A MEDOSZ Lapja, 1973 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1973-04-02 / 7. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A MEZŐGAZDASÁGI, ERDÉSZETI XVII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM ÉS VÍZÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA ÁRA: 80 FILLÉR 1973. ÁPRILIS 2. az Államosítás NEGYEDSZÁZADOS ÉVFORDULÓJÁN A Minisztertanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége a nagyipar államosításának 25. évfordulója alkalmából, március 26-án ünnepi nagygyűlést rendezett a Vasasszakszervezetek Központi Székházának dísztermében. A nagygyűlésen a Himnusz elhangzása után Apró Antal, a Politikai Bizottság tagja, az Országgyűlés elnöke megnyitó beszédében üdvözölte az elnökségben helyet foglaló Fock Jenőt, a kormány elnökét, Nyers Rezsőt, a Központi Bizottság titkárát, Gáspár Sándort, a SZOT főtitkárát, az MSZMP PB tagjait, az Elnöki Tanács, a kormány, a párt és a szakszervezetek jelenlévő képviselőit. Külön köszöntötte azokat a régi harcosokat, akik negyedszázaddal ezelőtt ugyanitt kapták meg a kormánytól a megbízást az államosított üzemek vezetésére. Megnyitójában emlékeztetett arra, hogy 25 évvel ezelőtt országunk legfőbb politikai és gazdasági gondja és célja az volt, hogyan emeljük ki az országot a háború okozta nehézségekből, és hogyan védjük meg az eddigi megvalósított társadalmi, gazdasági reformjainkat, a reakció meg-megújuló támadásaival szemben. A széles dolgozó tömegek aktivitásával dőlt el ezekben az években a legnagyobb politikai kérdés, hogy kié legyen az ország. Ebben a nagyjelentőségű harcban a szocialista forradalom további kibontakoztatásához történelmi jelentőségű volt az 1948- ban végrehajtott legszélesebb körű államosítás. Az elnöki megnyitó után dr. Szekér Gyula, az MSZMP Központi Bizottság tagja, nehézipari miniszter ünnepi beszédében rámutatott, hogy 25 évvel ezelőtt a munkásosztály forradalmi-politikai harcainak, a munkáspártok lankadatlan erőfeszítéseinek eredményeként a népi demokratikus hatalom államosította a száznál több munkást foglalkoztató vállalatokat. A történelmi jelentőségű intézkedéssel szétzúzta a nagytőke hatalmának valamennyi fellegvárát. Hatszáz üzem élére újonnan kinevezett munkásigazgató került. Az ipari munkások több mint 80%-a szabadult fel a tőkés kizsákmányolás aló. Az államosítás óta eltelt negyedszázad eredményeinek összegezéseképpen elmondotta a miniszter, hogy az ipar a népgazdaság vezető ágazata lett. Az ipar bruttó termelése azóta kilencszeresére növekedett. Jelenleg 40 nap alatt annyit termel iparunk, mint az államosításkor egy év alatt. Az ipar szerkezetében nagyjelentőségű változás ment végbe. A gépipar és vegyi ipar a legdinamikusabban fejlődő ágazatok. A gépipar termelése 21- szeresére, a vegyiparé 26-szorosára nőtt. A modern tudomány vívmányait hasznosító ipar az alapja a mezőgazdaság korszerűsítésének, a népjólét növekedésének, az életkörülmények javításának. Az ipar látja el a mezőgazdaságot gépekkel, energiával, és vegyianyagokkal. A mezőgazdaságban a 30- as években 800 hektárra, most 50 hektárra jut egy traktoregység. Jelenleg 220 kg műtrágyát használnak fel hektáronként és évenként, ami megközelíti a gazdaságilag fejlett országok műtrágya felhasználását. Szocialista iparunk továbbfejlesztéséhez, korszerűsítéséhez, és szekezetének további javításához a szocialista integrációba való bekapcsolódás létkérdés a magyar ipar számára. Csak a nemzetközi munkamegosztás révén érhető el, hogy iparunk felzárkózzon a fejlett országokhoz, az előállított termékek minősége pedig minden tekintetben versenyképes legyen. Szekér Gyula ünnepi beszédét azzal fejezte be, hogy a Központi Bizottság múlt év novemberi állásfoglalása új erőt ad ahhoz, hogy e nagy munkát töretlenül folytassuk, s munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk támogatásával és odódó munkájával megvalósítsuk a szocializmus építésének következő feladatait. A megnyitó és az ünnepi beszéd elhangzása utáni műsor keretében az államosítási törvény 1948. évi országgyűlési vitáit ismert művészek elevenítették fel a nagygyűlés résztvevői előtt. B. L. Üdvözöljük az olasz testvérszakszervezet IX. kongresszusát Április 12—14-én Rómában tartja az olasz testvérszakszervezet az Olaszországi Mezőgazdasági Dolgozók, Felesbérlők és Napszámosok Szakszervezete IX. kongresszusát. A szakszervezet kongresszusára jelentős követelési programot dolgoztak ki a mezőgazdasági dolgozók állandó foglalkoztatottságának biztosítására, az ország északi és déli részei közötti gazdasági, kulturális és szociális aránytalanságok felszámolására, a gazdasági struktúra fejlesztésére és számos, a dolgozók életszínvonalát, élet- és munkakörülményeit érintő jelenlegi problémák orvoslására. A kongresszuson a szakszervezet elnökségének meghívása alapján Micsuch László, szakszervezetünk titkára vesz részt A dolgozók érdekvédelme a vízügyi igazítás értekezletének napirendjén Dégen Imre államtitkár, az MVM elnökének előadása immár hagyományossá vált évi országos igazgatói értekezleten vettek részt március 19-én a vízügyi szervek vezetői, párttitkárai és szakszervezeti vezetői. A Szentendrei Vízügyi Kiállítás nagytermében rendezett egésznapos értekezlet bevezető előadását Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke tartotta. Ismertette a vízgazdálkodás időszerű és távlati feladatait, a gazdaságirányítás és vízügyi ágazati irányítás egyes időszerű kérdéseit, valamint a területi vízgazdálkodás feladatait. A nagy érdeklődéssel kísért előadás során az OVH elnöke elmondotta, hogy a vízgazdálkodás 1972. évi eredményei összességükben kedvezőek. A gazdasági szerveknek jórészt sikerült pótolniuk a beruházások szűkítése miatt kieső feladatokat. A vízügyi szervek beruházása — a központi erőforrások csökkentése ellenére — egészében a gazdaságpolitikai célkitűzésekkel összhangban alakult. Sikerült az előző évi lemaradások zömét felszámolni, az olyan kiemelt jelentőségű feladatokat, mint a vízellátás-csatornázás, árvízmentesítés, a tervezett szinten megvalósítani — állapította meg Dégen Imre, majd szorgalmazta az öntözéses gazdálkodás gyorsabb fejlesztését. A munka termelékenységének alakulása a régebbi, a megszilárdult vállalatoknál megfelelő, de az újabban alakult vállalatoknál még nem érte el a kívánt mértéket. A létszámgazdálkodásban egészségtelen jelenség az alkalmazotti létszám túlzott növekedése, az ipari tanulók létszámának csökkenése, ami a szakmunkás-utánpótlást nehezíti. Az ágazaton belüli átlagbérek mintegy 3—3,5 százalékkal emelkedtek. A bevétel arányos, illetve eszközarányos nyereség mértéke megegyezik az 1971. évivel. Az OVH elnöke ezután az 1973. évi terv főbb vízgazdálkodási célkitűzéseit ismertette. A beruházási előirányzat ez évre 7,5 milliárd forint. A vízgazdálkodási ágazatok közül továbbra is legmagasabb (57%) a lakossági és az ipari víztermelés részesedési aránya. A Kiskörei Vízlépcső I. ütemét ez év tavaszán , az előírt határidőnél két hónappal előbb üzembe helyezik. Dégen Imre ezután ismertette a vízgazdálkodás hosszú távú stratégiai tervét, a távlati fejlesztési koncepciót és annak valóra váltásával kapcsolatos feladatokat. A kétoldalú vízügyi kapcsolataink továbbfejlesztése mellett segítséget nyújtanak terveink valóra váltásához a többoldalú vízügyi kapcsolatok a szomszédos országokkal a KGST komplex programjának megfelelően. Az igazgatói értekezlet részvevői közül ezután többen felszólalásaikban vázolták saját területük feladatait és beszámoltak munkájukról. Többek között Takács Lajos, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője méltatta az utóbbi években kiadott vízügyi vonatkozású jogszabályok jelentőségét, a végrehajtás gyakorlati hasznát. Beszámolt a felügyeleti jogkör gyakorlásának helyi szervezetéről, a szennyvízbírság hatásáról. Szászhelyi Pál, az OVIBER igazgatója a vállalat hároméves működésének eredményéről számolt be, kiemelve a Kiskörei Vízlépcsőhöz kapcsolódó beruházási munkát. Sipos Béla, az Árvíz- és Belvízvédelmi Központi Szervezet vezetője ismertette a szervezet feladatait, amelyeket csak az OVH illetékes főosztályainak és a vízügyi szerveknek hatékony segítségével tudnak valóra váltani. Ilyen feladat a hírközlés korszerűsítése is. Kun Sándor, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság szakszervezeti tanácsa nevében szólalt fel. Örömmel számolt be a területen elért szociális, kulturális eredményekről, a sport- és üdülési lehetőségek fejlődéséről. Kiemelte a szociális épület létrehozásának jelentőségét, a tanfolyamok szervezése és a hallgatók elszállásolása szempontjából. Méltatta azt az erőfeszítést, amely a dolgozók lakásproblémáinak megoldását célozza. Több felszólaló után Micsuch László, a MEDOSZ titkára emelkedett szólásra. A MEDOSZ központ részéről köszöntötte a tanácskozás részvevőit. Örömét fejezte ki, hogy az értekezletre nemcsak a gazdasági vezetőket, hanem a pártszervezetek titkárait és az szb-titkárokat is meghívták. — Ne vegyék szerénytelenségnek — mondotta —, ha központi vezetőségünk részéről nagyon őszintén most úgy fogalmazok: meggyőződésem, hogy a MEDOSZ 300 ezer szervezett dolgozót összefogó nagy családján belül meghatározó a vízgazdálkodás szerepe, súlya és jelentősége. Egy rendkívül dinamikusan fejlődő ágazatról van szó, több tízezer dolgozó mozgósításáról, érdekvédelmének ellátásáról és ezzel tulajdonképpen a párt politikájának valóra váltásáról. Micsuch László a továbbiakban méltatta a vízgazdálkodás területén a gazdasági, a párt- és a szakszervezeti szervek jó kapcsolatát, amelynek eredményei mindenütt tapasztalhatók. Igen jó az együttműködés az OVH és a MEDOSZ vezetői között is. Ezután aláhúzta az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésének fontosságát és felhívta a figyelmet a szocialista munkaversenyben és a brigádmozgalomban rejlő tartalékokra. H. M. Nemzetközi vízi utunk a Duna 25 ÉVES A DUNA BIZOTTSÁG A dunai hajózásról szóló belgrádi konvenció aláírásának és a Duna Bizottság megalakulásának negyedszázados évfordulója alkalmából a fenti címmel hajózástörténeti kiállítás nyílt a Közlekedési Múzeumban. Március 24-én dr. Csanádi György közlekedési és postaügyi miniszter nyitotta meg a dunai hajózás fejlődését és a Duna Bizottság két és fél évtizedes tevékenységét bemutató kiállítást. A Külügyminiszterek Tanácsa 1946. december 12.-i határozata értelmében megkötött szerződést 1948. augusztus 18-án Belgrádban, a jugoszláv fővárosban írták alá, majd a magyar országgyűlés azt az 1949. XIII. t. c.-ben cikkelyezte be. A megállapodás érvénye az NSZK-beli Ulm városától a Duna-delta sulinai ágán keresztül a Fekete-tengerig húzódó 2588 folyamkilométer hosszú hajóútra terjed ki. A Duna nemzetközi jellegét először az 1815. évi bécsi kongresszus mondotta ki, s ma már több mint húsz ország hajói keresik fel a dunai kikötőket. A II. világháborút követő új helyzet teremtette konvenció értelmében a Duna menti államok kötelezik magukat, hogy a Dunát saját határaikon belül hajózható állapotban tartják, s a rájuk háruló szabályozási, vízépítési munkálatokat saját erőből elvégzik. Ausztria csak az 1955-ös békeszerződés megkötése után, 1960-ban lépett a tagországok sorába, míg az NSZK jelenleg is csak megfigyelőként van jelen a D. B. ülésein, mégis messzemenően figyelembe veszi a bizottság ajánlásait. Ugyanis a Duna Bizottság, melynek jelenlegi soros elnöke Ion Cotoi, Románia budapesti nagykövete és ügyvezető igazgatója dr. Fekete Görgy, a MAHART vezérigazgató helyettese, nem rendeleteket és határozatokat hoz, hanem ajánlásokat dolgoz ki. Ezeket az ajánlásokat a tagországok vízgazdálkodási keretterveikbe beillesztik, s így biztosítják a folyó teljes hajózható hosszán az egyöntetűséget. A bizottság 1974-ig meghatározott munkatervébe a dunai konténeres szállítás, személyzet nélküli hajóegységek műszaki és biztonsági előírásai, hajóút osztályozások, vízszint meghatározások, tolóhajózás nautikai feltételei és több hidrotechnikai, hidrometeorológiai feladat is szerepel. Készül és rövidesen kiadásra kerül a tolóhajók jelzéskiegészítése, a D. B. kódex is. Sz. J. Április 4. lénye Az idén egyik napról a másikra érkezett a tavasz. Tegnap még jólesett a télikabát melege, ma már a könnyű ballonkabátot is levéteti velünk a napfény. Vártuk az idei tavaszt is, mint minden tavaszt, minden újjászületést, de az ideire nem kellett sokáig várnunk. Vártuk a majd fél emberöltőnyivel ezelőtti tavaszt is, valóságosan is, jelképesen is. Arra a tavaszra nagyon sokáig kellett várakoznunk az ólomnehézségű ég alatt, de sokan zuhantak ezalatt a legértelmetlenebb megsemmisülésbe. S a legszörnyűbb tél után érkezett a legszebb tavasz. Igaz, virágok helyett romokra, derűség helyett aknagödrökre, zsendülő fű helyett halott katonákra nyílt a szemünk, mégis annak a tavasznak az emléke örökké él azokban, akik megérték, s akiknek észbevegyült feje fölött azóta, majdnem három évtized suhant el. De emlékezniük kell arra a tavaszra a mai fiataloknak is, hiszen végeredményben az ő életük hajnalát sugározta be az első, igazi tavaszi napfény, az ő életük előtt nyitotta meg a jövőbe vezető utat 1945, felszabadulásunk tavasza. Az úton azóta a történelem mérföldköveivel mérve is elég jókora szakaszt hagytunk magunk mögött. És minél meszszebb jutunk rajta, annál gyakrabban kell az első méterekre gondolnunk. Arra, hogyan kezdtük, kik álltak mellettünk legnagyobb elesettségünkben, kik indítottak el a szinte reménytelennek látszó mélységből. Öntudatosak lettünk, építünk, vetünk, aratunk, mindig feljebb törekszünk, szép céljaink vannak, tehát élünk? Igen, és életünk, társadalmi, és egyéni életünk eredményeit a magunk munkájának, erejének valljuk. De vallhatjuk-e igazán, fenntartás nélkül? Régi és új gyárak kapuján lépünk be, messzi földeken hallgatjuk a traktorok zúgását, beülünk a kocsinkba és új, egészséges falvak házai suhannak el mellettünk, repülőgépen szállunk sok ezer méter magasan, de a felemelkedés és leszállás pillanataiban szinte súroljuk az új lakótelepek tíz és többemeletes épületkoloszszusait, Moszkvába, Berlinbe, Párizsba, vagy éppen Egyiptomba, Indiába vagy Amerikába száguldunk lélegzetvételnyi idők alatt — mindezt megtehetjük, kemény munkával értük el, millió akadályon gázoltunk át, sokszor sebeztük meg testünket, lelkünket. ... De emlékszel arra az első, sötétbarna, kockaalakú kenyérre, amit az a messzi földről jövő katona adott kislányod csontsovány kezébe? Ezt a pillanatot ne felejtsd el soha, az új, összkomfortos lakásban sem, a száz kilométereket faló kocsidban sem, a felhők között repülve sem, a traktor nyergében, a gyár új külföldi gépe mellett, a televízió előtt — sohasem, mert valid be, legalább önmagadnak: ez volt életed legszebb pillanata... Éljünk a mában és éljünk, dolgozzunk, építsünk, ez a kötelességünk —, de mindig emlékezzünk is, ez szívünk és lelkiismeretünk kötelessége. Az első szovjet katonára, aki kenyeret adott gyermekünknek, az első kommunistára, aki csákányt vett a kezébe, az első parasztra, aki saját magát fogta az ekébe, az első munkásra, aki roncsokból gépet teremtett — mindazokra, akik mai életünket megteremtették. Hála és szeretet sugározzon feléjük a huszonkilencedik szabad tavaszon és ők sugározzanak belénk legalább fele annyi erőt, akaratot, szeretetet, mint amennyi bennük volt.