szó volt még természetesen a politikai oktatásról, az in­formációs tevékenységről, a területen dolgozó társadalmi és tömegszervezetek tevékeny­ségéről, s ismertette a vezető­ség az egyéni beszélgetéseken elhangzott figyelemre méltóbb észrevételeket, melyekre — ígérete szerint — az új eszten­dő elején ad választ. Ezután került sor a felszólalásokra, a vitára. Kellner Andrásné a végre­hajtó bizottság álláspontjának hangot adva elmondta, hogy a 13. pártalapszervezet vezető­sége eredményes munkát vég­zett. Az alapszervezet a jól do­lgozó közösségek közé tarto­zik. A tapasztalható negatívu­mok elsősorban a gazdasági munkában növekvő feszültsé­gek hatására fokozódnak. Fel­hívta viszont a figyelmet a KISZ politikai képzésének tarthatatlan színvonaltalansá­­gára. A tagság azután sorra meg­erősítette a titkár által el­mondottakat. Visszatérve a normarendezésre, az is el­hangzott, hogy az bizony az emberek egymáshoz való vi­szonyát alaposan megzavarta. „A dolgozók kevesebbet szól­nak mint régen, ingerülteb­bek” — mondta Balla László marós. Ugyancsak ő vetette fel, hogy évről évre kevesebb beutalót kap az osztály. Többen vallották: a kapcso­latok romlását a feszített gaz­dasági terv idézte elő, de so­kat segítene a hangulat javí­tásában, ha a függetlenített apparátus tagjai megtisztel­nék az alapszervezetet jelen­létükkel, így közvetlen infor­mációkhoz juthatnának, mert a tagságnak az az érzése, hogy problémáik a jegyzőkönyvek útján elsikkadnak, vagy azok­nak csupán töredéke jut to­vább a vezetőkhöz. Novák István szakszervezeti főbizalmi kifejtette azt a vé­leményét, hogy ha a MOM le­tette az asztalra azt, amit a népgazdaság elvár tőle, akkor a MOM kollektívája joggal el­várhatja, hogy a mostaninál több pénzt kapjon. A későbbiekben parázs vita alakult ki amiatt, hogy a tag­ság emberileg sértőnek tartja a nyugdíjas kommunisták alapszervezetbe tartozásának évenkénti megszavazását. Lendvai Gyula, a kerületi pártbizottság munkatársa is felszólalt az őszinte, nyílt sza­vú taggyűlésen. Többek között köszönetét fejezte ki a jó gaz­dasági munkáért, az export­­vállalások teljesítéséért. A 13. pártalapszervezet be­számoló taggyűlése azzal zá­rult, hogy januárban minden, a dolgozókat foglalkoztató kér­désre visszatérnek. 13. alapszervezet Kemény hang, parázs vita Kendőzetlen hangú, s a meg­oldandó gondokra koncentrá­ló taggyűlést tartott december 15-én a 13. pártalapszervezet. A Schadl József titkár által tolmácsolt vezetőségi beszá­moló már a kezdetén néhány elgondolkodtató ténnyel adta meg az alaphangot. A beszá­molás időszaka alatt ugyanis négy kommunista lépett ki az alapszervezet területéről, ket­ten pedig a közelmúltban ad­ták be felmondásukat. Elhatá­rozásukat hárman az új mun­kahelyen kínált magasabb jö­vedelemmel, illetve az elő­nyösebb munkakörrel indo­kolták, hárman pedig munka­helyük légkörét okolták távo­zásukért. A vezetőség nyomatékosan felhívta a figyelmet a kom­munisták aktívabb tudatfor­máló szerepének szükségessé­gére. Így fogalmazott: „A jelen gazdasági helyzet­ben minden kérdésnek na­gyobb súlya van, mint eddig. Ezért kell több emberi szóval, kommunista érveléssel meg­győzni egymást és környeze­tünket pártunk politikájának igazáról, még akkor is, ha az életszínvonalat vagy norma­­rendezést érint. Nem szabad hagynunk, hogy tovább romol­jon a munkahelyi légkör, hogy tovább romoljanak az emberi, elvtársi kapcsolatok­­­ Az alapszervezet vezetősége a gazdaságpolitikai agitációról szólva önkritikusan elismerte, hogy az előző évhez képest nem lépett előbbre. Nem tu­dott eléggé lépést tartani a gazdasági élet eseményeivel. Az új esztendő eredményesebb politikai, gazdaságpolitikai munkájához viszont több se­gítséget kért a pártcsoportok­­tól, a párttagoktól. Kérte, hogy a cselekvési egység érdekében legyenek őszintébbek egymás­hoz, véleményük a nehéz hely­zetekben is legyen megalapo­zottabb, s képviseljék jobban a közös döntéseket. A beszámoló elemezte a szervezeti élet rendszerességét, aktivitását; konkrétan megfo­galmazta, hogy a pártcsopor­tok miként teljesítették gazda­sági, politikai feladataikat, összefoglalva elmondhatnánk, hogy mindhárom csoport a ne­héz körülmények ellenére is jól végezte gazdasági munká­ját. Az öntevékeny politikai munkában azonban egyik-má­sik területen többet kellene tenni. FÓKUSZ 5. alapszervezet Minden feladatot kifogástalanul össze kellett nyitni az szb két tanácstermét december 14-én délután, hogy a szerszá­mos pártalapszervezet minden tagja meghallgathassa a veze­tőség beszámolóját. Nem volt szükség viszont semmiféle kü­lön intézkedésre ahhoz, hogy beszámolóhoz hozzászólók kö­zött fönntartsák a rendet — úgy látszik, a 69 fős pártalap­szervezet legtöbb tagja nem ki­fejezetten a szavak embere ... Pedig aki odafigyelt, az min­den bizonnyal talált (volna) olyan gondolatokat és problé­mákat a beszámolóban, ame­lyek véleménynyilvánításra késztették volna — hiszen „púder” helyett túlnyomórészt előjelekkel ellátott vélemény hangzott el. A taggyűléseken való akti­vitás az elmúlt évekhez viszo­nyítva valamit javult, és ugyanez mondható el a rész­vételi arányról is — de a veze­tőség véleménye szerint meg­elégedettségre nincs semmi ok. Igaz, hogy a 84% és a tag­gyűlésenként­ átlagos tíz hoz­zászóló nem túl rossz arány, de még mindig sokan vannak olyanok, akik évekig nem szól­nak hozzá — s ha igen, abban sincs sok köszönet. Javítani kell az ellenőrzés, illetve a szá­monkérés határozottságán is, és meg kell erősíteni azt a szemléletet, miszerint a tag­gyűlési határozattal nem befe­jeződött, hanem megkezdődött az adott feladat végrehajtása. Az öt pártcsoportnak 1982- ben is a gazdaságsegítő mun­kája volt a legjelentősebb. Megnyugvással lehet megálla­pítani, hogy a vállalati gazda­sági vezetés bármilyen prob­lémával is fordult a terület­hez, a dolgozók — élükön a kommunistákkal — megoldot­ták azokat. Az agit-prop. munkában ér­tek el részsikereket, de még ennél is több kell — a mun­­kásőrszakaszról viszont szinte csak pozitívumokat lehet el­mondani: jól, fegyelmezetten dolgoztak, amit többek között az év során kapott számtalan kitüntetés és jutalom is jelez. A párt-vb értékelését Gazsó Pál terjesztette elő. Az alap­szervezet legfontosabb felada­táról, a gazdaságsegítő munká­ról elmondta, hogy az utóbbi időben tudatos és aktív kap­csolat alakult ki a terület párt- és gazdasági vezetői kö­zött, és ez meg is látszik az eredményeken: szinte minden feladatot időben és kifogásta­lan minőségben végeztek el. Remélhetőleg ez a gyümölcsö­ző kapcsolat a továbbiakban is megmarad. Az alapszervezet munkásőr - építő tevékenységét példaként lehet a többi alapszervezet elé állítani: az önálló szakasz im­már évek óta kifogástalanul dolgozik. Némi visszaesés mutatkozik viszont az agit-prop. munká­ban, különösen a pártsajtó ter­jesztésében: az előkelő ötödik helyről visszacsúsztak a kilen­cedikre. Meg kell találni az okokat, és annak szellemében cselekedni, hogy megállítsák a visszaesést. A beszámolót egyébként jó­nak, reálisnak értékelte, és ezért elfogadásra javasolta. A hozzászólásokat Ritter Pál gyáregységvezető nyitotta meg. Javasolta, hogy az elkövetke­zendőkben fektessenek na­gyobb hangsúlyt a konkrét­ságra: a beszámolóban például konkrét példákon keresztül mutassák be az éves tevékeny­­séget, hogy mindenki számára világossá váljék, miről van szó. Vitába szállt a beszámoló azon kitételével, amely szerint az alapszervezet minden tagja példaként állítható a párton kívüliek elé. Konkrét történé­sekre emlékeztetve mutatott rá, hogy ez a kitétel így nem igaz. Ládonyi János a helyi szintű politikai képzés némelykori alacsony színvonalát említette meg, ami különösen annak a tükrében tűnik elfogadhatat­lannak, hogy a 14 tagú párt­­csoportból nyolcan már elvé­gezték az MLEE-t is! Még Mészáros Ferenc szólt néhány szót nyugdíjba mene­tele okán, de aztán minden más témát háttérbe szorított a gazdasági munkaközösségek problémája. Lehet vagy nem lehet, szabad vagy nem szabad — és ha igen, miért nem?! Úgy tűnik, mintha a vállalat elhatározta volna: GMK-t csak elvileg alakíthatnak a dolgo­zók, gyakorlatilag viszont nem — de ezt így senki nem akar­ja megmondani, inkább húz­­zák-halasz­tják a dolgot. A gyáregységvezető ugyan meg­próbálta átvágni a gordiuszi csomót azzal a megjegyzésével, miszerint az SZKGY munka­tervezési rendszerét kell meg­alapozottabbá tenni, és akkor nem lesz szükség GMK-kra, de úgy tűnt, ez a javaslat nem aratott osztatlan sikert a je­lenlevők körében. A beszámolót és a határo­zati javaslatot viszont egyhan­gúlag elfogadták. 3 A FINISBEN Decemberi helytállások Hát igen. Azóta már ünne­peltünk is tíz napot, dolgoz­tunk is tíz napot, és így lassan elhalványodik emlékezetünk­ben az a bizonyos decemberi nagy hajrá. Pedig sok helyütt akad mire emlékezni... Túlteljesítve Ismerve a 65. osztály anyag­hiányos és chip-problémás helyzetét, kevesen fogadták volna le fél évvel ezelőtt akár öt az egyhez is, hogy az osz­tály hozni tudja éves tervét. És tessék: ha éjjel-nappali és szombat-vasárnapi munkával is, de teljesítették! — Tévedés! — fogad Krebs Lajos üzemvezető. — Nem tel­jesítettük — hanem túlteljesí­tettük. Ugyanis az az öt darab DM—5-ös tároló, amit végül megfeszített kollektív munká­val elkészített az osztály, egy­általán nem volt benne a terv­ben! Igaz, hogy ezért néhány embernek a két ünnep között is be kellett jönni, de­ hát mit le­het tenni, ennek az 5025-ösnek 120 órán keresztül kell futnia a számítógépen... Az osztály legnagyobb fel­adata ebben az évben a 2,5 me­gás tároló sorozatgyártása volt. A kezdeti problémák az év utolsó egy-két hónapjára meg­oldódtak, így még arra is lehe­tőség nyílt, hogy a betervezett 20 darab 5010-es helyett is 5008-ast szállítsanak ki a meg­rendelőknek. Ugyancsak siker koronázta azt a vállalásukat, hogy több mint ezer darab for­­rit tejet szállítanak ki tőkés exportra. — Talán úgy lehetne össze­foglalni az évet — mondja Krebs Lajos —, hogy mind a 65., mind a 29. osztály mara­déktalanul végrehajtotta mind­azt, amivel megbízták őket. Ha kellett, 14—16 órákat is dol­goztak az emberek, és akkor sem volt egy rossz szavuk sem, amikor „kötetlen műszakban” kellett helytállniuk — tehát ha a munka úgy kívánta, délben hazament, este 11-kor pedig visszajött az illető. Az igazság­hoz az is hozzátartozik, hogy az idén megfelelő módon dí­jazni is tudtuk ezeket a plusz­teljesítményeket, de ez semmi­vel sem kisebbíti a két osztály dolgozóinak a helytállását. Lehet több? A 15. osztály egyik „vezér­gyártmányának”, derivatográf­­nak az elmúlt évben kétszer is megváltozott a tervezett da­rabszáma: 150-nel indultak, aztán 180 lett belőle, de az év végi hajrának már úgy men­tek neki, hogy 200 darab kell, ha törik, ha szakad. Semmi sem tört, semmi sem szakadt, de karácsony előtt pár nappal mégiscsak meglett a kétszáz darab, mint ahogy sikeresen legyártották a 40 darab UCF- et is. Ez utóbbi sem volt gye­rekjáték, hiszen az első félév­ben egyetlen darabot sem tud­tak kiszállítani, jóformán az utolsó negyedévre maradt a készre szerelés minden gondja­­baja. Sikeresen megbirkóztak az osztály tervének kisebb ré­szét kitevő egyéb műszerekkel is, és így átlagteljesítményük a szeptemberi normarendezés ellenére is meghaladta a száz százalékot. De nemcsak a terv­teljesítés ténye megnyugtató a laborosok házatáján, hanem az is, hogy: — Ez az év összehasonlítha­tatlanul jobban indult, mint a tavalyi — mondja Neumayer László üzemvezető. — 1982 ja­nuárjában az 5. osztályra men­tünk le segíteni, most pedig annyi munkánk van, hogy csak győzzük megcsinálni. Itt van­nak a profilprojektorok, sőt az első negyedévben már ultra­­centrifugákat is ki akarunk szállítani — amennyiben nem jön közbe semmi, és a még hi­ányzó 30—40% alkatrész is idejében megérkezik. Pluszprogram Számtalan fórumon hangzott el már dicséret a plusz jármű­program szokatlanul gyors végrehajtásával kapcsolatban, ami teljes mértékben érthető is, hiszen négy ilyen jellegű tétel­ pótlólagos bevétele a II. féléves tervbe rendkívül sok buktatót rejtett magában. Sze­rencsére azoknak lett igazuk, akik azt állították, hogy a gyár kollektívája képes ilyen jelle­gű feladatok megoldására is — a rutin, a (rossz) megszokás még nem ölte ki az emberek­ből az operativitást, az értel­mes célért való összefogás ké­pességét. Hogy végül is kikről van szó? Nehéz lenne mindazok ne­vét fölsorolni, akik részt kér­tek és­ kaptak ebből a feladat­ból: Budapesttől Komlóig és Mátészalkáig, a műszaki elő­készítéstől a forgácsolókig és a kikészítőkig számos kollektíva egyengette ennek a program­nak az útját, egymást segítve és egymást ösztönözve. Mind­­annyiuknak szól a dicséret. Re­mélhetőleg ez a gyors, kollek­tív munka az idén is repro­dukálható lesz, ha a szükség (?) úgy hozza ... Káosz-zászló A legőrültebb hajráért járó képzeletbeli káosz-zászlót vi­szont az idén is az Exportcso­magoló érdemelte ki. Aki köz­vetlenül az ünnepek előtt járt a raktár negyedik emeletén, az két dolgot tapasztalhatott: 1. Nem tud bemenni a csomago­­lóba, mert minden négyzetcen­timéter helyet műszerek, lá­dák, pakkok és papírok foglal­nak el. 2. A műszeráradattal összesen négy ember próbálja meg fölvenni a harcot. A két dolog persze összefügg, mert ha a fél brigádnak nem Zala­egerszegen kellett volna cso­magolnia a sztereográfokat, akkor ezt a néhány tucatnyi UCF-et, derivatográfot, flop­pyt és egyebet egy-két nap alatt elintézték volna, de hát így ... így viszont soha nem látott csata alakult ki az em­berek és a csomagolásra szánt műszerek között, melynek eredményeképpen még decem­ber 27-én és 28-án is folyta­tódtak a hadműveletek. Dél­után ötkor viszont az utolsó ládába is beverték az utolsó szöget, és tiszta lelkiismerettel jelenthették be: „Erre az évre fájront!” Jöhet a következő. Szép munka volt a második félévre torlódott Ultracentrifugák elkészítése is

Next