Földmivelési Érdekeink, 1876 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1876-05-08 / 19. szám

132. szám. Budapest, 1876. május 8. Harmadik évfolyam. 19. szám. MEZŐ- ÉS ERDŐ-GAZDASÁGI KÉPES HETILAP, A MAG­YARORSZÁGI ÖSSZES LÓTERÍTÉSZBIZOTTSÁGOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkeszti: Máday Izidor. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER, HÉTFŐN. Kiadótulajdonosok: Légrády Testvérek. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőségnek (Buda­pest, V. nádor­ utcza u­. sz.) küldendők. Hirdetések háromhasábos petitsoronként 1o áron számíttatnak. Több­szöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. Eh­.fizetési dij : Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. ,,Falusi Gazdával“ együtt egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Szá­zalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek , úgy a hirdetések is bérmentve Légrády testvé­reknek (Budapest, V. nádor-utcza 6. sz.) czimzendek. Tartalom. Rajzok az angol földmivelés köréből. Juhgaz­­daságok. Kenessey Kálmán. — úti napló. IX. Franczia­­ország. Kvassay Jenő. — A hernyók pusztításától hogy kell biztos sikerrel a piszke-bokrokat megóvni. Voj­­nits Dávid. - A nagyváradi virág-kiállitás. — Az ár­víz által a vetésekben okozott károk. — Szak egy­letek működése. (Az országos gazdasági egyesület. A zalamegyei gazdasági egyesület. Az erdélyi gaz­dasági egyesület. A somogymegyei gazdasági egye­sület.) — Gazdasági tudósítások. — Gazdasági tavaly. (Az osztrák földmives-iskolai igazgatók gyűlése. Az iparoktatást terjesztő egyesület vizsgálatai.) — A „Borászati Lapok.­' — A „Falusi Gazda.“ — Bél­és külföld. (A szegedi országos ipar-, termény- és állatkiállitás. Fű­zfatenyésztés terjedése. A mün­cheni baromfi- és madár-kiállitás. A gazdasági ván­­dor-tanitók alsó-Ausztriában. Tenyészállatok nagybani bevásárlása. A szarvasmarha tenyésztés hanyatlása Ausztria-Magyarországban. Baromfikiállitás Bécsben. Marhavész. A kincstári államjószágok után esedékes bérrészletek. A vizellet értékesítése. Tenyészállatok eladása. Termelésre ajánlatos kereskedelmi növények. Tejgazdaság a weidenstephani állambirtokon. A leg­nagyobb virágoskert Amerikában. A golubácsi legyek csipése ellen.) — Kiállítások, versenyek, ülések, elő­adások határnapjai — Nyílt tér. —Szerkesztői üze­netek. — Üzleti hirek. — Hirdetések. Előfizetési felhívás a „Földmivelési Érdekeink“ 1876. évi folyamára. Lapunk jövőre is az eddigi irányban fog ha­ladni, és több mint százhetvenre menő munka­társai segítségével iparkodni fog a gazdaközönség rokonszenvét továbbra is kiérdemelni. Lapunk szíves olvasóit felkérjük, hogy lapunknak körükben új pártolókat szerezni szíveskedjenek. Légrády testvérek, Máday Izidor, mint kiadók, mint szerkesztő. Előfizetési árak: 2 hóra 1 frt., 3 hóra 1 frt. 50 kr., 6 hóra 3 frt., egész évre 6 frt. A „Falusi Gazdáival együtt: 3 hóra 2 frt., 6 hóra 4 frt. egész évre 8 frt. Rajzok az angol földmivelés kö­réből.*) A juh gazdaságok. E gazdaságokat Angliában a dombi gaz­daságok „Hill farm“ név alatt ismerik, hol szán­tás-vetés vagy éppen nem, vagy csak némi részben űzhető s ennélfogva e terület juhle­­geltetéssel értékesíttetik, mi majdnem kivétel nélkül csakis a hegylejtőkön, szánthatlan dom­bokon történik, s az ily területek ős gyep legelőkül szolgálnak. Habár kivételesebben itt-ott a hegyesebb megyékben Angliában is léteznek legeltető gazdaságok, leginkábbb Walesben Devonshire­­ben, Northumberlandban fordulnak elő, de ezek némi szántás-vetéssel vannak rendesen egybekötve; a kizárólagos legeltető gazdasá­gok, hol szántás-vetés csakis ritkábban for­dul elő, Skócziában vannak, azokon a kopár, fátlan domb és hegyeken, melyek a conti­­nentalis szemlélőre, ki megszokta a hegyeket erdővel ékesítve látni, oly kellemetlen ha­tást gyakorolnak. Annyiban is feltűnők, különösen a ma­gyar szemlélő előtt e kopár hegyek, hogy míg nálunk hason területek fűben is szegé­nyek, kopaszok, leperzseltek szoktak lenni már júniusban is, addig a skót hegyek zöldek, magas avar s egyéb vad növényzettel bo­rítottak, bozontos kinézésüek s a legtöbb esetben oly nedves természetűek, hogy ha szelidebb legelő, és mi fődolog, kaszá­lóra akar a gazda szert tenni, kénytelen épp úgy dram­irozni mind a síkon. Tömér­dek e hegyeken a tőzeg, s ha majd a mos­tani tékozló eljárás mellett a kőszénbányák kipusztulnak, s a tőzeg tüzelés fog előtérbe lépni, a skót hegyek nagy tényezőt fognak­­ képezni Britannia közgazdászatában. A hegyek tőzegessége szemmel látható­lag nyilatkozik a rajtok csörgedező erekben, az azok által képezett kisebb-nagyobb tócsák és tavakban, melyek színe sötét szurok színű, mint az állott eső vize erdeinkben. Az a világhírű Loch Lomond, Catherine Ben Lomond és sok száz meg száz tó, épp azért áll messze a svájczi tavak mögött, mert míg ezek vize vagy kék vagy zöld, de kristálytiszta, addig a skót tavak sötét vize igen kedvetlenül hat a szemlélőre. Részemről én sok illusiót vesztettem el ama tavak látása alkalmával, s a skót felföld szépsége a való­ságban nagyban alászállott előttem, viszo­nyítva a continens hegyes és havasos tartomá­nyaihoz. A skót felföld­i bozontos domb és hegyein terülnek el a par exellence juhlegeltető gazdaságok, melyek kezelése erősen emlékeztet a mi hajdani pusztai, vagy a jelenlegi havasi juhtartásunkra.­­ Nincsenek itt díszes aktok, csakis sze­­­­rény színek a hegyek aljában elletésre s itt-ott szárnyékok, mi a legtöbb esetben egy malter nélkül rakott kőfalból áll, hol a télen­­nyáron künn legelő juh magát a hózivatar elől megvonhassa. A mely gazdaság több szénát tud csinálni, annak juhai télre lejönnek a hegy alján álló farm­udvarba, de mert ez csak kivételesebb állapot, szabály szerint künn csa­tangol a nyáj elvadult pásztorával, s annak lompos kutyájával v élődvén az avaron. Aránylag kevés juh él a skót hegyeken, legalább úgy tűnt fel nekem, ki nagy darab földet bejártam a felföldön. E körülménynek biztos okát nem birtam felfedezni, annál kevésbbé, mert ama bozontos füvet borított be- I­gyek vad növényzetükkel gazdag táplálkozási s tért látszanak nyújtani a kus-juhoknak s hogy­­ miért nem használtaik ki jobban, vagy abban keresendő az ok, hogy a füvezet vad, csak foltonkint szelid s ekkint nem nyújt annyi tápot, mint nyújtani látszik, vagy abban, hogy az angol gazdák átaljában pazarul szabják ki haszon­állataiknak úgy az istállót, mint a legelői táplálékot. Ezt találtam majdnem min­den farmban, hol megfordultam, s e tekintet­ben nem egyszer intéztem az illető gazdához észrevételt. Jól emlékszem, hogy Lincoln me­gyében Mr. Holmesnél látván a 600 acreos farm legelője terjedelmét, annak jóságát s viszont a rajt legelő baromnak aránylag mér­sékelt számát, azon megjegyzésemet közöltem a farmerrel, hogy német és magyar gazda ek­kora területen legalább is két annyi marhát fogna legeltetni. A válasz körülbelül ugyanaz volt, mit Mr. Hope György adott hason ész­revételemre, mint azt később előadandom. Hogy megjegyzésem alappal bír, arról meggyőzhetem az olvasót egy pár példával. A Brulough herczeg birtokán levő Linbopi farmon például Mr. Acohichi 3000 acreon 2000 anyajuhot tart. Ugyanezen gazda Menzionban sir Gra­ham Mongomery parlamenti tag birtokán 6000 acreon, daczára hogy sok völgyi lapály van a birtokban, 2000 anyát és 1000 urut tart, igaz, hogy a legelő egy része 2600 lábnyi magasan áll a tenger színe felett s ennélfogva a téli és tavaszi legeltetésre nézve e részek el vannak veszve. Ugyan e gazda Selkirkshirebe kebele­zett Glenkerg farmján 1700 acreon 1220 ju­hot tart stb. Mivel a hegyeken a jó szénatakaritás vagy csak kis mértékben történhetik, vagy éppen nem, és mert mai napság már nehéz lapály-gazdáknál legelőt és turm­pszot bérelni a jószágnak, tél és tavaszi idényre a Hill far­merek juhaikat két éves koruk befejeztével rendesen eladják oly lapály-gazdáknak, kik a­helyett, hogy turmosz-föld­jeiket bérbe adnák, maguk hizlalnak. Átalában a felföld farmerjai látják el az angol és skót gabna­­termelő gazdákat hizlalni való ürüvel. Az elletés igen természetesen fedél alatt történik, a­mikor az állatok a lehetőségig ösz­­szegyűjtött hegyi, esetleg völgyi szénán tar­tatnak. Egy-egy juhász gondjaira rendesen 600 darab juh bizatik. De a hózivatarok s az el­letés idénye alatt, mely utóbbi három hétig szokott tartani, e pásztorok egy-egy bojtárt kapnak segítségre. Az ilyen pásztor bére negyvenöt darab anyajuh, azok minden ter­mékével együtt, szabad lakás, egy tehéntartás és 480 font liszt. A juhász birkája a nyájjal teljesen egy sorsban részesül, együtt táplál­kozik, együtt nyiratik, együtt megy vásárra stb. Észak-Skótziában a juhász készpénz bért kap s e szokás mindinkább kezd terjedni le­­jebb is. Lakásaik úgy vannak helyezve, hogy minél közelebb legyenek nyájaikhoz. Nehéz *) Lásd a „F. É.“ 16. számát.

Next