Földmívelő, 1964 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1964-09-01 / 17. szám

Vh­lG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK1 VEL ÉVFOLYAM, 17. SZÁM, 1964. SZEPTEMBER 1. ÁRA 50 FILLÉR Mezőgazdaságunk egészségesen fejlődik ' c'fgy 1NTEZEZ MEGNYÍLT A 65. ORSZÁGOS MEZŐGAZDASÁGI KIÁLLÍTÁS ÉS VÁSÁR Augusztus 28-án szé­lesre tárultak a kiállítás kapui, megnyitották a 65­ Országos Mezőgazdasági Kiállítást és Vásárt. Az érkező vendégeket igazi verőfényes napsütés és zászlódísz fogadta. A főpavi­lon előtti téren tartották az ünnepélyes megnyitót, ame­lyen megjelent Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi mun­kás paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor és So­mogyi Miklós az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai, Czinege Lajos, az MSZMP Po­litikai Bizottságának póttagja, Németh Károly és Szurdi Ist­ván, az­­ MSZMP Központi Bi­zottsága titkárai, a Központi Bizottság, a kormány és az El­nöki Tanács több tagja, a tár­sadalmi, gazdasági és kultu­rális élet számos vezető szemé­lyisége, valamint a mezőgaz­dasági tudomány és termelés sok kiváló dolgozója. Részt vettek a megnyitón a kiállí­tásra hazánkba érkezett kül­földi mezőgazdasági küldöttsé­gek. A Himnusz elhangzása után Losonczi Pál földművelésügyi miniszter mondott ünnepi meg­nyitó beszédet. Többek között elmondta, hogy a kiállítás bemutatja a mezőgazdaság átszervezés óta elért eredményeit, megismerteti a mezőgaz­dasági termelés fejleszté­sének feladatait és legjobb módszereit. Tanúsítja, hogy a múlt év végén a mezőgazdasági termelés hat százalékkal, a felvásá­rolt áruk mennyisége pe­dig 13 százalékkal volt több, mint 1981-ben, az át­szervezés befejezésének évében. A szocialista átszervezés óta minden növényből nagyobb át­lagtermést értek el a szocia­lista üzemek, mint a megelő­ző években a kisüzemek. A második ötéves terv első há­rom­ évében 22 milliárd forint beruházást kapott a fi mezőgaz­­daság. 1960-hoz viszonyítva a traktor és munkagépállomány közel hatvan százalékkal, a kombájnállomány pedig 70 százalékkal növekedett. Jelen­tősen kiterjedt a kémiai anya­gok­­használata is. Emellett több százezer nagyüzemi állati férőhelyet csaknem félmillió hold öntözésre berendezett te­rületet, sok tízezer hold nagy­üzemi gyümölcsöst és szőlőt létesítettek ebben az időben. A földművelésügyi minisz­ter hangoztatta továbbá, hogy a most megnyíló kiállítás tükrözi a szocialista or­szágok testvéri együttmű­ködését. Végül a korszerű termelési módszerek alkalmazásának je­lentőségéről, a szaktudás, a hozzáértés fontosságáról szólt­ A kiállítás akkor éri el cél­ját — mondotta — ha az ipar­ban és kereskedelemben dol­gozók megismerik: milyen nagy fontosságú a munkájuk a mezőgazdasági termelés fej­lesztésében. A beszéd elhangzása után a részvevők megtekintették a ki­állítás pavilonjait, a kiállított gépeket és eszközöket. A magyar gépkiállítás egy részlete A sokféle hasznosítású kertészeti gépek­ tömegét is­­­­merhetik meg a látogatók Új, kisméretű csehszlovák traktor A legbarátibb tanács csak az lehetne: mindent! Olyan sok azonban ezen a kiállításon a hasznos látnivaló, hogy alig­ha jut idő mindenre, még a legszükségesebbek és legérté­kesebbek közül is. Éppen ezért, had adjunk néhány ta­nácsot a látnivalók megvá­lasztására. A főpavilont senki se kerül­je el, aki mezőgazdaságunk mai helyzetéről általános ké­pet akar kapni. Itt betekinthet hazánk és a szocialista­ álla­moknak a KGST-ben kiala­kult együttműködésének gaz­dasági eredményeibe. Látvá­nyos formában jelenik meg a látogató előtt Székkutas köz­ség távlati fejlesztési terve. Az érdeklődő itt tekintheti meg 37 ország mintegy 2000 mező­­gazdasági szakkönyvét és fo­lyóiratát. A legnagyobb szabású hár­mas bemutatója a mostani ki­állításnak kétségtelenül az európai KGST-államok nem­zetközi mezőgazdasági gép-, műszer- és takarmányozási bemutatója. A gépek ott sora­koznak a főpavilon mögötti tízezer négyzetméteres terüle­ten, mögötte jobbra a takar­mányozási, balra pedig a mű­szereket bemutató pavilon. A növénytermesztési pavi­lonban a részvevő gazdaságok szántóföldi növénytermesztési eredményeit, termelési mód­szereit tekintheti meg a láto­gató. A zöldség-, gyümölcs- és borászati szakemberek első­sorban a három kertészeti pa­vilont keresik fel, utána pedig a szabad­éri bemutatókat, ahol a legújabb kertészeti ter­mesztési, illetve gyümölcs-, szőlőtelepítési módszereket ta­nulmányozhatják. A zöldség­termelőket bizonyára érdekel­ni fogja a a megépített szapo­rítóház és a hollandi ágyak, a mellettük elhelyezett gépek­kel, s működés közben bemu­tatott manipulációs kisgépsor­ral. A Tudományos­­Akadémia kisparcelláit minden bizonnyal egyetlen növénytermesztő sem kerüli el. A virágkertészek vi­szont a dísznövénytermesztési bemutatót tanulmányozzák el­sősorban. Az állattenyésztőket a leg­újabb állattenyésztési techno­lógiák egész sora várja. A te­­nyész- és haszonállatok megte­kintése után útjuk a gépesített tehénistállóba vezethet, ahon­nan átsétálhatnak a működés közben bemutatott tejházba. Ennek során tanulmányozhat­ják a legújabb fejőgépek mű­ködését, melyek lehetővé te­szik a teljesen higiénikus fejes megvalósítását. Sok tanúsá­got tartogat számukra a nö­­vendékmarha-istálló és az ita­tásos borjúnevelő megtekinté­se is. A sertéstenyésztők a mo­­­dern sertésfiaztatót és sertés­­hizlalót nézik meg mindenek­előtt, s utána tanulmányozhat­ják egy angol cég sertéshizla­lóját is, melynek a kiállításon csak egy kisebb szakaszát épí­tették meg. A gazdaságok­ gépészeti szakemberei — a nemzetközi gépbemutató után — a főbejá­rattól jobbra levő gépk­acan­­tartási,"’"javítási és árolási be­mutatót kereshetik fel. E bemutató épül­­­k szom­szédságában találják meg az újítási pavilot, melyben mintegy 150 mezőgazdasá­gi újítást mutatnak be, köztük néhány találmányt is. A gépek embereit behívják a Nehézipari Minisztérium és a Kohó- és Gépipari Miniszté­rium ugyancsak e környéken elhelyezett pavilonjai is. E főbb bemutatókon kívül sorolhatnók az erdészeti, ha­lászati, vadászati, érmeszai, méhészeti, vag­zdálkodási, vetőmagtermez­ési, eg­szség­­ügyi, állategészszgngyi, é el­­e­mezésipari, a SZÖVOSZ, a Meteorológiai Intézet, stb. be­mutatókat. Akinek jut rá ide­je, s érdeklődése van ezek iránt is, sokat tarulhat belő­lük. S hogy elgez­djék e ren­geteg bemutató épület között, érdemes megvásárolni a kiál­lítás te­kénét, amit fillérekért árusítanak. KI MIT NÉZZEN MEG? A TARTALOMBÓL: ŐSZI TEENDŐK A MUNKÁSSZÁLLÁSOKON, KONYHÁKON HOGYAN SEGÍTHETIK A NŐK A BETAKARÍTÁST TAKARÉKOSSÁGI MOZGALOM BORSODBAN NYITOTT SZEMMEL — NYÍLT SZÍVVEL JOGI TANÁCSADÓ­ ­ A belső tartalékok feltárásáért szépgazdaságunk fejlődé­sül­vének ütemét elsődle­gesen a munka termelékeny­ségének növekedése határoz­za meg. A termelékenység nö­vekedése pedig szoros össze­függésben jelentkezik szo­cialista célkitűzéseink leg­fontosabb feladatával, az életszínvonal emelkedésével. A munka termelékenységé­nek növelését sok esetben akadályozza, fékezi az üzem- és munkaszervezés területén jelentkező maradi gondol­kozás. E feladatokkal való nagyobb törődést sürgeti az a körülmény is, hogy a mun­kaerő-tartalékok az utóbbi években jelentősen csökken­tek. Ma ott tartunk, hogy a népgazdaság valamennyi ágá­ban komoly munkaerő-prob­lémák jelentkeznek. Különös súllyal jelentke­zik ez a kérdés a mezőgaz­dasági üzemeinkben. A gaz­daságban dolgozók, a szak­vezetők összefogva a társa­dalmi szervekkel tehetnek legtöbbet e téren a hiányos­ságok felszámolására. Üzemeink számos olyan belső tartalékkal rendelkez­nek, amelyek feltárása emel­heti a munka termelékenysé­gét. A helyi ismeretek tu­datában szervezettebbé tehe­tők a munkafolyamatok. En­nek kihatásaként a munka­erő-problémák részben vagy teljesen megoldást nyerhet­nek. A termelési tartalékok fel­tárása édekében a szakszervezeti bizottságok a legszorosabb együttműködés­ben dolgozzanak a gazdasá­gi vezetéssel, a munka- és üzemszervezési, valamint a munkaerő-gazdálkodási fel­adatok megoldásában. A vál­lalati intézkedési tervek ké­szítéséhez széles körben kér­dezzék meg a dolgozókat, sze­rezzenek érvényt a dolgozók ésszerű javaslatainak, bírá­latainak. Az üzemi tanács­üléseket, termelési tanács­kozásokat, taggyűléseket szer­vezzék úgy, hogy központi kérdés legyen minden eset­ben az üzemen belüli szer­vezetlenségek felszámolása. A dolgozók zavartalan mun­kavégzését akadályozó ténye­zőket kísérjék figyelemmel, ezek megoldását következete­sen szorgalmazzák. Folya­matosan tájékozódjanak a munkahelyi bizottságoktól és a bizalmiaktól, ugyanakkor adjanak tájékoztatást a hiá­nyosságok felszámolására tett intézkedésekről. A szakszer­vezeti bizottságok fokozot­tan segítsék a jó munka­­módszereket átadó és át­vevő dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülését. Az állami gazdaságokban szorgalmazzák a gépek, be­rendezések leggazdaságosabb, egyben legoptimál­isabb ki­használását. Az elmúlt évek­ben jelentősen növekedett gazdaságaink állóeszköz-állo­mánya, ezen belül is az erő­gépek száma. Megállapítható, hogy a gépek, eszközök szá­mának növekedésével­­együtt — elsősorban szervezetlensé­gek következtében — nőtt a gének üresjárata, nem kellő a kihasználtságuk. Igen sok a gazdaságokban elfekvő, fe­leslegessé vált, vagy elavult gép és berendezés is. Ez je­lentős költségtöbbletet okoz a termékeknél. Fő feladat a gépek maxi­mális kihasználása. Az erőgéneket a munkafolyama­tok teljes gépesítése érde­kében változatos és korszerű munkagépekkel kell ellátni. A gének folyamatos foglal­koztatására részletes terve­ket kell készíteni, az üres­járatok időszakában idegen szervek részére munkákat kell vállalni. A felesleges­sé vált gépek és eszközök egyéb hasznosításáról, vagy kiselejtezéséről kell gondos­kodni. A mezőgazdasági termelés fő jellemző vonása a sza­kaszosság, az idényszerűség. Ennek következtében jelent­keznek az év során a külön­böző nagyságrendű munka­csúcsok. A biztonságos mun­kavégzés elsődleges feltéte­le a csúcsidőszakok vala­mennyi munkáját művele­tenként átfogó kampányterv. Számtalan példa bizo­nyítja, hogy azok a gazdasá­gok, amelyek alaposan át­gondolt, a szakefeladatoknak megfelelő kampányterveket készítettek, sokk­al nagyobb biztonsággal vészelték át a csúcsmunkák időszakát. A kampánytervek fő követel­ménye azonban az, hogy ne csak a termelési folyamatok műveletei kerüljenek rögzí­tésre, hanem egyben legye­nek meghatározva a műve­letek költségvonzatai is. A munkacsoportok a műveletek végrehajtásánál ebben az esetben egyben a költségek­kel is gazdálkodhatnak. Le­hetővé válhat ilyen kezde­ményezés útján a költségek­kel való takarékoskodás, a költségek csökkentése. Ter­mészetesen ez­­újszerű mód­szereket kíván a tervezésben, a bizonylati rendszer felépí­tésében, a számviteli nyil­vántartásokban egyaránt. Kü­lönös módon jelentkezik ez a kérdés a körzeti, illetve üzemegység­­rendszerben működő gazdaságoknál. Már a közeljövőben meg kelle­ne valósítani ezekben a gaz­daságokban a kerületektől, il­letve az üzemegységektől ki­induló részletes termelési és pénzügyi tervkészítést. A részletes tervek birtokában nagyobb önállóságot lehet és i­ kell is biztosítani az egysé­geknek. Az anyagi érdekelt­séget az egységeknél a ter­vek teljesítésétől kell függő­vé tenni. A munka- és üzemszerve­­­­­zés területén nagy fon­tossága van a kísérletek és a gyakorlat során bevált új módszerek elterjesztésének és alkalmazásának. Itt meg kell említeni a Szekszárdi Állami Gazdaság Mátrai Gyula brigádjának új utakon járó kezdeményezését. A gé­pesített brigád 12 tagja 2300 kat. hold területet művel meg — előre meghatározott pontos technológia szerint — a talajelőkészítéstől egé­szen a termények betakarí­tásáig. Bérezésük a végter­mények mennyisége alapján történik. Ez évi munkájuk során — a várható termés­­eredményeikkel, a költségek alakulásával — bebizonyítot­ták, hogy milyen nagy lehe­tőségek rejlenek az ilyen kis munkaegységekben is, a jól szervezett és becsületesen végzett munka esetében. Különös feladat hárul a gazdaságokra az önköltség­­csökkentés területén. Az anyagfelhasználás a legje­­­­lentősebb költségtényező a mezőgazdaságban, elsődlege­sen az állattenyésztésben, mint­­ takarmányfelhasználás. Az ál­­­­lattartás eredményeinek vizs­gálata során megállapítható ,hogy általában túletetés va­■ fésül meg és ez kedvezőtle­nül alk­otja a hozamok és c ■ költségek arányát. A tudo­mányosan megalapozott ta­­­karmányozástan meghatároz­za az állatok biológiai élet­­fenntartásához, a termelésük­­­­höz szükséges takarmány­­menny?c*££et. lVtef'K15­* i továbbá a takarmányok ke­ményítő-fehérje értékarányait is. A segédüzemági költségfel­használásoknál is sok még a tennivaló. A gazdaságok anyagi, műszaki bázisának fejlődésével együtt a költ­ségek aránytalanul növeked­tek. Igen gondos munkát igényel a segédüzemági fel­­használások szervezettebbé tét°le Elsődlegesen a­r­iási feladatoknál, a belső anyagmozgatásoknál kell ész­szerű szervezéseket végre­hajtani a segédüzemági költ­ségek csökkenése érdekében. Az elmúlt időszak gazdál­kodási eredményeit vizs­gálva megállapítható továbbá az is, hogy az általános költ­ségek igen kedvezőtlenül ala­kulnak. Ezen költségcsoport­ba tartoznak éppen azok a költsééek­ ahol a legszigo­­rúbb takarékosság követel­hető meg. A költségek csak kis részben függvényei a ter­melési volumen változásának. Ezért ha a szükség úgy kí­vánja, akkor szigorú admi­nisztratív intézkedésekkel is gátat kell szabni az általános költségek aránytalan növe­kedésének. A felsorolt példákon kívül minden gazd­ágban számos egyéb feladat, kérdás ilent­­kezik, amelyeknek megoldása csak az ésszerű üzem- és munkaszervezésen keresztül valósítható meg. A gazdaságok szakszerve­zeti bizottságainak elsődleges feladata sőt, kötelessége le­gyen, hogy a munka- és üzem­­szervezést a dolgozók élet- és munkakörülményeinek ja­vítása érdekében a legmesz­­szebbmenőkig támogassák és segítsék. Derbák László

Next