A MEDOSZ Lapja, 1974 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1974-01-03 / 1. szám
Ezer fiatal helyzete, érdekképviselete a Budapesti Kertészeti Egyetemen Bognár Vioné vszt-titkár felszólalása a SZOT-ülésén A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1973. december 14-én ülést tartott. Földvári Aladár elnök megnyitója után a tanácsülés meghallgatta Drecin Józsefnek, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesének tájékoztatóját az 1974. évi népgazdasági tervről, majd megvitatta — Herczeg Károly titkár előadásában — az elnökség javaslatát az 1974. évi népgazdasági terv valóra váltásával kapcsolatos szakszervezeti feladatokról. Ezt követően Gál László, a SZOT titkára tartott beszámolót a szakszervezeteknek az ifjúság körében végzett munkájáról, az 1970. július 2-i SZOT-határozat végrehajtásának tapasztalatairól és a további tennivalókról. Az ifjúsági kérdésekhez kapcsolódva kért szót Bognár Vioné, a Budapesti Kertészeti Egyetem vállalati szakszervezeti tanácsának titkára, aki a következőkről számolt be a SZOT-plénum előtt. A Budapesti Kertészeti Egyetemen 800 hallgató és az egyetem dolgozói között 200- an képviselik a fiatalságot, így az ifjúsági törvény végrehajtása számunkra komplex feladatot jelent. A hallgatók képviseleti rendszere már korábban is megvolt, s az őket érintő kérdésekben különböző testületekben gyakorolták is a jogaikat. Ami a dolgozó fiatalokat illeti, ott még nálunk sincs minden rendben, mivel KISZ-bizottságunk — számarányukból adódóan —hallgatócentrikus, s ezért a dolgozó fiatalok érdekképviselete esetenként hiányos. Az ifjúsági törvény végrehajtására készült egyetemi intézkedési terv tartalmazza az egyetem fiatal dolgozóira vonatkozó fontosabb célkitűzéseket is, így a többi között azt is, hogy minden olyan esetben, amikor a különböző szintű szakszervezeti szervek javaslatát, véleményét, egyetértését ki kell kérni, a dolgozók KISZ-szervezetének beleszólási jogát is biztosítani kell. Tovább kell erősíteni a fiatalok közéleti tevékenységét, fokozni szerepüket az egyetemi feladatok végrehajtásában. Az egyetem fiatal dolgozóinak nevelése érdekében munkájukat rendszeresen értékelni kell. Gondoskodni kell a megfelelő anyagi-erkölcsi elismerésükről, s biztosítani jogaik és kötelességeik teljes megismerését, érdekeik védelmét. Az eddigieknél lényegesen többet kell foglalkoznunk a fiatalok bevezetésével a munkába, s itt nemcsak a munkába állításukra gondolok, hanem annál lényegesen többre: szemléletük, tudatuk formálására. Véleményem szerint itt országos adósságunk van, mert sem a családban, sem pedig az iskolában, de a munkahelyeken sem nevelnek kellő súllyal a munka szeretetére, s még kevésbé a fizikai munka megbecsülésére. Az első munkahely közszelleme, munkafegyelme és jó légköre egy életre meghatározhatja a dolgozó munkához való viszonyát, életszemléletét. Az egyetemi intézkedésizervnek megfelelően 1973. november 21-én megtartottuk a dolgozó fiatalok első parlamentjét. Ez a fórum nagyon hasznos volt mindannyiunk számára. A fiatalok felvetett kérdéseiből általában a felelősség, a tenniakarás csendült ki, de esetenként — s ilyen volt a továbbtanulás kérdése is — a felgyülemlett szubjektív érzések kerültek túlsúlyba. Hozzá kell tennem, hogy a középiskolai végzettséggel rendelkező középkáderek egyetemi továbbtanulásáról volt szó. A vita során határozottan kirajzolódott, hogy mindenkor a feladatokból kell kiindulni, s az egyéni óhajokat a közösség, a társadalom érdekével összhangba hozni. Megítélésünk szerint a munkába lépés ideje a felsőkáderek esetében egyre inkább kitolódik a képzési idők növekedése, illetve a postgraduális képzés következtében. Ez abból a szempontból kedvező, hogy a kibocsátott szakemberek magas szintű tudással rendelkeznek, de (miután ennek finanszírozása nagyobb részben a társadalomra, kisebb részben a szülőre hárul), az aktív keresők számarányának alakulása miatt nem mindegy, hogy két, esetleg három évvel később kezdenek dolgozni. Messzemenően támogatni kell a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek továbbtanulását, s ez az egyetemi intézkedési tervben is szerepel. A SZOT-jelentés a pályakezdő fiatalok munkába illeszkedésénél olyan példákat említ, amelyeket csak részben tartok helyesnek. Ugyanis megítélésem szerint éppen az indulásnál kell a munkaidőn túl — a munkaintenzitást, munkafegyelmet, hibátlan munkát követelményként támasztani, s nem ünnepléssel, ingyenes munkásszállással, a valóságosnál kedvezőbb kilátásokkal kecsegtetni, ami később kiábrándultságot okozhat. Hozzá kell szoktatni — és ajánlatos ezt már rögtön az elején kezdeni —, hogy fiataljaink is csak a végzett munkájuk alapján részesülhetnek a különféle anyagi eszközökből. Biztosítani kell minden pályakezdőnek, hogy munkáját a legteljesebb mélységig ismerje meg. Élvezzék és érezzék a kollektívák szeretetteljes gondoskodását és támogatását azzal a felelősséggel együtt, ami minden dolgozótól külön-külön és együtt is elvárható. A fiatalok zökkenő nélküli munkába állítását minden vezető tekintse a legfontosabb munkaköri kötelességének, olyan időbefektetésnek, ami a későbbiek során többszörösen megtérül. A mi fiatalságunkra — mondotta befejezésül — az őszinteség, a bátor tettrekészség jellemző. Igénylik az idősebbek, a tapasztaltabbak véleményét, segítségét, de viszolyognak a bábáskodástól. A munkakörülményekkel szemben igényesebbek, mint az idősebb generáció, s gyakran türelmetlenek a szociális jellegű beruházások fejlődésével. A szakszervezetek és KISZ-szervezetek agitációs propagandatevékenységének kell olyannak lenni, hogy a fiatalok szemléletében is egyre inkább helyére kerüljenek az ifjúságpolitikai kérdések. Mindannyiunknak azon kell munkálkodnunk, hogy fiatalságunkat olyanná neveljük, hogy állásfoglalásaikkal, magatartásukkal mindenkor erős bázisát alkossák szocialista rendszerünknek. VÍZÜGYI tanácskozás A legjobb dolgozók keressenek legtöbbet December 13-án a MEDOSzközpont Dózsa - termében a vízügyi szerveik vszb-titkárai részvételével értekezletet tartottak, melynek keretében Vincze József, az OVH elnökhelyettese adott tájékoztatót a vízügyi szervek 1973. évi legjellemzőbb tevékenységéről, eredményeiről, s az 1974-es év legfontosabb feladatairól. A bevezetőben hangsúlyozta, hogy a vízügyi szerveik beruházási tevékenysége összhangban van a gazdaságpolitikai célkitűzéseikkel. Meggyorsult a mezőgazdasági vízszolgáltatás beruházásainak előkészítése és megvalósítása. Kielégítő a munka termelékenységének átlagos mértéke, az átlagbérek fejlődése. Gyakorlati lépések történtek az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére, intézkedések történtek a számítástechnika bevezetésére a vízgazdálkodásban. 1974-ben a vízgazdálkodási beruházások előirányzata a népgazdasági beruházás 6,9 %-a, vagyis 8,2 milliárd forint. Ebből 5,2 milliárd a lakossági és ipari víztermelés szolgáltatás, csatornázás és szennyvíztisztítás céljait szolgálja. 1974 végére a lakosság 63%-ának lesz vezetékes ivóvize és a csatornázott területen élő lakosság aránya eléri a 33%-ot.. Az OVH és a MÉM együttes intézkedéseinek hatására az öntözőfürtök építése lendületet vett és 1974-ben 15—20 ezer hektár új öntözőtelep létesül. A mezőgazdasági vízszolgáltatás fejlesztése keretében folytatják a kiskörei vízlépcső ütemszerinti építését, a vízlépcső hatásterületén meglevő öntözőművek átkapcsolását és az új öntözőművek építését. A vízkárelhárítási beruházások keretében térszerűen folytatják az árvízvédelmi művek biztonsági fokának fejlesztését. A továbbiakban arról szólt Vincze József, hogy a terv célkitűzéseinek megvalósítása a vízgazdálkodási ágazatba tartozó és az OVH felügyelete alá tartozó szervek dolgozóinak vállán nyuszik. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy biztonsággal számíthatnak a dolgozók helytállására. A termelékenység növekedése 1974- ben előreláthatóan 3%-os fejlődést ér el, ugyanakkor az átlagkeresetek 3,6%-os emelkedése várható. 1974-ben várhatóan sor kerül az államigazgatási és egyéb költségvetési szervek új, egységes bértáblázatának bevezetésére. Ennek lényege, hogy megszűnik a korpótlék, s helyette 3 évenként kötelező béremelésre kerül sor, melynek mértéke nagyobb, mint a korpótlék volt. 1974 első félévében kerül sor a kutatóintézeteknél az egységes államigazgatási és költségvetési bérrendszerbebeillő bértáblázat bevezetésére. Az ezzel együtt megvalósuló bérpolitikai intézkedés hatására elsősorban a tudományos munkakörben foglalkoztatott dolgozók részesülnek jelentős béremelésben. Eután arról beszélt az előadó, hogy a szocialista munkaverseny 1973-ban is jelentős mértékben hozzájárult a feladatok teljesítéséhez. Az 1007- es Korm.-határozat kedvező feltétleket teremtett a munkaverseny-mozgalom fejlesztéséhez. Az intézkedések hatására felélénkült a versenyszellem. Ez a kulturális tevékenységben és a szakmai, politikai képzésben is megmutatkozik, azonban mindezek ellenére sem lehetünk elégedettek a szocialista brigádok kulturális életével. Az elnökhelyettes befejezésül az utóbbi időben lényegesen megjavult szociális ellátásról szól, megemlítve azonban, hogy a változó munkahelyi dolgozóik ellátásában még nem közelítették meg a kívánt színvonalat. Több hordozható pihenőt kellene létesíteni s fokozni a melegételellátást is. Vincze József előadása után még három kisebb előadás hangzott el, majd László József, a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság vszb-titkára szólt a szocialista brigádok örömeiről és gondjairól, a szocialista munkaverseny eredményeiről. Máté Imre, a VÍZÉP vszb-titkára részletes ismertetést adott a náluk folyó munkaverseny módozatairól, majd Varga György, az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság vszb-titkára arról számolt be, hogy milyen módon vizsgálták meg a fiatal dolgozók közérzetét, s ebből milyen következtetéseket vontak le. Varga Imre, a KEVIÉP vszb-titkára az 1973-as munnkaverseny- és munkaszervezési tapasztalatokról szólt. Ezután Gerő Györgyné osztályvezető adott tájékoztatást a közgazdasági szabályzók várható módosításáról. Micsuch László, a MEDOSz titkára felszólalásában örömmel szólt arról, hogy a tanácskozáson a vszle-ttttkárokon kívül igazgatók is megjelentek s külön örömének adott kifejezést, hogy ez alkalommalnem a szakszervezeti vezetők, hanem az állami vezetők előadásai képezték a tanácskozás gerincét. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy nem elegendő csak a központi bérintézkedések alapján várni a dolgozók életszínvonalának emelését. Azt kell megvalósítani, hogy a legjobb dolgozók keressenek a legtöbbet. Külön szólt arról, hogy a szocialista brigád címet nem szabad lejáratni 150 forintos jutalmakkal ! Inkább kevesebbnek adni, de többet és a legjobbaknak. A továbbiakban a célratörő, hatékony, minőséget javító munkaverseny-szervezésről beszélt. A szolid alapon, de jó tartalommal megtöltött munkaverseny a helyes, az alap pedig a szocialista brigádmozgalom. Végül megköszönte a vszb-titikárok munkáját, bátorította őket az 1974-es feladatok ellátására. Lóvasút helyett autóbusz Szeghalom és a helyi állami gazdaság károlyderéki majorja között két évtizeden át szállította az utasokat a lóvasút, amely azonban 1973 decemberében „obsitot” kapott. Ha már dátumot említettünk, akkor hadd emlékeztessünk még egy közlekedéstörténeti adatra. Pontosan 1866-ot írtak akkor, amikor hazánkban, a fővárosban megkezdte áldásosnak ígérkező működését az első magyar lóvasút. S most, 1973 végén elbúcsúztathattuk az ország délkeleti csücskében az utolsó ilyen, lassú, de biztonságos járatot. Hosszú időn keresztül szolgálta az utazóközönséget, de „pályafutását” immár befejezte: túlhaladta az idő. Rohanó korunk azonban illendően búcsúzik tőle. A sajtó, napjaink krónikája még azt is feljegyezte, hogy Nyegota József hajtotta a lóvasút betanított lovát, a Sárit, „aki” utoljára is végigballagott a megszokott útvonalon, a keskeny sínpár között. Nagyhörcsögi traktorosok Gróf Zichy György birtoka volt régen a Nagyhörcsögi Állami Gazdaság, ahol most 19 ezer holdon folyik nagyüzemi, sőt mondhatnánk ipari jellegű munka és gazdálkodás. Ipari jellegűvé teszi itt a mezőgazdasági munkát az a magas színvonal, ahogyan a gazdaság emberei dolgoznak, a legkorszerűbb gépesítéssel, s az emberek szervezettsége, s nem utolsósorban kulturális és műszaki felkészültsége, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy a legkorszerűbb gépekkel dolgozzanak. Itt dolgozik két traktoros, akikkel Gyulán a MEDOSZ-üdülőben találkoztam, Farkas József és Hegedűs János. Régi barátok, hiszen az állami gazdaságban is három év óta egy műszakban dolgoznak az MTS—50-es vontató traktoraikon. Pedig tizenöt év korkülönbség van köztük, de hát a barátságot soha nem ez dönti el, hanem valami olyan emberi kapcsolat, amely évek során kialakul régi ismerősök között, különösen, ha együtt is dolgoznak. Ők pedig igencsak régi ismerősök. Farkas József a felszabadulás után, 1947-ben állt be dolgozni a Nagyhörcsögi Állami Gazdaságba 17 évesen. Hegedűs János akkor még csak kétéves volt, merthogy a felszabadulással együtt született Nagyhörcsögön, ahol gazdasági cselédek voltak a szülei. Hát alapjában véve azóta ismerik egymást — bár a barátság kicsit később alakult ki közöttük. Közben, amíg János is felnőtt, sok minden történt Farkas Józseffel. — Nem voltam mindig traktoros, sok mindent megpróbáltam. Először ménkezelőnek vettek fel, azután parádés kocsis lettem és csak 1950-ben ültem traktorra. A régi öreg gépek azután nagyon „szétráztak”, nem birram a tempót, s dolgoztam növénytermesztésnél, még brigádvezető is voltam. Közben pedig a katonaságnál is leszolgáltam 27 hónapot. És meg is nősültem. — Gyerekek? — Hamarosan született kettő, azután még egy. Most két lányom és egy fiam van, illetve az is kettő, mert a nagyobbik lányom férjhez ment és van egy 7 hónapos kis unokám. Alig várom már, hogy lássam, pedig két hete sincs, hogy eljöttünk hazulról. Tehát ott van a vejem is, ugyanúgy szeretem, mintha a saját fiam lenne. Ott laknak velünk egy házban Sárbogárdon ... — És hogyan férnek el? — Építettünk az állami gazdaság segítségével egy szép, nagy családi házat. Nehéz évek voltak, minden fillért meg kellett fogni, de hát valamit valamiért. Megérte. Most együtt van a család és már minden gyermekem dolgozik. — Mennyit keres? — Április óta még nem kaptam négyezer forintnál kevesebbet. Igaz, hogy tizenkétóráztunk, váltó műszakban, amíg a lucernaszezon tartott. Éjjel-nappal szállítottuk a lucernát a feldolgozó üzembe. — Nem a megmunkálás, szántás, vetés a feladatuk elsősorban? — Van sok traktoros. Én 1965-ben ültem ismét traktorra. Kellett a pénz az építkezéshez, és a növénytermesztésnél csak 940 forintot kerestem. A traktorosélet, igaz, megerőltetőbb, de jobb, szebb és jövedelmezőbb is. De mi a Hegedűssel elsősorban vontatósok vagyunk már évek óta. Persze, ha szükséges, az egyéb munkákat is csináljuk ... És a község 43 éves legfiatalabb nagypapája elmondja, hogy a gazdaságnak 11 ezer hold lucernása van. Az első kaszálástól az utolsóig itt nekik mindig van munka hónapokon át. — És most? — Most itt üdülünk ezen a gyönyörű helyen. Én már kétszer voltam itt a gyulai SZOT—MEDOSZ üdülőben. A szakszervezeti titkárunk szólt, hogy ránk gondolt a vezetőség és a nagy munkák után eljöttünk ide Gyulára két hétre. Györnyörű itt ősszel és télen is, a fürdő meg egyenesen cso,dálatos... — Régi MEDOSZ-tag? — Már 24 éve és az állami gazdaságban a törzsgárdához tartozom. Tavaly kaptam meg — mutatja — ezt a szép nagy arany pecsétgyűrűt, a 25 éves, jubileumom és törzsgárdatag. Ságomért egyhavi fizetéssel. Megbecsülik rálnk az embe- reket, ugye Jani? — Igen, ezt nyugodtan el-, mondhatjuk. Én most is a gazdaság lakásában lakom családommal — mert nekem is van egy 7 éves lányom és egy 4 éves fiam —, s jövőre kezdem el a családi házunk építését. S bár én még csak kilenc éve dolgozom, anyagi támogatást, is kapok az építéshez a gazdaságtól. Az első perctől kezdve tagja vagyok a MEDOSZ-nak, amióta dolgozom ... — Jól keres? — Négyezer körül. És a család után is kapok összesen 1300 négyszögöl háztájit. Tiszta kukoricát vetek bele, mert baromfit és sertést nevelünk. A sertés szerződéses. Sok a vesződség vele, de megéri. Az asszony otthon van a gyerekekkel, s ő gondozza a jószágot is. Szeptemberben adtunk le négy szerződéses hízót 100—■ 105 kilósat, 23,70 forintért kilónként. De kell is a pénz most nagyon, az építkezés miatt. — Persze természetben is ki lehet venni a háztáji juttatást — veszi át a szót ismét Farkas József. — Én például, mivel már minden gyermekem dolgozik, 700 n.-es háztájit kapok, de nem ezt veszem igénybe, hanem a természetbenit,, hét mázsa kukoricát májusi morzsokban. Nincs vele így semmi vesződség, a jószágoknak meg elég... — Mikor mennek haza? — A hét végén. Ide jönnek kirándulni autóbusszal vagy negyvenért az állami gazdaságból a szakszervezet szervezésében, és minket is hazavisznek ... Várnak bennünket otthon nagyon. Különösen Henriette, a kis unokám ... És a két vidám traktoros szalad szinte — ahogy elköszönünk — a fürdőbe, ahol mindennap lubickolnak kétszer is, és utána ismerkednek Gyulával, megnézik a múzeumokat, szórakoznak, hogy hazamenve, pihenten sokat mesélhessenek majd a családnak. Csépányi Lajos Ahol november 30-án ért véget az év A MEZŐGÉP Vállalat tiszacsegei gyáregységében november 30-ára túlteljesítették a nyereségtervet. December 31-ig ötmillió volt a nyereségtervük, melyet november 30-ra 200 ezer forinttal túl is teljesítettek. Nagy Sándor, a gyáregység igazgatója, évvégi nyilatkozatában többek között kifejtette: " Évi termelési tervünket tőlünk telhetően a nyereségtervünkhöz hasonlóan teljesíteni kívánjuk és minden remény megvan rá, hogy teljesíteni is fogjuk. — Az igazgató látja rajtam, hogy nem értem a nyereségterv túlteljesítése és a termelési terv „tőlünk telhetően” való teljesítése közötti összefüggést. Így magyaráz: — Termelési tervünk teljesítését csak erőfeszítésekkel tudjuk elérni. Ennek oka, sajnos újra és újra az anyaghiány. Amit legyártottunk november 30-ig, tehát termelési tervünkben amit teljesítettünk, az nem elég éves tervünkhöz, de oly nyereséges gyártmányaink voltak, hogy azok nyereségtervünk túlteljesítéséhez vezettek. Rugókötegeket gyártunk a RÓDGÉP-nek, ezekhez 10X130-as nyerscsavarra volna szükségünk, mert csak ezek alkalmazását írja elő a szabvány. Bejártuk az egész országot nyerscsavarért, de nincs. Nem túlzás: Zalaegerszegtől Záhonyig, Szegedtől Szobig mindenütt voltunk, de eredménytelenül tértünk haza. A MEGÉV-alkatészeknél is gondunk van. Itt a kerékanya alapanyagát adó 38-as hati szögletű szögacél hiányzik. Nem lehet beszerezni. Az pedig, hogy más gyárak sem kapnak, nem enyhíti bajunkat, inkább felborzol bennünket. Hát így nézünk az új év elé, s tanakodunk, hogy jövőre mit kellene tennünk, mert az anyagbeszerzés helyzete tarthatatlan. 1974-ben már valamit tennünk kellene, örülünk ugyan nyereségtervünk túlteljesítésének, de szomorúan búcsúzunk az óévtől, még akkor is, ha erőfeszítések árán termelési tervünket is teljesítjük. 1974-ben az anyagbeszerzés tekintetében alaposabban kell felkészülnünk. Jövőre 52 millió forint lesz a tervünk. Rendelésállományunk a kelleténél is jobb, kapacitásunk 120 százalékra már kötött. A jövő év első negyedévére már időben feladtuk anyagmegrendeléseinket, de semmi nem érkezett meg belőlük. Maradékanyaggal kezdjük az évet. Kommunisták és párton kívüliek, a szocialista brigádok kollektívái nem sajnálják a fáradságot, már a jövő évi termelési terven kellene dolgoznunk, de köti mindnyájunk kezét az anyaghiány. Dénes Géza