A MEDOSZ Lapja, 1971 (15. évfolyam, 1-24. szám)

1971-03-01 / 5. szám

Külöttértekezlet Tolna megyében Február 18-án Szekszárdon, Babits Mihály Művelődési Ház szép tanácskozótermében került sor a MEDOSZ megyei küldöttértekezletére. A megyebizottság szóbeli beszámolója, amelyet Horváth Géza megyei titkár tartott, sokoldalúan foglalkozott az alapszervezeti választásokon elhangzott javaslatokkal, bírá­latokkal, a munkásokat és ve­zetőket érintő problémákkal. Kiemelten foglalkozott a szak­­szervezeti jog- és hatáskör gyakorlati alkalmazásának fontosságával. A szakszerve­zeti munka erősítése, a tájé­koztatás, a véleménycsere meggyorsítása érdekében elő­térbe kell helyezni a szak­szervezeti bizalmiak munkájá­nak javítását A magasabb színvonalra legyen jellemző a jobb, az alaposabb felkészülés, a kör­ül­­tekintő vita, a felada­tok jó végrehajtása. A beszá­moló foglalkozott a nők és az ifjúság problémáival, a szak­­szervezeti mozgalom sikerei­vel, fogyatékosságaival. Bí­rálta egyes gazdasági vezetők gorombaságait. Felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a szocialis­ta előrehaladás érdekében jobban oda kell figyelni a dolgozók jogos bírálataira, tö­rekedni kell az igények jobb kielégítésére. A vitában Zwick Antal esz­tergályos, a Hőgyészi Állami Gazdaság küldötte elmondotta, hogy a jobb szakszervezeti munka fontos feltétele a rendszeres politi­kai és szak­mai továbbképzés, a jó kap­csolatok építése és ápolása. A gazdasági vezetők és az akti­visták kapcsolatának fontos alapja a kölcsönös informá­ció. Változtatni kell az eddigi munkastíluson is. Ne kérje­nek tőlünk sem a gazdasági vezetők, sem a felsőbb szer­vek azonnali jelentéseket, nem szabad, hogy csak egyetlen szb-titkár véleménye, jó vagy rossz döntése, helyes, vagy helytelen állásfoglalása érvé­nyesüljön. Legyen arra mód és idő, hogy a vezető kollektí­va foglaljon állást. Szükség van a testületi döntésre és erre a jövőben még nagyobb szükség lesz, hiszem „a szak­szervezeti jog gyakorlása azt jelenti, hogy a munkásosztály gyakorolja a mindennapi élet­ben a haltalmat”. A szakszer­vezeti aktívák és a gazdasági vezetők jó kapcsolatának ki­építése mindinkább politikai kérdéssé is növekszik. Bartus elvtárs, a Paksi Ál­lami Gazdaság pártszerveze­tének titkára, a dolgozó nők problémáival foglalkozva hangsúlyozta, nagy türelemre van szükség a probléma meg­oldásához. Rendeleti úton, vagy egy-két milliárd forint felhasználásával nem lehet egyszerre mindent megoldani. Mindkét nem szemléletének formálására még nagyon nagy szükség van. Állításait az életből szerzett tapasztalatok­kal, színesen, élményt nyújtó módon bizonyította. Hős László, az Állattenyész­tési Felügyelőség küldötte a foglalkozásukkal járó egész­ségügyi problémákra, a napi elfoglaltság mértékére hívta fel a küldöttértekezlet figyel­mét. Gyurik József fogatos üszk-titkár Dalmandról a kollektív szerződésben fog­laltak végrehajtásával, az új kollektív szerződés megkötésé­vel, az oszk-k önállóságával foglalkozott. Beszélt arról, hogy a X. kongresszus határo­zatából adódóan milyen esz­közök és módszerek alkalma­zásával igyekeznek elősegíteni üzemrészükben a célkitűzé­sek megvalósítását. Tumpek József KISZ-titkár, a Paksi Állami Gazdaság kül­dötte az ifjúság problémáit, az elért eredményeket hang­súlyozta hozzászólásában. El­mondotta azokat a gondokat, problémákat is, amelyek az üzem fiatalságát foglalkoz­tatják. Soós Ferenc, a Tamási Gép­javító küldötte, a megyei szak­csoport elnöke többek között a bizalmiak és művezetők kapcsolatáról beszélt, továbbá felhívta a megyebizottság fi­gyelmét arra, hogy az új hely­zetnek megfelelően át kell alakítani a megyei szakcso­port munkáját, mert az át­szervezés, az új profil kiala­kulása után hanyatlás mutat­kozott. Bírálta a szakszerve­zeti üdültetést, az elosztás módszerét. Vass István, a Dalmandi Állami Gazdaság igazgatója hozzászólásában a gazdálko­dás új módszerével, a káder­politikával, a gazdaság ered­ményeivel foglalkozott. Dr. Vincze László tudomá­nyos kutató az iregszemcsei szakszervezet küldötte, a költ­ségvetésből gazdálkodó inté­zet nehézségeiről, erőfeszíté­sekről, a fiatalabb nemzedék kommunális, bérezési és egyéb problémáiról beszélt. A tanácskozáson felszólalt Lothner Károly, az SZMT ve­zető titkára. Hangsúlyozta a politikailag megalapozott cse­lekvés és a felelősségérzet fo­kozását, a megfontolt, alapos határozatok alapján való kö­vetkezetes munka fontossá­gát. Németh László, a ME­DOSZ központi vezetőség tagja hozzászólásában foglal­kozott a vezetés színvonalá­nak emelésével, a személyi, tárgyi feltételek biztosításával, a munkahelyek szervezettsé­gével, a korszerű gépesítéssel, a dolgozók helyhez kötésével, az élet- és munkakörülmé­­nyek, valamint jobb szociális feltételek megteremtésével, a megfelelő emberi bánásmód és a kulturált üzemi légkör kialakulásával. Kormosai László, a ME­DOSZ osztályvezetője elis­meréssel nyilatkozott a me­gyebizottság munkájáról, szí­nes, gazdag tevékenységéről. A feladatokat illetően kihangsú­lyozta az emberi viszonyok alakításának fontosságát, a baleseti helyzetről elmondot­ta, hogy a gazdasági vezetők­nek és a szakszervezeti bi­zottságoknak is jobban oda kell figyelni erre a dologra, mert a csonkulásos és halálos balesetek alakulása, emelke­dő tendenciája erre hívja fel a figyelmünket. A továbbiak­ban beszélt a dolgozók szociá­lis helyzetének javulásáról, az országos és megyei ered­ményekről. A vita bezárása után a kül­döttek titkos szavazással meg­választották a MEDOSZ me­gyebizottságot, amely első ülésén Dani Józsefet a me­­gyebizottság elnökének, Hor­váth Gézát a megyebizottság titkárának választotta meg. Sinai Sándor lyek. A téli hidegben rendsze­resen kijárok s eledelt viszek a hasznos madaraknak. Néha térdig járok a hóba, de nagyon szeretem őket, s örömömre szolgál, ha tavasszal kikelnek a fiókák. Márpedig ha elpusz­tulnak a téli hidegben, tavasz­­szal hiába lesném a költést. — Amondó vagyok: érde­mes az egész Körös-völgyben többet törődni a hasznos ma­darakkal, az „ingyen napszá­mosokkal”, a­ mezőgazdaság nagy segítői ők ... Ary Róza Fokozott védelmet a Körös vidék ritkuló madárvilágának Beszélgetés a sarkad-remetei cinkeváros gondozójával Munkahelyén, a gyulai erdő­­gazdasági fatelepen kerestük fel Povázsay László erdészt. Hallottuk, hogy nagyon szereti a madarakat, s védelmükért fáradhatatlanul tevékenykedik. Kiváncsiak voltunk, mióta foglalkozik madarakkal, mi­lyen módon táplálja a téli zord időben védenceit? — A mi családunk madárto­jás-gyűjtő. Már a dédnagy­­apám elkezdte a környéken — elsősorban a mocsaras Sárré­ten —, a madártojás-gyűjtést 1862-ben. Azóta firól fira szállt ez a szenvedély. Én jó­magam tízéves korom óta, tehát kerek negyven esztendeje gyűjtöm a tojásokat, illetve ma már csak inkább őrzöm a meglevőket, s madárvédelemre tértem át. — Milyen fajta és mennyi tojást őriz otthonában? — Legalább 200 fajta ma­dártól több ezer tojást gyűj­tött a família. Mondhatom, na­gyon hasznos cselekedet volt, mert olyan madarak tojásait is megőrizzük, amelyek valami­kor ezen a tájon költöttek, most vagy csak átvonulók, vagy ismeretlenek. Régen pél­dául a daru is költött a Sár­réten, most csak átvonulóként őrizzük. Főként vízimadár to­jást gyűjtöttünk. Gólyatöcs, Gulipán, Pajzoscankó és más ritkamadár tojásait preparál­tuk. De a szárcsák, szerkők, kiskócsagok, nyáriludak is megtalálhatók. A legkisebb madártojás a babszemnagysá­­gú „királykatojás”, a legna­gyobb a 10—11 centi átmérő­jű túzoktojás. — A madárvédelem hogyan vált kedvenc időtöltéssé? — Gyermekkoromban apám­mal, nagyapámmal jártam az erdőt, mezőt. Aztán fokozato­san magamra maradtam. Lát­tam, hogy a madarak, az em­beriség nagy segítői a kárte­vők elleni védekezésben. Rá­adásul a mocsarak kiszáradá­sával, az új halastavak építé­sével, a bozótosok felszámolá­sával, a kemizálás fejlődésé­vel párhuzamosan csökken a Körös vidék madárvilága. Ami van, arra fokozottan vigyáz­nunk kell. Különösen haszno­sak az énekesmadarak, a cin­kefélék. A seregélyek, légyka­pók, de még a veréb is sok rovart, kártevőt elpusztít. A remetei erdészetben m,nt°gy száz­adúban laknak barát-, szén- és kékcinkék, seregé­AZ INDIÁNOK az amerikai északon gyertyaként használ­ják a viaszlazacot vagy eper­­lánt, ezt a zsíros halat, ame­lyet megszárítanak a levegőn, majd egy lámpabelet húznak bele és meggyújtják. Az „eula­­cion”, ahogyan ők ezt a halat nevezik, sokáig és világos lánggal égő gyertya. A Borsod megyei küldöttértekezlet egyik legfőbb tanulsága Az üzemi demokrácia fejlesztése nélkül nincs előrehaladás „A megyebizottság írásos je­lentését és a szóbeli kiegészí­tést jónak tartom, elsősorban reális értékeléséért, megálla­pításaiért, benne van minden, ami a megye mezőgazdasági erdészeti és vízügyi dolgozóit foglalkoztatja. Ezért a beszá­molót a tisztelt küldöttérte­kezletnek elfogadásra ajánlom. Néhány kérdést azonban sze­retnék felvetni.” Sokan kezdték így, vagy eh­hez hasonló szavakkal mon­danivalójukat a Felsőzsolcai Gépjavító Vállalat új ebédlő­jében megtartott megyei kül­döttértekezleten. Ez a hangvé­tel voltaképpen dicséretére válik a megyebizottságnak, mert arról tanúskodik, hogy jó érzékkel tapintott rá az el­múlt négy év leglényegesebb eredményeire, problémáira, a meglevő gondokra. Az elért eredmények A beszámolási időszak fon­tosabb útjelzőit, több mint 100 oldalas, írásos jelentésben rögzítette a megyebizotság. 33 oldalon méltatta grafikákkal és tette közszemlére a főbb termelési mutatókat, a dolgo­zók átlagjövedelmének szerve­zettségének alakulását, az üdültetés, a munkavédelem, a munkaverseny helyzetét. A je­lentés a többi között megálla­pította, hogy a beszámolási időszakban minden szinten tovább javult a szervezeti élet. A megye állami mezőgazda­­sági üzemeinek, gépjavító vál­lalatainak, erdészeti és vízügyi szerveinek dolgozói teljesítet­ték a III. ötéves tervet és je­lentős sikereket értek el a dol­gozók átlagkeresetének növe­lésében, élet- és munkakörül­­ményeik szociális helyzetük javításában, a törvényesség megszilárdításában, a munka­idő-csökkentésben, az alap­szervek önállóságának, jog- és hatáskörének növelésében. Az állami gazdaságok vál­lalati eredménye 1969-ben 98 millió forint volt. A Felső­zsolcai Mezőgazdasági Gépja­vító Vállalat 20,8, az Északma­gyarországi Vízügyi Igazgató­ság 25,6, az erdőgazdaságoké pedig 19 millió forint volt. A beszámolási időszakban ked­vezően alakultak az átlagkere­setek is. Az állami gazdasá­gokban 1960-hoz viszonyítva, 1939-ben 14,5, az erdőgazdasá­gokban 16,9, a Miskolci Gép­javító Vállalatnál 11,5, a víz­ügyi igazgatóságnál pedig 24,2%-kal voltak magasabbak az átlagkeresetek. Az elmúlt 4 évben több üzemben korsze­rű, a mai követelményeknek megfelelő üzemi konyhák, mosdók, öltözők épültek. Tovább lehetne még sorolni az elért eredményeket, azon­ban Pásztor Mihály, a megyei titkár — különösen a szóbeli kiegészítőjében — a hiányos­ságot sem hallgatta el. Meglevő hiányosságok Elmondta a többi között, hogy még mindig van olyan szakszervezeti bizottság, amely a felsőbb szervek határozatait nem konkretizálja saját üze­mére. Többhelyütt szemlélet­beli problémák is fellelhetők. Sokan azt állítják, hogy a szakszervezeti szervek hatás­körének növelése sérti a gaz­daságvezetők önállóságát. A megyebizottság irányító mun­kája is korszerűsítésre szo­rul. Az alapszerveket hatéko­nyabban­ kell a helyszínen se­gíteni a kapott feladatok vég­rehajtásának megszervezésé­ben, ellenőrzésében. Többhe­­lyütt nem megfelelő a szak­­szervezeti taggyűlések előké­szítése, ennek következtében a színvonala sem. Hiba, hogy nem tanácskoznak előre a bi­zalmiakkal, így sem ők, sem a tagság nem ismeri, hogy mi­lyen kérdésekkel fog foglal­kozni a taggyűlés. Előfordul az is, hogy a taggyűlések elé kerülő beszámolót a titkár maga készíti, s vezetőségi ülé­sen nem tárgyalják meg. Ez semmiképp sem lehet a testü­let beszámolója. Nem jó az a gyakorlat sem, hogy a na­gyobb területre kiterjedő gaz­dasági egységekkel csak kül­döttek útján tartanak taggyű­léseket. T­öl gondot a kieséte,há­l­ásra Nagy figyelmet szentelt a beszámoló a munkavédelmi helyzet elemzésére is. — Nincs erkölcsi alapunk a magyarázkodásra — hangsú­lyozta a megyei titkár. 1970- ben az előző évhez képest 34 balesettel több fordult elő. A kiesett munkanapok száma is 960 nappal emelkedett, s csupán a halálos balesetek számában tapasztalható némi csökkenés. Az is előfordul, hogy késik, vagy elmarad a balesetek kivizsgálása, a fele­­lősségrevonás, a munkavédel­mi őrök tevékenységének érté­kelése, erkölcsi és anyagi megbecsülése. A verdből Az elemző, a helyzetet reá­lisan értékelő és bíráló be­számoló jó alapot adott az al­kotó vitára. Nem is kellett so­kat várni az első hozzászólás­ra. Horváth István, a Szeren­csi Állami Gazdaságban folyó szocialista munkaverseny és brigádmozgalom eredményeit, a jutalmazás és a verseny ér­tékelésének módszereit ismer­tette. Mitró János arról szá­molt be, hogy a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság fi­zikai dolgozóinak jövedelme az átszervezési gondok ellené­re 1970-ben 1969-hez képest 10,9%-kal nőtt. Azt is elmond­ta, hogy a nehéz fizikai munka miatt nincs 55 éven felüli fa­kitermelő. Kérte, tegyék lehe­tővé, hogy a legmegfelelőbb­­5 év alapján állapítsák meg a nyugdíj összegét. Végül szóvá tette a kerületvezetők ala­csony fizetését is. Kovács István a MEDOSZ főtitkára a SZOT és a MEDOSZ elnökségének üdvözletét tolmácsolta, majd a választások főbb célkitűzései­ről, tapasztalatairól szólt. — Szót értünk a dolgozók­kal — ez a választások egyik legfőbb érdeme, s ez a jövő szempontjából is igen fontos. Ezután a X. pártkongresszus határozatából adódó szakszer­vezeti feladatokról, az élet­színvonal-politikánkról, a la­káskörülmények javításának fontosságáról beszélt. Végül az üzemi demokrácia továbbfej­lesztését hangsúlyozta, mely nélkül — mint mondta —, nincs továbbfejlődés. Nagy János a Miskolci Gépjavító Vállalat­nál uralkodó tarthatatlan helyzetet ismertette. A többi között elmondta, hgoy a vál­lalatvezetés nem kéri ki sok fontos kérdésben a szakszer­vezeti tanács véleményét, mert azt tartja, a tanács fizi­kai dolgozói nem képesek ér­demben beleszólni, véleményt mondani, javaslatot tenni a gazdálkodás főbb kérdéseiben. Különben is az üzemi demok­rácia szélesítése a munkafe­gyelem rovására megy — mondták. A vszb-titkár sür­gős kivizsgálást és intézkedést kért e súlyos hibák felszámo­lásához. Tarr Dezső a Bükkaljai Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat gondjairól szólt. Bartus Ágoston, a Felsőzsolcai Gépjavító Vál­lalat eredményeit ismertette. Tóth József szint-titkár pedig a szakszer­vezeti munka eredményeinek forrásairól, valamint az előt­tünk álló főbb feladatokról szólt. Hegedűs Lászlóné a szőlőmunkások, a nők, a gyermekes anyák gondjait is­mertette. Balla Antal az Állami Gazdaságok Köz­pontjának Borsod megyei fő­osztályvezetője a többi között a gazdasági vezetők és a szak­­szervezet közös érdekazonos­ságát fejtegette. Az elhangzott hozzászólá­sokra adott válasz után meg­választották a megyebizotság tagjait, az szrrtt, valamint a MEDOSZ XXIII kongresszu­sának küldötteit. A megyebi­­zotság titkárává továbbra 18 Pásztor Mihályt választották. Sz. B. ROSSZUL VÉGZŐDÖTT KALAND... A gépkocsi vezetője a saját és embertársai életéért, biztonságáért felel. Ezért fegyelmezze magát, figyelmét kizárólag a vezetésre összpontosítsa.

Next