Fókusz, 1986 (16. évfolyam, 1-25. szám)

1986-01-08 / 1. szám

2 ’86 SIKERÉÉRT Összehangolják a feltételeket (Folytatás az 1. oldalról) a munkanormázás felülvizsgálására, a normázási szervezet megerősítésére, a teljesítménymérés és az ellenőrzés felté­teleinek javítására. A követelményeknek megfelelően alakul az érdekeltség, ösztönzés rendszere is. Felülvizsgálják ezért az egyéni és csoportérdekeltséget, a termelésben, a költséggazdálkodásban, s a készletgazdálkodásban való érdekeltséget. Az érdekeltség, ösztönzés korszerűsítésével együtt természetesen sor kerül a számviteli és munkaügyi elszámolási rendszer átdolgozására is. A folyamat előreláthatóan lapunk megjelenésének idő­pontjában kezdődik, s mintegy fél év múlva realizálódik. Előtérbe kerül az értékelemzés eredményeinek, módsze­reinek jobb hasznosítása is. A tavaly készült, igen gondos, sokrétűen hasznosítható szemüveglencse-értékelemzés tanul­ságait hamarosan napirendre tűzik és döntenek a műszaki­­szervezési-beruházási intézkedések költségeinek, s eredmé­nyeinek számbavétele után. Tervbe vették a dunaújvárosi floppygyártás és a hazai floppyfejek elemzését is. Hol? Mivel? Fontos, hogy ki, mikor, mennyiért végzi el a közösség számára fontos feladatokat. Az is lényeges azonban, hogy hol és mivel. Január végéig tisztázódik ezért a gyárak közötti kooperá­ció témája, mértéke, iránya, vagyis, hogy ki, milyen termék gyártásában segíthet a társgyáraknak, s milyen műveletnél mennyi normaórát vállalhat át. A döntést megelőzte — illet­ve lapunk megjelenéséig megelőzi — annak felmérése is, hogy egy-egy gyárban, üzemben milyen gépek szükségesek a helyi feladatok maradéktalan elvégzéséhez. Az igények alapján az igazgatói tanács ülését követően — a program szerint — elkészült a gyárak közt megvalósí­tandó géptelepítések terve is. Az ilyen áttelepítések zömével persze nemcsak „új” gépet kap az adott gyár, hanem egy­úttal új kooperációs feladatokat is. Aki eddig alkatrészt kért, sürgetett egy másik gyártól, ezután esetleg „megrendelőből” „szállítóvá” alakulhat. Egy-egy gép ugyanis több MOM-os gyár számára készít alkatrészeket. Ha tehát a tegnapi legfőbb megrendelő megkapja a gépet — ami logikus is, ha ott job­ban akad működtetéséhez szakember, s ha a gép telepítésé­nek költségeit, bonyodalmait ellensúlyozva az anyag- és al­katrészszállítás csökkentésével járó költségcsökkentés — hol­nap neki kell „kiszolgálnia” a többi megrendelőt. A meglevő géppark jobb hasznosításán túl szükségessé válik új gépek, berendezések beszerzése is. Ez pedig nem könnyű manapság, amikor a szabályzók a legjobb vállala­tok számára is csak igen szerény beruházásokat tesznek le­hetővé. Az igényeket tehát — akár az importigényeket — rangsorolni, határidőzni kell, s ha elfogy a reálisan számí­tásba jöhető beszerzések sora, időben gondoskodni a külső kooperációról, vagy — végső esetben — a terv összehangolt módosításáról. Ugyanígy napirendre kerül a mérő-ellenőrző berendezé­sek, eszközök igényeinek felmérése, az egyes munkahelye­ken eddig „elfekvő” eszközök átadás­a, s a továbbiak beszer­zése, kölcsönzése, házilagos kivitelezése, valamint más vál­lalatoktól való megrendelése is. Itt is időben ki kell derülnie annak, hogy egy szükséges eszköz beszerezhetetlen. Ebben az esetben szintén a tervmódosítás a megmaradt lehetőség. A megteremtendő műszaki feltételek közé tartozik a gyártóeszköz-karbantartási és -felújítási tervek elkészítése, a „belső” és „külső” munkák megtervezése, a pótalkatrészek beszerzési igényeinek elbírálása is. És még egy érdekes, műszaki-szervezési téma: a zártabb, termelési ciklusok kialakítása, az anyagmozgatás igényeinek csökkentése ott, ahol ez különösebben kívánatos. Sikeres év után Évzáró, kitüntetésekkel (Folytatás az 1. oldalról.) reinknek igen fontos a máté­szalkai mechanikai részleg jó minőségű, pontos munkája, s nem is csalódtak bennük. A sok jó dolgozó közül Herman András kapott kitüntetést. Új gyártmányaikat szívesen fo­gadták. Különösen nagy igye­kezettel honosították meg a mérleggyártást. Dunaújvárosban a „szokás szerint” igen sok gonddal kel­let megbirkózni idén is, de a megszokott lelkesedés, felelős­ségtudat ezúttal is győzedel­meskedik. Úrrá lettek a floppy­gyártás nehézségein, s a kon­vertibilis külkereskedelmi mérleg javításáért jelentősen növelték a mérlegek és az órák gyártását is. A floppy­gyártás eredményeiért Pataki István,­­ a személymérlegek és a tolósúlyos konyhamérle­gek sajtolt alkatrészeinek gyártásáért pedig Vincze Jó­zsef kapott kitüntetést. Zalaegerszeg munkájának előkészítése igen gyenge volt. Nem tehet arról a kollektíva, hogy a floppygyártás akadá­lyaival nem sikerült megbir­kózni. Dicséretre méltó mun­kát végeztek viszont a többlet száloptika igények kielégítő­­tásában és a képtovábbító száloptikai kötegek­ gártásá­­nak meghonosításában. A gyári kollektívákból Sergyán Gábor kapott kitüntetést az érdekében kimagasló tevé­kenységéért. Komló igen rossz anyagellá­tási feltételek közepette is nagy szorgalommal, fegyelme­zetten teljesítette a jármű­programból és az exportterv­ből ráháruló kötelezettségeket. Kiemelkedő munkájáért Máté István kapott kitüntetést. Battonya is teljesítette, amit elvártak az üzemegység kis kollektívájától. Pozitívum, hogy nemcsak a feladatok tel­jesítésére törekedtek, hanem öntevékenyen kezdeményezték újabb munkák, újfajta teen­dők elvégzését is. A horgász­orsóigány csökkenéséből adódó termeléskiesés ellensú­lyozására pl. galvanizálási fel­adatokat vállaltak. Ezért ka­pott kitüntetést Mákos Ferenc. Vállalatunk vezérigazgatója elmondta még, hogy a felso­rolt kollektívákon, dolgozókon kívül sokan mások is elisme­résre méltó munkát végeztek 1985 kimagasló sikere érdeké­ben. Méltatta azoknak a fára­dozásait, akik az ünnepek kö­zött is nagy áldozatokat vál­lalnak a készáru kiszállításá­ért, az árbevétel biztosításá­ért. Felhívta a figyelmet az 1986-ra érvényes új szabályo­zókra, amelyek még nagyobb erőfeszítéseket igényelnek. Mint mondta, egyéb külső kö­rülmények javulására sem számíthatunk. Magunknak kell tehát még többet tenni belső szervezettségünk javításáért, lehetőségeink jobb kihasználá­sáért. Varga Miklós Mennyiér? Lehetőségeink korlátai közé tartozik az is, hogy nem mindegy, mit, mennyiért állítunk elő. A nyugati import és az energia felhasználását például csak igen szigorúan meg­szabott keretek között tervezhetjük. Hiába járulunk az át­lagnál nagyobb arányban a nemzeti jövedelemhez és a költ­ségvetés egyensúlyához, importfelhasználásunkat, energiafo­gyasztásunkat meghatározzák az ország lehetőségei. A nor­maóra-megtakarítást a kapacitásainkkal való reális gazdál­kodás, az anyagmegtakarítást pedig anyagmérlegünk indo­kolja. És mindez kihat költségeinkre, illetve termékeink ver­senyképességére és nyereségünkre is. Mint korábban már leírtuk, összesen 220 ezer norma­órát takarítunk meg idén, ebből 125 ezret fejlesztéssel — melynek egy része, 38 ezer óra az 1985. évi fejlesztések ered­ménye —, 95 ezret pedig normakarbantartással. Anyagmeg­takarításból 12 millió forintos költségcsökkentést remélnek az illetékesek. Ebből 7 milliót a mechanikai gyártásban dolgo­zók, 5 milliót pedig az optikai gyártásban dolgozók takarí­tanának meg. A konvertibilis export helyettesítésével — „ki­váltásával” — és megtakarítással 11 millió forint értékű nyu­gati valutát fordíthatunk a helyettesíthetőknél fontosabb anya­gok, alkatrészek beszerzésére. Az energiával pedig úgy kell gazdálkodnunk, hogy a termelés, szállítási igény növekedése ellenére is kijöjjünk ugyanabból az összértékből, mint tavaly. A megtakarítások eredményeiről negyedévenként tájékoztat­ják az igazgatói tanácsot. Hova? Utoljára vettük — bár a folyamat elején számítunk munkájukra — a termékeinket elhelyező kereskedőket. Jövő évi munkánk sikere jórészt azon múlik, milyen megállapo­dásokat tudnak kötni a hosszabb távú biztonságos fejlődést garantáló szocialista piacokon, s mihez sikerül vevőt találni a konvertibilis valutával fizető országokban. Az egyes termék­­csoportok érdekében végzendő összpontosított munkán túl­menően ki kell alakítanunk — más területek szakemberei­vel közösen — a kereskedelmi rendelések igazolásának új, gyorsított ügyrendjét. ★ Hosszasan részletezhetnénk még az intézkedési tervben foglaltak teendőit. E helyett inkább akkor térünk vissza az egyes témákra, mikor azok már realizálódnak és az új esz­tendő termelési, értékesítési, gazdálkodási tervének megva­lósítását segítik. Varga FÓKUSZ 1938. JANUÁR 8. ELISMERÉS A MOMNAK 1985. december 18-án a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetsége díszvacsorán látta vendégül a magyar elektronikai és műszeripar képviselőit. Ennek keretében a MOM magas elismerésben részesült a vendégek közül másod­magával. Az NDK kereskedelmi szervei kitüntető oklevéllel nyugtázták a vállalat megbízható kereskedelmi partneri mun­káját. Hogyan búcsúztak 1985-től? DUNAÚJVÁROS A MOM dunaújvárosi gyá­rában az 1985. évi terv fel­­adatainak teljesítéséhez még bőven akad tennivaló, az utolsó­ héten is. A gyár dolgozói szeptem­bertől minden szombaton dol­goztak, és emellett jelentős túlmunkát vállaltak, hogy az 1985-ös feladatokhoz hiányzó kapacitást pótolni tudják. A megrendelt gépek nem érkeztek be időben, ezért ki­emelkedő feladatot végeztek a sajtoló üzem dolgozói, akik három műszakban dolgoztak hétköznapokon, szombaton és vasárnap egyaránt. A gyár minden dolgozója­­lelkiismeretesen elvégezte a feladatait, ennek eredménye, hogy a decemberi ledolgozott napokon túl még egy utolsó erőfeszítéssel a terv teljesít­hető. A december 16—20 kö­zötti hétre maradt 400 db floppy, 10 ezer db óra és 20 ezer db mérleg, összesen 18 millió forint termelési érték­ben. Kiszállítását fokozato­san meg kell oldani, hogy ne maradjon készárukészlet. Godó Gyuláné­­k A komlói gyár 1985. évi 198 millió forintos befejezett termelési érték tervének tel­jesítését az év végi hajrában nagyban veszélyeztette a Cse­pel Művek által gyártott fék­­karalapanyagok ütemtelen, bi­zonytalan beérkezése, így el­sősorban ennek a problémá­nak volt „köszönhető”, hogy az év végi munkanapok le­dolgozása ellenére december 14-e után is az alkatrész­­gyártó, a kikészítő üzem, s a szerelde területén megfeszí­tett tempóban igyekeztek dol­gozóink a lemaradást pótolni, illetve a célkitűzéseket telje­síteni. A hátralévő feladatokat el­sősorban ezen a területen dol­gozó brigádoknak, így a Há­­mán Kató, a Killián György, a Zalka Máté, Gagarin, az Eftimie Croitoru szocialista brigádoknak aktív munkájá­val, összefogásával a kitű­zött határidő előtt egy nap­pal, azaz december 19-ére si­került teljesíteni. Sőt a kom­lói gyár kollektívája kitartó, becsületes munkával, takaré­kos gazdálkodással, a mun­katermelékenység és -haté­konyság növelésének szem előtt tartásával a vállalati tervfeladatok maradéktalan végrehajtása érdekében kö­rülbelül 2 millió forinttal túl is teljesíti az 1985. évre vál­lalt célkitűzéseit. Benczéné Müller Erzsébet tudósító KOMLÖ ÉV VÉGI CSÚCS A MEÖBAN A műszaki ellenőrzési főosz­tály dolgozóira ilyenkor év vé­gén különösen nagy munka hárul, hiszen a MOM-ból ter­mék csak az ő „kezükön ke­resztül” mehet ki. Feladatuk: valamennyi késztermék ellen­őrzése. Az átvétel mennyiségi növekedése ellenére is mara­déktalanul biztosítaniuk kell a vállalat hírnevéhez méltó minőségi színvonalat. — Melyek a MEF legfonto­sabb feladatai a csúcsidőben, milyen gondok nehezítik a munkát, és vajon milyennek ígérkezik az évzárás? Mindezt Zsilinszky Lászlótól, a MEF vezetőjétől kérdeztük decem­ber közepe táján . . . — Legfőbb feladatunk a táv­mérők, giro­teodolitok, mág­nestárcsás tárolók, floppyk, de­­rivatográfok és fotométerek műszaki ellenőrzése — tájé­koztat a főosztály vezetője. — Ezek nagy értéket képviselő műszerek, tehát igen nagy a jelentőségük árbevételünk szempontjából. Emellett azonban még szá­mos más terméket is ellenőriz­nünk kell, amelyek összessé­gükben szintén jelentős terv­hányadot tesznek ki. Ilyenek például a száloptikák, közvet­len exportú optikai elemek, az AGA-program tételei stb. Ezek — bár egy-egy darab nem nagy értékű —, szintén nagyon fontosak. Mindig úgy kell te­kintenünk minden darabot, hogy adott esetben talán egy másik vállalatnál nagy értékű egység részét képezi. Hiszen jól tudjuk, hogy egy értékes berendezés kiszállítását egyet­len tétel hiánya is meggátol­hatja. Milyen gondjaink vannak? Valójában ezek nemcsak az év végi csúcshoz kapcsolód­nak, hanem egész évben nehe­zítik munkánkat. Egyik leg­főbb problémánk a létszám­­hiány. Míg nyolc évvel ezelőtt 366 volt a fizikai létszám, ma csupán 175. Az összetétel sem kedvező: nagyon kevés a fia­tal, nincs utánpótlás. Büszkék vagyunk törzsgárdatagjainkra — hiszen kitűnő szakemberek —, de nem látjuk a felnövek­vő nemzedéket. Másik nagy gondunk, hogy felszereltségünk, műszereink színvonalát korszerűsíteni kell az ellenőrzésre váró termékek sajátosságainak megfelelően. A vállalat profilja erősen eltoló­dott az elektronika felé, és ez a tendencia várhatóan tovább erősödik. A termékek bizton­sága megkövetelné az idegen­­áru átvételnél és a végátvétel­nél is a korszerűbb technikát. El kell mondanom azonban, hogy nehézségeink ellenére is minden évben maradéktalanul teljesíteni tudtuk feladatunkat. Úgy érzem, a vállalat egész vezetése elismeri, megbecsüli a meó munkáját egyénenként és összességében is. Biztosan tudom, hogy ebben az évben sem leszünk hűtle­nek hagyományainkhoz, és most is sikeresen elvégezzük feladatainkat. A MEF munka­társai a legmobilizálhatóbbak az egész vállalatnál: tudják és megszokták, hogy a csúcsidő­­szakban az áldozatvállalásuk nélkülözhetetlen. Ilyenkor minden magánjellegű dolgu­kat csak másodlagosnak tekin­tenek, és bizony, nagyon gyak­ran nyújtott műszakban, napi 12 órában dolgoznak. Ez az év vége annyiban más mint a többi, hogy nemcsak egy esztendőt zárunk, hanem egy ötéves tervidőszak végére is érkeztünk. Ennek jelentősé­ge a MEF minden dolgozójá­ban tudatosult. Néhány területen karácsony és újév között is várható mun­ka. Ez különösen a számítás­­technikai és a távmérő prog­ram eredményes befejezése ér­dekében szükséges. A MEF területén ebben az évben szervezeti változás is történt és így idén ez is „vizs­gázott”. Az átszervezés nem formális; a decentralizálás mellett elsősorban azt szolgál­ta, hogy a meócsoportok egy­más közti segítését operatí­vabban szervezzük mindig ott, ahol a feladat a legégetőbb. A munkaerő átcsoportosítással jelentős számú munkaórát tu­dunk megtakarítani. Ez igen fontos jelenlegi körülményeink között — a már említett prob­lémáinkra gondolok —, ami­kor a feladatok, az elvárások egyre komolyabbak lesznek. — jászberényi — Mágnestárcsás tárolók átvétele az 585-ös meó-ban /

Next