A MEDOSZ Lapja, 1974 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1974-11-04 / 21. szám

Vásárhelyen nem megy veszendőbe a termés Legalábis ezt ígérik a Hód­mezővásárhelyi Állami Gazda­ság vezetői. Erre mutat az a példás összefogás is, melyet a gazdaságban jártunkkor ta­pasztaltunk. Szabó Béla meg­bízott vszb-titkár arról tájé­koztatott, hogy ipari munká­sok, diákok, katonák, család­tagok fogtak össze a gazdaság dolgozóival, hogy — az időjá­rással dacolva — a lehető leg­rövidebb idő alatt betakarítsák a kukoricát, cukorrépát, hogy mielőbb földbe kerüljön a jövő évi kenyeret biztosító kenyér­­gabona. Ottjártunkkor a gaz­daság dolgozóin kívül száz ka­tona, tíz terepjáró teherautó­val, és mintegy 600 diák se­gédkezett a cukorrépa-szedés­ben és a kukorica betakarítá­sában. Szükség is van a segít­ségre, a kétműszakos munkára, mert októb­er közepéig a 3223 ha kukoricából mindössze 1577 hektárt takarítottak be. A cukorrépa 59, a rizs 11 szá­zalékával végeztek arra az időre. Legnagyobb az elmara­dás a vetésben. A tervezett 2109 ha-nak mindössze 19 szá­zalékát vetették el, október 15-ig. A nehéz, küzdelmes munká­ról készültek felvételeink. Hatszáz diák jelentkezett munkára a gazdaságnál Katonák segédkeznek a szállításban, a kukoricatörésben 12 óra alatt 6000 mázsa kukoricát szárítanak. A képen Kovács Ernő, Joó László és Sápi Károly munka közben Érdekes tudományos munkát kezdett a Szőlészeti Kutató Intézet a szőlő meghonosításá­ra a vízszegény és köves bala­­tonakali területen. Három év­vel ezelőtt hozták létre az első, 10 hektáros nagyüzemi szőlő­táblát a rendkívül vízszegény talajon. Az új telepítés védel­mére, a mostoha természeti viszonyok ellensúlyozására a szőlősorok vonalában 120 cm széles fóliaszőnyeget terítettek le. A műanyag szőnyegben le­vő lyukakon emelkedik ki az oltványok szára. A védett kí­sérleti tábláról az idén takarí­tották be az első termést. ★ A Szekszárdi Mezőgép Vál­lalat határidő előtt átadott a gazdaságoknak az üzemében gyártott 240 egysoros és 150 hatsoros cukorrépa betakarító gépet. A korszerű gépek üzem­­biztonságának növelésére a vállalat — a cukorgyáraikkal együttműködve — országos szervízhálózatot is létrehozott. A sürgős munkára tekintettel most a vállalat 120 szerelője, s 40 szervízgépkocsija állan­dóan járja a körzetét. ★ A Tiszavidéki Vízvédelmi Bizottság legutóbbi ülésén ja­vasolták, hogy­­ azokban az üzemekben, gyárakban, ame­lyek váratlan vízszennyezése­ket idézhetnek elő, szervezze­nek speciális kárelhárító bri­gádokat, és azokat lássák el megfelelő védelmi anyaggal és felszereléssel. A helyi készen­léti brigádok a veszély esetén azonnal beavatkozhatnak és megelőzhetik a nagyobb mér­tékű kártételt. Tavaly már élre került az országos munkaversenyben a Felsőzsolcai MEZŐGÉP Vál­lalat Mezőkövesdi Gyáregysé­ge: az 1972-es eredmények alapján az ország legjobb szo­cialista brigádja címet a Pe­tőfi­ I Sándor szocialista brigád nyerte el. Van tehát jó hagyo­mány a munkaversenyben, s azóta, ha voltak is döccenők, a kollektíva túljutott rajtuk és az idei év befejezése előtt ki­tűnőek a gazdasági mutatók Mezőkövesden. Papp István főmérnök szo­bájában kezdődik az interjú: örömmel szól arról, hogy az idei árbevételük 70 millióra szólt. Ezt a nagy kollektíva közös megfontolás alapján 78 millióra vállalta a kongresz­­szus tiszteletére. És ha min­den az eddigiek szerint me"", akkor nyolcvan millióra tel­jesítik! De mielőtt az idei évet ele­meznénk, egy-két szó az előző évekről. A legnagyobb hiba az volt: nem volt kiforrott gyárt­mányuk. Most pedig? A BNV-n ezüstérmet nyert műtrágya­­őrlő gépeket ők gyártják. Az idén 250-et, s 140-re már a jövő évre is van megrende­lésük. Ezzel teljes igényt elé­gítenek ki. Partner az AGROTRÖSZT Az idei előírt mennyiséget már legyártották. További 60 darabról most folynak kecseg­tető tárgyalások. A partner az AGROTRÖSZT. Készítenek 25 köbméteres üzemanyagtartályt is. A tervük­­290 volt, de meg sem akarnak állni a 350-ig, sajnos, az alapanyagot a Du­nai Vasmű elég döcögősen szállítja. Jövőre technológiai fejlesztés következik. 300-ra már van megrendelésük, to­vábbi 200-ról pedig most folytatnak tárgyalást. A tsz-ek és az állami gazdaságok kap­ják ezeket az üzemanyagtartá­lyokat. A KLIMA szövetkezet és az AGROTRÖSZT a meg­rendelő. De készítenek úgynevezett felsőpályás betárolót, nyereg­szerkezetet, végeznek henger­fej felújítást, de újakat is ké­szítenek. S ezeken kívül kisebb megrendeléseket is teljesíte­nek. 93 milliós terv jövőre ilyenkor, október közepén, október végén a «gazdasági ve­­­zetők szeme már a jövő évre kacsint. Bíró József igazgató, Boros Gyula igazgatóhelyettes persze boldog, hogy az idei év kitűnően sikerül, s 10 mil­lióval túlteljesítik a tervezet­tet, de már a jövő évet készí­tik elő. Ha jó év volt az idei, legyen jobb az elkövetkező. Ez a cél, s a jelek szerint nem is lesz fennakadás a termelés­ben. Egyes MEZŐGÉP-vállala­­toknak, gyáregységeknek éve­ken át az volt a legnagyobb bajuk: nem volt elegendő megrendelésük, az év elején még nem tudták, hogy mit gyártanak az év közepén. Nos, Mezőkövesd nem bajlódik ilyesmivel. Máris van 50 mil­liós megrendelés a következő évre, 43 millióról pedig most tárgyalnak. Bizonyosan meg­lesz az is! És akkor 93 milliós tervvel egyetlen gondjuk lesz: teljesíteni! Van kimutatás arról is, hogy a mezőkövesdi gyáregység hol áll a gyáregységek között. A szeptember 30-ai állapot sze­rint ők voltak a másodikok, csak Mezőcsát előzte meg őket. Most jó az összhang! Bíró József igazgató új em­ber a vállalatnál. Nem régen került ide, de annál nagyobb az akarása. És most jó lendü­letben van a gyáregység! S ezt érzi mindenki. — Így igaz — helyesel az igazgató. — Az embereknek önbizalmuk van. És ezt a jó tudatot az adja: előre biztosít­va van a munkájuk. Azelőtt itt nagy volt a munkerő-ván­­dorlás: most a megengedett 5 százalék alatt vagyunk. És akik itthagynak, azok is segéd­munkások. Közben Sivák János főköny­velő arról tájékoztat, hogy az évi bérszínvonal­ 28 445 forint volt, s a jövő évben 29 339 fo­rint lesz. 600 000 forintot fizet­tek ki anyagi ösztönzés címén az első 9 hónap alatt és még éppen 200 000 jut a hátra­lévő időre. Újra Bíró igazgatóé a szó. — Áttértünk a teljesítmény­bérezésre. Mi csak akkor fo­gadunk el a közvetlen veze­tőktől bérezési, premizálási ja­vaslatot, ha azon ott van a párt- és szakszervezeti bizal­mi előzetes javaslata is. Eh­hez ragaszkodunk. De mint mondtam, most jó az össz­hang! A kongresszusi verseny­vállalásunkról kiderült, hogy túl is teljesíthető. És mi az év hátralévő két hónapjában már a túlteljesítésen fáradozunk. Korszerűsítés — Állandó létszámunk há­romszáz körül mozog. Ez le­het átmenetileg hússzal keve­sebb. Jelenleg 13 szocialista brigádban 286 dolgozónk tevé­kenykedik. Tehát gyakorlati­lag a szocialista brigádmozga­lom — ami a komoly munka igazi alapja — teljesen áthat­ja a gyáregységünket. Sajnos, a mi gyáregységünk nem kor­szerű üzem. Színekből átalakí­tott csarnokokban folyik a termelés. Persze azért sokat korszerűsítettünk: egy milliót fordítottunk a női öltöző és a fürdő felújítására, szép a konyha és az ebédlő is. Rend­behoztuk az üzemorvosi ren­delőt, ahol dr. Zelei Borbála, szerdán és pénteken 2­ 2 órán át rendel. Korszerűsítet­tük a festőműhelyt, nagytelje­sítményű elszívóberendezést állítottunk fel. A műhelyeknél bővítésre kerül sor. Most fo­lyik a férfiöltöző és fürdő felújítása. A cserépkályhákat olajkályhákra cseréltük ki. Mezőkövesdi patrióták Reiter László szb-titkár a művelődésről, az oktatásról beszél. — 16-os létszámmal­ egy üzemi osztály indult a 7—8. ál­talános elvégzésére. 17-én volt a megnyitó. Helyben tanulhat­nak dolgozóink: hétfőn és csü­törtökön, munka után, délután 2-kor. Lesz kihelyezett könyv­tárunk. Már megállapodtunk a városi-járási könyvtár vezető­jével Zádory Károllyal, aki mindenben szívesen segít ne­künk, s a könyveken kívül lesznek író-olvasó találkozók — az egyikre most került sor október 18-án! Az igazgató folytatja: — Szeretnénk, ha lenne üzemi énekkarunk. Azonkívül a sport is szívügyünk A vá­ros ökölvívása a mi üzemi szakosztályunkra épül. Bíró József mezőkövesdi. Lokálpatrióta, aki nagyon sze­reti városát. Hasonlóképpen persze a dolgozók is, akiknek többsége, vagy 75 százalékuk szintén kövesdi. Takács Tibor MEZŐKÖVESDI MEZŐGÉP Tízmilliós árbevétel a kongresszus tiszteletére Virágok és fák szerelmese A­mikor augusztusban ár­­nyakba húzódtunk a Bal­­kányi Állami Gazdaság csodá­latos virágoskertjében, az épü­leteket övező nagyszerű park­ban, valamennyien. A ME­­DOSZ Lapja szerkesztő bizott­ságának tagjai, azt mondtuk: de szép itt. S mindjárt követ­kezett a kérdés is, ki csinálta ezt, ki e tündéri kert megter­­vezője, kezelője, gondozója? Mert sok állami gazdaságban megfordultunk már az elmúlt másfél évtizedben, de ilyen szép, ilyen gondozott, ilyen embernek való parkot még se­hol sem láttunk. Hiszen itt csak kilép az erttber a hiva­tali szobából, az irodahelyi­ségből, és máris szembetalál­kozik a legszebb természettel. De most veszem észre, helyes­bítenem kell magam, mert ugyanis fel sem kell lépni az épületekből, az irodákban, a gyönyörű étteremben is ott a természet, csakúgy, mint a modern irodaház halljában, lépcsőin, folyosóin. Virág vi­rágot ér, szebbnél-szebb zöld növények pompáznak min­denütt Ki csinálta mindezt, ki e kert gazdája, értője és művelője? — Én örököltem ezt a ker­tet, vagy inkább a parkot Nagy Ferenc bátyámtól, aki előttem tíz évig dolgozott a gazdaságban — mondja Mé­száros József 41 esztendős kertész, akit most is az üveg­­házából hívtak el, jöjjön s mutassa meg a parkot. — 1959 óta dolgozom itt, ha nem mondom, akkor is tudják: sze­retem a virágokat. Tulajdon­képpen gyümölcskertész vol­tam, Egerben végeztem gyü­mölcs, szőlő, dísznövény sza­kon. De nekem már ez az utóbbi a legkedvesebb. És itt, Balkányban, nagyszerű le­hetőséget kaptam a terveim valóra váltásához. Itt nem­csak az igazgató, de itt min­denki szereti a fákat, a virá­gokat, így aztán könnyű hely­zetben vagyok. —* Hányféle virágot látunk a kertben? Legalább 100-at. Persze, nemcsak kiültetve, hanem az üvegházban is. Szaporítok ál­landóan, s amerre járok, mindenütt kérek, cserélek. Mindig gyarapszik a virágok száma. Szali­ák, petúniák, mályvák, törpe dáliák a ked­venceim. Persze a rózsákat is szeretem. És nézze csak, itt van ez a csodálatos déli vi­rág: Krétán, Rhodoson, Mál­tán tenyészik igazában: a hibiszkusz. Aztán az ősz virá­gait is kedvelem: árvácska, százszorszép kerül a kertbe. Van tízféle rózsánk, még kék rózsát is tenyésztettem. Az­tán szeretem a csüngős fuk­­sziát is, a pálmát. De nemcsak a kertet, a virágoskertet ked­velem ám, a parkot is alakít­gatom : oltottam szomorú eperfát, hoztam a téglási er­dőből iszalagot legutóbb turis­­taúton jártam Jugoszláviában, onnan díszmákot hoztam. Mindenhonnan valahait, min­denhonnan, ami szép. — Otthon is van kertje? — Bökönyben lakom, per­sze az ember otthon sem ta­gadhatja meg önmagát, ott­hon is van virág, de csak mu­tatóban. Nekem ez a gazdaság olyan emberi kiteljesedésre ad lehetőséget, amit sehol máshol nem találhatnék meg Nagyon itthon vagyok ám én itt, amit meglátok valahol, azt hozom, s arra gondolok, ezzel is szebb lesz a mi par­kunk, a mi virágkertünk. Szentendrén is voltam az idén, onnan borostyánt hoztam. — Tervek? — Vannak. Az épület elé szökőkutat tervezek. Nagyon hiányzik már oda. 1­­emegyünk az üvegházba. A fokföldi ibolyák most nyílnak. Szépek, de nem illa­toznak. Ez a szűkebb biro­dalma. Segítői is vannak: ter­hes anyákat foglalkoztat a gazdaság a házi kertészetben. S ki az az anya, aki nem sze­reti a virágokat, és a könnyű munkát? — Szeretek oltogatni. Szere­tem a természetet. Aki Balkányban jár, el ne felejtse megnézni a kertet és a parkot. És megszorítani Mészáros József kezét. (takács) Jó ízek — finom falatok Erdészné leves. Hozzávalók: fél kg vadhús, 25 dkg gomba, 5 d­kg füstölt szalonna, csontlé (vadcsontból főzve) 10 dkg zsír, só, hagyma, paprika, 1 cikk fokhagyma, zöldpetrezselyem, 1 dl fehérbor, liszt, 1 dl tejföl, törött bors, majoránna, zöld­paprika, paradicsom, babérle­vél. Öregebb nyúl, őz, szarvas, vagy dámvad húsát használ­hatjuk fel ehhez a leveshez, ezekből is az apróbb húsrésze­ket. A húst kisebb kockákra aprítjuk és több vízben tisztá­ra mossuk, majd forrásban le­vő vízbe tesszük, egyszer fel­forraljuk benne, és leszűrjük, ismét lemossuk és szitán le­csorgatjuk. Egy­es fej, apróra vágott hagymát 5 dkg zsíron megfonnyasztunk, megszórjuk egy kávéskanálnyi rózsapap­rikával, és elkeverve, bele­tesszük a húst. Megsózzuk, tö­rött borsot, babérlevelet te­szünk belé, majd fedő alatt puhára pároljuk. Ha zsírjára pirul, egy kevés fehérborral engedjük fel és így pároljuk tovább. Amíg a hús puhul, kb 2 liternyi csontlevet főzünk a vad csontokból. A füstölt szalonnát apró kockákra vág­juk és serpenyőben üvegesre pirítjuk, majd beletéve a fel­szeletelt gombát, megsózzuk, csipetnyi majoránnával fűsze­rezzük és meghintjük egy ke­vés, vágott zöldpetrezselyem­­mel Beleteszünk egy cikk, szétdörzsölt fokhagymát, majd nyílt láng fölött, állandó keve­rés mellett megpirítjuk. Külön serpenyőben 4 dkg zsírból és ugyanennyi lisztből rántást pirítunk, vágott petrezselyem­mel megszórjuk, elkeverjük benne, és csontlével felenged­ve, simára keverjük. Ha a hús megpuhult, rászűrjük a csont­levet, megsózzuk és forraljuk. Hozzátesszük a pirított gom­bát, 1—2 db felaprított zöld­paprikát és paradicsomot (vagy egy kávéskanálnyi pa­radicsompürét) és ismét fel­forraljuk. Ekkor állandó ke­verés mellett besűrítjük a rántással, hozzátesszük a tej­fölt és elkeverve benne készre főzzük. Utána sózzuk, fűsze­rezzük, apró zsemlegombóco­kat főzhetünk bele és úgy tá­laljuk. Sonkás burgonya: Héjában puhára főzünk egy kiló bur­gonyát, és meghámozva kari­kára vágjuk. Közben 20 dkg darált, főtt, füstölt hússal si­mára keverünk 2 dl tejfölt, hozzáadunk evőkanálnyi ol­vasztott vajat, 2 tojás sárgá­ját és ha a sonka nem túlzot­tan sós, egy kevéske sót. Ezt a masszát összekeverjük a ka­rikára vágott burgonyával, vé­gül pedig hozzáadjuk a tojá­sok kemény habbá vert fehér­jét A tetejét reszelt sajttal meghintjük és sütőben szét­pirosra sütjük.­ ­

Next