A MEDOSZ Lapja, 1981 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1981-02-16 / 4. szám
Baranyai panoráma Baranovics Ferenc nevét néhány esztendővel ezelőtt kapta föl előbb a megyei, majd az országos „hír”, fafaragóként 1978-ban a Mezőgazdasági Múzeumban, ahol nyolcvan fafaragó 121 műve szerepelt, a MEDOSZ országos fafaragó versenyen elnyerte a MEDOSZ különdíját. Baranovics Ferenc, a figurális famegmunkálás művészi mestere, s főképpen körtefából készítette el a paraszti életformát megelevenítő munkáit, mintegy félszáz művet. A legutóbbi időkig a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság egyik Pécshez közel eső telephelyén, Cserháton dolgozott a szakmájában, lakatosként. — Tavaly februárban azután bekerültem ide, Pécsre, a MEDOSZ megyebizottsághoz kultúrásként. Nyugdíjba ment a közkedvelt Hódi Bála, aki harminc esztendőn át gazdája volt mind a kulturális ügyeknek, mind a megyei sportmozgalomnak a szakszervezetünkön belül. Azóta próbálok „beletanulni” ebbe a szövevényes munkába, amit ugyan közelebbről láttam eddig is, mint tíz esztendőn át megyebizottsági tag, de azért más a mozgalmat belülről élni. A beszélgetés folytatásaként azért kiderült az is, hogy a művészhajlamú fafaragót, a vízügyi munkást nem dobták be a „mélyvízbe”, hanem kivétel nélkül mindenki segített neki a MEDOSZ megyebizottságán. — Csak mindig kérdezzek, kérdezzek, mondták a munkatársak. Sose szégyelljek semmit, mondogatták, hiszen senki sem születik bele magától a kultúrvezetői tevékenységbe. — Mivel kezdett neki? — A tájékozódással... Úgy ahogyan az ember kezébe vesz egy szép darab körtefát, nézegeti, forgatja, megszemléli, mielőtt nekikezd, mielőtt, eldönti, mit is kezd vele... 46 alapszerv képezi a mi megyei MEDOSZ-szervezetünket, közöttük olyan óriás, mint a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát, a maga 3200 szervezett dolgozójával. Vagy a legkisebbek egyike, a Borót-pusztai Állattenyésztési Felügyelőség borjúnevelő-telepe, ahol talán lehetnek vagy nyolcvanan. — Be is járta ezt a dimbes-dombos, sokfalus Baranyát? — Még eddig a felét sem ... Nagy a terület, és az én dolgom inkább innen a központból, a Pécsről való irányítgatás. Főként a szocialista brigádokra, a klubközösségekre, és ezeken belül is az ifjúságra számítok. A 644 szocialista brigád több mint kuencezer tagjából például majdnem háromezer a harminc éven aluli, velük igazán lehet kultúrmunkálkodni. Fogékonyak a szépre, a jóra, az újra meg az értelmesre. — Ennyire bizakodó, derűlátó, optimista? — Lehetek is, mert mi itt Baranyában nagyon jól vagyunk „eleresztve” a kultúrában ... Ezt én magam is, mint egyszerű lakatos, vagy a művészi fafaragást csak próbálgató fiatal tapasztalhattam. Pécs valóságos kulturális főváros, van külön rádiónk és televíziónk, mégpedig háromnyelvű, a magyaron kívül német és szerb-horvát, hogy a nemzetiségeink is haladni tudjanak a modern világgal. Kiváló a Pécsi Nemzeti Színház, amelynek előadásaira külön autóbuszokon sok-sok brigádunk rendszeresen ellátogat a megyéből. Különben is: nincsen olyan dolgozónk talán, aki évente legalább egyszer vagy kétszer ne fordulna meg a MEDOSZ által forgalmazott buszokon Pécsett, hogy körülnézzen, várost és múzeumot lásson! Legalábbis a fiataljaközül alig hiányzik valaki ezeken a szakszervezet megrendezte pécsi kulturális túrákon. A megyei újságunk, a Dunántúli Napló a legjobban megszerkesztett vidéki újság, olvassák, forgatják is szívesen Baranyában, talán még inkább, mint az országos, Budapesten megjelentetett napilapokat. — Milyen tapasztalatai vannak az első esztendő eltelte után a MEDOSZ kultúrmunkában? — Annyi bizonyosan, hogy az ún. kiscsoportokban, klubokban, szakkörökben él és virágzik leginkább a kultúrmunka. Fotósok és népitáncosok, fafaragók és autósok, kozimunikázók-hímzők és sportolók jönnek össze hetenként egyszer-kétszer, hogy újra és újra megízleljék a közös munkálkodás és szórakozás örömét. Az én feladatom e területen az, hogy még szellemibb tartalommal töltsem meg ezeket a már jól működő közösségeket. — 1981-re lesz-e valamilyen külön program? — A nyáron, júniusban Pécsett mi rendezzük meg a MEDOSZ 7. országos természetbarát találkozóját. Tavaly Miskolc rendezte, az észak-magyarországi tájak szépségeinek felvonultatásával. Mi sem akarunk elmaradni tőlük: nekünk a baranyai panoráma varázslatát kell bemutatnunk, a Mecsek, a fürdőhelyek, a Dráva menti tájaik, az Ormánság különlegességeivel. (tóbiás) A jövőben is számítunk a tudomány művelőire Az MSZMP karcagi, városi küldöttértekezletén egy esztendővel ezelőtt hangzott el a Debreceni Agrártudományi Egyetem Karcagi Kutató Intézete Marx Károly szocialista brigádjának felhívása a társintézmények szocialista brigádjaihoz: az MSZMP XII. kongresszusa, és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére tegyenek vállalásokat a tudoományos kutatási eredmények gyakorlati bevezetésére, olyan új módszerek és eljárások kidolgozására, amelyek idő- és energiacsökkentést tesznek lehetővé a mezőgazdaságban és az élelmiszeripari termelésiben. A felhívásra 23 intézmény 93 brigádja jelentkezett, hogy neszt kíván venni e nemes versenyben. A tettek számbavétele, az eredmények értékelése, a legjobbak jutalmazása a közelmúltban volt Karcagon, s ebből az alkalomból nyílt a helyi Déryné Művelődési Központban a brigádok tagjainak alkotásaiból válogatott „Munka és szabad idő’’ kiállítás. korszerűbb technológiákkal segítik a hatékonyság növelését a növénytermesztésben, az állattenyésztésben és a kertészeti ágaAz ünnepélyes eredményhirdetés február 6-án volt Karcagon, a Déryné Művelődési Központban. A megnyitót tartó dr. Boros János, a Debreceni Agrártudományi Egyetem Karcagi Kutató Intézetének igazgatója kiemelte, hogy ez a verseny megmutatta a szocialista eszme mozgósító erejét abban az értelmiségi körben, ahol a kutatás és fejlesztés eredményei népgazdaságunk célkitűzéseit messzemenően elősegíthetik. Ezt a gondolatkört fejlesztette tovább dr. Vendégh Ferenc MÉM-miniszterhelyettes az ünnepélyes eredményhirdetésen mondott beszédében: — Ma itt, Karcagon, az előrevivő, alkotó munka eredményeinek lehetünk szemtanúi. A csatlakozás nagy aránya bizonyítja az élelmiszer-termelésben dolgozó kutató, fejlesztő szocialista brigádmozgalom erejét, kollektív szellemét, tenniakarását, a tudomány, népgazdaság iránti felelősségérzetét Új fajtákkal, zajban, és nagy jelentőséa műszaki fejlesztés és ü gyek az energiatakarékos eljárások bevezetésére irányuló kutatási eredmények is. Ki kell emelnem a szocialista brigádoknak az új eljárások elterjesztésében kifejtett tevékenységét is: egy év alatt 183 publikációban, 205 előadáson és 282 bemutatón ismertették munkájuk gyümölcsét, s ezeken 32 ezer szakember vett részt. — Miindannyiunk nevében elismerésemet fejezem ki a Debreceni Agrártudományi Egyetem Karcagi Kutató Intézete vezetőségének, szocialista brigádjainak, külön a kezdeményező Marx Károly szocialista brigádnak — a verseny szervezésében kifejtett munkájukért. Ezt követően Micsuch László, a MEDOSZ titkára vonta meg a munkaverseny eredményeit. Beszédében kiemelte, hogy a MEDOSZ vezetése, együttműködve a szakminisztérium vezetőivel, kezdettől tartogatta e figyelmet érdemlő kezdeményezést. Bizonyítékát adták annak, hogy a tudományos területen is létjogosultsága van a szocialista munkaversenynek, ha helyesek a célok, ha biztosítottak a verseny feltételei, az eredmények sem maradnak el. Önök 130 új eljárás termelésbe állításáról adtak számot, s ez már az első eszendőben is számottevő anyagi eredményt produkált. Micsuch László ezután átadta az ágazatonkénti első három helyezettnek az okleveleket és díszplaketteket, majd dr. Vendégül Ferenc nyújtotta át a MÉM 10—10 ezer forintos díját a három legkiemelkedőbb eredményt elért brigádnak: MÉM Műszaki Intézete (Gödöllő) dr. Rázsó Imre szoc. br., Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Intézet újfehértói állomásának Szakátsy Gyula szoc. br., Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet (Budapest) Alexander Fleming szoc. dr. Az intézmények, vállalatok által felajánlott különdíjakat vették át az erre érdemesített brigádok. Köztük volt az IKR „Argonómia” szocialista brigádja, amely kiemelkedő eredményt ért el, elsőkként ők vehették át az IKR által alapított vándordíjat. Az AGROINFORM Dobi István szocialista brigádja a kiállítás rendezéséért a DATE Karcagi Kutató Intézetének különdíját vette át. Sz. Zs. A Volga és az Oka vidékén A nem feketeföld-övezetben huszonkilenc közigazgatási egység és autonóm terület található, olyan nagy városok, mint Moszkva, Leningrad, Gorkij, Jaroszlavl, Vologda, Szmolenszk és tucatnyi más központ. Itt él a Szovjetunió minden negyedik állampolgára. A nem feketeföld-övezet iparilag fejlett terület. Mezőgazdaságának el kell látnia a városokat és településeket. Ezt célozta a kommunista párt és a szovjet kormány által néhány évvel ezelőtt elfogadott határozat, amely a nem feketeföld-övezet mezőgazdaságának további fejlődését irányozta elő. A tizedik ötéves tervben e térség fejlesztésére 35 milliárd rubelt ruháztak be, ekkora összeget a mezőgazdaság az utóbbi 15 esztendőben összesen nem kapott. A Gorkij-i terület is a nem feketeföld-övezethez tartozik. Az SZKP városi bizottságának titkára, Szergej Homenko mutatja be. Az ország területét alapul véve nem mondható nagynak ez a rész, ahol több mint 3 700 000 ember él.- Sajátos a gazdasági, földrajzi helyzetünk. Itt találkozik a Volga és az Oka. A vízi utak, a sűrű vasúti és közúti hálózat hozzájárult az ipar gyors fejlődéséhez. A Gorkij-i vállalatok teher- és személyautókat, autóbuszokat, folyami hajókat, marógépeket, dízelmotorokat, televíziókészülékeket, műbőrt, papírt állítanak elő, és sokféle ásványt termelnek. Szántóterületünk kétmillió hektár. Földjeinken a legkorszerűbb technikával termelnek. A kolhozokban és szovházokban a felső- és középfokú képesítésű mérnökök, agronómusok, szerelők és más szakemberek ezrei dolgoznak. Figyelemre méltó munkálatok fejeződtek be a talajmelioráció és a kemizálás tekintetében. Elsősorban az volt a cél, hogy megjavítsuk a rétek és legelők talaját. A kolhozoknak és szovhozoknak csupán 1980-ban 1 300 000 tonna műtrágyát és más növényvédő szert juttattak. A tizenegyedik ötéves tervben (1981—85) előirányoztuk a termelés hatékonyságának további javí- tását, a szakosítást és a koncentrációt, az anyagitechnikai alapok megszilárdítását. Most a terület szévházainak és kolhozainak dolgozói azon fáradoznak, hogy megvalósítsák a pártplénumon megszabott határozatokat. Van néhány igazán sikeres példánk a faluépítésre, mint Holjazino falu. Az autósztráda mellett fekszik. Központjában található a kulturális és üzletközpont, az iskola, az óvoda és bölcsőde, itt a közlekedési csomópont, a művelődési ház, a szolgáltatások, a sporttelepek. Az egyemeletes családi házak mögött háztáji kertek, virágágyások. A nem feketeföld-övezetben a falvak fejlődése, gazdaságának és kultúra-,jának gyarapodása nem minden nehézség nélkül megy végbe. V. Csingurov Dr. Vendégh Ferenc MÉM-miniszterhelyettes (balról a harmadik) a kiállításon Micsudh László méltatja a brigádok munkáját Farsangi tarkabarka Itt a farsang szép ideje... A kirakatokban lampionok, mókás maszkok, kígyózó szerpentinek, annak jeléül, hogy ez idén is áll a farsangi bál, tetőpontján a vigasság városon és falun. Manapság alig van különbség falusi és városi farsang között. A letűnt évtizedekben viszont másként szórakoztak a falusi fiatalok. Színes, dalos, maskarás fonóházi élet jellemezte nem is olyan régen például a zempléni falvakat. Esténként más-más családoknál gyűltek össze Mikóházán, Vajdácskán, Cigándon, Tiszakarádon, Karosán, Pusztafaluban a lányok, asszonyok. Sötétedéskor fogták a kerekes rokkát, vagy hónuk alá csapták a talpas guzsalyt, s indultak a fonóházba. Pörgött az orsó, szaporán készítették a fonalat. Az ablakon belestek a legények, akik kifordított bundába vagy kecskebőrbe bújtatták egyik társukat, még szarvat is illesztettek a homlokára. Négykézláb, kötélen bevonszolták a fonóházba, s megkezdődött a maskarázás. Megyaszón a lakodalmas játék volt „divatban” ilyenkor választottak menyasszonyt, vőlegényt, vittek kukoricalisztből sütött tortát, süteményt. Olykor keresztelőt is tartottak. Egy asszony vagy lány — csak ágy, ruhástól — befeküdt az ágyba. Melléje tettek egy bepólyált viaszbabát, s valaki tréfás rigmusolás közben „szabályszerűen” megkeresztelte. Ha a maskarázás nem is volt általános, a dal, a tánc minden zempléni fonóházban járta. Sok szép népdal őrzi a hajdani kendermunka és a fonóházi élet emlékét. Ilyen például ez a régi vajdácskás dal is: „Virágos kenderem / elázott a tóba, / Ha nem szeretsz, babám, / Ne állj velem szóba. / Vékony a len szája, / el is szakad könnyen, / Hittem a szavadnak, / meg is vert az isten.’’ A fonóházi élet rendszerint fonóbállal fejeződött be farsang végén, azaz farsangfarlján. A zempléni hegyek közé ékelődött nemzetiségi községben, Komlóskán már pénteken este elkezdődött a fonódás, és olykor kedd reggelig is eltartott. A lányok, asszonyok közben hazahazamentek, hogy ennivalóról gondoskodjanak. Vittek vendégelésre pecsenyét, sült kolbászt, töltött káposztát és a vidék jellegzetes farsangi eledelét, a lépcsőket. Tiszakarádon még nemrégiben is rendeztek fonóbást a művelődési házban. Ilyenkor az egymáshoz járó fonók — családtagjaikkal együtt — közös asztalhoz ültek, s kínálták, vendégelték egymást, közben természetesen táncoltak is a muzsikára. A fonóház, a farsangi vigasság jó alkalmul szolgált arra is, hogy a fiatalok ismerkedjenek, egymásra találjanak, összeházasodjanak. A legtöbb lakodalmat napjainkban is farsang idején tartják. Különösen színesek a lakodalmas szokások a hegyközi Telkibányán, és a bodrogközi Karcsán. Amikor a násznép a tanácsházára vonul, a menyasszony lába elé a falubeliek tejesköcsögöt, szilkét dobnak, azt kívánva ezzel, hogy ahány darabra törik az edény, annyi gyermeke legyen az ifjú párnak. A menyasszony éjfélig fehér ruhában táncol, azután feketébe, majd petytyesbe öltöztetik. A fekete azt jelenti, hogy gyászolja a lányságát, a petytyes hogy menyecske lett belőle. A lagzi befejeztével a fiatalasszonyt átkísérik az ifjú férj házába, új otthonukba. Ennek kapujában a telkibányaiak búzával, a karcsaiak kukoricaszemekkel szórják meg a menyecskét, ami az áldást, termékenységet jelképezi. Igyekezni kellett farsangban a férjhezmenéssel, mert ha ez elmaradt, várhatott a leány vőlegény után a következő farsangig. A bodrogközi Révleányváron például aki farsang végén is pártában maradt, húshagyó kedd estéjén tréfás legények keresték fel, s a háza előtt trombitálva, ostort pattogtatva torkuk szakadtából kiabálni kezdték: „Húshagyó, húshagyó, itt maradt az eladó...!” Hegyi József ЗШН