A MEDOSZ Lapja, 1981 (25. évfolyam, 1-24. szám)

1981-02-16 / 4. szám

Baranyai panoráma Baranovics Ferenc nevét néhány esztendővel ezelőtt kapta föl előbb a megyei, majd az országos „hír”, fafaragóként 1978-ban a Mezőgazdasági Múzeum­ban, ahol nyolcvan fafara­gó 121 műve szerepelt, a MED­OSZ országos fafara­gó versenyen elnyerte a MEDOSZ különdíját. Baranovics Ferenc, a fi­gurális famegmunkálás mű­vészi mestere, s főképpen körtefából készítette el a paraszti életformát megele­venítő munkáit, mintegy félszáz művet. A legutób­bi időkig a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság egyik Pécshez közel eső telephe­lyén, Cserháton dolgozott a szakmájában, lakatos­ként. — Tavaly februárban az­után bekerültem ide, Pécs­re, a MEDOSZ megyebi­zottsághoz kultúrásként. Nyugdíjba ment a közked­velt Hódi Bála, aki har­minc esztendőn át gazdá­ja volt mind a kulturális ügyeknek, mind a megyei sportmozgalomnak a szak­­szervezetünkön belül. Az­óta próbálok „beletanulni” ebbe a szövevényes mun­kába, amit ugyan közelebb­ről láttam eddig is, mint tíz esztendőn át megyebi­zottsági tag, de azért más a mozgalmat belülről élni. A beszélgetés folytatása­ként azért kiderült az is, hogy a művészhajlamú fa­faragót, a vízügyi munkást nem dobták be a „mély­vízbe”, hanem kivétel nél­kül mindenki segített ne­ki a MEDOSZ megyebi­zottságán. — Csak mindig kérdez­zek, kérdezzek, mondták a munkatársak. Sose szé­gyelljek semmit, mondogat­ták, hiszen senki sem szü­letik bele magától a kul­­t­úr­vezetői tevékenységbe. — Mivel kezdett neki? — A tájékozódással... Úgy ahogyan az ember ke­zébe vesz egy szép darab körtefát, nézegeti, forgat­ja, megszeml­éli, mielőtt ne­kikezd, mielőtt, eldönti, mit is kezd vele... 46 alapszerv képezi a mi me­gyei MEDOSZ-szerveze­­tünket, közöttük olyan óriás, mint a Bólyi Mezőgazdasá­gi Kombinát, a maga 3200 szervezett dolgozójával. Vagy a legkisebbek egyi­ke, a Borót-pusztai Állat­tenyésztési Felügyelőség borjúnevelő-telepe, ahol ta­lán lehetnek vagy nyolc­vanan. — Be is járta ezt a dim­­bes-dombos, sokfalus Ba­ranyát? — Még eddig a felét sem ... Nagy a terület, és az én dolgom inkább in­nen a központból, a Pécs­ről való irányítgatás. Fő­ként a szocialista brigá­dokra, a klubközösségekre, és ezeken belül is az if­júságra számítok. A 644 szocialista brigád több mint kuen­cezer tagjából például majdnem háromezer a har­minc éven aluli, velük iga­zán lehet kultúrmunkál­­kodni. Fogékonyak a szép­re, a jóra, az újra meg az értelmesre. — Ennyire bizakodó, de­rűlátó, optimista? — Lehetek is, mert mi itt Baranyában nagyon jól vagyunk „eleresztve” a kultúrában ... Ezt én ma­gam is, mint egyszerű la­katos, vagy a művészi fa­faragást csak próbálgató fiatal tapasztalhattam. Pécs valóságos kulturális fővá­ros, van külön rádiónk és televíziónk, mégpedig há­romnyelvű, a magyaron kí­vül német és szerb-horvát, hogy a nemzetiségeink is haladni tudjanak a modern világgal. Kiváló a Pécsi Nemzeti Színház, amelynek előadásaira külön autóbu­szokon sok-sok brigádunk rendszeresen ellátogat a megyéből. Különben is: nincsen olyan dolgozónk talán, aki évente legalább egyszer vagy kétszer ne fordulna meg a MEDOSZ által forgalmazott buszo­kon Pécsett, hogy körül­nézzen, várost és múzeu­mot lásson! Legalábbis a fiatalja­­közül ali­g hiány­zik valaki ezeken a szak­­szervezet megrendezte pé­csi kulturális túrákon. A megyei újságunk, a Dunán­túli Napló a legjobban megszerkesztett vidéki új­ság, olvassák, forgatják is szívesen Baranyában, talán még inkább, mint az or­szágos, Budapesten megje­lentetett napilapokat. — Milyen tapasztalatai vannak az első esztendő eltelte után a MEDOSZ kultúrmunkában? — Annyi bizonyosan, hogy az ún. kiscsoportok­ban, klubokban, szakkö­rökben él és virágzik leg­inkább a kultúrmunka. Fo­tósok és népitáncosok, fa­faragók és autósok, kozi­­munikázók-hímzők és spor­tolók jönnek össze heten­ként egyszer-kétszer, hogy újra és újra megízleljék a közös munkálkodás és szó­rakozás örömét. Az én fel­adatom e területen az, hogy még szellemibb tartalom­mal töltsem meg ezeket a már jól működő közössé­geket. — 1981-re lesz-e vala­milyen külön program? — A nyáron, júniusban Pécsett mi rendezzük meg a MEDOSZ 7. országos ter­mészetbarát találkozóját. Tavaly Miskolc rendezte, az észak-magya­rországi tá­jak szépségeinek felvonul­tatásával. Mi sem akarunk elmaradni tőlük: nekünk a baranyai panoráma varázs­latát kell bemutatnunk, a Mecsek, a fürdőhelyek, a Dráva menti tájaik, az Or­mánság különlegességeivel. (tóbiás) A jövőben is számítunk a tudomány művelőire Az MSZMP ka­rcagi, vá­rosi küldöttértekezletén egy esztendővel ezelőtt hang­zott el a Debreceni Agrár­­tudományi Egyetem Kar­cagi Kutató Intézete Marx Károly szocialista brigád­jának felhívása a társin­tézmények szocialista bri­gádjaihoz: az MSZMP XII. kongresszusa, és hazánk felszabadulásának 35. év­fordulója tiszteletére te­gyenek vállalásokat a tu­­doományos kutatási ered­mények gyakorlati beveze­tésére, olyan új módsze­rek és eljárások kidolgozá­sára, amelyek idő- és ener­­giacsökkentést tesznek le­hetővé a mezőgazdaságban és az élelmiszeripari ter­melésiben. A felhívás­ra 23 intézmény 93 brigádja je­lentkezett, hogy neszt kí­ván venni e nemes ver­senyben. A tettek számba­vétele, az eredmények ér­tékelése, a legjobbak ju­talmazása a közelmúltban volt Karcagon, s ebből az alkalomból nyílt a helyi Déryné Művelődési Köz­pontban a brigádok ta­gj­ai­­­nak alkotásaiból válogatott „Munk­a és szabad idő’’ kiállítás. korszerűbb technológiákkal segítik a hatékonyság nö­velését a növénytermesz­tésben, az állattenyésztés­ben és a kertészeti ága­Az ünnepélyes eredmény­hirdetés február 6-án volt Karcagon, a Déryné Műve­lődési Központban. A meg­nyitót tartó dr. Boros Já­nos, a Debreceni Agrár­­tudományi Egyetem Kar­cagi Kutató Intézetének igazgatója kiemelte, hogy ez a verseny megmutatta a szocialista eszme mozgó­sító erejét abban az ér­telmiségi körben, ahol a kutatás és fejlesztés ered­ményei népgazdaságunk célkitűzés­eit messzemenően elősegíthetik. Ezt a gondolatkört fej­lesztette tovább dr. Ven­­dégh Ferenc MÉM-minisz­­terhelyettes az ünnepélyes eredményhirdetésen mon­dott beszédében: — Ma itt, Karcagon, az előrevivő, alkotó munka eredményeinek lehetünk szemtanúi. A csatlakozás nagy aránya bizonyítja az élelmiszer-termelésben dol­gozó kutató, fejlesztő szo­cialista brigádmozgalom erejét, kollektív szellemét, tenniakarását, a tudomány, népgazdaság iránti felelős­ségérzetét Új fajtákkal, za­jban, és nagy jelen­tősé­­a műszaki fejlesztés és ü gyek az energiatakarékos eljárások bevezetésére irá­nyuló kutatási eredmények is. Ki kell emelnem a szo­cialista brigádoknak az új eljárások elterjesztésében kifejtett tevékenységét is: egy év alatt 183 publik­á­­cióban, 205 előadáson és 282 bemutatón ismertették munkájuk gyümölcsét, s ezeken 32 ezer szakember vett részt. — Miindannyiunk nevé­ben elismerésemet fejezem ki a Debreceni Agrártudo­mányi Egyetem Karcagi Kutató Intézete vezetősé­gének, szocialista brigád­jainak, külön a kezdemé­nyező Marx Károly szocia­lista brigádnak — a ver­seny szervezésében kifej­tett munkájukért. Ezt követően Micsuch László, a MEDOSZ titkára vonta meg a munkaver­seny eredményeit. Beszédé­ben kiemelte, hogy a ME­DOSZ vezetése, együttmű­ködve a szakminisztérium vezetőivel, kezdettől tarto­gatta e figyelmet érdemlő kezdeményezést.­­ Bizonyítékát adták an­nak, hogy a tudományos területen is létjogosultsága van a szocialista munka­versenynek, ha helyesek a célok, ha biztosítottak a verseny feltételei, az ered­mények sem maradnak el. Önök 130 új eljárás ter­melésbe állításáról adtak számot, s ez már az első eszendőben is számottevő anyagi eredményt produ­kált. Micsuch László ezután átadta az ágazatonkénti el­ső három helyezettnek az okleveleket és díszplaket­teket, majd dr. Vendégül Ferenc nyújtotta át a MÉM 10—10 ezer forintos díját a három legkiemelkedőbb eredményt elért brigádnak: MÉM Műszaki Intézete (Gödöllő) dr. Rázsó Imre szoc. br., Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Ku­tató Intézet újfehértói ál­lomásának Szakátsy Gyula szoc. br., Központi Élelmi­­szeripari Kutató Intézet (Budapest) Alexander Fle­ming szoc. dr. Az intézmé­nyek, vállalatok által fel­ajánlott különdíjakat vet­ték át az erre érdemesí­tett brigádok. Köztük volt az IKR „Argonómia” szo­cialista brigádja, amely ki­emelkedő eredményt ért el, elsőkként ők vehették át az IKR által alapított ván­dordíjat. Az AGROIN­­FORM Dobi István szocia­lista brigádja a kiállítás rendezéséért a DATE Kar­cagi Kutató Intézetének különdíját vette át. Sz. Zs. A Volga és az Oka vidékén A nem feketeföld-övezet­­ben huszonkilenc közigaz­gatási egység és autonóm terület található, olyan nagy városok, mint Moszkva, Le­ningrad, Gorkij, Jaroszlavl, Vologda, Szmolenszk és tu­catnyi más központ. Itt él a Szovjetunió minden ne­gyedik állampolgára. A nem feketeföld-övezet­­ iparilag fejlett terület. Mezőgazdaságának el kell látnia a városokat és tele­püléseket. Ezt célozta a kommunista párt és a szovjet kormány által né­hány évvel ezelőtt elfoga­dott határozat, amely a nem feketeföld-övezet me­zőgazdaságának további fejlődését irányozta elő. A tizedik ötéves tervben e térség fejlesztésére 35 mil­liárd rubelt ruháztak be, ekkora összeget a mező­­gazdaság az utóbbi 15 esz­tendőben összesen nem ka­pott. A Gorkij-i terület is a nem feketeföld-övezethez tartozik. Az SZKP városi bizottságának titkára, Szer­­gej Homenko mutatja be. Az ország területét ala­pul véve nem mondható nagynak ez a rész, ahol több mint 3 700 000 ember él.- Sajátos a gazdasági, földrajzi helyzetünk. Itt ta­lálkozik a Volga és az Oka. A vízi utak, a sűrű vasúti és közúti hálózat hozzá­járult az ipar gyors fej­lődéséhez. A Gorkij-i vál­lalatok teher- és személy­autókat, autóbuszokat, fo­lyami hajókat, marógépe­ket, dízelmotorokat, televí­ziókészülékeket, műbőrt, papírt állítanak elő, és sokféle ásványt termelnek. Szántóterületünk kétmil­lió hektár. Földjeinken a legkorszerűbb technikával termelnek. A kolhozokban és szovházokban a felső- és középfokú képesítésű mérnökök, agronómusok, szerelők és más szakembe­rek ezrei dolgoznak. Figyelemre méltó mun­kálatok fejeződtek be a ta­lajmelioráció és a kemizá­­lás tekintetében. Elsősor­ban az volt a cél, hogy megjavítsuk a rétek és leg­elők talaját. A kolhozok­nak és szovhozoknak csu­pán 1980-ban 1 300 000 ton­na műtrágyát és más nö­vényvédő szert juttattak. A tizenegyedik ötéves tervben (1981—85) előirá­nyoztuk a termelés haté­konyságának további javí-­ tását, a szakosítást és a koncentrációt, az anyagi­technikai alapok megszilár­dítását. Most a terület szévházainak és kolhozai­nak dolgozói azon fáradoz­nak, hogy megvalósítsák a pártplénumon megszabott határozatokat. Van néhány igazán sike­res példánk a faluépítés­re, mint Holjazino falu. Az autósztráda mellett fekszik. Központjában található a kulturális és üzletközpont, az iskola, az óvoda és böl­csőde, itt a közlekedési csomópont, a művelődési ház, a szolgáltatások, a sporttelepek. Az egyeme­letes családi házak mögött háztáji kertek, virágágyá­sok. A nem feketeföld-övezet­­ben a falvak fejlődése, gazdaságának és kultúra-,­jának gyarapodása nem minden nehézség nélkül megy végbe. V. Csingurov Dr. Vendégh Ferenc MÉM-miniszterhelyettes (balról a harmadik) a kiállításon Micsudh László méltatja a brigádok munkáját Farsangi tarkabarka Itt a farsang szép ide­je... A kirakatokban lam­pionok, mókás maszkok, kígyózó szerpentinek, an­nak jeléül, hogy ez idén is áll a farsangi bál, te­tőpontján a vigasság vá­roson és falun. Manapság alig van kü­lönbség falusi és városi farsang között. A letűnt évtizedekben viszont más­ként szórakoztak a falusi fiatalok. Színes, dalos, mas­karás fonóházi élet jelle­mezte nem is olyan régen például a zempléni falva­kat. Esténként más-más csa­ládoknál gyűltek össze Mi­­kóházán, Vajdácskán, Ci­­gándon, Tiszakarádon, Kar­osán, Pusztafaluban a lá­nyok, asszonyok. Sötéte­déskor fogták a kerekes rokkát, vagy hónuk alá csapták a talpas guzsalyt, s indultak a fonóházba. Pörgött az orsó, szaporán készítették a fonalat. Az ablakon belestek a legé­nyek, akik kifordított bun­dába vagy kecskebőrbe búj­tatták egyik társukat, még szarvat is illesztettek a homlok­ára. Négykézláb, kötélen bevonszolták a fo­nóházba, s megkezdődött a maskarázás. Megyaszón a lakodalmas játék volt „divatban” ilyenkor választottak meny­asszonyt, vőlegényt, vittek kukoricalisztből sütött tor­tát, süteményt. Olykor ke­resztelőt is tartottak. Egy asszony vagy lány — csak ágy, ruhástól — befeküdt az ágyba. Melléje tettek egy bepólyált viaszbabát, s valaki tréfás rigmusolás közben „szabályszerűen” megkeresztelte. Ha a maskarázás nem is volt általános, a dal, a tánc minden zempléni fo­nóházban járta. Sok szép népdal őrzi a hajdani ken­dermunka és a fonóhá­zi élet emlékét. Ilyen pél­dául ez a régi vajdácskás dal is: „Virágos kenderem / elázott a tóba, / Ha nem szeretsz, babám, / Ne állj velem szóba. / Vékony a len szája, / el is szakad könnyen, / Hittem a sza­vadnak, / meg is vert az isten.’’ A fonóházi élet rend­szerint fonóbállal fejező­dött be farsang végén, az­az farsangfarlján. A zemp­léni hegyek közé ékelődött nemzetiségi községben, Komlóskán már pénteken este elkezdődött a fonó­dás, és olykor kedd regge­lig is eltartott. A lányok, asszonyok közben haza­hazamentek, hogy enniva­lóról gondoskodjanak. Vit­tek vendégelésre pecsenyét, sült kolbászt, töltött ká­posztát és a vidék jelleg­zetes farsangi eledelét, a lépcsőket. Tiszakarádon még nemrégiben is rendez­tek fonóbást a művelődési házban. Ilyenkor az egy­máshoz járó fonók — csa­ládtagjaikkal együtt — kö­zös asztalhoz ültek, s kí­nálták, vendégelték egy­mást, közben természete­sen táncoltak is a muzsi­kára. A fonóház, a farsangi vigasság jó alkalmul szol­gált arra is, hogy a fiata­lok ismerkedjenek, egy­másra találjanak, összehá­zasodjanak. A legtöbb la­kodalmat napjainkban is farsang idején tartják. Különösen színesek a lakodalmas szokások a hegyközi Telkibányán, és a bodrogközi Karcsán. Ami­kor a násznép a tanácshá­zára vonul, a menyasszony lába elé a falubeliek te­jesköcsögöt, szilkét dob­nak, azt kívánva ezzel, hogy ahány darabra törik az edény, annyi gyermeke legyen az ifjú párnak. A menyasszony éjfélig fehér ruhában táncol, az­után feketébe, majd pety­­tyesbe öltöztetik. A feke­te azt jelenti, hogy gyá­szolja a lányságát, a pety­­tyes hogy menyecske lett belőle. A lagzi befejezté­vel a fiatalasszonyt átkísé­­rik az ifjú férj házába, új otthonukba. Ennek kapujá­ban a telkibányaiak búzá­val, a karcsaiak kukorica­szemekkel szórják meg a menyecskét, ami az áldást, termékenységet jelképezi. Igyekezni kellett farsang­ban a férjhezmenéssel, mert ha ez elmaradt, vár­hatott a leány vőlegény után a következő farsan­gig. A bodrogközi Rév­leányváron például aki far­sang végén is pártában maradt, húshagyó kedd es­téjén tréfás legények ke­resték fel, s a háza előtt trombitálva, ostort pattog­tatva torkuk szakadtából kiabálni kezdték: „Húsha­gyó, húshagyó, itt maradt az eladó...!” Hegyi József ЗШН

Next