Fókusz, 1983 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-12 / 1. szám
1983. JANUÁR 12. EGY EYE iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiviimimiiiuiimiiiiiiiiuimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiii 11. alapszervezet Vállalni a felelősséget December 10-én tartotta beszámoló taggyűlését a MOM 11. pártalapszervezete, ahol megjelent Lendvai Gyula, a XII. kerületi pártbizottság munkatársa, a MOM instruktora. A vezetőség 1982. évi beszámolóját Magyar László titkár ismertette, hangsúlyozva, hogy az elmúlt néhány esztendőhöz képest az idén erősebben jelentkeztek a politikai és a gazdasági gondok. A 19. osztályon például nehezítette a helyzetet az egyenlőtlen anyagellátás, s egyébként is nyugtalanság, rossz hangulat tapasztalható a dolgozók között, akik aggódnak a jövő évi munkájukért. A 15. osztályon — a társosztályokhoz hasonlóan — csökken a létszám. Ennek okát elsősorban a gyáron kívüli jobb anyagi lehetőségek elszívó hatásában látják. A vezetőség az egyik legfontosabb mindennapi munkának ítéli az agitációs és propaganda tevékenységet. E tekintetben visszaesett az alapszervezet. Az eddigi agitprop. titkár önkritikusan kérte felmentését tisztsége alól. Helyette Balatoni Lajos vette át a teendőiket. Az alapszervezetben más személyi változások is történtek. Például a 15. osztályon új főbizalmi és új termelési felelős dolgozik, a szakszervezeti kultúrfelelős is új ember. A legmagasabb fórum: a taggyűlés aktivitásáról általában jó a vezetőség véleménye. Mégis, a személyes beszélgetések alkalmával néhány elvtársuk figyelmét felhívták arra, hogy egyszer már nekik is legyen véleményük az emberek előtt, ne tartsák magukat „illegalitásban”. Volt, aki erre azt válaszolta: ha az ember nem tud újat, vagy értelmeset mondani, akkor minek lopja mások idejét. Ettől eltérő, de rosszabb — és veszélyt rejtő — szemlélet az, amikor úgy vélekedik valaki, hogy neki mindig volt és van is véleménye, csak nem meri azt kinyilvánítani. Attól tart, hogy esetleg megsért valakit, ami pedig ránézve kellemetlen következményekkel járhat. Megtévesztően „jogos” ez az érvelési, mégsem fogadható el, hiszen ugyanezek az emberek elvárják, hogy a szakszervezeti, a pártcsoport bizalmi, a pártvezetőségi tag és más társadalmi megbízatást teljesítő ember viszont szóljon az 5 érdekében. Magyar László a fiatalokról szólva kifejtette: „Az ifjúság körében végzett politikai nevelő munkát nehezíti, hogy a fiatalok egy része a KISZ szerepét, célját nem látja világosan, az ifjúsági mozgalom tevékenységét bürokratikusnak, programjait sablonosnak, kevésbé vonzónak tartja. Körükben gyakoribb a kritikai hang, az igények megfogalmazása, érzékenyebben reagálnak a meglevő ellentmondásokra. Ők már a szocialista viszonyok között nőttek fel. Számukra az elért eredmények természetesek, a továbblépés kiindulópontjának tekintik. Erről az alapról fogalmazzák meg véleményüket, egyetértésüket, de igényeiket is. Mindezek figyelembevételével kell a felnőtt kommunistáknak agitálni, a problémákat megmagyarázni, az alapvető összefüggéseket megérteni." A szakszervezeti vezetőktől többet vár az alapszervezet a munkahelyi demokrácia érvényesülésének legújabb fórumának, a csoportüléseknek rendszeres, színvonalas megtartásában. A több mint tíz hozzászóló elsősorban a munkásőrség fontosságával és a 19. osztályon tapasztalható rossz hangulattal foglalkozott. Többen szóvá tették, hogy nem becsülik, nem ismerik eléggé a munkásőrség életét, pedig méltán büszkék lehetnének a Komáromi István vezette híradó alegységre, mely budapesti viszonylatban is kiváló, a legutóbbi versenyben első lett. A fiatal felszólalók megerősítették a KISZ-ről való állásfoglalásában a vezetőséget, sürgetve a változtatást. Mindehhez jól illett a határozati javaslat azon pontja, mely így szól: „Minden párttag legyen felelős a feszültségek és gondok feltárásában, vállalják a felelősséget, illetve a felelősök megnevezését. Az ellenőrző munka során ki kell szűrni a céljainkat torzító formális elemeket.” Dr. Felföldi Lászlóné, a végrehajtó bizottság véleményét tolmácsolva közölte, hogy a tapasztalható fogyatékosságok ellenére jól dolgoztak a 11-es pártalapszervezetben. Hibaként említette, hogy csökkent a pártoktatás látogatottsága, a pártkiadványok iránti érdeklődés és a brigádmozgalom tekintetében visszaesés tapasztalható. Ennek ellenére eredményes évet zárnak a 11. alapszervezet tagjai. Szó volt még természetesen a politikai oktatásról, az információs tevékenységről, a területen dolgozó társadalmi és tömegszervezetek tevékenységéről, s ismertette a vezetőség az egyéni beszélgetéseken elhangzott figyelemre méltóbb észrevételeket, melyekre — ígérete szerint — az új esztendő elején ad választ. Ezután került sor a felszólalásokra, a vitára. Kellner Andrásné a végrehajtó bizottság álláspontjának hangot adva elmondta, hogy a 13. pártalapszervezet vezetősége eredményes munkát végzett. Az alapszervezet a jól dolgozó közösségek közé tartozik. A tapasztalható negatívumok elsősorban a gazdasági munkában növekvő feszültségek hatására fokozódnak. Felhívta viszont a figyelmet a KISZ politikai képzésének tarthatatlan színvonaltalanságára. A tagság azután sorra megerősítette a titkár által elmondottakat. Visszatérve a normarendezésre, az is elhangzott, hogy az bizony az emberek egymáshoz való viszonyát alaposan megzavarta. „A dolgozók kevesebbet szólnak mint régen, ingerültebbek” — mondta Balla László marós. Ugyancsak ő vetette fel, hogy évről évre kevesebb beutalót kap az osztály. Többen vallották: a kapcsolatok romlását a feszített gazdasági terv idézte elő, de sokat segítene a hangulat javításában, ha a függetlenített apparátus tagjai megtisztelnék az alapszervezetet jelenlétükkel, így közvetlen információkhoz juthatnának, mert a tagságnak az az érzése, hogy problémáik a jegyzőkönyvek útján elsikkadnak, vagy azoknak csupán töredéke jut tovább a vezetőkhöz. Novák István szakszervezeti főbizalmi kifejtette azt a véleményét, hogy ha a MOM letette az asztalra azt, amit a népgazdaság elvár tőle, akkor a MOM kollektívája joggal elvárhatja, hogy a mostaninál több pénzt kapjon. A későbbiekben parázs vita alakult ki amiatt, hogy a tagság emberileg sértőnek tartja a nyugdíjas kommunisták alapszervezetbe tartozásának évenkénti megszavazását. Lendvai Gyula, a kerületi pártbizottság munkatársa is felszólalt az őszinte, nyílt szavú taggyűlésen. Többek között köszönetét fejezte ki a jó gazdasági munkáért, az exportvállalások teljesítéséért. A 13. pártalapszervezet beszámoló taggyűlése azzal zárult, hogy januárban minden, a dolgozókat foglalkoztató kérdésre visszatérnek. 13. alapszervezet Kemény hang, parázs vita Kendőzetlen hangú, s a megoldandó gondokra koncentráló taggyűlést tartott december 15-én a 13. pártalapszervezet. A Schadl József titkár által tolmácsolt vezetőségi beszámoló már a kezdetén néhány elgondolkodtató ténnyel adta meg az alaphangot. A beszámolás időszaka alatt ugyanis négy kommunista lépett ki az alapszervezet területéről, ketten pedig a közelmúltban adták be felmondásukat. Elhatározásukat hárman az új munkahelyen kínált magasabb jövedelemmel, illetve az előnyösebb munkakörrel indokolták, hárman pedig munkahelyük légkörét okolták távozásukért. A vezetőség nyomatékosan felhívta a figyelmet a kommunisták aktívabb tudatformáló szerepének szükségességére. Így fogalmazott: „A jelen gazdasági helyzetben minden kérdésnek nagyobb súlya van, mint eddig. Ezért kell több emberi szóval, kommunista érveléssel meggyőzni egymást és környezetünket pártunk politikájának igazáról, még akkor is, ha az életszínvonalat vagy normarendezést érint. Nem szabad hagynunk, hogy tovább romoljon a munkahelyi légkör, hogy tovább romoljanak az emberi, elvtársi kapcsolatok Az alapszervezet vezetősége a gazdaságpolitikai agitációról szólva önkritikusan elismerte, hogy az előző évhez képest nem lépett előbbre. Nem tudott eléggé lépést tartani a gazdasági élet eseményeivel. Az új esztendő eredményesebb politikai, gazdaságpolitikai munkájához viszont több segítséget kért a pártcsoportoktól, a párttagoktól. Kérte, hogy a cselekvési egység érdekében legyenek őszintébbek egymáshoz, véleményük a nehéz helyzetekben is legyen megalapozottabb, s képviseljék jobban a közös döntéseket. A beszámoló elemezte a szervezeti élet rendszerességét, aktivitását; konkrétan megfogalmazta, hogy a pártcsoportok miként teljesítették gazdasági, politikai feladataikat, összefoglalva elmondhatnánk, hogy mindhárom csoport a nehéz körülmények ellenére is jól végezte gazdasági munkáját. Az öntevékeny politikai munkában azonban egyik-másik területen többet kellene tenni. FÓKUSZ 5. alapszervezet Minden feladatot kifogástalanul össze kellett nyitni az szb két tanácstermét december 14-én délután, hogy a szerszámos pártalapszervezet minden tagja meghallgathassa a vezetőség beszámolóját. Nem volt szükség viszont semmiféle külön intézkedésre ahhoz, hogy beszámolóhoz hozzászólók között fönntartsák a rendet — úgy látszik, a 69 fős pártalapszervezet legtöbb tagja nem kifejezetten a szavak embere ... Pedig aki odafigyelt, az minden bizonnyal talált (volna) olyan gondolatokat és problémákat a beszámolóban, amelyek véleménynyilvánításra késztették volna — hiszen „púder” helyett túlnyomórészt előjelekkel ellátott vélemény hangzott el. A taggyűléseken való aktivitás az elmúlt évekhez viszonyítva valamit javult, és ugyanez mondható el a részvételi arányról is — de a vezetőség véleménye szerint megelégedettségre nincs semmi ok. Igaz, hogy a 84% és a taggyűlésenként átlagos tíz hozzászóló nem túl rossz arány, de még mindig sokan vannak olyanok, akik évekig nem szólnak hozzá — s ha igen, abban sincs sok köszönet. Javítani kell az ellenőrzés, illetve a számonkérés határozottságán is, és meg kell erősíteni azt a szemléletet, miszerint a taggyűlési határozattal nem befejeződött, hanem megkezdődött az adott feladat végrehajtása. Az öt pártcsoportnak 1982- ben is a gazdaságsegítő munkája volt a legjelentősebb. Megnyugvással lehet megállapítani, hogy a vállalati gazdasági vezetés bármilyen problémával is fordult a területhez, a dolgozók — élükön a kommunistákkal — megoldották azokat. Az agit-prop. munkában értek el részsikereket, de még ennél is több kell — a munkásőrszakaszról viszont szinte csak pozitívumokat lehet elmondani: jól, fegyelmezetten dolgoztak, amit többek között az év során kapott számtalan kitüntetés és jutalom is jelez. A párt-vb értékelését Gazsó Pál terjesztette elő. Az alapszervezet legfontosabb feladatáról, a gazdaságsegítő munkáról elmondta, hogy az utóbbi időben tudatos és aktív kapcsolat alakult ki a terület párt- és gazdasági vezetői között, és ez meg is látszik az eredményeken: szinte minden feladatot időben és kifogástalan minőségben végeztek el. Remélhetőleg ez a gyümölcsöző kapcsolat a továbbiakban is megmarad. Az alapszervezet munkásőr - építő tevékenységét példaként lehet a többi alapszervezet elé állítani: az önálló szakasz immár évek óta kifogástalanul dolgozik. Némi visszaesés mutatkozik viszont az agit-prop. munkában, különösen a pártsajtó terjesztésében: az előkelő ötödik helyről visszacsúsztak a kilencedikre. Meg kell találni az okokat, és annak szellemében cselekedni, hogy megállítsák a visszaesést. A beszámolót egyébként jónak, reálisnak értékelte, és ezért elfogadásra javasolta. A hozzászólásokat Ritter Pál gyáregységvezető nyitotta meg. Javasolta, hogy az elkövetkezendőkben fektessenek nagyobb hangsúlyt a konkrétságra: a beszámolóban például konkrét példákon keresztül mutassák be az éves tevékenységet, hogy mindenki számára világossá váljék, miről van szó. Vitába szállt a beszámoló azon kitételével, amely szerint az alapszervezet minden tagja példaként állítható a párton kívüliek elé. Konkrét történésekre emlékeztetve mutatott rá, hogy ez a kitétel így nem igaz. Ládonyi János a helyi szintű politikai képzés némelykori alacsony színvonalát említette meg, ami különösen annak a tükrében tűnik elfogadhatatlannak, hogy a 14 tagú pártcsoportból nyolcan már elvégezték az MLEE-t is! Még Mészáros Ferenc szólt néhány szót nyugdíjba menetele okán, de aztán minden más témát háttérbe szorított a gazdasági munkaközösségek problémája. Lehet vagy nem lehet, szabad vagy nem szabad — és ha igen, miért nem?! Úgy tűnik, mintha a vállalat elhatározta volna: GMK-t csak elvileg alakíthatnak a dolgozók, gyakorlatilag viszont nem — de ezt így senki nem akarja megmondani, inkább húzzák-halasztják a dolgot. A gyáregységvezető ugyan megpróbálta átvágni a gordiuszi csomót azzal a megjegyzésével, miszerint az SZKGY munkatervezési rendszerét kell megalapozottabbá tenni, és akkor nem lesz szükség GMK-kra, de úgy tűnt, ez a javaslat nem aratott osztatlan sikert a jelenlevők körében. A beszámolót és a határozati javaslatot viszont egyhangúlag elfogadták. 3 A FINISBEN Decemberi helytállások Hát igen. Azóta már ünnepeltünk is tíz napot, dolgoztunk is tíz napot, és így lassan elhalványodik emlékezetünkben az a bizonyos decemberi nagy hajrá. Pedig sok helyütt akad mire emlékezni... Túlteljesítve Ismerve a 65. osztály anyaghiányos és chip-problémás helyzetét, kevesen fogadták volna le fél évvel ezelőtt akár öt az egyhez is, hogy az osztály hozni tudja éves tervét. És tessék: ha éjjel-nappali és szombat-vasárnapi munkával is, de teljesítették! — Tévedés! — fogad Krebs Lajos üzemvezető. — Nem teljesítettük — hanem túlteljesítettük. Ugyanis az az öt darab DM—5-ös tároló, amit végül megfeszített kollektív munkával elkészített az osztály, egyáltalán nem volt benne a tervben! Igaz, hogy ezért néhány embernek a két ünnep között is be kellett jönni, de hát mit lehet tenni, ennek az 5025-ösnek 120 órán keresztül kell futnia a számítógépen... Az osztály legnagyobb feladata ebben az évben a 2,5 megás tároló sorozatgyártása volt. A kezdeti problémák az év utolsó egy-két hónapjára megoldódtak, így még arra is lehetőség nyílt, hogy a betervezett 20 darab 5010-es helyett is 5008-ast szállítsanak ki a megrendelőknek. Ugyancsak siker koronázta azt a vállalásukat, hogy több mint ezer darab forrit tejet szállítanak ki tőkés exportra. — Talán úgy lehetne összefoglalni az évet — mondja Krebs Lajos —, hogy mind a 65., mind a 29. osztály maradéktalanul végrehajtotta mindazt, amivel megbízták őket. Ha kellett, 14—16 órákat is dolgoztak az emberek, és akkor sem volt egy rossz szavuk sem, amikor „kötetlen műszakban” kellett helytállniuk — tehát ha a munka úgy kívánta, délben hazament, este 11-kor pedig visszajött az illető. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az idén megfelelő módon díjazni is tudtuk ezeket a pluszteljesítményeket, de ez semmivel sem kisebbíti a két osztály dolgozóinak a helytállását. Lehet több? A 15. osztály egyik „vezérgyártmányának”, derivatográfnak az elmúlt évben kétszer is megváltozott a tervezett darabszáma: 150-nel indultak, aztán 180 lett belőle, de az év végi hajrának már úgy mentek neki, hogy 200 darab kell, ha törik, ha szakad. Semmi sem tört, semmi sem szakadt, de karácsony előtt pár nappal mégiscsak meglett a kétszáz darab, mint ahogy sikeresen legyártották a 40 darab UCF- et is. Ez utóbbi sem volt gyerekjáték, hiszen az első félévben egyetlen darabot sem tudtak kiszállítani, jóformán az utolsó negyedévre maradt a készre szerelés minden gondjabaja. Sikeresen megbirkóztak az osztály tervének kisebb részét kitevő egyéb műszerekkel is, és így átlagteljesítményük a szeptemberi normarendezés ellenére is meghaladta a száz százalékot. De nemcsak a tervteljesítés ténye megnyugtató a laborosok házatáján, hanem az is, hogy: — Ez az év összehasonlíthatatlanul jobban indult, mint a tavalyi — mondja Neumayer László üzemvezető. — 1982 januárjában az 5. osztályra mentünk le segíteni, most pedig annyi munkánk van, hogy csak győzzük megcsinálni. Itt vannak a profilprojektorok, sőt az első negyedévben már ultracentrifugákat is ki akarunk szállítani — amennyiben nem jön közbe semmi, és a még hiányzó 30—40% alkatrész is idejében megérkezik. Pluszprogram Számtalan fórumon hangzott el már dicséret a plusz járműprogram szokatlanul gyors végrehajtásával kapcsolatban, ami teljes mértékben érthető is, hiszen négy ilyen jellegű tétel pótlólagos bevétele a II. féléves tervbe rendkívül sok buktatót rejtett magában. Szerencsére azoknak lett igazuk, akik azt állították, hogy a gyár kollektívája képes ilyen jellegű feladatok megoldására is — a rutin, a (rossz) megszokás még nem ölte ki az emberekből az operativitást, az értelmes célért való összefogás képességét. Hogy végül is kikről van szó? Nehéz lenne mindazok nevét fölsorolni, akik részt kértek és kaptak ebből a feladatból: Budapesttől Komlóig és Mátészalkáig, a műszaki előkészítéstől a forgácsolókig és a kikészítőkig számos kollektíva egyengette ennek a programnak az útját, egymást segítve és egymást ösztönözve. Mindannyiuknak szól a dicséret. Remélhetőleg ez a gyors, kollektív munka az idén is reprodukálható lesz, ha a szükség (?) úgy hozza ... Káosz-zászló A legőrültebb hajráért járó képzeletbeli káosz-zászlót viszont az idén is az Exportcsomagoló érdemelte ki. Aki közvetlenül az ünnepek előtt járt a raktár negyedik emeletén, az két dolgot tapasztalhatott: 1. Nem tud bemenni a csomagolóba, mert minden négyzetcentiméter helyet műszerek, ládák, pakkok és papírok foglalnak el. 2. A műszeráradattal összesen négy ember próbálja meg fölvenni a harcot. A két dolog persze összefügg, mert ha a fél brigádnak nem Zalaegerszegen kellett volna csomagolnia a sztereográfokat, akkor ezt a néhány tucatnyi UCF-et, derivatográfot, floppyt és egyebet egy-két nap alatt elintézték volna, de hát így ... így viszont soha nem látott csata alakult ki az emberek és a csomagolásra szánt műszerek között, melynek eredményeképpen még december 27-én és 28-án is folytatódtak a hadműveletek. Délután ötkor viszont az utolsó ládába is beverték az utolsó szöget, és tiszta lelkiismerettel jelenthették be: „Erre az évre fájront!” Jöhet a következő. Szép munka volt a második félévre torlódott Ultracentrifugák elkészítése is