Földmivelési Érdekeink, 1876 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1876-02-14 / 7. szám
120. szállt Budapest, 1876. február 14. Harmadik évfolyam. 7. szám. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. MEZŐ- ÉS ERDO-GAZDASÁGI KÉPES HETILAP, JL MAGYARORSZÁGI ÖSSZES LÓ TE ЖÉSZ BIZOTTSÁG ОS HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkeszti: Máday Izidor. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER, HÉTFŐN. Kiadótulajdonosok: Légrády Testvérek. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőségnek (Budapest, V. nádor utcza II. sz.) küldendők. Hirdetések háromhasábos petitsoronként soron számíttatnak. Többszöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. " Előfizetési díj : Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. „Falusi Gazdával“ együtt egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt." Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek , úgy a hirdetések is bérmentve Légrády testvéreknek (Budapest, V. nádor-utcza 6. sz.) czimzendők. Tartalom. A barázdás öntözésről. 2 ábrával. Gonda Béla. — A befásitásról. I. Nagy Vincze. — A lépfene gyógyításához, tekintettel a Kodolányi-féle marhanyalkő használatára. Schröder István. — Levelek a szerkesztőhöz. Cseléd változási idő. V. Tóth Kálmán. — Az új mértékek. — Gazdasági tanügy. (A kassai gazdasági tanintézet. Dr. Rodiczky Jenő méhészeti munkája. Vinczellértanfolyam. A magyar-óvári gazd.akadémia birtokán fenálló allgaui törzs. A keszthelyi gazdasági tanintézet mürzthali törzse. Az iglói lenkikészitő intézet és mintagazdaság. Állatorvosi tanfolyam. A magyar-óvári gazdasági akadémia.) — Szakegyletek működése. (A temesmegyei gazdasági egylet. A temesmegyei gazdasági egylet. A központi házi iparegylet. Aratógép-verseny Nyíregyházán. A felső tiszavidéki gazd.egyesület. A felső tiszavidéki gazd. egyesület. — Gazdasági tudósítások. (Arad megye. Bihar megye. Krassó megye. Heves megye. Külső-Szolnok megye. — Bel- és külföld. (A török-kanizsai néptanitóegylet. Mályvatermelés és kivitel. A bőrgyártás ellen javasolt intézkedések. Eladó gyümölcscsemeték. Érdekes előadások. Az aranka (herekosz) gyökeres kiirtása. A jászberényi dohánykiállítás. Deák Ferencz emléke Keszthelyt. Marhavész. Phylloxera. Fontos kormányintézkedés az öntözés tárgyában. A tehenek elvetélésének megakadályozása.) — Személyi hírek. — Szakirodalom. — Pályázatok. — Nyílt tér. — Kiállítások, versenyek, ülések, előadások határnapjai. — Szerkesztői üzenetek. — Üzleti hirek. — Hirdetések. — Tá r cza. Adalékok a hazai vadászat történetéhez. II. Dr. Rodiczky Jenő: Előfizetési felírás „Földmivelési Érdekeink“ 1876. évi folyamára. Lapunk jövőre is az eddigi irányban fog haladni, és több mint százhetvenre menő munkatársai segítségével iparkodni fog a gazdaközönség rokonszenvét továbbra is kiérdemelni. Lapunk szives olvasóit felkérjük, hogy lapunknak körükben új pártolókat szerezni szíveskedjenek. Légrády testvérek, Máday Izidor, mint kiadók, mint szerkesztő. Előfizetési árak: 2 hóra 1 frt., 3 hóra 1 frt. 50 fr., 6 hóra 3 frt., egész évre 6 frt. A „Falusi Gazdáival együtt: 3 hóra 2 frt., 6 hóra 4 frt. egész évre 8 frt. A barázdás öntözésről. A szántóföldek öntözésének eszméje, különösen hazánkban, még igen csekély mérvben van elterjedve. Pedig ha figyelembe veszszük ennek előnyeit, s látjuk, hogy csekély áldozattal mily szép és sikeres eredményekre vezet, nincs rá okunk, hogy ez továbbra is „terra incognita“ maradjon a magyar gazdaközönség előtt. Meg lévén győződve arról, hogy a szántóföldek öntözése által mezei gazdálkodásunk nem csekély mérvben fogna emelkedni, termelésünk fokozódni: a szántóföldek öntözésének ismertetését e lapok múlt évi folyamában megkezdettem, tárgyalván ezek egyik nemét ti. a bogár hátas öntözést. Hogy a kép, mit a szántóföldek öntözéséről nyújtani óhajtottam, teljes legyen, szólnom kell még a barázdás öntözésről. Az öntözésnek ezen neme abban áll, hogy a simára szántott területen, egymástól 1—1,5, legfeljebb 2 méter távolra párhuzamos barázdákat huzunk, s az öntöző árokból ezekbe bocsátjuk a vizet. Ha a barázdákat bizonyos távolságokban egyszerű deszka-táblákat vagy egy kapa földel elrekesztjük, a megduzzadt viz beszivárog a barázdák közti talajba s így a növényzet gyökeréhez jut. A barázdás öntözést különösen a kapás növényeknél szokták alkalmazni; minthogy ezek különben is soronként lévén ültetve, a barázdák e sorok között képezhetők a nélkül, hogy ez által a termelésre szolgáló talaj elvonatnak eredeti rendeltetésétől, anélkül, hogy a termelésre szolgáló terület kisebbíttetnék. A gabona- és faneműek, valamint a mesterséges takarmányul szolgáló növények termesztésénél az öntözésnek ezen neme épen azért nem ajánlatos, minthogy a barázdák a területnek tetemes — körökbelől egy hatod — részét elvonják a kultúra alól. Azonban a gabonaneműeknél is alkalmazható a barázdás öntözés, ha azok soronként — 30—40 cm.-nyi távban — vannak vetve. Ekkor a barázdák úgy helyezendők el, hogy két-két barázda közé 4—5 sor vetés jusson. A kapás növények, mint a burgonya, tengeri, bab, dohány, stb. rendesen 60—80 centiméter távolu sorokban ültettetnek ; ezeknél tehát úgy kell a barázdákat elhelyezni, hogy kétkét barázda közt 2—3 sor vetemény legyen. A barázdás öntözés czélszerűen csak sík, vagy csekély esésli területeken alkalmazható, minthogy nagy esésnél a barázdákban sokkal rohamosabban fog a víz folyni, mintsem hogy elég ideje lenne a talajba kellő mérvben beszivárogni. Ha pedig nem a főesés irányában helyezzük el a barázdákat, hanem arra pl. merőlegesen vagy bárminő szög alatt, a víz leginkább csak azon részébe fog a talajnak beszivárogni, amely a barázdától számítva a főesés felé van, vagyis az öntözés, illetőleg beszivárogtatás csak egy oldalra fog hatni. Márpedig ezen beszivárgás mérve, kiterjedése a talaj kapillaritásától függ, amelynek nagyon természetesen megvan a határa, ennélfogva, ha az öntöző víz egy-egy barázdából csak egy oldalra szivárog be, a barázdák közötti területnek csak fél akkorának szabad lenni, mintha a beszivárgás kétfelé történik, vagy ha felvesszük, hogy a felső földszalagba is szivárog az öntöző vízből bizonyos csekély rész s az pl. egy negyedét a szalagnak ellátja is nedvességgel, mégis az egész területnek körülbelül tizenketted része az, ami ennek következtében a termelésre nézve elvész. Tekintetbe kell vennünk továbbá azt is, hogy az öntözésnél, kivált ahol a vizet drága pénzen kell megfizetni, nagyon takarékosan kell bánni a vízzel, s így lehetőleg kerülni kell mindazt, ami annak esetleges pazarlását, czélszerűtlen kihasználását vonja maga után. Ismételve kell tehát hangsúlyoznom, hogy a barázdás öntözést csak ott alkalmazzuk, ahol az öntözendő területnek csekély esése van, s ekkor a barázdák a főesés irányában helyezendők el. Ami a barázdáknak egymástól való távolságát illeti, az nagyon természetesen függ a talaj minőségétől, kötöttségi állapotától, úgyszintén a veteménysoroknak távolától is. Laza, vagy kevésbbé kötött talajban a barázdák 1.5—2 méter távolra helyezhetők egymástól, míg agyagos kötött talajban nem czélszerű azokat egymástól 1—1.5 méternél távolabbra helyezni. A barázdákba az öntöző árokból vezettetik, illetőleg torlasztatik a víz. Hogy a talaj nedvesítése lehetőleg egyenletes legyen, a barázdák hosszának is meg van a maga határa, amelyen túl a felsőbb részek sokkal jobban átnedvesíttetnek, mint az alsók, ami nemcsak a talajra gyakorol esetleg kártékony befolyást, de egyszersmind nem csekély vízveszteséggel is jár. A barázdák hossza a terület esésétől s a talaj minőségétől függ. Nagyobb esésnél és kötöttebb talajnál sokkal hosszabbak lehetnek a barázdák, mint csekély esésnél és laza talajnál. Ami valamely területnek barázdás öntözésre való berendezését s az öntözésnek miként való foganatosítását illeti, arra nézve a következő két példa fog bővebb felvilágosítást nyújtani. Képzeljük, hogy az öntözendő terület mellett valamely patak, kisebb folyó vagy csatorna vezet el. Az 1. rajz azon esetet ábrázolja, amidőn a terület főesése a vízfolyás irányában van, s az egész tér végig öntözhető a barázdák segélyével. Az A patakban A rekesztő által felduzzasztott víz a csatornába jut, ehez párhuzamosan 0.5—1