A MEDOSZ Lapja, 1974 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1974-01-03 / 1. szám

Ezer fiatal helyzete, érdekképviselete a Budapesti Kertészeti Egyetemen Bognár Vioné vszt-titkár felszólalása a SZOT-ülésén A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1973. december 14-én ülést tartott. Földvári Aladár elnök megnyitója után a ta­nácsülés meghallgatta Drecin Józsefnek, az Országos Terv­hivatal elnökhelyettesének tá­jékoztatóját az 1974. évi nép­­gazdasági tervről, majd meg­vitatta — Herczeg Károly tit­kár előadásában — az elnök­ség javaslatát az 1974. évi népgazdasági terv valóra vál­tásával kapcsolatos szakszer­vezeti feladatokról. Ezt köve­tően Gál László, a SZOT tit­kára tartott beszámolót a szakszervezeteknek az ifjúság körében végzett munkájáról, az 1970. július 2-i SZOT-hatá­­rozat végrehajtásának tapasz­talatairól és a további tenni­valókról. Az ifjúsági kérdésekhez kapcsolódva kért szót Bognár Vioné, a Budapesti Kertészeti Egyetem vállalati szakszerve­zeti tanácsának titkára, aki a következőkről számolt be a SZOT-plénum előtt. A Budapesti Kertészeti Egyetemen 800 hallgató és az egyetem dolgozói között 200- an képviselik a fiatalságot, így az ifjúsági törvény vég­rehajtása számunkra komplex feladatot jelent. A hallgatók képviseleti rendszere már korábban is megvolt, s az őket érintő kér­désekben különböző testüle­tekben gyakorolták is a jo­gaikat. Ami a dolgozó fiatalo­kat illeti, ott még nálunk sincs minden rendben, mivel KISZ-bizottságunk — szám­arányukból adódóan —h­all­­gatócentrikus, s ezért a dol­gozó fiatalok érdekképvisele­te esetenként hiányos. Az ifjúsági törvény vég­rehajtására készült egyetemi intézkedési terv tartalmazza az egyetem fiatal dolgozóira vonatkozó fontosabb célkitű­zéseket is, így a többi között azt is, hogy minden olyan esetben, amikor a különböző szintű szakszervezeti szervek javaslatát, véleményét, egyet­értését ki kell kérni, a dol­gozók KISZ-szervezetének beleszólási jogát is biztosítani kell. Tovább kell erősíteni a fiatalok közéleti tevékeny­ségét, fokozni szerepüket az egyetemi feladatok végrehajtásában. Az egyetem fiatal dolgozóinak nevelése érdekében munkáju­kat rendszeresen értékelni kell. Gondoskodni kell a m­eg­­felelő anyagi-erkölcsi elisme­résükről, s biztosítani jogaik és kötelességeik teljes megis­merését, érdekeik védelmét. Az eddigieknél lényegesen többet kell foglalkoznunk a fiatalok bevezetésével a mun­kába, s itt nemcsak a munká­ba állításukra gondolok, ha­nem annál lényegesen többre: szemléletük, tudatuk formálá­sára. Véleményem szerint itt országos adósságunk van, mert sem a családban, sem pedig az iskolában, de a mun­kahelyeken sem nevelnek kel­lő súllyal a munka szeretetére, s még kevésbé a fizikai mun­ka megbecsülésére. Az első munkahely közszelleme, mun­kafegyelme és jó légköre egy életre meghatározhatja a dol­gozó munkához való viszo­nyát, életszemléletét. Az egyetemi intézkedési­­zervnek megfelelően 1973. no­vember 21-én megtartottuk a dolgozó fiatalok első parla­mentjét. Ez a fórum nagyon hasznos volt mindannyiunk számára. A fiatalok felvetett kérdéseiből általában a fele­lősség, a tenniakarás csendült ki, de esetenként — s ilyen volt a továbbtanulás kérdése is — a felgyülemlett szubjek­tív érzések kerültek túlsúly­ba. Hozzá kell tennem, hogy a középiskolai végzettséggel rendelkező középkáderek egyetemi továbbtanulásáról volt szó. A vita során határo­zottan kirajzolódott, hogy mindenkor a feladatokból kell kiindulni, s az egy­é­ni óhajokat a közösség, a társadalom érdekével összhangba hozni. Megítélésünk szerint a mun­kába lépés ideje a felsőkáde­rek esetében egyre inkább ki­tolódik a képzési idők növe­kedése, illetve a postgraduá­lis képzés következtében. Ez abból a szempontból kedvező, hogy a kibocsátott szakem­berek magas szintű tudással rendelkeznek, de (miután en­nek finanszírozása nagyobb részben a társadalomra, ki­sebb részben a szülőre há­rul), az aktív keresők szám­arányának alakulása miatt nem mindegy, hogy két, eset­leg három évvel később kez­denek dolgozni. Messzemenően támogatni kell a fizikai dolgozók tehet­séges gyermekeinek továbbta­nulását, s ez az egyetemi in­tézkedési tervben is szerepel. A SZOT-jelentés a pá­lyakezdő fiatalok munkába il­leszkedésénél olyan példákat említ, amelyeket csak részben tartok helyesnek. Ugyanis megítélésem szerint éppen az indulásnál kell a munkaidőn túl — a munkaintenzitást, munkafegyelmet, hibátlan munkát követelményként tá­masztani, s nem ünnepléssel, ingyenes munkásszállással, a valóságosnál kedvezőbb kilá­tásokkal kecsegtetni, ami ké­sőbb kiábrándultságot okoz­hat. Hozzá kell szoktatni — és ajánlatos ezt már rögtön az elején kezdeni —, hogy fiataljaink is csak a vég­zett munkájuk alapján ré­szesülhetnek a különféle anyagi eszközökből. Biztosítani kell minden pá­lyakezdőnek, hogy munkáját a legteljesebb mélységig is­merje meg. Élvezzék és érez­zék a kollektívák szeretettel­jes gondoskodását és támoga­tását azzal a felelősséggel együtt, ami minden dolgozó­tól külön-külön és együtt is elvárható. A fiatalok zökkenő nélküli munkába állítását minden ve­zető tekintse a legfontosabb munkaköri kötelességének, olyan időbefektetésnek, ami a későbbiek során többszörösen megtérül. A mi fiatalságunkra — mon­dotta befejezésül — az őszin­teség, a bátor tettrekészség jellemző. Igénylik az időseb­bek, a tapasztaltabbak véle­ményét, segítségét, de viszo­­lyognak a bábáskodástól. A munkakörülményekkel szem­ben igényesebbek, mint az idősebb generáció, s gyakran türelmetlenek a szociális jel­legű beruházások fejlődésé­vel. A szakszervezetek és KISZ-szervezetek agitációs­­ propagandatevékenységé­nek kell olyannak lenni, hogy a fiatalok szemléletében is egyre inkább helyére kerülje­nek az ifjúságpolitikai kérdé­sek. Mindannyiunknak azon kell munkálkodnunk, hogy fiatalságunkat olyanná nevel­jük, hogy állásfoglalásaikkal, magatartásukkal mindenkor erős bázisát alkossák szocia­lista rendszerünknek. VÍZÜGYI tanácskozás A legjobb dolgozók keressenek legtöbbet December 13-án a MEDOSz­­központ Dózsa - termében a vízügyi szerveik vszb-titkárai részvételével értekezletet tar­tottak, melynek keretében Vincze József, az OVH elnök­helyettese adott tájékoztatót a vízügyi szervek 1973. évi leg­jellemzőbb tevékenységéről, eredményeiről, s az 1974-es év legfontosabb feladatairól. A bevezetőben hangsúlyozta, hogy a vízügyi szerveik beru­házási tevékenysége összhang­ban van a gazdaságpolitikai célkitűzéseikkel. Meggyorsult a mezőgazdasági vízszolgáltatás beruházásainak előkészítése és megvalósítása. Kielégítő a munka termelékenységének át­lagos mértéke, az átlagbérek fejlődése. Gyakorlati lépések történtek az üzem- és munka­szervezés korszerűsítésére, in­tézkedések történtek a számí­tástechnika bevezetésére a vízgazdálkodásban. 1974-ben a vízgazdálkodási beruházások előirányzata a népgazdasági beruházás 6,9 %-a, vagyis 8,2 milliárd fo­rint. Ebből 5,2 milliárd a la­kossági és ipari víztermelés szolgáltatás, csatornázás és szennyvíztisztítás céljait szol­gálja. 1974 végére a lakosság 63%-ának lesz vezetékes ivó­vize és a csatornázott területen élő lakosság aránya eléri a 33%-ot.. Az OVH és a MÉM együttes intézkedéseinek hatására az öntözőfürtök építése lendüle­tet vett és 1974-ben 15—20 ezer hektár új öntözőtelep lé­tesül. A mezőgazdasági víz­szolgáltatás fejlesztése kereté­ben folytatják a kiskörei víz­lépcső ütemszerinti­ építését, a vízlépcső hatásterületén meglevő öntözőművek átkap­csolását és az új öntözőmű­vek építését. A vízkárelhárítá­si beruházások keretében térszerűen folytatják az árvíz­­védelmi művek biztonsági fo­kának fejlesztését. A továbbiakban arról szólt Vincze József, hogy a terv célkitűzéseinek megvalósítása a vízgazdálkodási ágazatba tartozó és az OVH felügyelete alá tartozó szervek dolgozói­nak vállán nyuszik. A tapasz­talatok azt bizonyítják, hogy biztonsággal számíthatnak a dolgozók helytállására. A ter­melékenység növekedése 1974- ben előreláthatóan 3%-os fej­lődést ér el, ugyanakkor az átlagkeresetek 3,6­%-os emel­kedése várható. 1974-ben vár­hatóan sor kerül az államigaz­gatási és­ egyéb költségvetési szervek új, egységes bértáb­lázatának bevezetésére. Ennek lényege, hogy megszűnik a korpótlék, s helyette 3 éven­ként kötelező béremelésre ke­rül sor, melynek mérték­e na­gyobb, mint a korpótlék volt. 1974 első félévében kerül sor a kutatóintézeteknél az egysé­ges államigazgatási és költ­ségvetési bérrendszerbe­­beillő bértáblázat bevezetésére. Az ezzel együtt megvalósuló bér­­politikai intézkedés hatására elsősorban a tudományos mun­kakörben foglalkoztatott dol­gozók részesülnek jelentős bér­emelésben. Eután arról beszélt az elő­adó, hogy a szocialista mun­kaverseny 1973-ban is jelentős mértékben hozzájárult a fel­adatok teljesítéséhez. Az 1007- es Korm.-határozat kedvező feltétleket teremtett a munka­­verseny-mozgalom fejleszté­séhez. Az intézkedések hatásá­ra felélénkült a versenyszel­lem. Ez a kulturális tevékeny­ségben és a szakmai, politikai képzésben is megmutatkozik, azonban mindezek ellenére sem lehetünk elégedettek a szo­cialista brigádok kulturális életével. Az elnökhelyettes befejezé­sül az utóbbi időben lényege­sen megjavult szociális ellá­tásról szól, megemlítve azon­ban, hogy a változó munka­helyi dolgozóik ellátásában még nem közelítették meg a kívánt színvonalat. Több hor­dozható pihenőt kellene létesí­teni s fokozni a melegétel­­ellátást is. Vincze József előadása után még három kisebb előadás hangzott el, majd László Jó­zsef, a Középdunántúli Víz­ügyi Igazgatóság vszb-titkára szólt a szocialista brigádok örömeiről és gondjairól, a szo­cialista munkaverseny ered­ményeiről. Máté Imre, a VÍZ­­ÉP vszb-titkára részletes is­mertetést adott a náluk folyó munkaverseny módozatairól, majd Varga György, az Északdunántúli Vízügyi Igaz­gatóság vszb-titkára arról szá­molt be, hogy milyen módon vizsgálták meg a fiatal dol­gozók közérzetét, s ebből mi­lyen következtetéseket vontak le. Varga Imre, a KEVIÉP vszb-titkára az 1973-as mun­­nkaverseny- és munkaszervezési tapasztalatokról szólt. Ezután Gerő Györgyné osz­tályvezető adott tájékoztatást a közgazdasági szabályzók vár­ható módosításáról. Micsuch László, a MEDOSz titkára felszólalásában öröm­mel szólt arról, hogy a tanács­kozáson a vszle-ttttkárokon kí­vül igazgatók is megjelentek s külön örömének adott kife­jezést, hogy ez alkalommal­­nem a szakszervezeti vezetők, hanem az állami vezetők elő­adásai képezték a tanácsko­zás gerincét. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy nem ele­gendő csak a központi bérin­tézkedések alapján várni a dolgozók életszínvonalának emelését. Azt kell megvalósí­tani, hogy a legjobb dolgozók keressenek a legtöbbet. Kü­lön szólt arról, hogy a szo­cialista brigád címet nem sza­bad lejáratni 150 forintos ju­talmakkal ! Inkább kevesebb­nek adni, de többet és a leg­jobbaknak. A továbbiakban a célratörő, hatékony, minőséget javító munkaverseny-szervezésről be­szélt. A szolid alapon, de jó tartalommal megtöltött mun­kaverseny a helyes, az alap pedig a szocialista brigádmoz­galom. Végül megköszönte a vszb-titikárok munkáját, bá­torította őket az 1974-es fel­adatok ellátására. Lóvasút helyett autóbusz Szeghalom és a helyi állami gazdaság károlyderéki majorja között két évtizeden át szállí­totta az utasokat a lóvasút, amely azonban 1973 decembe­rében „obsitot” kapott. Ha már dátumot említet­tünk, akkor hadd emlékeztes­sünk még egy közlekedéstörté­neti adatra. Pontosan 1866-ot írtak akkor, amikor hazánk­ban, a fővárosban megkezdte áldásosnak ígérkező működé­sét az első magyar lóvasút. S most, 1973 végén elbúcsúztat­hattuk az ország délkeleti csücskében az utolsó ilyen, lassú, de biztonságos járatot. Hosszú időn keresztül szolgál­ta az utazóközönséget, de „pá­lyafutását” immár befejezte: túlhaladta az idő. Rohanó korunk azonban il­lendően búcsúzik tőle. A saj­tó, napjaink krónikája még azt is feljegyezte, hogy Nye­­gota József hajtotta a lóva­sút betanított lovát, a Sárit, „aki” utoljára is végigballa­gott a megszokott útvonalon, a keskeny sínpár között. Nagyhörcsögi traktorosok Gróf Zichy György birtoka volt régen a Nagyhörcsögi Ál­lami Gazdaság, ahol most 19 ezer holdon folyik nagyüzemi, sőt mondhatnánk ipari jelle­gű munka és gazdálkodás. Ipari jellegűvé teszi itt a me­zőgazdasági munkát az a ma­gas színvonal, ahogyan a gaz­daság emberei dolgoznak, a legkorszerűbb gépesítéssel, s az emberek szervezettsége, s nem utolsósorban kulturális és műszaki felkészültsége, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy a legkorszerűbb gépekkel dolgozzanak. Itt dolgozik két traktoros, akik­kel Gyulán a MEDOSZ-üdülő­­ben találkoztam, Farkas Jó­zsef és Hegedűs János. Régi barátok, hiszen az ál­lami gazdaságban is három év óta egy műszakban dolgoz­nak az MTS—50-es vontató traktoraikon. Pedig tizenöt év korkülönbség van köztük, de hát a barátságot soha nem ez dönti el, hanem valami olyan emberi kapcsolat, amely évek során kialakul régi ismerősök között, különösen, ha együtt is dolgoznak. Ők pedig igen­csak régi ismerősök. Farkas József a felszabadu­lás után, 1947-ben állt be dolgozni a Nagyhörcsögi Álla­mi Gazdaságba 17 évesen. He­gedűs János akkor még csak kétéves volt, merthogy a fel­­szabadulással együtt született Nagyhörcsögön, ahol gazdasá­gi cselédek voltak a szülei. Hát alapjában véve azóta is­merik egymást — bár a barát­ság kicsit később alakult ki közöttük. Közben, amíg Já­nos is felnőtt, sok minden tör­tént Farkas Józseffel. — Nem voltam mindig traktoros, sok mindent meg­próbáltam. Először ménkeze­lőnek vettek fel, azután pa­rádés kocsis lettem és csak 1950-ben ültem traktorra. A régi öreg gépek azután na­gyon „szétráztak”, nem birr­­am­ a tempót, s dolgoztam növénytermesztésnél, még brigádvezető is voltam. Köz­ben pedig a katonaságnál is leszolgáltam 27 hónapot. És meg is nősültem. — Gyerekek? — Hamarosan született ket­tő, azután még egy. Most két lányom és egy fiam van, il­letve az is kettő, mert a na­gyobbik lányom férjh­ez ment és van egy 7 hónapos kis uno­kám. Alig várom már, hogy lássam, pedig két hete sincs, hogy eljöttünk hazulról. Tehát ott van a vejem is, ugyanúgy szeretem, mintha a saját fiam lenne. Ott laknak velünk egy házban Sárbogárdon ... — És hogyan férnek el? — Építettünk az állami gaz­daság segítségével egy szép, nagy családi házat. Nehéz évek voltak, minden fillért meg kel­lett fogni, de hát valamit va­lamiért. Megérte. Most együtt van a család és már minden gyermekem dolgozik. — Mennyit keres? — Április óta még nem kap­tam négyezer forintnál keve­sebbet. Igaz, hogy tizenkét­­óráztunk, váltó műszakban, amíg a lucernaszezon tartott. Éjjel-nappal szállítottuk a lu­cernát a feldolgozó üzembe. — Nem a megmunkálás, szántás, vetés a feladatuk első­sorban? — Van sok traktoros. Én 1965-ben ültem ismét traktor­ra. Kellett a pénz az építkezés­hez, és a növénytermesztésnél csak 940 forintot kerestem. A traktorosélet, igaz, megerőlte­­tőbb, de jobb, szebb és jöve­delmezőbb is. De mi a Hege­dűssel elsősorban vontatósok vagyunk már évek­ óta. Persze, ha szükséges, az egyéb mun­kákat is csináljuk ... És a község 43 éves legfiata­labb nagypapája elmondja, hogy a gazdaságnak 11 ezer hold lucernása van. Az első kaszálástól az utolsóig itt ne­kik mindig van munka hóna­pokon át. — És most? — Most itt üdülünk ezen a gyönyörű helyen. Én már két­szer voltam itt a gyulai SZOT—MEDOSZ üdülőben. A szakszervezeti titkárunk szólt, hogy ránk gondolt a vezető­­ség és a nagy munkák után el­­jöttünk ide Gyulára két hétre. Györnyörű itt ősszel és télen is, a fürdő meg egyenesen cso­,­dálatos... — Régi MEDOSZ-tag? — Már 24 éve és az állami gazdaságban a törzsgárdához tartozom. Tavaly kaptam meg — mutatja — ezt a szép nagy arany pecsétgyűrűt, a 25 éves, jubileumom és törzsgárdatag­. Ságomért egyhavi fizetéssel.­ Megbecsülik r­álnk az embe-­ reket, ugye Jani? — Igen, ezt nyugodtan el-, mondhatjuk. Én most is a gaz­­daság lakásában lakom csalá­dommal — mert nekem is van egy 7 éves lányom és egy 4 éves fiam —, s jövőre kezdem el a családi házunk építését. S bár én még csak kilenc éve dolgozom, anyagi támogatást, is kapok az építéshez a gazda­ságtól. Az első perctől kezdve tagja vagyok a MEDOSZ-nak, amióta dolgozom ... — Jól keres? — Négyezer körül. És a csa­l­­ád után is kapok összesen 1300 négyszögöl háztájit. Tisz­ta kukoricát vetek bele, mert baromfit és sertést nevelünk. A sertés szerződéses. Sok a ve­­sződség vele, de megéri. Az asszony otthon van a gyere­kekkel, s ő gondozza a jószágot is. Szeptemberben adtunk le négy szerződéses hízót 100—■ 105 kilósat, 23,70 forintért ki­lónként. De kell is a pénz most nagyon, az építkezés miatt. — Persze természetben is ki lehet venni a háztáji jutta­tást — veszi át a szót ismét Farkas József. — Én például, mivel már minden gyermekem dolgozik, 700 n.-es háztájit ka­pok, de nem ezt veszem igény­be, hanem a természetbenit,, hét mázsa kukoricát májusi morzsok­ban. Nincs vele így semmi vesződség, a jószágok­nak meg elég... — Mikor mennek haza? — A hét végén. Ide jönnek kirándulni autóbusszal vagy n­egyvenért az állami gazda­ságból a szakszervezet szerve­zésében, és minket is haza­visznek ... Várnak bennünket otthon nagyon. Különösen Henriette, a kis unokám ... És a két vidám traktoros szalad szinte — ahogy elkö­szönünk — a fürdőbe, ahol mindennap lubickolnak két­szer is, és utána ismerkednek Gyulával, megnézik a múzeu­mokat, szórakoznak, hogy ha­­zamenve, pihenten sokat me­sélhessenek majd a családnak. Csépányi Lajos Ahol november 30-án ért véget az év A MEZŐGÉP Vállalat tisza­­csegei gyáregységében novem­ber 30-ára túlteljesítették a nyereségtervet. December 31-ig ötmillió volt a nyereségtervük, melyet november 30-ra 200 ezer forinttal túl is teljesítet­tek. Nagy Sándor, a gyáregység igazgatója, évvégi nyilatkoza­tában többek között kifejtette: " Évi termelési tervünket tőlünk telhetően a nyereség­­tervünkhöz hasonlóan teljesí­teni kívánjuk és minden re­mény megvan rá, hogy teljesí­teni­ is fogjuk. — Az igazgató látja rajtam, hogy nem értem a nyereségterv túlteljesítése és a termelési terv „tőlünk telhe­tően” való teljesítése közötti összefüggést. Így magyaráz: — Termelési tervünk teljesí­tését csak erőfeszítésekkel tud­juk elérni. Ennek oka, sajnos újra és újra az­­ anyaghiány. Amit legyártottunk november 30-ig, tehát termelési tervünk­ben amit teljesítettünk, az nem elég éves tervünkhöz, de oly nyereséges gyártmányaink voltak, hogy azok nyereség­­tervünk túlteljesítéséhez ve­zettek. Rugókötegeket gyár­tunk a RÓDGÉP-nek, ezekhez 10X130-as nyerscsavarra vol­na szükségünk, mert csak ezek alkalmazását írja elő a szab­vány. Bejártuk az egész orszá­got nyerscsavarért, de nincs. Nem túlzás: Zalaegerszegtől Záhonyig, Szegedtől Szobig mindenütt voltunk, de ered­ménytelenül tértünk haza. A MEGÉV-alkat­észeknél is gon­dunk van. Itt a kerékanya alapanyagát adó 38-as hati szögletű szögacél hiányzik. Nem lehet beszerezni. Az pe­dig, hogy más gyárak sem­ kapnak, nem enyhíti bajunkat, inkább felborzol bennünket. Hát így nézünk az új év elé, s tanakodunk, hogy jövőre mit kellene tennünk, mert az anyagbeszerzés helyzete tart­hatatlan. 1974-ben már vala­mit tennünk kellene, örülünk ugyan nyereségtervünk túltel­jesítésének, de szomorúan bú­csúzunk az óévtől, még akkor is, ha erőfeszítések árán ter­melési tervünket is teljesítjük. 1974-ben az anyagbeszerzés te­kintetében alaposabban kell felkészülnünk. Jövőre 52 mil­lió forint lesz a tervünk. Ren­delésállományunk a kelleténél is jobb, kapacitásunk 120 szá­zalékra már kötött. A jövő év első negyedévére már időben feladtuk anyagmegrendelé­seinket, de semmi nem érke­zett meg belőlük. Maradék­anyaggal kezdjük az évet. Kommunisták és párton kívü­liek, a szocialista brigádok kol­lektívái nem sajnálják a fá­radságot, már a jövő évi ter­melési terven kellene dolgoz­nunk, de köti mindnyájunk kezét az anyaghiány. Dénes Géza

Next