Földmívelő, 1967 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Egy emberöltő földmunkások között A 35 ÉVES BENKE IMRE ÉLETÚTJA­ ­­em tartozik azok közé,­­ akiknek nevét országos hírnév vette szárnyra. Élete: küzdelem, harc, szenvedés, de győzelem is. Szűkebb hazáján, Hódmező­vásárhelyen kívül nevét a nagy tömeg nem ismeri. De is­merik és becsülik azok, akik számontartják a régi harcoso­kat, akik előtt a veteránok életpályája nyitott könyv. Ezt bizonyítja, hogy Benke Imre mellén ott díszeleg a Tanács­köztársaság Érdemérem mel­lett a Munka Érdemrend ki­tüntetése is. És büszkén mu­tatja Kádár János elvtárs alá­írásával ellátott és Lenin ké­pével díszített emléklapot is, amelyet felszabadulásunk 20. évfordulóján kapott. Benke Imre 1967-ben lép életének 83. évébe. Hosszú fá­radtságos és veszélyes utat tett meg, amíg eljutott a felszaba­dulásig és a békés öregkorig. Kilencéves korában már cse­léd volt. Vásárhelyi gazdáknál szolgált, havi 20 kg búza árá­nak megfelelő bérért. — De ezért a bérért a gazda éjszaka is megrághatta talpa­mat. Suttyó legény korában egy évre már 5 mázsa búzát, egy pár csizmát és 1 kiló szappant kapott. 1907-ben megnősült. Olyan élettársat talált, aki mind a mai napig jóban, rossz­ban, harcban, békében vele, mellette volt (Benke néni is büszkén hordja a Tanácsköz­társaság Érdemérmet). Vállal­ta a nélkülözést, a mindennapi élethez szükséges dolgok elő­teremtését, hogy Benke Imre „,gond nélkül” agitálhasson, szervezzen és dolgozzon a vele egy sorsot szenvedő elesette­kért. — Huszonöt éves koromig csak magam lázongtam, nem tudtam, hol a helyem. Csak azt tudtam, hogy ahogy van az se­­hogyse jó. Ekkor kerültem egyik gyerekkori cimborám biztatására a vásárhelyi Ka­zánfűtők és Gépkezelők Önkép­ző Egyesületébe. Már a bemu­tatkozóm napján felszólaltam és talán ennek tudható, hogy hamarosan jegyzője lettem az egyesületnek. De mást keres­tem, saját sorstársaim, alföldi­, munkások körében akartam dolgozni. Imre bácsi most már fo­lyamatosan, szinte szigo­rú időrendi sorrendben beszéli el az elmúlt 60 év küzdelmeit. 1912-ben belép a Földmunkás­­szövetség vásárhelyi csoport­jába, ugyanakkor az egyetlen munkáspárt, a Szociáldemok­rata Párt tagja lesz. A föld­munkások érdekképviseleti szerve a FÉKOSZ elnöke, a nagyhírű Posztó Sándor hamar felismeri, hogy Benke Imre ér­tékes munkatárs. Kezdettől vezetőségi tag, bizalmi, majd helyettes elnök. Közben élni is kellett. Kubikolt, téglát vert, minden munkát megfogott, ami akkor adódott. — Szenvedélyem volt a ta­nulás. Csak 3 elemit végez­tem, de minden rólunk és ne­künk szóló könyvet, röpcédu­lát, brosúrát elolvastam, elő­adásokon, kongresszusokon vettem részt. 1910-ben az országos föld­munkás kongresszuson, majd a pártkongresszuson képviselte Vásárhely földmunkásait. Itt találkozott először — ahogyan mondja — „igazi balos” embe­rekkel. Egy Horváth nevű elv­társa rendszeresen ellátta röp­cédulákkal — ez már az első háború időszakára esik. A vá­sárhelyi rendőrség soha nem tudta meg, hogy kerülnek a háború ellen tiltakozó „felfor­gató” röpcédulák Hódmezővá­sárhelyre. Végigszenvedte az első vi­lágháborút. A forradalom itt­hon érte­ szabadságon. Azon­nal megalakították a katona és amunkástan­ácsot. Ekkor már a politikai veze­tők felismerték szervezőkész­ségét. A FÉKOSZ 1919 elején Fejér megyébe küldte, majd Pápára, onnét Szolnok megyé­be megyei, titkárnak. A tanács­­köztársaság bukása után egy darabig Budapesten bujkált, majd visszament szülővárosá­ba. 1921-ben újra megalakítot­ta a földmunkás csoportot és ők tárgyaltak a nagygazdákkal az idénymunkások béréről. — Már ekkor az volt a cé­lunk, hogy előkészítsük azt, amiben mindig bíztunk: a munkásság és a parasztság győzelmét. Közben kilenc hónapra in­ternálják, a vád: a proletár­­diktatúrát meghosszabbította, mert a munkásokat az aratás és cséplés elvégzésére buzdí­totta. — „Kutyasorsom” volt az internálás alatt — mondja ne­vetve. — Ugyanis azt mondot­tam, nincsen, aki élelmezzen, így „önköltséges” internáltak voltunk Becsei Sándorral és Csaló Istvánnal együtt, és a rendőrkutyáknak főzött ételből kaptunk mi is. Kiszabadulása után alig­­alig akadt gazda, aki szí­vesen vette volna Benke Imre jelentkezését. Szanaszét járta a vidéket, az országot, ha ott­hon volt, akkor meg a FÉKOSZ-ban dolgozott. Fele­sége, Benke néni azonban biz­tatta, csak agitáljon, szervez­zen, ő majd előteremti a min­dennapra valót. A vásárhelyi földmunkások csoportja minden hivatalos zaklatás ellenére is élt, dolgo­zott és taglétszáma emelke­dett. önképző előadások, isme­retterjesztő esték örve alatt élénk politikai élet folyt A hatóságok nem tudtak mit kez­deni velük. Így érkezett el a felszabadulás. Benke Imre a megyei föld­osztó bizottság tagja lett. Most már nem volt ideje másra, így a család fenntartásának gond­ja teljesen Benke nénire há­rult. — Szívesen tettem és örülök, hogy így cselekedtem — mond­ja. Kiosztják, kimérik a földe­ket azoknak, akik meg­művelik. Nincs megállás a munkában. Szervezés, agitáció — időköz­ben a munkáspártok egyesülé­sekor boldogan veszi kézhez új párttagsági könyvét — és munka, munka, munka. Az el­ismerés, a kitüntetés sem ma­rad el. De a test, az bizony gyöngül, a szervezet motorja kopik. Jön a betegség, fáradt­ság, és mind ritkábban mutat­kozik az utcán is Imre bácsi. Havonta egyszer még elmegy a híres vásárhelyi földmun­kás-otthonba, ahol azonnal kö­rülülik és órákon át mesél a régi időkről, munkára, áldozat­­vállalásra buzdít. És utána jönnek a csendes, magányos napok. Harcostársai fel-felke­­resik, a fiatalok sem feledkez­nek meg róla. Szóval nincs egyedül. De ez mégis más. — Más, ha hozzám jönnek és más, ha én megyek el — mondja. Egy 85 éves embernek nehéz időszak az esős, sáros, nyirkos ősz, a hideg tél, de Imre bácsi elpusztíthatatlan életkedvvel várja a tavaszt és azt, hogy 1967-ben tovább folytathatja azt, amit tesz immár hat év­tizede. ro. ArmMohlemBékéscsabán Békéscsabán Fehér Mihály földmunkásmozgalmi veterán élete párjával ötven évvel ezelőtt esküdött örök hűséget, s az aranylakodalomra eljöttek a testvérek, a szomszédok, jó ba­rátok, egykori harcostársak. Az ünnepségen derült ki, hogy Fehér bácsi kétszeres jubileumot ért meg, hisz fél évszázada nős, s 55 éve tagja a földmunkások szakszervezetének. Test­véreivel együtt vállalták a kockázatot, a szakszervezeti tevé­kenységet s a kettős jubileumon ilyen emlékek, is szóba ke­rültek. . . .. A munkában, becsületben megöregedett veteránt és fele­ségét ajándékokkal halmozták el a rokonok, jó barátok, a Szabadság Tsz vezetősége és az az asszonybrigád, amelyiknek Fehérné tagja. De nem feledkezett meg róluk a MEDOSZ városi szervezete sem: Betkó Pálné és Feller Lászlóné veze­tőségi tagok keresték fel az ünnepelteket, s nyújtották át az ajándékokat, kívántak jó egészséget, békés életet. Belkó Pálné átadja az ajándékot. Nagyarányú gépesítés­ ban szerepelnek műtárgyépítési munkák. Ezek csak nagyfokú gépesítés­sel végezhetők el. A szükséges építőipari gépek már megérkez­tek, a szakképzett gépkezelők azonban mindeddig hiányoztak. Ezt a hiányosságot pótolják a januárban és februárban megtar­tandó könnyűgépkezelői tanfolya­mok, melyeken 36, illetve 22 fő­ — főleg kubikos — sajátítja majd el a modern gépek kezeléséhez szükséges ismereteket A tanfolyam szervezésénél fi­gyelemre méltó az a tény, hogy a hallgatók az igazgatóság minden építésvezetőségét képviselik, így a tavaszi munkák megindulásakor majdnem minden brigádnak lesz képzett gépkezelője, s nem jelent külön költséget majd, hogy a gé­pet a központból kiküldött dolgo­­zónak kell kezelnie. R. E. A Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság jövő évi tervében az eddigieknél jóval nagyobb szám­ GYŰJTSÜK­ A TÖKMAGOT MAGAS ÁTVÉTELI ÁRAK: Egészséges takarmánytökmag 7,5 Ft kg-ként Egyéb tökmag 4,50 Ft kg-ként Átveszi a földművesszövetkezeti felvásárló A választott társadalmi­, szakszervezeti aktívák erkölcsi és anyagi megbecsüléséről, valamint az 1987. évi költségvetésről tárgyalt a MEDOSZ elnöksége A MEDOSZ elnöksége de­cember 22-én tartotta leg­utóbbi ülését. Első napirend­ként megtárgyalta a válasz­tott társadalmi, szakszervezeti aktívák erkölcsi, anyagi meg­becsüléséről szóló előterjesz­tést. Többek között megálla­pította, hogy jelenleg több mint 16 ezer azoknak a tár­sadalmi szakszervezeti mun­kásoknak a száma, akik hosszabb idő óta odaadóan dolgoznak, segítik a szakszer­vezet tömegbefolyásának nö­velését, a szakszervezeti mun­ka eredményességét. A szakszervezet előtt álló növekvő feladatok eredmé­nyes végrehajtása szinte pa­­rancsolóan megköveteli a tár­sadalmi munka szélesítését, tartalmának fejlesztését. Ezért e munka jelentőségé­nek növekedésével egyidejű­leg fokozni kell a társadalmi munkások erkölcsi és anyagi megbecsülését. Az elnökség eddig évente 90 társadalmi munkást tüntetett ki. 629 ak­tivistát — ezen belül 76 szakszervezeti veteránt — kül- és belföldi üdültetésben részesített. Ezenkívül a szak­­szervezeti társadalmi munká­sok számára kedvezményes turistautazásokat szervezett, és évente átlagosan 220 ezer forint segélyt nyújtott azok­nak az idős veteránoknak, akik 1945 előtt is több éves folyamatos tagsággal rendel­keztek és a munkásmozga­lomban elismert érdemeket szereztek. A társadalmi munkások megbecsülésére és munkájuk elismerésére hozott szakszer­vezeti vezetőszintű intézkedé­sek azonban nem alkottak tel­jes egységet, és nem biztosí­tották, hogy a legjobb társa­dalmi aktívák, akik hosszú idő óta fejtenek ki eredmé­nyes tevékenységet, megfelelő elismerésben részesüljenek. Ezért az érvényben levő ju­talmazások rendszerének bő­vítésére határozatot hozott az elnökség. A határozat szerint azokat a szakszervezeti akti­vistákat (szb-, oszb-, mhb-tit­­károk, reszortfelelősök, bizal­miak), akiket egymásután há­romszor megválasztottak és a mozgalmi munkában hat éven keresztül elismerésre méltó eredményeket értek el. „Ki­váló szakszervezeti mun­káért” MEDOSZ-oklevélre és az ezzel járó 500.­ forint pénzjutalomra lehet felter­jeszteni. Azokat az (szb, nszb, mhb) reszortfelelősöket, bi­zalmiakat, akik a szakszerve­zeti munkában tíz éven ke­resztül kiemelkedő eredményt értek el, ugyancsak „Kiváló szakszervezeti munkáért” MEDOSZ-oklevélre és az ez­zel járó 1000 forint pénzju­talomra lehet felterjeszteni. Azokat a választott szakszer­vezeti aktivistákat pedig, akik 15 éve eredményesen dolgoznak a mozgalomban és kiemelkedő érdemeik vannak, „Kiváló szakszervezeti mun­káért” MEDOSZ-oklevélre és az ezzel járó 1500 forint pénzjutalomra lehet felter­jeszteni. Ezenkívül az alap­szervezet költségvetésének terhére a megyebizottság egyetértésével különböző ju­talomüdülésben is lehet ré­szesíteni őket. A kitüntetése­ket évente egy alkalommal, május 1-én, ünnepélyes kere­tek között kell átadni, illetve nyilvánosságra hozni. A kitüntetés és a vele járó jutalom feltétele mindhárom kategóriában (alapszervi funkcionáriusoknál), ha az üzem szervezettsége nem ala­csonyabb a megyei átlag­­szervezettségnél; munkahelyi bizottsági funkcionáriusok esetében, ha az üzem vagy munkahely szervezettsége nem alacsonyabb az üzem átlagos szervezettségénél; bi­­zalm­ak esetében, ha a hozzá­tartozó dolgozóknál a szerve­zettség nem alacsonyabb az üzem átlagos szervezettségé­nél. Második napirendi pont­ként megtárgyalta és elfogad­ta az elnökség a MEDOSZ 1967. évi költségvetését, vala­mint az 1966. évi költségvetés módosításáról szóló előter­jesztést. Jóváhagyólag tudo­másul vette az 1966. évi fel­nőtt- és gyermeküdültetésről, valamint a Földmívelő 1966. évi munkájáról szóló tájékoz­tató jelentést. Ezután egyéb kérdésekről tárgyalt az elnökség. Osztályhűség — rátermettség - bizalom Kerekasztal-beszélgetés az új mechanizmusról és a szakszervezeti választásokról Az új esztendővel elérkez­tünk a gazdaságirányítás­ re­­­formjának kapujába. Az elő­készítés éve ez, amikor a ko­rábban kidolgozott nagy je­lentőségű elvi állásfoglalások és a nemrégiben lezajlott IX. pártkongresszus határozatai alapján kidolgozzák a gyakor­lati döntések egész sorozatát, hogy 1968-ban — a fokozatos átmenet után — már az új irá­nyítási módszer legyen egyed­uralkodóvá gazdasági életünk egész mechanizmusán. Alig léptünk át az új év kü­szöbén, a szervezett dolgozók életében mindjárt egy nagy fontosságú eseménysorozat vette kezdetét: januárban és februárban megválasztják a szakszervezetek új vezetőségét. S éppen ennek az új vezetőség­nek, a választott aktivisták­nak a vállára nehezedik az 1967-es év reformelőkészítő, s az 1968-as év reformbeindító kettős feladata. Az új szakszer­vezeti választások során tehát az új gazdasági mechanizmus első mozgalmi vezetőit vá­lasztják meg országszerte a szervezett dolgozók. Ez egyben azt is jelenti, nem kis felelős­ség hárul rájuk abban, hogy miként indul ez az anyagi jö­vőnket is hosszú távra megha­tározó új gazdasági korszak országunk életében. S ha ez így van, lehet-e iz­galmasabb témája ezeknek a napoknak, mint ez: hogyan já­rulnak hozzá a mostani szak­­szervezeti választások az új gazdasági mechanizmus leg­jobb elindításához? S milyen személyi tulajdonságokkal kell rendelkezniük azoknak, akiket szavazataikkal a megnöveke­dett jogkörű szakszervezetek vezető posztjaira állítanak a dolgozók? Egy gazdaságvezetővel, egy párttitkárral és három szb-tit­­kárral beszélgettünk minap az új mechanizmus és a választá­sok egymásba ölelkező idősze­rű problémáiról. „Ez már a mi tervünk..." Horváth László, a Monori Gépjavító Állomás főkönyve­lője az 1967. évi tervjavaslat­ról mondja, hogy az már az „új mechanizmus jegyében’’ készült, ötvenszázalékos emel­kedést irányoztak elő a gépja­vításban anélkül, hogy erre kötelezték volna. A szakosítás következtében a Zetor gép­család* javítását­­ végzik egész Pest medrében. A létszámot negyven százalékkal emelik,­ de ugyanakkor nem kell nö­velniük a műhelyek gépi fel­szerelését. A csővázas gépszí­neket egyelőre műhelyekké „léptetik elő” — beruházást takarítva meg ezzel. Az esz­terga- és gumijavító-műhely­­ben két műszakban dolgoznak majd. Miben különbözik a mostani tervjavaslat az előzőektől? — Megszűntek a kötöttsé­gek. A népgazdaság megyei igényeit magunk is felmértük, de felülről nem presszionált senki. Ez már a mi tervünk! — Ez a mondat úgy hangzik, hogy kiérzik belőle: most vál­nak igazán gazdáivá a mun­kájuknak. Aztán arról beszél, hogy a „szabad kapacitást”­ hogyan fogják majd mezőgaz­dasági kisgépek gyártásával hasznosítani. S egy új fogalom is „megszületik” a beszélgetés során: „a tartalék béralap”, amit a vállalati nyereségből lehetne képezni a „béringado­zások” elkerülésére. De ez már az új mechanizmus időszaká­nak lehetőségei közé tartozik — 1968 után, együtt a többi­vel, ami már őket is foglal­koztatja. Bátor, teremtő gon­dolatok! A mozgalmi munka legjobbjait Bővülnek hát a szakszerve­zetek jogai, felelősségei. A korábbi üzemi tanácsok he­lyét a szakszervezeti taná­csok foglalják el. Egyes kér­désekben a gazdaságvezetés csak a szakszervezet vélemé­nyének kikérése után dönthet majd, másokban — mint az egészségügyi, szociális, kultu­rális beruházások ügye — az üzemi, vállalati szakszerve­zeteknek kizárólagos döntési joga lesz. S mindezzel azon­ban nemcsak a jogkörök, de a felelősség súlya is nagyob­bodik. Kiknek a kezébe adják e fontos jogokat, s kiknek a vállára rakják a felelősség súlyát? — Segít a pártszervezet is abban, hogy személyenként is értékeljük az eddigi szakszer­vezeti tisztségviselők mozgal­mi munkáját. Nézetem szerint a legjobbakat ajánlani kell újraválasztásra... — véleke­dik Détári István, a Talajja­vító Vállalat ceglédi telepé­­nek párttitkára.­­ Különösen két tisztség betöltésénél kell nagyon kö­rültekintően eljárni: a bérfe­lelős és a közgazdasági fele­lős személyének kiválasztásá­ban. A szakszervezetnek na­gyobb hatásköre lesz a bér­ügyekben, a jól képzett köz­­gazdasági felelősre viszont a gazdasági döntések mérlege­lésében lesz nagy szükségünk egészíti ki Mihályi Sándor, a Monori Gépjavító Állomás szb-titkára. — Osztályhűség, rátermett­ség, bizalom — hozzátéve, hogy legyen bennük nagy fo­kú ügyszeretet és tettrekész­­ség a mozgalmi munka iránt, — fogalmazza meg végül vég­legesen a jelenlevők egyetér­tése mellett, az igényt Kovács József, a Tápiószelei Kísér­leti Gazdaság szb-titkára. Még a választások előtt a beszélgetés résztvevői a vállalati mozgalmi és terme­lési munka élvonalában álló emberek. Munkaköri helyze­tükhöz illően ismerik is az új mechanizmus eddig feltárt elvi problémáit. Az első lé­pések megtételével együttjáró aggodalmaskodáson kívül aligha van gondolkodásukban súlyosabb kötöttségük. Türel­metlenek viszont amiatt, hogy még mindig nem ismer­tették velük a szakszervezeti jogkör új terjedelmét. Hogyan kezdjék el a választások elő­készítését, amikor a dolgozók első kérdése éppen ezekre a jogokra vonatkozik? E tájékoztatóra azonban nem sokáig kellett várakoz­niuk. Lapunk más helyén máris olvashatják a MEDOSZ központi vezetőségén elhang­zott főtitkári beszámolót a választásokkal kapcsolatban. S e fontos esemény végén — reméljük — elmondhatják: valóban osztályhű, rátermett és a szakszervezeti tagság bi­zalmát élvező, tettrekész em­bereket küldtek a megnöve­kedett jogú és felelősségű tisztségekbe. Ferencz Lajos FÖLDMIVELŐ 5

Next