A MEDOSZ Lapja, 1977 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1977-06-01 / 11. szám

,KeRjT, cUdvaRi Hajtásválogatás A jó erőnlétű szőlő hajlamos arra, hogy a kívánatosnál több hajtást fejlesszen. A sűrű, nagy lomb pedig nem csupán a növényvédelem hatásosságát csökkenti, de a fürtök és a hajtások beértését is hátráltatja. A hajtásválogatásra éppen ezért van szükség, hogy megteremtsük a fürtök és a lombozat egyensúlyát. Ezt a munkát akkor kezdjük meg, amikor a hajtások 10—15 cm hoszszúságot értek el, mert ilyenkor a nedvektől duzzadó hajtásokat könnyen — a többiek megsértése nélkül — kézzel is letörhetjük, míg később csak késsel vagy ollóval lehet a felesleges hajtásokat levágni. A termő lugas és kordonkarokon arra törekedjünk, hogy a hajtások ne legyenek 15—20 cm-nél közelebb egymáshoz. Ilyenkor már jól megkülönböztethetők a fürtkezdeményt rejtő termő és a fürtöt nem tartalmazó meddő hajtások. Az utóbbiak közül a túl sűrűn állókat tóból távolítsuk el. Igen fontos munka a hajtásválogatás a fiatal, még nem termő tőkéken is. A sűrűn álló, nem megfelelő helyen előtörő hajtások eltávolításával érjük el, hogy kevesebb, de erős vesszőnk fejlődik, ami elősegíti a nagyobb termés beérlelésére alkalmas, erős törzs és termőkarok kialakulását Napégés a paprikán A paprika termésén egyik napról a másikra barna foltok keletkezhetnek. Különösen a fehér termésű, intenzív paprikafajtáikon, mint a „soroksári hajtató” lép fel a betegség, ha nagyon meleg van, erős a napsütés és kevés a talajban a víz. Miután a paprika érésnek indul, nagyon sok vízre van szüksége. Sokan úgy gondolják, hogy a kétheti öntözés elegendő, holott a termőkorban levő paprikát kötöttebb ,talajon is hetente két alkalommal, homokon, ahol gyorsabb a kiszáradás, akár háromszor is szükséges annak érdekében öntözni, hogy a termés szép és egészséges legyen. A paprikának is, mint minden más zöldségfélének, van egy hőmérsékleti optimuma. Az optimumnál alacsonyabb vagy magasabb hőmérséklet csökkenti a növény termőképességét még akkor is, ha az látszatra erősebb szárat és lombozatot fejleszt. A paprika optimális hőigénye termőkorban 25 C° — ezért a fólia szellőztetését úgy kell végeznünk, hogy amennyire csak lehet, ezt a hőmérsékleti értéket tartsuk vagy közelítsük meg. A meleg vagy a hideg megállapításakor ne az oly gyakran tévedő érzékszerveinkre hallgassunk, hanem áldozzunk a biztos termés érdekében 10 Ft-ot egy közönséges szobas hőmérőre. Gyomirtás A vegyszeres gyomirtás előnyeivel sokan megismerkedtek már. Különösen népszerű a Gramoxone és a Gomex. Ezek valóban jó készítmények, előnyük, hogy válogatás nélkül irtják a gyomokat, legyen az kakaslábfű, talpasmuhar vagy tarack. Persze a kultúrnövényt sem kímélik: amire ráhullanak, könyörtelenül leperzselik. Ennek természetesen elejét vehetjük, ha szélcsendes időben, durva porlasztású és kisnyomású permetezőgéppel dolgozunk. Gomexből és Gramoxoneból is 0,5%-os oldatot kell készíteni. Ezzel a permetlével nemcsak az utakat gyomtalaníthatjuk, hanem a szőlő és gyümölcs sorközeit is tisztán tarthatjuk. Amennyiben fóliával, termelőlemezzel vagy egyéb alkalmatossággal letakarjuk a zöldségféléket, úgy azok sorközeit is gyommentesen tarthatjuk. A Gomexet vagy a Gramoxonet akkor célszerű használni, amikor a gyomok félarasznyiak. A legtöbb nyomtól évi 3—4 permetezéssel megszabadulhatunk, kivéve a tarackot, ami nagyon szívós és többszöri irtást kíván. A mák növényvédelme A mákperonoszpóra és a szőlőperonoszpóra közeli rokonok, tehát a szőlőperonoszpóra ellen ajánlott szereknek a mák védelménél is nagy hasznát vehetjük. A hiábavaló fáradozás megelőzésére szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a kéntartalmú szerek és a Fundazol nem hatásos a peronoszpórafélék ellen— annál inkább a réz és a cinek hatóanyagi készítmények. Akik például Recin Superból vagy Cuprosan Super D-ből 0,3%-os töménységű permetlevet készít és virágzásig legalább 2—3 alkalommal védekezik, annak nem lesz idő előtt száraz kóró a mákja. Fekete levéltetű ellen célszerű a Recin Superhez, vagy a Cuprosan Super D-hez Anthiet, vagy Bi 58-at keverni. Ha csak a levéltetű károsít, akkor érdemes a Pirimort használni, mert eredményes védekezőszer. 6 I ERDŐSÍTÉS BORSODBAN Horváth János, borsodi tudósítónk írja, hogy a borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság a hegyvidéken befejezte a tavaszi erdősítést. Közel nyolcszáz hektáron végezték el a Bükkben, a zempléni hegyvidéken, valamint a borsodi dombvidéken az új erdők telepítését, illetve felújítását. Több mint kétmillió lombos csemetét ültettek el olyan területen, amely már legelőnek sem volt jó. Ezáltal megakadályozták a terület eróziós pusztulását is. Az aggteleki karsztvidéken kocsánytalan tölggyel telepítettek be egy kopáros domboldalt és ugyancsak új tölgyest telepítettek Monok határában is. Az erdősítést befejezve az elmúlt hetekben megkezdték a nyárfások telepítését is. A Tisza és a Bodrog mentén megközelítőleg száz hektáron telepítenek gyorsan növő nyárfákat. A suhángokat eddig a telkibánya melletti jegesbarlangban tárolták, hogy azok idő előtt ne lombosodjanak ki. HELIKOPTERES SZŐLŐPERMETEZÉS TOKAJBAN Az utóbbi hetek időjárása — amint azt Bereczky András Borsod megyei tudósítónk írja — kedvezett a szőlő fejlődésének. A környék borvidékén levő mintegy hatezer hektár ültetvény erőteljesen fejlődik, s megkezdődött a fürtképződés is. A tavaszi lemaradást a tőkék csaknem teljesen behozták, ezért megkezdték a szőlők permetezését a peronoszpóra és a levélatka ellen. A tokajhegyaljai növényvédelmi társulás két helikoptere Sátoraljaújhely után a bodrogkeresztúri határban is permetezte a szőlőket. A világhírű borvidéken közel negyven le- és felszállóhelyet alakítottak ki s ezzel meggyorsították a helikopterek munkáját. A Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát valamint a tsz-ek és szakszövetkezetek az idén mintegy négyezer hektárt permeteznek a levegőből. VADÁSZAT Ezt a címet adta tudósításának Németh Gyuláné, Borsod megyei tudósítónk. Az elmúlt hetekben — mint írja — több mint tizenöt borsodi vadásztársaság területén kezdték meg a májusi őzbakvadászatot. Közel háromszáz vadász járja a Tisza- és a Bodrog-közi szálerdőket, a bükki és az Aggteleki csendereseket. A szombat, vasárnapi portyázásokon — a korábbi éveknél több — megközelítőleg ötszáz őzbakot lőhettek ki. A vadállomány elszaporodását a rendszeres vadgazdálkodás mellett az utóbbi évek kedvező telei is elősegítették. A vadak télen is találtak táplálékot, így erőteljesen fejlődtek. Jólfejlett „érmes” agancsú őzekké váltak. A vadak a hegyvidékről lehúzódtak a síkvidéki ligetes részekre, így az őz Borsodban egyre inkább a síkvidék lakója lesz. EZERVAGONOS GABONATÁROLÓ ZALAEGERSZEGEN Gyulai János, Zala megyei tudósítónk közölte lapunkkal ezt a hírt. Az építés üteme felgyorsult, így minden remény megvan arra, hogy aratásra elkészül Zalaegerszegen a második ezervagonos vasbeton gabonatároló. A tizenkét kürtből álló tárolóban már megkezdték a technológiai berendezések próbáit és az egész tárolórendszer folyamatos terhelésvizsgálatát. Ezzel a tárolórendszerrel lényegesen javul majd a megyében a szemestermény tárolásának helyzete. M. I. Állattenyésztési szakkönyvek A Tóth László és Patkós István szerzőpáros nem éppen könnyű feladat megoldására vállalkozott, amikor 11 szakosított tehenészeti telep adatainak összehasonlító értékelését elvégezte. A szarvasmarhatenyésztés ismert nehézségein, gondjain túl a vizsgálatokat az is nehezítette, hogy nihány telep, annyi műszaki-technológiai, gépesítési, megoldás. Az elemzés- egyharmada a hiányosságokkal foglalkozik, rávilágít a tehenészeti telepek állapotára, azokra a hiányokra, amelyeket a gépesítési, zootechnikai, munkavédelmi területen a közeljövőben feltétlenül pótolni kell, így érthető, hogy a szerzők a Tehenészeti telepek műszaki — ökonómiai értékelése című munkájukban bizonyítják, hogy nem feltétlenül a legkisebb költséggel, üzemelő tehenészeti telep a legeredményesebb. Az intenzív tejelő állományú telepek a nagyobb ráfordítások ellenére is gazdaságosak. Az évente 5—6 ezer liter tejet termelő tehén megköveteli a gondos ápolást, a megkülönböztetett takarmányozást Ebben az esetben a befektetés megtérül a magas tejhozamban. A könyv segít a gazdaságok vezetőinek, milyen takarmányozási, adagolási, fejési, tejkezelési, alapozási, trágyaeltávolítási, épületgépészeti és építészeti megoldások mellett vagy ellen döntsenek új tehenészeti telep építésekor. Az ismertetett könyv témájával, mondanivalójával kapcsolódik Szabó János Gyepgazdálkodás című könyve. A szerző leszögezi, hogy a gyepgazdálkodás gazdálkodásunk legmostohább területe. Az országos szükségletek azonban sürgetően szólnak a változtatás mellett. Jövedékr mező hús és tejtermelés nem képzelhető el korszerű gyepgazdálkodás nélkül. A szerző könyvét ez teszi időszerűvé. Kimeríthetetlen tartalék rejlik a gyepgazdálkodásban, ha felszínre hozzák a korszerű gazdálkodás eddig ismert módszereit Szabó János könyve éppen ezen a területen ad újat. Gyakorlati, hasznos tanácsaival, útmutatásaival segít azoknak, akiknek a munkájától függ, hogy egy hold gyep ne egy, másfél, hanem négy-öt számosállatot tartson el. B. B. Fejlődik a Ceglédi Állami Tangazdaság Hosszú volt az út, amit a Ceglédi Állami Tangazdaság az összevonástól a „Kiváló Vállalat” cím elnyeréséig megtett. Az 1969—76 között eltel hét évet a gazdaság szemüvegén keresztül nézve történetnek is lehet nevezni. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 1969. I.- hatállyal a Csemői valamint a Kecskéscsárdai Állami Gazdaságot megszüntette és összevonás útján a Cifrakerti Állami Gazdasággal egyesítette és egyidejűleg a jogutód gazdaság nevét Ceglédi Állam Tangazdaság névre változtatta meg. 1970. január 1-i hatálylyal a korábban Újszilvássá összevont tápiószelei gazdaságot is a tangazdasághoz csatolta így öt gazdaságból alakulva nyerte el végső formáját a Ceglédi Állami Tangazdaság. Tény, hogy ezzel nem egy nagy gazdaság, hanem egy nagyüzem jött létre. A gazdaság akkori nagyságát jellképezi a csaknem 12 ezer hektár terület, a 345 millió értékű állóeszköz és az 1855 dolgozó. Az összevonás a problémák sokaságát jelentette a tangazdaság vezetőinek, hiszen a területi távolság, a hat község határa, e területeken a nagyszámú tanyák, a földterületek minősége — amely a végletek között mozgott, s a termelés szerkezete az önálló gazdasági létnek felelt meg — bőven adott gondot. Ehhez járult még, az, hogy ilyen nagyságrendű gazdálkodási feladatot a kisgazdaságok vezetési módszerével már nem lehetett irányítani, az új megoldások pedig nem alakultak ki márólholnapra. A megtett útról Tósoki Elemér közgazdasági igazgatóhelyettessel beszélgettünk. Bíztunk abban — mondotta —, hogy lelkiismeretes, hozzáértő munkával egyre nagyobb eredményeket fogunk elérni. — Kidolgoztuk gazdaságunk öt évre szóló gazdasági és szociális tervét. Különös gonddal készítettük el 1976-os részletes tervünket, majd az 1977. évi tervfeladatokat, melyet gazdaságunk összes dolgozójával időben ismertettünk. — Gazdaságunk 1976. évi működését a jól szervezett nagyvállalati munka jellemezte. Noha az aszály helyenként 40—50 százalékos kárt okozott, a termelési értéket 1975-höz viszonyítva 6 százalékkal növeltük. A kiesést az állattenyésztés, elsősorban a sertéstenyésztés termelésének növekedése ellensúlyozta. A 417 millió Ft-os bázishoz viszonyítva a bruttó termelési érték 562 millió forintra emelkedett. A nettó termelés 118 millió forintról 169 millió Etna, a nettó árbevétel pedig 340 millió forintról 481 millió forintra nőtt. Gazdaságunk a bázisidőszakban 15,6, az elmúlt esztendőben pedig 59,6 millió forintos nyereséget ért el. Erőteljesen fejlődtek a termelékenységi, területi és eszközkihasználási mutatók is. Kiemelkedő mértékben járult hozzá a csaknem 60 milliós vállalati nyereséghez a sertéstenyésztésben elért 30 millió forintos jövedelem. Ez a színvonal kocánként 10 ezer forintnak felel meg. Fejlődtek az állattenyésztés többi ágazatai is. Szteklács János szociálpolitikai és közművelődési előadó a következőket teszi hozzá: — Eredményeinkhez tartozik a dolgozókról való gondoskodás is. Kétmillió forinttal járultunk hozzá dolgozóink lakásépítésének támogatásához. Hét és félmillió forintot meghaladófeszeget költöttünk a szociális körülmények és munkafeltételek javítására. Segítettük nagycsaládos dolgozóinkat, előreléptünk a dolgozó nők és fiataljaink körülményeinek javítását célzó terveink végrehajtásában. Az életkörülmények fejlődésére elsősorban a jövedelem alakulása a jellemző, amely az elmúlt évben meghaladta dolgozóként a 37 600 forintot . Az 1977. évi szociális terveink között sok új megoldásra váró feladat közül is megemlítenék néhányat. Munkaruhára mintegy 652 ezer forintot terveztünk. Miután dolgozóink a munkaruhákkal nincsenek megelégedve, sokkal nagyobb gondot fordítunk azok minőségére. Üzemi étkeztetési szolgáltatásunkat is fejleszteni kívánjuk. Növelni fogjuk az étkeztetés kulturáltságát, ezért étterembővítésre és korszerűsítésre 600 ezer forintot költünk. A konyhák felszerelésének javítására — korszerű gépek vásárlására — mintegy 500 ezer forintot irányoztunk elő. Üzemi étkeztetésre 3 284 000 forintot költöttünk az elmúlt évben, 1977-re ez az összeg a dolgozók hozzájárulási költségeivel együtt 3 300 000 forintra emelkedik. A részesedési alapból 1976-ban 400 ezer forintot költöttünk az üzemi konyhákra. 1977-ben is beterveztünk 250 ezer forintot. A minőség és mennyiség javítása érdekében kerületenként ellenőrző bizottságokat hoztunk létre. A munkábajárás és munkásszállítás költségei 1976-ban 2 453 000 forintot tett ki. Ez az összeg ez évben 2 899 000 forintra emelkedik. Ebből az elmúlt évben két darab busz vásárlására 1 025 000 forintot költöttünk, 1977-ben pedig további két busz vásárlását tervezzük. Kesztyűs Ferenc A telep, madártávlatból A modern szárítóüzem [nem véletlenül fordultam "” rá a Réde—Bakonyszentkirály közt húzódó országúiból kiágazó, és a Kisbéri Állami Gazdaság tulajdonát képező új aszfaltútra. A kíváncsiság vitt egyre beljebb az erdőbe, ahol az út végén a Bakony előterében, hegyektől koszorúzott völgy ölén csendes kis major fogad ? Hajmáspuszta. Elöregedett házak, a hajdani cselédsor fehérre meszelt épületei merednek a völgy alján csörgedező erecskékre. Künn a szérűn erőtől duzzadó keménykötésű bácsikával találkozom. — Germán Ferenc vagyok, az állami gazdaság nyugdíjasa —, mutatkozik be, miközközben csendre inti a csaholó kutyafalkát. Ő az, akit keresek; őslakosa a pusztának. Arra keresek választ, hogyan, miért hagyták el fiai a kis települést, amikor a jó szakmával rendelkezők a környéken bárhol elhelyezkedhetnek. — Magamból indulok ki — mondja Germán Ferenc —, ahhoz, hogy megérthesse, tudni kell, hogy itt születtem a pusztán, mely igaz, elöregedett, miközben felettem is eljárt az idő. De azért még most is faragok, gyalulok, mindig van valami igazítani való. Mert bognár a mesterségem, és miután helyhez köt a fájó lábam, csak itt a hegy- Hazafelé oldalban érzem jól magam. Innen rálátok a tavakra. Hej, pedig de sokszor megjártam a környező hegyeket. Vadásztársasági tag voltam, meg halőr ... Nézze, a tavak, öt darab sorakozik egymásután hordalékkal, náddal tele. Nem is olyan régen még élet volt azokban, hallal teli, gazdag világ. Vigyáztam a tavakat, arattam a nádat, irtottam a hínárt, szóval rendben tartottam, mert ez volt az én dolgom, meg a bognárműhely. P Persze, ahogy nőttek a gyerekek, úgy vettem magam mellé őket a ladikba, s észre sem vettem, lassan megszerették a vízi munkákat. De azt mondtam nekik, előbb szakmát szerezni, és csak utána gondolni a vízre. Mezőgazdasági gépszerelő lett mindkettő, mert a nádvágógépen nemcsak a víz, de a gép szeretetét is beléjük plántáltam. És nem hiába ... Járjuk a pusztát, s a ház mögött a kiszáradt ér partján korhadó, vén ladikra bukkanunk. Maga készítette remekmű, amely megállta volna helyét nagyobb vizen is. Nincs többé szükség rá, magában szomorkodhat a kiszolgált járgány. — Pedig volt ám itt hajdan gyerekzsivaj, asszonykacagás, népbolt és iskola — mondja Ferenc bácsi. — De lassan kiürülnek az elaggott lakások. A faluba megy a jó nép, én is ott építettem szép családi házat. Jó lesz majd a gyerekeknek, mert én innen egy lépést se sehova ... Faluhely felé taposott út vezet, a marhacsorda legelője felé visz. A pusztát szegélyező százados fák árnyékában nyitott karám, néhány búslakodó lovacska figyel fel ránk. Körénk gyűlnek, s érdeklődő pofával vállunkat bökdösik. Idegen vagyok, s Feri bácsit is régen látták már, akinek tekintete bárhová néz, a tavakon pihen meg. — Amikor még nem volt villanyunk, magam szerkesztette vízikerékkel termeltem az áramot. A magam kedvére, de mindenki hasznára készítettem. Nem győztek hálálkodni az emberek. Amikor rájuk néztem, megannyi fény csillogott szemükben. Csodálatos érzés volt adni valamit a puszta népének. Persze, hol vannak már... a napokban temettük el bátyámat is, aki szintén itt született, s haláláig nem vált meg a pusztától... Én magam sem szívesen mozdulok ki, főleg most már. (Folytatása a 7. oldalon)