A MEDOSZ Lapja, 1983 (27. évfolyam, 1-23. szám)
1983-12-01 / 23. szám
FARKASDY GYULA: „AZT HITTÉK, ELÉG DÖNTENI, AZ INTÉZKEDÉSRE MÁR NEM GONDOLTAK..." Most a szakszervezeté a szó! Az ország vezetőinek munkatársairól nem sokat tud a közvélemény. Munkába érkezésükkor nem áll vigyázzba a parlamenti őrség, az újonnan akkreditált nagykövetek sem tisztelegnek náluk. Mégsem születnek nélkülük kormánydöntések. Az ő feladatuk ui. a döntések előkészítését szolgáló elemzések összeállítása és értékelése, az alternatív lehetőségek föltárása, a kormányzati véleményt befolyásoló tényezők rangsorolása — hogy csak a legfontosabbakat említsem. Kissé leegyszerűsítve a dolgokat, ezek az emberek „adják kézbe a tollat” egy-egy kormányrendelet aláírásához. Az ország gazdasági ügyeiért felelős miniszterelnök-helyettes, Marjai József közvetlen munkatársainak egyike Farkasdy Gyula oki. agrármérnök, aki mint a Minisztertanács főosztályvezetője, a kormány elnökhelyettesének élelmiszergazdasági kérdésekkel foglalkozó tanácsadója, közhasználatú kifejezéssel élve: a miniszterelnök-helyettes mezőgazdasági titkára. E cirkalmas bemutatás után a kérdések kérdése az, hogyan lesz valakiből ilyen „szürke eminenciás"? — A debreceni agráregyetem elvégzése után brigádvezető-helyettesi minőségben kezdtem el a termelő munkát, amit 13 év múlva elnökhelyettesként fejeztem be. A gazdaságból később áthelyeztek a járási hivatal mezőgazdasági osztályvezetőjének, ahonnan a Heves megyei Tsz-ek Területi Szövetségénektitkárává választottak. Innen kerültem a MÉM-be főosztályvezető-helyettesnek, ahol az ágazati kapcsolatok, a termelésfejlesztés, a szabályozómódosítás, valamint az éves és középtávú tervek kérdései tartoztak hozzám. — Hogyan jutott a miniszterelnök-helyettes eszébe, hiszen bár az Országház és a MÉM is a Kossuth Lajos téren van,nem valószínű, hogy a kormány elnökhelyettese az ablakon kinézve meglátta önt, és már nyúlt is a telefonért? — Hát azért ennél körülményesebb volt a dolog. Aki a jelenlegi beosztásomban előttem dolgozott, azt kineveztél a washingtoni követségünk mezőgazdasági tanácsosává, és a megüresedett helyre a miniszterelnök-helyettes a MÉMtől kért javaslatokat. Addig pályafutásom alapján a jelöltek közül engem választott. — Hogyan lehetett ilyen beosztásban elkezdeni а типkát? A parlamenti őrség beeresztette, az ügyeletes titkár■ nő megmutatta az irodáját, és asztalhoz ült és maga elé vette az első ügyiratot? — A munkám, illetve a munkánk, hiszen a népgazdaság minden ágazatának külön referense van, három részre tagolódik. A legfontosabb a Gazdasági Bizottság elé kerülő témák előkészítése, pontosabban szólva az előkészítést végzi tárcák munkájának bizonyos fokú irányítása. Ez azt jelenti, hogy ismerve az érintet ágazaton kívüli szempontoka is, olyan javaslatokkal, tanácsokkal, ötletekkel igyekszett szolgálni, amelyek fölhasználásával a Gazdasági Bizottság elé kerülő tervezetek más döntésé tettek. Három éve vagyok ebben a pozícióban, és eddig még csak egy alkalommal került ama sor, hogy a Gazdasági Bizottság elé kerülő javaslatot alkalmatlannak tartottam a tényleges kormányzati döntés meghozatalára. Javaslatom alapján a kormány elnökhelyettese a tervezet átdolgozására utasította az érdekelt tárcát. A javaslattervezet beterjesztése persze csak az első lépcső. Az ágazati miniszterek és államtitkárokból álló Gazdasági Bizottság elnöke maga a miniszterelnök-helyettes, akit a napirenden szereplő kérdésekre, így az élelmiszergazdasági kérdésekre is fel kell készíteni. Az én feladatom mindazoknak, az előterjesztéssel kapcsolatos adatoknak, összefüggéseknek, ellentmondásoknak a feltárása, amelyeket a kormány elnökhelyettesének mérlegelnie kell a döntésekhez. Ez persze nem egy kötegnyi adathalmazt jelent, hanem azt, hogy a rendelkezésekre álló adatok ismeretében döntési javaslattal is szolgálok, amit rendszerint figyelembe is szoktak venni. Mindezeken túl nagyon sok olyan operatív napi vagy heti kérdés van, amelyben a hatáskörileg hozzám tartozó főhatóságok, a kormány döntését, illetve saját döntését, jóváhagyását kérik. Ezek az anyagok is hozzám kerülnek, és az én véleményemmel, javaslatommal kiegészítve kerülnek végleges döntésre a miniszterelnök-helyettes elé. — Beszéljünk az ön feletteséről is, aki pozíciójánál fogva tulajdonképpen az ország gazdasági életének a felettese. A közvélemény ui. a kormány elnökhelyettesének csak a külső megnyilatkozásairól értesül, de hogy milyen a munkastílusa, hogy hogyan dolgoztat, arról csak az tud, aki közvetlen munkakapcsolatban áll vele. — Hát a kormány elnökhelyettese meglehetősen feszes munkatempót követel. Nincs tekintettel arra, hogy mikor kezdődik, vagy végződik a munkanap, vagy hogy hétköznap van-e vagy.Vasárnap. Hiszen a sürgős megoldást kívánó kérdésekben 24 órán belül döntenek ill. Élelmiszergazdasági ügyekben adöntés előkészítése, a döntésijavaslat öszszeállításti.őt a döntés hivatalos formában való eljuttatása már az én feladatom, és a visz határidőt semmilyen indokkal nem léphetem túl. Ezenkívül persze akadnak azonnali megválaszolást kívánó kérdések, amire nekem vagy azonnal, vagy speciális esetekben a részterület szakértőjével konzultálva, gyakorlatilag perceken belül meg kell adnom a kért információt. A miniszterelnök-helyettesre nemcsak a gyorsaság, hanem a következetesség is a jellemző. A hozott döntések végrehajtásáról rendszeres tájékoztatást kíván. Voltak olyan évekkel ezelőtt eldöntött kérdések, amiről már jómagam is úgy vélekedtem, hogy végleg „ad acta” tehetem, mikor referálnom kellett róla. És kiderült, hogy az érintett tárca képviselői is azt gondolták, hogy elég volt a döntés meghozatala. Az intézkedésre már nem sok gondot fordítottak. — Munkája során önnek ágazati, tehát élelmiszerágazati vagy össznépgazdasági érdekeket kell-e szem előtt tartania? — Kormányálláspontot kell képviselnem, és minden ágazati tevékenységet csak ezen keresztül lehet megítélnem. Ez nagyon határozott és egyértelmű követelmény. Nem vagyok tehát afféle mezőgazdasági „kijáró", aki élve a beosztásából adódó lehetőségekkel, tűzön-vízen megpróbál keresztülvinni minden, csak az élelmiszertermelő ágazatnak kedvező javaslatot. — A kormányzati döntések előkészítése, illetve meghozatala érdekében ön részt vesz a különböző tárcaszintű tárgyalásokon. Itt ön — már engedelmet a hasonlatért — a kormány elnökhelyettesét képviselő „beszélő köntös", vagy a kormányzati, a Népgazdasági szempontok alapján önálló véleményt formáló, javaslatot tevő, mi több, utasítást adó személyiség? — Nézze, egy tárgyalás, mégna előzetesen tudjuk is, miről lesz szó, sokkal bonyolultabb annál, hogysem a miniszterelnök-helyettes üzenetének vagy állásfoglalásának hűséges ismételgetésével érdemi eredményt lehetne elérni. Erre egyébként elég lenne egy magnetofon vagy egy lemezjátszó is. A tárgyalásokon én a kormányzat, pontosabban szólva a főnökömnek, a kormány elnökhelyettesének az álláspontját képviselem. Tudom, hogy adott kérdésben meddig lehet az előzetesen egyeztetett kormányálláspont sérelme nélkül engedményeket tennem, vagy éppen annak érdekében utasítást adnom. — Másféle utasításra nincs is lehetősége? — De van! Nem lehet minden kérdéssel a kormány elnökhelyetteséhez szaladni. Számos olyan nyilvánvaló és egyértelmű probléma adódik, amiben saját információim és véleményem alapján hatáskörömnél fogva döntést hozhatok, utasítást adhatok. Persze az intézkedéseimről utólag tájékoztatnom kell a miniszterelnök-helyettest, aki egyébként ezt az öntevékenységet és kezdeményezőkészséget értékeli is. Bonyolultabb esetekben még a Gazdasági Bizottság napirendi pontjaira is tehetek javaslatot, magyarán, indokolt esetben lehetőségem van saját kezdeményezésemre egy tárca szintű kérdésben kormányszintű döntést kérnem. Az elmúlt néhány tervidőszak rekord terméshozamai, exportsikerei a mezőgazdaságot és általában az élelmiszertermelő ágazatot a népgazdaság egyik, ha nem a leghatékonyabb ágazatává minősítették. Az utóbbi években azonban a cserearányromlás, az értékesítési nehézségek sokat halványítottak az élelmiszertermelő ágazat fényén. Vezethet-e ez az eddigi agrárpolitika módosítására? — A népgazdaság szerkezetén belül az élelmiszer-gazdaság a bruttó jövedelem 20— 25, a konvertibilis export 30— 33 százalékát adja. Ez határozza meg tehát az élelmiszerágazat szerepét és a vele kapcsolatos gazdaságpolitikai döntéseket. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert a szakmai közvéleményben van egy olyan túlzó vélemény, hogy a népgazdaság helyzetét alapvetően az élelmiszer-termelő ágazat határozza meg. Ebből csak annyi a helytálló, hogy az ágazat sikerei vagy kudarcai mindenképpen hatással vannak a népgazdaság helyzetére. Ami az élelmiszer-termeléssel kapcsolatos gazdaságpolitikát illeti, annyiban lehet, sőt kell változással számolni, hogy az utóbbi években egyre nagyobb szerepet játszik az értékesítés, és ez olyan gondot jelent, amivel korábban, mikor még csak a mennyiségi igények kielégítésére kellett törekedni, nemigen találkoztunk. Az ágazat intenzív szakaszba lépése természetesen újszerű, és a korábbiaknál hatékonyabb feltételrendszert követel. Persze tudni kell, hogy a hazai élelmiszer-termelésnek a világkereskedelemben való részesedése úgyszólván elhanyagolható. Sajátságos módon a jelenlegi gazdasági helyzetben ez a mi előnyünk. Ez teszi ugyanis lehetővé, hogy a világpiacon esetleges periférikusnak tartott területeken különleges áruinkkal sikert arassunk, növelve ezzel is konvertibilis valutabevételeinket. Másrészt lehetőségünk van a KGST- országok mezőgazdasági szerkezetének kialakításában való aktívabb részvételünkre. A KGST legutóbbi berlini ülésszakán a magyar miniszterelnök éppen az élelmiszertermelés fontosságának, beruházásigényességének elismerését szorgalmazta. Mennyire akceptálják ezt az irányt a KGST-országok, lévén a legtöbbjük élelmiszer importőr? — A KGST-fórumokon mindig alapos indoklással alátámasztott érvrendszerrel lehet a kölcsönösség elvének tiszteletben tartása mellett a magyar igényeknek érvényt szerezni. Ez rendszerint csak hosszabb és sokszor kétoldalú tárgyalások eredményeként születik meg. Nem lesz ez másképpen az élelmiszer-termelő ágazat gazdasági helyzetének átértékelésénél sem. Ha már szó esett az átértékelésről, véleménye szerint a sajnálatosan nehezebbé váló gazdasági körülmények között hogyan értékelődik át a szakszervezetek, így a MEDOSZ szerepe, tevékenysége is? — Az élelmiszer-termelő ágazat eredményessége alapvetően a 2000 nagyüzemtől, illetve az ott dolgozó kb. 1 millió ember munkájától függ. A gazdasági feltételrendszer szigorodása, a beruházási lehetőségek csökkenése, a minőségi termelés iránti minden korábbinál magasabb igény térhódítása fölértékeli az emberi munkát. Ezzel a fölértékelődéssel azonban nem tud lépést tartani az anyagi megbecsülés. Ezt csak a különböző társadalmi juttatások színvonalának növelésével és ezzel együtt a munkahelyi légkör javításával, a szervezettség fokozásával lehet ellensúlyozni. Mind olyan feladat, amelyben a szakszervezetekre hárul a tennivaló zöme. Ha valamikor szükség van a szakszervezetek jó értelemben vett rendkívüli agitatív munkájára, akkor arra most van szükség! Bonyhádi Péter VÍZÜGY Tisza mentén, Bodrog partján — Az év végének közeledése jó alkalom a visszapillantásra és az előretekintésre; mit végeztünk 1983-ban, és mi vár ránk 1984-ben — kezdi összegezését dr. Czél István, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság tervgazdasági, beruházási és munkaügyi osztályának vezetője, aki mellesleg a szakszervezeti bizottság közgazdasági felelőse is. — 1981-85 közötti időre igazgatóságunk elkészítette a maga középtávú terveit, meghatározta a pénzügyi kereteket, a fejlesztési és fenntartási feladatokat — folytatta Czél István a tájékoztatóját. — Mennyi volt az idei terv? — 1983-ra 405 millió forint állt rendelkezésünkre, ebből az első 3,4 évben éppen a 75 százalékát használtuk fel, év végére teljesítjük terveinket. — Nézzük hát, mi van az idei év mögött? — A tervek összefolynak — figyelmeztet dr. Czél István —, tehát ha elkezdtünk egy munkát, s nem tudjuk, vagy nem lehet befejezni, nyilvánvalóan a következő évben folytatjuk. Ennek előrebocsátásával tehát befejeződik az idén a Tisza jobb parti töltéserősítése, erre 20,1 milliót fordítottunk. A teljes munka értéke, érdemes megjegyezni: 118 millióba került. Ez a töltéserősítés Leninvárost védi a Tiszától, Sajószögedtől kezdve. Amikor azt mondjuk: védi, akkor a 100 éves árvízi gyakoriságot vesszük figyelembe. — További munkák? — Megkezdtük a Bodrog jobb parti töltésépítését, Sátoraljaújhelytől Tokajig. A töltés feladata árvédelem, s mi lentről, vagyis Tokajtól fölfelé kezdtük meg az építkezést, ez előreláthatóan 1987-ig tart, tehát 1984-ben is egyik jelentős munkánk lesz, hiszen az előirányzat 70 millió forint. — Sok gondot okoz a Bodrog? — Egyáltalán, az ún. Bodrogzug és a Bodrogköz védelme a belvíztől rendkívül fontos feladat. Most szivattyútelepek építése folyik, a mindenkori belvizek gyors levezetése céljából. Két telep épül: az egyik Kiesén, ez 43 millióbakerül, a másik pedig Tiszakarádon, ennek építési előirányzata 83 millió. A szivattyútelep építésének határideje: 1985-86. — Mennyivel mások a ma feladatai, mint a múlt századi Tisza-szabályozások, -átvágások? — Na, azért mára is maradt ilyen munka. A jelen feladata lett például a Tisza átmetszése Taktabájnál. A part állandóan kivágódott, valamit tenni kellett. Érdekes és szép ez a munkánk. Ezt elődeink meghagyták nekünk. Itt egy 310 folyóméteres szakasszal levágunk egy 3,5 km-es hurkot. Most tudjuk csak becsülni a múlt századi nagy Tiszaszabályozó mérnökök és földmunkások óriási munkáját, hiszen ők kezdetleges eszközökkel vitték végbe a nagy szabályozásokat. Nekünk pedig segítségünkre áll a modern technika. — További feladatok? — Van egy szép, ún. kultúrmérnöki munkánk Ózd térségében. Itt a Hangony patak jelent állandó veszélyt. Rendezetlen a medre, fel van töltődve. Itt a mi munkánk árvízveszély elhárításából, medertisztításból, burkolásból áll — amelyet előre gyártott elemekkel végzünk el. — Ennek a munkának előirányzata 63 millió forint. — És a Hór patak rendezése Mezőkövesd fölött? — Itt egy 8,8 millió köbméteres tározót építünk, ennek célja ún. több hasznosítású. Ennek következtében Mezőkövesd városa megmenekül a bükki árvizektől, de a tározó más célokat is szolgál majd. E munkának előrelátható befejezési éve 1985. — Ezek az ún. nagy munkák. És a kicsik? — Na, ez természetesen nem így van, mert évente kb. 150 millióért ún. fenntartási, karbantartási és helyreállítási munkálatokat is végzünk, s ráadásul igen jelentős az a feladat is, amelyeket más vállalatok, cégek számára végzünk. Gyárak, mezőgazdasági üzemek kérnek vízfolyásrendezéseket, ilyen volt például a Szinva rendezése, most az Eger patak rendezését csináljuk, de folytatunk meliorációs munkákat is. Megrendelőink között ott vannak például a tanácsok, de a társszervek — például az OVIBERT is jelentős megrendelőink közé tartozik. Dolgozunk társigazgatóságaknaik is. — Gépesítés? — Saját fejlesztési alapból vásárolunk kellő és szükséges gépeket. Gépparkunk egy része feljavított. Itt becsuktam a jegyzetfüzetet. Mennyi munka, mennyi lankadatlan szorgalom van az igazgatóság munkájában. 2300 ember összefogása, hite, lelkesedése, kitartása, szakértelme fonódik össze, hogy készen álljanak a természet erőinek legyőzésére. Számokat jegyeztem le, röpködtek a milliók, de amíg a munkák elkezdődnek és befejeződnek ... Amíg egy szivattyútelep dolgozni kezd... Amíg elkészül egy víztározó ... Amíg egy patakmeder nem rakoncátlankodik ... Amíg az ember legyőzi a természetet... Kacsa A hír, amit most elmondok, úgy érzem, inkább a nyárhoz tartozó. Az újságcsinálók azt tartják ugyanis, hogy a nyár uborkaszezon, alig van érdemi hír. Ezért — mióta újság van a világon — a hosszú, forró hónapokra mindig ki kell találni valamit, valami szenzációt. De legalábbis egy icipici csodát, meghökkentőt, párját ritkító eseményt Nos, a világsajtót, így a honi lapokat is bejárta egy valóban meglehetősen fura hír, amelyet Angliából kelteztek. Íme: Maureen Gredhill, a modern művészetek szerelmese teljesen véletlenül rábukkant egy különös festményre. Állatkereskedésben várta a sorsát, gondolom, kígyók, békák, kanárik, papagájok, teknőcök között. Utóbbiak azonban föltehetően nem kötötték le figyelmét, csak a kép. Rögvest meg is vásárolta az ifjú borkereskedőnő. Ám most már úgy vélekedik, mégsem kellett volna kidobnia az ablakon száz fontot, magyar pénzben számolva több mint négyezer forintot. Tudniillik az absztrakt festményről kiderült, hogy nem más, mint egy kacsa alkotta... Arról nem szól a fáma, hogy milyen fajtájú, hibrid-e avagy nem, néma — mert Angliában ilyet is tenyésztenek — vagy „beszélő”. De hát lényeg a lényeg: levegőben lógott a botrány. Ernie Cleverney, az állatkereskedés tulajdonosa állítja: nem is akarta eladni a képet, csupán a fiatal — és gondolom, bájos — borkereskedőnő szelíd erőszakoskodása vezetett oda, hogy megváljon a kacsaképtől. A hölgy viszont azzal revolvereik, hogy az állatok eladója éppen egy ismert liverpooli művésszel tárgyalt, bizonyos Brian Burgess-szel, amikor ő az üzletben járt. És úgy vélte, hogy a festmény a művész keze nyomát viseli. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az emberkéz és a kacsaláb között jókora törzsfejlődésbeli különbség van, anatómiailag, persze. Hogy művészileg mekkora a differencia, arra nézve nem tudok kitérni, lévén, hogy sem az embert, sem az állati mestert nincs szerencsém ismerni.) Egyszóval, addig nem is volt baj a képpel, amikor a borkereskedőnő barátja meg nem jegyezte: „Olyan ez a kép, mintha egy szárnyas taposta volna a festéket a vászonra.” Ezután következett a felelősségre vonás, amit az állatkereskedő bizonyára állati türelemmel hallgatott végig, majd beismerte az igazságot Igaz, a száz fontot viszont nem adta vissza. Ennyi a hír a borkereskedőnőről és a kacsáról. Nekem az az érzésem, hogy egy ilyen kép megvásárlásához nem hétköznapi lelkűlét szükséges. Sőt, továbbmegyek: Meglehet, az volt a liba, aki megvette. Madár, madár... Práger György Kiss Jenő igazgató Előfizetési díj egy évre 36.— Ft Egyszámlaszám: MNB 215—51628 ISSN 0133—271683—5447. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató A Medosz Lapja A Mezőgazdasági Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének lapja Főszerkesztő: Bencsik Máté A szerkesztő bizottság tagjai: dr. Bereczky András, Czirmay Tibor, Nemes József, Paukovits István, Puskás Ferenc, Szerdahelyi Mihály, Varga György (a bizottság elnöke) Szerkesztőség: Budapest VI. Jókai u. 2—1. 1392 Telefon: 314-577. Kiadja és terjeszti: a Népszava Lap- és Könyvkiadó 1139 Bp., XIII., Váci út 73. Telefon: 497-950. Levélcím: 1553 Budapest, Pf.: 43 Felelős kiadó: Faluvég Tipográfiai terv: Müller fiva