Fókusz, 1986 (16. évfolyam, 1-25. szám)
1986-01-08 / 1. szám
2 ’86 SIKERÉÉRT Összehangolják a feltételeket (Folytatás az 1. oldalról) a munkanormázás felülvizsgálására, a normázási szervezet megerősítésére, a teljesítménymérés és az ellenőrzés feltételeinek javítására. A követelményeknek megfelelően alakul az érdekeltség, ösztönzés rendszere is. Felülvizsgálják ezért az egyéni és csoportérdekeltséget, a termelésben, a költséggazdálkodásban, s a készletgazdálkodásban való érdekeltséget. Az érdekeltség, ösztönzés korszerűsítésével együtt természetesen sor kerül a számviteli és munkaügyi elszámolási rendszer átdolgozására is. A folyamat előreláthatóan lapunk megjelenésének időpontjában kezdődik, s mintegy fél év múlva realizálódik. Előtérbe kerül az értékelemzés eredményeinek, módszereinek jobb hasznosítása is. A tavaly készült, igen gondos, sokrétűen hasznosítható szemüveglencse-értékelemzés tanulságait hamarosan napirendre tűzik és döntenek a műszakiszervezési-beruházási intézkedések költségeinek, s eredményeinek számbavétele után. Tervbe vették a dunaújvárosi floppygyártás és a hazai floppyfejek elemzését is. Hol? Mivel? Fontos, hogy ki, mikor, mennyiért végzi el a közösség számára fontos feladatokat. Az is lényeges azonban, hogy hol és mivel. Január végéig tisztázódik ezért a gyárak közötti kooperáció témája, mértéke, iránya, vagyis, hogy ki, milyen termék gyártásában segíthet a társgyáraknak, s milyen műveletnél mennyi normaórát vállalhat át. A döntést megelőzte — illetve lapunk megjelenéséig megelőzi — annak felmérése is, hogy egy-egy gyárban, üzemben milyen gépek szükségesek a helyi feladatok maradéktalan elvégzéséhez. Az igények alapján az igazgatói tanács ülését követően — a program szerint — elkészült a gyárak közt megvalósítandó géptelepítések terve is. Az ilyen áttelepítések zömével persze nemcsak „új” gépet kap az adott gyár, hanem egyúttal új kooperációs feladatokat is. Aki eddig alkatrészt kért, sürgetett egy másik gyártól, ezután esetleg „megrendelőből” „szállítóvá” alakulhat. Egy-egy gép ugyanis több MOM-os gyár számára készít alkatrészeket. Ha tehát a tegnapi legfőbb megrendelő megkapja a gépet — ami logikus is, ha ott jobban akad működtetéséhez szakember, s ha a gép telepítésének költségeit, bonyodalmait ellensúlyozva az anyag- és alkatrészszállítás csökkentésével járó költségcsökkentés — holnap neki kell „kiszolgálnia” a többi megrendelőt. A meglevő géppark jobb hasznosításán túl szükségessé válik új gépek, berendezések beszerzése is. Ez pedig nem könnyű manapság, amikor a szabályzók a legjobb vállalatok számára is csak igen szerény beruházásokat tesznek lehetővé. Az igényeket tehát — akár az importigényeket — rangsorolni, határidőzni kell, s ha elfogy a reálisan számításba jöhető beszerzések sora, időben gondoskodni a külső kooperációról, vagy — végső esetben — a terv összehangolt módosításáról. Ugyanígy napirendre kerül a mérő-ellenőrző berendezések, eszközök igényeinek felmérése, az egyes munkahelyeken eddig „elfekvő” eszközök átadása, s a továbbiak beszerzése, kölcsönzése, házilagos kivitelezése, valamint más vállalatoktól való megrendelése is. Itt is időben ki kell derülnie annak, hogy egy szükséges eszköz beszerezhetetlen. Ebben az esetben szintén a tervmódosítás a megmaradt lehetőség. A megteremtendő műszaki feltételek közé tartozik a gyártóeszköz-karbantartási és -felújítási tervek elkészítése, a „belső” és „külső” munkák megtervezése, a pótalkatrészek beszerzési igényeinek elbírálása is. És még egy érdekes, műszaki-szervezési téma: a zártabb, termelési ciklusok kialakítása, az anyagmozgatás igényeinek csökkentése ott, ahol ez különösebben kívánatos. Sikeres év után Évzáró, kitüntetésekkel (Folytatás az 1. oldalról.) reinknek igen fontos a mátészalkai mechanikai részleg jó minőségű, pontos munkája, s nem is csalódtak bennük. A sok jó dolgozó közül Herman András kapott kitüntetést. Új gyártmányaikat szívesen fogadták. Különösen nagy igyekezettel honosították meg a mérleggyártást. Dunaújvárosban a „szokás szerint” igen sok gonddal kellet megbirkózni idén is, de a megszokott lelkesedés, felelősségtudat ezúttal is győzedelmeskedik. Úrrá lettek a floppygyártás nehézségein, s a konvertibilis külkereskedelmi mérleg javításáért jelentősen növelték a mérlegek és az órák gyártását is. A floppygyártás eredményeiért Pataki István, a személymérlegek és a tolósúlyos konyhamérlegek sajtolt alkatrészeinek gyártásáért pedig Vincze József kapott kitüntetést. Zalaegerszeg munkájának előkészítése igen gyenge volt. Nem tehet arról a kollektíva, hogy a floppygyártás akadályaival nem sikerült megbirkózni. Dicséretre méltó munkát végeztek viszont a többlet száloptika igények kielégítőtásában és a képtovábbító száloptikai kötegek gártásának meghonosításában. A gyári kollektívákból Sergyán Gábor kapott kitüntetést az érdekében kimagasló tevékenységéért. Komló igen rossz anyagellátási feltételek közepette is nagy szorgalommal, fegyelmezetten teljesítette a járműprogramból és az exporttervből ráháruló kötelezettségeket. Kiemelkedő munkájáért Máté István kapott kitüntetést. Battonya is teljesítette, amit elvártak az üzemegység kis kollektívájától. Pozitívum, hogy nemcsak a feladatok teljesítésére törekedtek, hanem öntevékenyen kezdeményezték újabb munkák, újfajta teendők elvégzését is. A horgászorsóigány csökkenéséből adódó termeléskiesés ellensúlyozására pl. galvanizálási feladatokat vállaltak. Ezért kapott kitüntetést Mákos Ferenc. Vállalatunk vezérigazgatója elmondta még, hogy a felsorolt kollektívákon, dolgozókon kívül sokan mások is elismerésre méltó munkát végeztek 1985 kimagasló sikere érdekében. Méltatta azoknak a fáradozásait, akik az ünnepek között is nagy áldozatokat vállalnak a készáru kiszállításáért, az árbevétel biztosításáért. Felhívta a figyelmet az 1986-ra érvényes új szabályozókra, amelyek még nagyobb erőfeszítéseket igényelnek. Mint mondta, egyéb külső körülmények javulására sem számíthatunk. Magunknak kell tehát még többet tenni belső szervezettségünk javításáért, lehetőségeink jobb kihasználásáért. Varga Miklós Mennyiér? Lehetőségeink korlátai közé tartozik az is, hogy nem mindegy, mit, mennyiért állítunk elő. A nyugati import és az energia felhasználását például csak igen szigorúan megszabott keretek között tervezhetjük. Hiába járulunk az átlagnál nagyobb arányban a nemzeti jövedelemhez és a költségvetés egyensúlyához, importfelhasználásunkat, energiafogyasztásunkat meghatározzák az ország lehetőségei. A normaóra-megtakarítást a kapacitásainkkal való reális gazdálkodás, az anyagmegtakarítást pedig anyagmérlegünk indokolja. És mindez kihat költségeinkre, illetve termékeink versenyképességére és nyereségünkre is. Mint korábban már leírtuk, összesen 220 ezer normaórát takarítunk meg idén, ebből 125 ezret fejlesztéssel — melynek egy része, 38 ezer óra az 1985. évi fejlesztések eredménye —, 95 ezret pedig normakarbantartással. Anyagmegtakarításból 12 millió forintos költségcsökkentést remélnek az illetékesek. Ebből 7 milliót a mechanikai gyártásban dolgozók, 5 milliót pedig az optikai gyártásban dolgozók takarítanának meg. A konvertibilis export helyettesítésével — „kiváltásával” — és megtakarítással 11 millió forint értékű nyugati valutát fordíthatunk a helyettesíthetőknél fontosabb anyagok, alkatrészek beszerzésére. Az energiával pedig úgy kell gazdálkodnunk, hogy a termelés, szállítási igény növekedése ellenére is kijöjjünk ugyanabból az összértékből, mint tavaly. A megtakarítások eredményeiről negyedévenként tájékoztatják az igazgatói tanácsot. Hova? Utoljára vettük — bár a folyamat elején számítunk munkájukra — a termékeinket elhelyező kereskedőket. Jövő évi munkánk sikere jórészt azon múlik, milyen megállapodásokat tudnak kötni a hosszabb távú biztonságos fejlődést garantáló szocialista piacokon, s mihez sikerül vevőt találni a konvertibilis valutával fizető országokban. Az egyes termékcsoportok érdekében végzendő összpontosított munkán túlmenően ki kell alakítanunk — más területek szakembereivel közösen — a kereskedelmi rendelések igazolásának új, gyorsított ügyrendjét. ★ Hosszasan részletezhetnénk még az intézkedési tervben foglaltak teendőit. E helyett inkább akkor térünk vissza az egyes témákra, mikor azok már realizálódnak és az új esztendő termelési, értékesítési, gazdálkodási tervének megvalósítását segítik. Varga FÓKUSZ 1938. JANUÁR 8. ELISMERÉS A MOMNAK 1985. december 18-án a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetsége díszvacsorán látta vendégül a magyar elektronikai és műszeripar képviselőit. Ennek keretében a MOM magas elismerésben részesült a vendégek közül másodmagával. Az NDK kereskedelmi szervei kitüntető oklevéllel nyugtázták a vállalat megbízható kereskedelmi partneri munkáját. Hogyan búcsúztak 1985-től? DUNAÚJVÁROS A MOM dunaújvárosi gyárában az 1985. évi terv feladatainak teljesítéséhez még bőven akad tennivaló, az utolsó héten is. A gyár dolgozói szeptembertől minden szombaton dolgoztak, és emellett jelentős túlmunkát vállaltak, hogy az 1985-ös feladatokhoz hiányzó kapacitást pótolni tudják. A megrendelt gépek nem érkeztek be időben, ezért kiemelkedő feladatot végeztek a sajtoló üzem dolgozói, akik három műszakban dolgoztak hétköznapokon, szombaton és vasárnap egyaránt. A gyár minden dolgozójalelkiismeretesen elvégezte a feladatait, ennek eredménye, hogy a decemberi ledolgozott napokon túl még egy utolsó erőfeszítéssel a terv teljesíthető. A december 16—20 közötti hétre maradt 400 db floppy, 10 ezer db óra és 20 ezer db mérleg, összesen 18 millió forint termelési értékben. Kiszállítását fokozatosan meg kell oldani, hogy ne maradjon készárukészlet. Godó Gyulánék A komlói gyár 1985. évi 198 millió forintos befejezett termelési érték tervének teljesítését az év végi hajrában nagyban veszélyeztette a Csepel Művek által gyártott fékkaralapanyagok ütemtelen, bizonytalan beérkezése, így elsősorban ennek a problémának volt „köszönhető”, hogy az év végi munkanapok ledolgozása ellenére december 14-e után is az alkatrészgyártó, a kikészítő üzem, s a szerelde területén megfeszített tempóban igyekeztek dolgozóink a lemaradást pótolni, illetve a célkitűzéseket teljesíteni. A hátralévő feladatokat elsősorban ezen a területen dolgozó brigádoknak, így a Hámán Kató, a Killián György, a Zalka Máté, Gagarin, az Eftimie Croitoru szocialista brigádoknak aktív munkájával, összefogásával a kitűzött határidő előtt egy nappal, azaz december 19-ére sikerült teljesíteni. Sőt a komlói gyár kollektívája kitartó, becsületes munkával, takarékos gazdálkodással, a munkatermelékenység és -hatékonyság növelésének szem előtt tartásával a vállalati tervfeladatok maradéktalan végrehajtása érdekében körülbelül 2 millió forinttal túl is teljesíti az 1985. évre vállalt célkitűzéseit. Benczéné Müller Erzsébet tudósító KOMLÖ ÉV VÉGI CSÚCS A MEÖBAN A műszaki ellenőrzési főosztály dolgozóira ilyenkor év végén különösen nagy munka hárul, hiszen a MOM-ból termék csak az ő „kezükön keresztül” mehet ki. Feladatuk: valamennyi késztermék ellenőrzése. Az átvétel mennyiségi növekedése ellenére is maradéktalanul biztosítaniuk kell a vállalat hírnevéhez méltó minőségi színvonalat. — Melyek a MEF legfontosabb feladatai a csúcsidőben, milyen gondok nehezítik a munkát, és vajon milyennek ígérkezik az évzárás? Mindezt Zsilinszky Lászlótól, a MEF vezetőjétől kérdeztük december közepe táján . . . — Legfőbb feladatunk a távmérők, giroteodolitok, mágnestárcsás tárolók, floppyk, derivatográfok és fotométerek műszaki ellenőrzése — tájékoztat a főosztály vezetője. — Ezek nagy értéket képviselő műszerek, tehát igen nagy a jelentőségük árbevételünk szempontjából. Emellett azonban még számos más terméket is ellenőriznünk kell, amelyek összességükben szintén jelentős tervhányadot tesznek ki. Ilyenek például a száloptikák, közvetlen exportú optikai elemek, az AGA-program tételei stb. Ezek — bár egy-egy darab nem nagy értékű —, szintén nagyon fontosak. Mindig úgy kell tekintenünk minden darabot, hogy adott esetben talán egy másik vállalatnál nagy értékű egység részét képezi. Hiszen jól tudjuk, hogy egy értékes berendezés kiszállítását egyetlen tétel hiánya is meggátolhatja. Milyen gondjaink vannak? Valójában ezek nemcsak az év végi csúcshoz kapcsolódnak, hanem egész évben nehezítik munkánkat. Egyik legfőbb problémánk a létszámhiány. Míg nyolc évvel ezelőtt 366 volt a fizikai létszám, ma csupán 175. Az összetétel sem kedvező: nagyon kevés a fiatal, nincs utánpótlás. Büszkék vagyunk törzsgárdatagjainkra — hiszen kitűnő szakemberek —, de nem látjuk a felnövekvő nemzedéket. Másik nagy gondunk, hogy felszereltségünk, műszereink színvonalát korszerűsíteni kell az ellenőrzésre váró termékek sajátosságainak megfelelően. A vállalat profilja erősen eltolódott az elektronika felé, és ez a tendencia várhatóan tovább erősödik. A termékek biztonsága megkövetelné az idegenáru átvételnél és a végátvételnél is a korszerűbb technikát. El kell mondanom azonban, hogy nehézségeink ellenére is minden évben maradéktalanul teljesíteni tudtuk feladatunkat. Úgy érzem, a vállalat egész vezetése elismeri, megbecsüli a meó munkáját egyénenként és összességében is. Biztosan tudom, hogy ebben az évben sem leszünk hűtlenek hagyományainkhoz, és most is sikeresen elvégezzük feladatainkat. A MEF munkatársai a legmobilizálhatóbbak az egész vállalatnál: tudják és megszokták, hogy a csúcsidőszakban az áldozatvállalásuk nélkülözhetetlen. Ilyenkor minden magánjellegű dolgukat csak másodlagosnak tekintenek, és bizony, nagyon gyakran nyújtott műszakban, napi 12 órában dolgoznak. Ez az év vége annyiban más mint a többi, hogy nemcsak egy esztendőt zárunk, hanem egy ötéves tervidőszak végére is érkeztünk. Ennek jelentősége a MEF minden dolgozójában tudatosult. Néhány területen karácsony és újév között is várható munka. Ez különösen a számítástechnikai és a távmérő program eredményes befejezése érdekében szükséges. A MEF területén ebben az évben szervezeti változás is történt és így idén ez is „vizsgázott”. Az átszervezés nem formális; a decentralizálás mellett elsősorban azt szolgálta, hogy a meócsoportok egymás közti segítését operatívabban szervezzük mindig ott, ahol a feladat a legégetőbb. A munkaerő átcsoportosítással jelentős számú munkaórát tudunk megtakarítani. Ez igen fontos jelenlegi körülményeink között — a már említett problémáinkra gondolok —, amikor a feladatok, az elvárások egyre komolyabbak lesznek. — jászberényi — Mágnestárcsás tárolók átvétele az 585-ös meó-ban /