Fókusz, 1985 (15. évfolyam, 1-25. szám)

1985-09-18 / 20. szám

2 Hogyan választunk? A­­ következő hónapok egyik legfontosabb belpolitikai eseménysorozata a szakszervezeti mozgalomhoz kötődik. Az alapszervezetekben a választások már elkezdődtek, ezt no­vemberben és decemberben a megyei küldöttértekezletek, majd az iparági-ágazati kongresszusok követik, jövő év feb­ruárjában pedig a magyar szakszervezetek XXV. kongresszu­sa zárja a sort. A MOM-ban is újra kell választani a szakszervezeti ve­zető testületeket, tisztségviselőket, számvizsgáló bizottságokat. Igen fontos cél az előkészítés és a lebonyolítás során, hogy tovább erősödjön a szakszervezeti demokrácia, fejlődjön a csoportokra épülő önálló alapszervezeti munka, javuljon a termelést , gazdálkodást segítő, a nevelő és az érdekvédel­mi tevékenység. A MOM-ban 1985. szeptember 1-től november 16-ig ke­rül sor a választásokra. Október 10-ig bonyolódik le a bizal­miak, bizalmi helyettesek, főbizalmiak és helyetteseik megvá­lasztása, valamint megtartják a munkahelyi bizalmi testüle­tek alakuló ülését. A gyári, gyáregységi bizalmi testületek alakuló ülésére, az üszb-k, számvizsgáló bizottságok, mun­kabizottságok megválasztására október 24-ig kerül sor. A vállalati főbizalmi, bizalmi küldött testület alakuló ülése, a vszb, a számvizsgáló bizottság és a munkabizottságok meg­választása november 16-val fejeződik be. Amit a jelölésről tudnunk kell: A jelölő bizottság elnöke először azokra a jelöltekre te­gyen javaslatot, akiket funkciójuk szerint kell választani. Minden szakszervezeti tisztségre a jelölő bizottság, a jelö­lést előkészítő szakszervezeti tag, a tagság és a küldöttek egyidejűleg több személyt is jelölhetnek. Ha egy személy van jelölve, úgy a további jelölést folyamatosan kell végez­ni. Amennyiben ezekre a funkciókra több személyt jelölnek, akkor a szavazást külön meg kell ejteni. Az adott tisztségek­re jelölt, de meg nem választott személyt javasolná lehet tes­tületi tagnak vagy különböző réteg- és munkabizottságokba. A kétszakaszos választásnál — több jelölt esetén — a jelöl­tek egyidejűleg javasolhatók más szakszervezeti tisztségbe is. A választók kérdéseket tehetnek fel mind a jelölő bi­zottságnak, mind a jelölteknek. Észrevételt tehetnek a jelöl­tekre illetve jelölésükre vonatkozóan. A választói értekezlet résztvevői nyílt szavazással döntik el, hogy a jelölt személyek felkerüljenek a szavazó­lapra. Ehhez a szavazatok több mint fele szükséges. A választóknak joguk van további személyeket javasolni tisztségekre szakszervezeti vezető szervekbe. A pótlólag ja­vasolt személy, illetve személyek felvétele a szavazólapra nyílt szavazással történik. Ehhez is a szavazatok, több mint a fele szükséges. A­ felvétel sorrendjét a szavazatok száma dönti el. Azonos számú szavazat esetén a jelölés sorrend­jében kerülnek fel. A választás módjáról: Minden érvényes tagsággal rendelkező szakszervezeti tag választó és választható! Név és tisztség megjelölésével — személy szerint — kell megválasztani a szakszervezeti bizal­mit és helyetteseit, a főbizalmit és helyetteseit, a vezető bi­zalmit és helyettesét, a munkahelyi bizottság titkárát, a bi­zalmi küldöttek elnökét és titkárát, a TT elnökét, a szám­vizsgáló bizottságok elnökét, helyetteseit, számvizsgáló fel­adatot ellátó személyt. Névsor alapján kell választani a többi tisztségviselőt, il­letve küldötteket. A bizalmiakat és helyetteseiket titkosan vagy nyíltan a szakszervezeti tagok döntése alapján választ­ják meg. A főbizalmiakat, vezető főbizalmiakat és helyette­seiket a különböző szinten működő szakszervezeti szervek és a számvizsgáló bizottság tagjait titkosan, más tisztségviselő­ket nyílt szavazással választják meg. A választás történhet közvetlen módon: szakszervezeti csoporttaggyűlésen, összevont csoporttaggyűlésen, összevont taggyűlésen, illetve kétszakaszos választási mód alkalmazásá­val. Közvetett módon: bizalmi testületi ülésen, küldöttérte­kezleten. Kétszakaszos választásnál: Az első szakaszban a bizalmi testület alakuló ülésén —a régi vezetőség beszámolóját kö­vetően, a testület tagjai és a jelölőbizottság javaslata alap­ján — a testület jelöli a megválasztásra javasoltakat. A második szakaszban a szakszervezeti tagok közvetlenül a munkahelyen — titkosan — választanak. A választást 24 órán belül kell lebonyolítani. Ezt követően, a bizalmi testület soron következő ülésén, a jelölőbizottság javaslata alapján, nyílt szavazással választják a réteg, illetve társadalmi mun­kabizottságok vezetőjét és tagjait. A kétszakaszos választás akkor érvényes, ha a szavazás­ra jogosultak kétharmada leadta szavazatát. Hogyan szavazzunk? A szavazólapon feltüntetik, hogy hány személyt szüksé­ges megválasztani. A szavazólapon külön csoportosításban szerepel a személy szerint választandók, a testületi tagok, a számvizsgáló bizottsági tagok és a küldöttek neve. Kétszakaszos választás esetén a választásra jogosultakról névsort kell készíteni. A szavazatszedő bizottsági tagok ennek alapján adják ki a szavazólapokat. A szavazó urnákat mű­szakonként több helyen kell felállítani. A szavazást követő 24 órán belül a szavazatszedő bizottság a szavazatokat érté­keli és ennek eredményét ismerteti a tagsággal. A szavazatszedő bizottság biztosítja a titkos szavazás fel­tételeit — szavazóhelyiség, fülke, lepecsételt urna, íróeszkö­zök. Titkos szavazás esetén a választóknak jogukban áll bár­kinek a nevét kihúzni, másikat beírni. A szavazólapon csak annyi név maradhat, amennyi a megválasztandó tisztség­­viselők, küldöttek, bizottsági tagok száma. Ha a szükséges­nél több név szerepel, akkor a szavazatot érvénytelennek kell tekinteni az adott csoport szempontjából. Érvénytelen az a szavazólap is, amelyikből nem tűnik ki világosan, hogy kire adták a szavazatot, amelyet teljesen áthúznak, összefir­kálnak, eltépnek. Az érvényes szavazatok száma nem lehet kevesebb, mint a szavazásra jogosultak számának kétharmada. Amennyiben kevesebb, a szavazást 14 napon belül meg kell ismételni. Azok a személyek tekinthetők megválasztottnak, akik a sza­vazás során a szavazatok több mint felét megkapták és a legtöbb szavazattal rendelkeznek. Ha az előírtnál keveseb­ben kerültek megválasztásra, a választást folytatni kell. A választás ellen a választók, illetve a felsőbb szakszervezeti szerv 14 napon belül kifogást emelhet. Jogos kifogás esetén és ahol a választás eltér a SZOT választásokra vonatkozó határozatától, ott a felsőbb szerv új választásokat rendel el, a melyet 30 napon belül le kell bonyolítani. JÉ. FÓKUSZ 1985. SZEPTEMBER 18. Újságunk 1983-as egyik jú­niusi számában olvashatjuk: „Fogarasi László, a szakszer­vezeti bizottság közgazdasági titkára május hó közepén át­helyezéssel a SZOT-ba ment dolgozni és tanutani. Azzal a szándékkal ment el tőlünk, hogy a SZOT-ban felsőbb szin­ten is megismerhesse a szak­­szervezeti munka minden je­lentős fázisát, módszereit. Jó gyakorlattal, üzemi ismerettel vállalkozott az új feladatra — de ő a szokott szerénységével, meggyőződéssel mondta. Sokat kell még tanulnom, s ez most jó iskola lesz számomra.” — Valóban jó iskola volt? — kérdezzük most, két és fél esztendő múltán Fogarasi Lászlótól, aki augusztus 1-vel ismét" „belépett” a MOM-ba. — Erre egyértelműen igen­nel válaszolhatok — mondja barátságos mosollyal — A SZOT közgazdasági és élet­színvonalpolitikai osztályára kerültem, amely igen szerte­ágazó területet foglal magá­ban: termelés, munkaügy, bér­es szociálpolitika, tervezés, munkamozgalmak stb. Alap­vetően két részre oszlik az osztály munkája: a termelés és elosztáspolitikája. Én abban a szerencsés helyzetben vol­tam, hogy lehetőségem nyílt különböző részterületeket is megismerni. Egy ideig a mű­szaki-gazdasági bizottság, majd a bér- és munkaügyi bi­zottság titkári feladatait lát­tam el, s így találkozhattam gazdasági szakemberekkel, vé­leményt cserélhettünk, megis­merhettem álláspontjukat. Emellett az összes — tizenki­lenc ágazati S­z­akszervezet­­tel rendszeres kapcSolatot ár­tottunk fenn, és a szakszerve­zetek megyei tanácsaival együttműködtünk. A napirend­­től függően részt vettünk az SZMT-k ülésein is, ahol kép­viseltük a SZOT álláspontját, másrészt „eljuttattuk” a SZOT- ba a megye véleményét. Érdekes és hasznos volt szá­momra, hogy annyira sokrétű, részletes munka folyik a SZOT-ban. Minden problémát alaposan, több oldalról meg kellett vizsgálni. Az apparátus szakmailag elemzi az állami szervektől érkező anyagokat és javaslatot terjeszt a SZOT ülé­se elé. Ugyanakkor a SZOT- nak is megvannak az önálló elképzelései. A mi osztályunk­nak különösen jelentős felada­tai voltak, illetve vannak, hi­szen az utóbbi években elő­térbe kerültek a közgazdasági, életszínvonalpolitikai­­ kérdé­sek. Gyakran — különösen az életszínvonal kapcsán — heves viták nyomán születik meg egy-egy javaslat, határozat. E munka során szoros együttmű­ködés valósul meg az állami és pártszervekkel. A SZOT egyrészt partnere az állami szerveknek, másrészt összefog­ja a „lentről” jövő informá­ciókat. Az állami és pártveze­tés rendkívüli igényt tart a SZOT véleményére! Ezért a SZOT tevékenysége erőteljesen politikai jellegű. Természetesen a politikai jelleg nemcsak a SZOT-ra ér­vényes — üzemi szinten „ki­csiben” ugyanez a helyzet, és erre a sok-sok „kicsire” épül végső soron a SZOT munkája is. Ezért igen fontos az, hogy feladatainkat alaposan, körül­tekintően és lelkiismeretesen lássuk el itt az üzemekben. Az üzem­i szakszervezetek munká­ja nem kisebb, kevesebb, ha­nem más jellegű; ezt nem sza­bad elfelejtenünk! A szakszer­vezet egyik leglényegesebb fel­adata az érdekegyeztetés, amely három szinten valósul meg. A SZOT mint a kor­mány partnere szerepel legfel­sőbb szinten. Ezt követik az ágazati szakszervezetek a mi­nisztériumok partnereként. Az üzemek pedig a közvetlen kap­csolatot jelentik a hétköznapi élet gondjaival, s ez a legszéle­sebb körű feladat. A bonyolult gépezet pedig csak akkor mű­ködik jól, ha mind a három szint betölti funkcióját, és harmóniában áll egymással. Többször találkozunk olyan véleménnyel, hogy a SZOT ál­lásfoglalásai eléggé általáno­sak, jobb lenne, ha konkré­tabb utat mutatna. De a cél éppen a szakszervezetek önál­­­­lóságának növelése, hiszen nem lehet olyan „receptet” adni, ami mindenre jó, mivel a különböző területek eltérnek egymástól. Több szakmai szak­­szervezetre, a fővárosra és vi­dékre egyaránt érvényes konk­rét állásfoglalásokat nem lehet hozni! A lényeg az, hogy a főbb rendező elemeket és lehe­tőségeket biztosítsák! Valóban jó iskola volt szá­momra a SZOT ... Az ott vég­zett munka szélesebb látókört adott, amit innen az üzemből nem lehet érzékelni teljességé­ben. Helyzetből ered ez a kü­lönbség, amit a központi tevé­kenység ad, nem értékbeli kü­lönbségről van szó! A rész­leteket ugyanis ott nem látni, csak itt a helyszínen! Legfon­tosabbnak tartom azt: bárhol dolgozik az­ ember, munkájá­nak ne esik egyik, hanem a másik végét is ismerje! És a részletkérdéseket is összefüg­gésükben kell nézni, mert egy­­egy dolog lehet ugyan részle­tében igaz, egészében viszont mégsem. Nem szabad egy szempont alapján ítélni ... Szeretném legjobb tudásom szerint kamatoztatni a MOM- ban ennek a két és fél évnek a tapasztalatait. Bővült azoka­­ak az embereknek is a köre, akikhez szakmai problémáim­mal fordulhatok, tudom, mikor ki segíthet melyik témában. A SZOT-ban sok baráti kap­csolatom született, igen segítő­kész kollektívában dolgoztam. Szerettem ott lenni, őszintén szólva nehéz volt otthagyni a munkatársakat. De szívesen jöttem vissza a MOM-ba, és nagyon jól esett, hogy több mint két éve visszavárnak ... Ismét az 1983-as lapunkból: „Tudjuk, soha nem felejti el, honnan indult­­, s azt sem, hogy visszavárják.” Valóban nem felejtette el. Jászberényi Éva Újra köztünk Politikai delegációval a VIT-en Kétheti lap lévén, viszonylag ritkán közlünk tudósítást két hónappal korábbi eseményekről. Ezúttal mégis eltérünk a gyakorlattól. A VIT politikai delgációjában részt vevő MOM-os Somogyi Mária — Dunaújvárosi gyárunk KISZ-bi­­zottságának titkára — ugyanis a gyár nyári leállása, szabad­ság, s e­gyéb okok miatt csak jó idő elteltével vállalkozhatott tudósításának megírására. A szerkesztési és nyomdai átfutás következtében így meglehetősen későn kerül olvasóink elé be­számolója. A közléstől mégsem tekinthetünk el, hiszen nem mindennap találkoznak a világ fiataljai, s nem mindennap vesznek részt MOM-osok a teljes programon. Íme, hát Somo­gyi Mária beszámolója: Budapest, 1985. július 24-e, 17 óra. 650 díszegyenruhás fia­tal az izgalomtól lázasan topo­rog. Ők képviselik hazánkat a moszkvai Világifjúsági és Diáktalálkozón. Az ifjak sere­ge lassan sorokba rendeződik, s elindul a Parlament előtti ünnepélyes búcsúztatásra. A politikai delegációnak a MOM Dunaújvárosi Gyára képvise­letében tagja lettem én is. Tehát így kezdődött! A búcsúztató, a fogadalom­tétel után hosszú vonatozás következett. Utunkat csupán néhány nagyobb állomáson szakítottuk meg Moszkváig. Ezeken a pályaudvarokon a Komszomol lelkes tagjai fo­gadtak bennünket sóval és ke­nyérrel, no meg rengeteg vi­rággal. Moszkvába érkezésünk után elfoglaltuk szállásunkat az öt 28 emeletes épületből álló Iz­­m­ailovo szállodakomplexum egyikének 21. emeletén. Ebéd után városnézés követ­kezett, sajnos a zuhogó eső miatt nem sokat fedezhettünk fel a világváros szépségeiből. Este delegációnk klubjának megnyitásán vettünk részt. Szombaton, 27-én elérkezett a várva-várt nap, a VIT meg­nyitásának napja. Fiatalok tízezrei sorakoztak fel nemzeti viseletben, egyen­ruhában, hogy részt vegyenek a megnyitó ünnepséget meg­előző utcai felvonulásokon. 157 ország haladó ifjúságát képviselve, a moszkvaiak me­leg fogadtatása közepette vo­nultunk énekelve, táncolva a Lenin-stadionig. A káprázatos megnyitót a televízió is közve­títette, viszont azt az érzést nem tudta érzékeltetni, nem is lehet képekben elmondani, amikor a világ minden tájáról összesereglett százezernyi fia­tal ugyanazt a dalt énekelte, ugyanazzal az akarattal: a bé­kéért, a barátságért, az anti­­imperialista szolidaritásért. A megnyitó kerek négy órá­ja alatt fáradtságot nem érez­ve csodáltuk a szovjet fiata­lok begyakorlott mozdulatait, a monumentális képeket. „Be­­melegítőül” ez volt az első nap összesen 12 órás programja. A továbbiakban rövidebben sze­retném elmondani a delegáció programjait, illetve azokat, amelyeken személyesen is részt vettem. A szokásos reggel hat­órai ébresztő, reggeli után mindennap csoportmegbeszé­lés kezdődött. Ezeken a meg­beszéléseken osztottuk el a húszfős csoportokon belül, ki melyik programon vesz részt. A következő eseménye­ken voltam: Vasárnap: A Magyar Nem­zeti Klubban voltam ügyeletes. Csomagokat készítettünk kü­lönböző találkozókra. Mi volt a csomagban? Hazánkról, a KISZ-ről propagandaanyagok, VIT-emblémás kendő, sapka, jelvények és hasonló aprósá­gok. Ezalatt a színházterem­ben a klub vendégei operett­műsort láthattak. Hétfő: Városnézés metróval, gyalog. Késő délután jégrevü. Kedd: Baráti találkozó ju­goszláv fiatalokkal. Chilei szo­lidaritási nagygyűlés a Gor­­kij-parkban. Látogatás a ze­­nekonzervatóriumban. Szerda: Rockkoncert a Dina­mó stadionban. Este a szovjet fiatalok láttak vendégül ben­nünket nemzeti klubjukban. Csütörtök: Kubai szolidari­tási nagygyűlés. Találkozó ro­mán fiatalokkal. Péntek: Baráti találkozó az NDK klubjában. Szovjet gála­műsor. Szombat: Találkozó szovjet munkásfiatalokkal. Este máris a VIT záróün­nepsége következett. A sta­dionban a mellettünk ülő bol­gár fiatalok már ismerősként üdvözöltek bennünket. A lát­vány, ha lehet fokozni a meg­nyitó jelzőit, egyszerűen cso­dálatos volt. Az itt kötött ba­rátságokkal, az itt szerzett él­ményekkel gazdagodva énekel­jük együtt: Egy a jelszónk a Béke! Vasárnap: A csomagolás, a készülődés napja. Több dele­gáció már délelőtt elutazott, mi magyarok pedig a Szovjet fővárosban 80 km-en kanyar­gó Moszkva folyón hajókázva búcsúztunk a XII. VIT hely­színétől. Augusztus 6-a, reggel nyolc óra. Vonatunk és vele a dele­gáció megérkezett. A rokonok, barátok gyűrűjében, fejünk­ben, szívünkben rengeteg él­ménnyel köszöntöttek bennün­ket újra­ itthon. VIT-es élményeimet több­ször elmesélve egyre inkább sajnálom, hogy nem lehettünk többen a fiatalok nagyszabású fesztiválján mi MOM-osok. Somogyi Mária KISZ Biz. ti­k. Dunaújváros Szovjet­magyar kapcsolat (Folytatás az 1. oldalról) den évben konzultálnak a szovjet és magyar szakembe­rek, ha szükséges pontosítják a műszaki paramétereket. Ez rendszeres kapcsolatot jelent a MOM és a szovjet cégek kö­zött. Külkereskedelmünkben igen lényeges előrelépést jelentett, hogy a MOM ez év elején át­vette a Videotontól a számí­tástechnikai exportjogot. Ez máris jelentős emelkedést eredményezett: 9,5 millió ru­bellel emelkedett exportfor­galmunk. A szovjet piac je­lenleg a merev lemezes, fix fe­­jes tárolókat vásárolja tőlünk. Célunk, hogy floppy diszket is tudjunk majd a jövőben ér­tékesíteni a Szovjetunióban. A jelentős kereskedelmi for­galmunkat segíti elő a Moszk­vában működő kereskedelmi és műszaki irodánk nagy lét­számú szakembergárdával. A szoros együttműködés, a rend­szeres kapcsolattartás termé­szetesen túlmutat a kereske­delmi tevékenységen. Számta­lan, emberi-baráti kapcsolat alakult ki szovjet—magyar szakemberek, kollektívák kö­zött. Így például testvérgyá­runk, a Kirovról elnevezett 1. számú moszkvai óragyár dol­gozóival, vezetőivel, brigádja­ival minden évben találkoz­nak a MOM-osok. És ezek a baráti kapcsolatok elősegítik a sikeres kereskedelmi mun­kát is. Jászberényi Éva

Next