A MEDOSZ Lapja, 1978 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1978-04-15 / 8. szám
A Költészet Napján április 11-én minden esztendőben a verseket és azok íróit, a költőket köszöntjük. Ünnepnap ez és ilyenkor ünnepelni, örömteli számadásokat szokás készíteni. Ámde miféle számadás készíthető a szavakkal, ritmusokkal, anyanyelvünk hangzásaival játszó költészetről? Idézhetnénk statisztikákat a megjelenő verseskötetek példányszámairól, a könyvesboltok forgalmi adatairól, mindezek azonban — bár igen megnyerő összesítések — legfeljebb a költői státus biztonságáról beszélnek, de korántsem arról, ami a költészet küldetésében mindenkor a lényeg: miként, hogyan formálják a versek a jelent, az egyént, a közösséget is, tisztább, jobb lesz-e szavaikra a világ. Mert mióta a világon költészet létezik, a versek mindig is formálták a kort, aminthogy a kor is alakította a benne fogant költészetet. A Költészet Napja — József Attila születésnapja. Most lenne hetvenhárom éves. Vajon „bölcs öregként” mit szólna, ha látná, hogy verseinek mára már nincs más rendeltetése, mint a szép és igaz tanítása, vagyis, hogy jobbuljon a világ munkálkodásainkkal. Szavai szerint: „... dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” (halasi) Thomas Mann és József Attila Serák Margit Kövesedsz kenyeremben — mert rossz iránytűm voltál, tetézted tévedésem — hány útra rácsillogtál, s az igazit lekéstem — — tükröm se tudtál lenni, nem adtad hűen másom, fals felszínekbe fulladt temérdek vállalásom — terveim megvétózod, hangomra ráhibázol------hüvesedsz kenyeremben és kifordulsz a számból a Sió partján, a műút mögött Siófok egyetlen múzeuma, a Magyar Vízügyi Múzeum. A kicsinyke sétányon Beszédes József szobra, aki a reformkor kiváló mérnöke volt, s akit a mezőgazdasági vízépítés, ármentesítés, lecsapolás, folyamszabályozás nemzetközi kezdeményezőjének ismer a világ. Alig van hazánkban olyan folyó vize, tava, vízjárta vidéke, ahol ne hagyta volna ott keze nyomát. Ez a múzeum is az ő nevét viseli. 1976-tól a Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézet kezelésében áll a múzeum, amely a múlt év nyarától kezdve új elrendezés szerint mutatja kincseit s várja látogatóit. — 1977. június 21-én nyitottunk — mondja dr. Bihary Gyula gondnok, aki 1973-tól áll a múzeum szolgálatában. — Évente 13—14 ezer látogatónk van. Most május 15-től teljes lesz a nyitvatartás, jelenleg csak délelőtt 9—13 óra között látogatható a múzeum. Azután délután 2—6 óra között is. Járjuk a múzeumot. Jó tudni, hogy egyre több vízügyi múzeuma van az országnak, sorra járjuk valamennyit, elsőnek ezt a siófokit. Ki hinné, hogy a Balatont még nem láthatta az ősember? Ki tudja, hogy a Balaton i. e. 20—22 ezer évvel kelekezett? Ki tudja, hogy a mesevilágból ismert kecskekörmök őstengeri kagylókövületek? És mennyi kérdés, amelyekre ez a múzeum többek között választ ad. Nézzük a juharlevél-lenyomatot Balatonszentgyörgyről, megtudjuk, hogy az őskorban még 1000 km2-ről napjainkra 600 km2-re csökkent a vízfelület, s azt is érdemes feljegyezni, hogy a 72 km hosszú tó kerülete 196 km, szélessége 1,5— 14 km között váltakozik. Madárvilága bíbic, batla, bakcsó, bölömbika, hogy egy csokorba szedjük a b-betűsöket, de honos itt még a fekete szárcsa, az ezüstsirály, a nagykócsag, a vöcsök, s halai között megtaláljuk a ponty, a szélhajtó kösz, a fogassüllő, a pirosszemű kefe, a dévérkeszeg és a veresszárnyú koncér fajtáit. S aki arra kíváncsi, hogy milyen a Balaton a magasból, megtekintheti azon az űrhajós fotón, amely egyik mai nevezetessége a múzeumnak. TV/fert bizony, hogy jó tudni, hogy partjain i. e. 4500— 2500 között már laktak emberek, hogy a rézkori embert követte a péceli kultúra világa, s azután jött a bronzkor, a kelták kora, s mindezt tárgyak mutatják: egykori fegyverek, agyagedények, ékszerek, majd jön a római kor, amelynek embere már szőlőt termeszt a balatoni dombokon. Mennyi tudás, mennyi ajándék a nézőnek egy rövid óra leforgása alatt. Sokan megállnak a Neptunus-oltárkő előtt, szépek a római kori üvegedények, rendkívül érdekes látvány egy római úttérkép ma- VÍZÜGYI MÚZEUMOK solata, mert itt van minden, aminek köze volt a vízhez, a Balatonhoz, a partján élő emberekhez. Jelentkezik az Árpád-kor, s micsoda román kori faragványokkal: a somogyvári apátság, a fonyódi templom adja a kor kőfaragványait. S azután máris Lázár deák térképe előtt állunk, amelyet 1528-ban rajzolt-festett a deák, aki talán nem tudta, hogy Tihany nem sziget, hanem félsziget. És érdemes idézni a hajdanélt tudóst, a török világutazót, Evlia Cselebit, aki ezt jegyezte föl írásában: ....... ezernél többféle fajta hala van, amelyek ízletesebbek, mint más országbeliek. Van rajta 40—50 hajó, amelyek egyik várból a másikba viszik a kereskedőket ...” És máris a várakat látjuk, régi litográfiákon: Sümeg, Csobánc, Rezi vára ékeskedik. S ki tudja vajon, hogy a kis-Balaton menti Bottyán pusztáról származik Vak Bottyán, Rákóczi híres katonája, aki a siófoki erődítményt újjáépítette! S megint egy megállásra késztető szám: 200 malma volt a Balaton vízrendszerének. És hogy élt a lakosság? Bél Mátyás, a nagy földrajztudós válaszol rá, eképpen: „... a lakosság szegény és szűkösen él, nem telvén öreg hálóra, csak kisebb szerszámokkal, borítókkal vagy varsákkal halásznak...” S máris Széchenyi koránál járunk. Ezt írta a legnagyobb magyar: „Nincs arról biztos tudomásom, hogy le lehetne-e csapolni, de annyit hiszek, ha lehetne, bűn volna illyest cselekedni.Nézzük a tárlókat. Az első hiteles feltérképezése 11. József korából. Egy 1863-as kép a Sió zsilip megnyitásáról. Azután egy rendkívül érdekes tárgy: az Eötvös-inga, amellyel a nagy tudós a Balaton jegén végezte 1903-ban kísérleti, tudományos méréseit. 1866-ban nyitott az első fürdőbérlő, Végh Ignác építtetett fürdőkabinokat, s egy nagy ugrással máris a háború után vagyunk, a német pusztítás után, amikor Petneházy Zalán 70 önkéntes társával, mint a magyar hadihajózás aknaszedő és hajóemelő egysége — szovjet katonai kötelékben! — 201 érintő aknát, s több mint 26 000 robbanó és veszélyes hadiszert távolított el a Balaton vízéből, s 37 kisebbnagyobb hajót emeltek ki. S ki ismeri nevét e hazában? Beszédes József munkásságát hosszan és részletesen ismerteti a múzeum. Széchenyi jó embere, vízi mérnöke volt, íme, egy idézet Széchényitől: „Sokat tárgyaltunk Beszédessel a Duna szabályozásáról...” A tárlók felsorakoztatják a Beszédes hagyatékot, eszközöket, tárgyakat, de méginkább a hajdani vízi mérnök szellemi hagyatékát. Itt van ugyan szipkája és körzője, de szikkáira többet érnek a ránkmaradt régi tervei, vázlatai, például a Temes megyében építtendő sósdiai és birdai malom terve alatt ez áll: „1844-ik évben szerző Beszédes József sk. berzavai igazgató vizmérnök.” Hadd idézzem egy szép, talán a legszebb és máig mutató mondását: „Nem elegendő a vizeket ártatlanokká tenni szabályozás által, hanem azokat jövedelmeztetni is kell — s ezért erőművek hajtására, ösztönzésére s hajózásra alkalmasakká tesszük folyóinkat.. Beszédes nagy mérnök volt és nagy ember, sírja a dunaföldvári temetőben. Itt könyvei, cikkei olvashatók, s szellemének máig hajtó ragyogása látható. Nem véletlenül írta: „Tetteim nyilvánosan állván, ha érdemesnek vívják ki hasznosságukkal a jövendőre is állandóságukkal és díszeket.. ” Vége a múzeumi sétának. Bornemissza Sándorné a pénztárban adja a jegyeket, ha németül beszélő külföldiek érkeznek, szívesen tájékoztat, csakúgy mint dr. Bihary Gyula. És sok az érdeklődő, bár többen is lehetnének. Már volt itt Beszédes József brigád, volt itt sok-sok érdeklődő, de többen is kinyithatnák a múzeum ajtaját. Országjáró hazaiak, szép hazánkkal érdeklődő csoportok, kirándulók. Igaz, a Balaton varázsa nagy és gazdag, de elmenni egy kultúrkincs mellett vétek! Mert múltat őriz a jelennek s méginkább a jövőnek. Takács Tibor Magyar Vízügyi Múzeum, Siófok Miről ír a Fáklya? Erősödő együttműködés címmel vezető cikkben elemzi a Fáklya április 2-i száma a nemzetközi helyzet alakulását, a szocialista közösség, valamint a fejlődő országok összefogását a társadalmi haladás és a világbéke érdekében. A lap Új szakasz című kommentárjában a Szaljut—6— Szojuz űrkomplexum személyzetének nagy sikerű, bonyolult tudományos programját méltatja. Harminchárom éve szabadította fel Magyarországot a Szovjetunió Vörös Hadserege. Az évfordulón a Magyarországon vívott harcokra emlékezik Ivan Mihajlovics Afonyin nyugállományú altábornagy, a Szovjetunió Hőse, a Vörös Zászlórenddel kitüntetett, 18. Sztanyiszlavi a Budapesti Gárda Lövészhadtest parancsnoka. Ráth Károly nyugalmazott nagykövet, a szovjet hadsereg magyar nyelvű lapjának, az Új Szónak a felelős szerkesztője szintén 1945-re, az újságszerkesztés mindennapos munkájára tekint vissza a Fáklya riporterének kérdéseire adott válaszaival. A Debrecen— Nyíregyházaközötti vasút mentén fekvő Téglás község felszabadításáért folyó harcok 1944. október 21-én kezdődtek. Húsz szovjet katona áldozta itt életét. A község lakói kegyeletes kötelességüknek tekintik a közös sír gondozását. Erről szól a Húsz fénykép című riport. A Szovjetunió keleti szélén húzódó Kurib-szigetek lakóinak többsége halászattal foglalkozik. A Haza nevű kolhoz dolgozóinak erről a munkájáról szól a Szigetek az óceánban című képes riport. A szovjet emberek munkája nyomán életre kelt, termővé vált az egykori Éhség-sztyeppe. A gyapottermesztés és az állattenyésztés egyaránt a nagyarányú természet-átalakítás révén vált lehetségessé. Az itt végzett nagy munkáról és a vidék jelenlegi helyzetéről az Éltető víz című írásból szerezhetnek ismereteket a Fáklya olvasói. A szerkesztőség munkatársa ellátogatott egy moszkvai lakótelepre; helyszíni tapasztalatait A ház, ahol lakunk című cikkében adja közre. Bemutatja a Fáklya Alekszej Brohint, a világhírű szovjet rákkutatót és -sebészt, s Kozmikus optimizmus címmel pedig a Föld lakosságának számszerű növekedéséről ír a lap. □ □ Külföldi folyóiratban olvastam: A férjvadászatról hazatérőben telefonál a feleségének. — Én vagyok, Mary, szervasz. Most ért be a vonatom. Máris indulok, csak a taxit várom. — Hogy sikerült a vadászat, drágám? — Minden rendben. Egy hónapig nem fogunk húst venni! — Mi az, szarvast lőttél? — Dehogy, elittuk a fizetésemet!★ Tíz éve nem láttam az illetőt. Állítom, szinte semmit sem változott ezalatt... Csak a véleménye!... Igazgatói sóhaj: — A lelkiismeretem diktálni akar valamit. De pechje van, szegénynek, miért ma szabadnapos a gépírónőm!! Az új főnök muzikális egyéniség: fütyül a beosztottak véleményére!★ Vajon ősapánknak, Ádámnak ki mondta meg, hogy nem a gólya hozza a kisbabát? ★ Két férfi ül a vendéglőben és sört rendelnek. Egyikük figyelmezteti a pincért: — Kérem, ha lehet, tiszta korsóban hozza! Amikor a pincér néhány perc múlva felszolgálja az italt, megkérdezi: — Bocsánat uraim, melyikük is kérte tiszta korsóban?★ ★ Dicshimnuszokat az is tud énekelni, aki nem ismeri a kottát! Kiss György Mihály KISS DÉNES: ŐRHELY Ezt a századot kihagyom divat ricsaj és csupa rom Sikátorain sincs helyem nem kéri baráti kezem Nem szeret és nem simogat ültetne belém gyomokat Ellök — rohanó idegen nem szólít embernevemen Ezt a századot kihagyom nem kell siker se hatalom Pompeji őrként várok itt az utolsó ítéletig! KÖNYVESPOLC Tatay Sándor: LŐDÖRGÉSEK KORA Új könyve címe után ezt írta Tatay Sándor: regény. Az első fejezet, amely a Balekvizsga cím után következik, így kezdődik: „Engem már régen föl kellett volna akasztani. Tudom, ebben sokan egyetértenek velem, és nekik van igazuk. Nem azoknak, akik mentséget találnak számomra. Hogy mégsem történt meg velem, sőt még néhány évi börtönnel sem sújtottak, kizárólag gyávaságomnak köszönhető”... És így tovább. Jó regénykezdés, mondja csettintve az olvasó. Tatay Sándor érti a dolgát, ezúttal is azonnal befon bennünket valami csodálatoscsavaros szép történetbe, így folytatnánk az elismerő gondolatokat, de azután megdöbbenve megállunk. Akit már régen föl kellett volna akasztani, az nem Tatay Sándor új regényének fölhőse, hanem maga az író! Még az első oldalon ugyanis ezt olvashatjuk: „Én, Tatay Sándor, hordozom apáim bűneit és méltó vagyok az ítéletre a szarajevói gyilkosság után következett vérözönért, az orosz mezőkön megfagyottakért, a Dolomitok forró kövein elaléltakért, a halált etető dölyfös parancsokért, a frontra küldött nyüves szalámiért, a papírbakancsokért, magyarok millióinak kitaszításáért, a dühöngő terrorért, becstelen vagyonszerzésért, a hárommillió koldusért, szorgalmas emberek portáinak dobraveréséért, az ujjongásért, mely nyomorúságában megváltóként köszöntötte a sátánt.” Hát ez bizony különös regény! Nemcsak főhőse munkájának az író, hiszen most már sejthetjük, hogy önéletrajzi jellegű munkáról van szó, hanem könyörtelen bírája, s egyben bölcs megmosolygója ifjúkori csányjeinek, tetteinek. Valójában tehát önéletírásának első kötetét olvashatjuk a sok mindent eláruló Lődörgések kora cím alatt. Tatay Sándor 1910-ben született Bakonytamásiban. Alig múlt húszéves, amikor első regénye megjelenik. Igaz, ezután mozgalmas ifjúkor következett. Mindenek előtt európai csavargás, bécsi filmgyári statisztálás, kávéházi „lődörgés” és szerelmi kalandok sora. Előzőleg pedig Sopronban — ennél mi sem természetesebb, jegyezné meg mosolyogva — teológus, az evangélikus papi család hetedik gyermeke. S hogy „teljes” legyen a kép — ez ugyancsak természetes! — később Kőszegen sikeres és keresett grafológus. Élete ezután is igen mozgalmas. A fővárosban néhány napig színinövendék, majd Pécsett bölcsészhallgató. Az ismertetőnek elég nehéz eldönteni, hogy az író könyvéből mely eseményekre hívja föl a figyelmet, hiszen mindvégig érdekes, olykor mulatságos, mosolyra késztető történetek szövődnek egymásba. Ugyanakkor megkapóan melegek a szülői ház, a hölgyrokonok, a szűkebb család megjelenítései. Az író valósággal tobzódik a történetek megírásában, könyvében egy pillanatra sincs üresjárat, gyönyörködés, csodálkozás és jóízű mosoly váltakozik; az olvasó állandó érzelmi hullámzásra kényszerül és ezt örömmel teszi! Ha valamit mégis külön említenénk, azt csak irodalomtörténeti vonatkozásai miatt tesszük. Bár ezek az emlékek, események ugyanúgy színesek, mozgalmasak, mint a többi fejezetek történései, mégis elkülönülnek kissé, hiszen Tatay Sándor Pécsett nem kisebb jelentőségű írókat mondhatott ifjúkori barátainak, mint Weöres Sándort, Takáts Gyulát, Várkonyi Nándort és a Pécsre látogató Berda Józsefet. Viszont rögtön tegyük hozzá, nem a „nevek” miatt érdekesek könyvének e fejezetei, hanem mert nemcsak Tatay Sándor az ember, hanem az író is emlékezik! Új műve éppen ezért, ezt nyugodtan állíthatjuk, letehetetlen olvasmány! Tatay Sándor népszerű író, több műfajban is jelentőset alkotott. Ifjúsági művei is kedveltek. Munkássága elismeréseként két alkalommal kapott József Attila-díjat. Várjuk könyve folytatását. (Szépirodalmi.) Kiss Dénes KST a tsz-ekben Néhány éve indította Veszprém megyében az Országos Takarékpénztár és a MEDOSZ megyei bizottsága a szervezést azzal a céllal, hogy a termelőszövetkezetekben is megalakítsák a Kölcsönös Segítő Takarékpénztárat. A szakszervezettel közösen indult a tagtoborzás. öt közös gazdaságban — Nemesgulácson, Nemesszalókon, Várpalotán, Sümegen és Kunon — már létrejött, működik a KST. Ezekben a hónapokban a taglétszám és a betétállomány művelé.p£n az Országos Takarékpénztár és a MEDOSZ munkatársai. — g —