A MEDOSZ Lapja, 1984 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-01 / 1. szám

2001. (Folytatás az 1. oldalról) vízgazdálkodási társulatok 66%-a csatlakozott eddig. Céljaink elérése az eddiginél is fegyelmezettebb, jobban szervezett munkával lehetséges, jól hasznosítva a vízgazdálkodás sok évtizedes tapasztalatait, a kutatás- és műszaki fejlesztés eredményeit. Ehhez a vízgazdálkodás szellemi, anyagi adottságai, feltételei biztosítottak. Ezekkel jól gazdálkodva, racionálisan, takarékosan élve és dolgozva kell végeznünk munkánkat 1984-ben is — mondta tájékoztatója végén Kovács Antal államtitkár. A lényegre mutató, áttekinthető írásos jelentés az agitációs és propagandamunka három lényeges területének tapasztalatait foglalja össze. Az utóbbi években a vállalati önállóság növekedése, a munkahelyi és szakszervezeti demokrácia szélesedése mind nagyobb követelményeket támasztott a szakszervezeti agitációs és propagandatevékenység fejlesztése iránt. Az állami gazdaságok, erdőgazdaságok és a vízgazdálkodás területén dolgozó üzemek, vállalatok, intézmények a legtöbb figyelmet a bizalmiak folyamatos és rendszeres felkészítésére, tájékoztatására fordították. A tsz-ekben néhány éve működő szakszervezeti bizottságok munkájában új feladatként jelentkezett az agitációs és propagandamunka. E tevékenységre az utóbbi időben az jellemző, hogy egyre tartalmasabb, rendszeresebb és folyamatosabb. Ez érezhető a tisztségviselők és a tagság szemléletbeli, magatartásbeli változásánál. Az agitáció és propaganda feladata volt, hogy személyre szólóan, konkrétan, megalapzottan és az egyén számára igaz és meggyőző érveléssel ismertesse az adott időszak helyzetét. Az agitációs és propagandamunkában igen fontos szerep jut a tömegpolitikai oktatásnak, a szakszervezeti tisztségviselők felkészítésének. Ezért szakszervezetünk az oktatást, az önképzést, valamint a továbbképzést a mozgalmi munka szerves részének tekintette és tekinti. Napjainkban a tömegpolitikai oktatásban 63- 65 000 szevezett dolgozó vesz részt ágazataink területén. Megközelítően 3000 üzemben, intézményben folyik szervezett tömegpolitikai oktatás. E munkát nehezíti, hogy az emberek túlterheltek a munkacsúcsok idején. Bonyolulttá teszi a szervezést a területi szétszórtság. A dolgozók mozgósításában a háztáji és kisegítő gazdaságok nagyarányú növekedése — ami egyben a szabadidő csökkentését is maga után vonja — ugyancsak probléma. Ezért a tömegpolitikai oktatás szervezésében, a tisztségviselők képzésében és továbbképzésében minden eddiginél nagyobb önállóságot biztosítottunk a szakszervezeti bizottságoknak. Nem ragaszkodtunk mereven a kialakult sémákhoz, formákhoz, időpontokhoz, mert ezt a munkát nem lehet uniformizálni. Arra törekszünk, hogy az önállóság, a tervszerűség mellett kutassuk a nem telepített munkahelyeken is a legmegfelelőbb formákat, módszereket, amelyekkel itt is elő tudjuk segíteni szakszervezeti tagságunk politikai felkészítését, rendszeres tájékoztatását. A szakszervezeti alapszervezetekre nagy felelősség hárul a munkahelyi demokrácia adta fórumrendszer eredményes működtetéséért, különösen a termelési tanácskozások és a rétegtanácskozások tartalmi színvonalának emeléséért. A szóbeli agitáció tartalmi színvonalát növeli, ha a döntések előtt kikérik a dolgozók, ill. a bizalmiak véleményét, javaslatát. Ennek a formának gyakorlati alkalmazása a szóbeli agitációban, a dolgozók mozgósításában, a feladatok végrehajtásában nélkülözhetetlen. A munkahelyi és szakszervezeti demokrácia jól egészíti ki egymást. Alapszervezeteink az elmúlt években arra törekedtek, hogy a szakszervezeti taggyűlések, bizalmi csoportértekezleteik, bizalmi testületi ülések, szakszervezeti napok aktívak, tartalmasak legyenek, betöltsék feladatukat, így jelentős mértékben javult munkánk nyilvánossága, erősödött a szóbeli agitáció ereje és hatása. Ez biztosítja, hogy a tagság folyamatosan tájékozott legyen arról, hogy mit csinál, miért és hogyan harcol a helyi szakszervezet. Ha ezek a szakszervezeti fórumok a jövőben még jobban fognak működni, akkor jobban érvényesül és fejlődik a munkahelyi demokrácia. Az agitációs és propagandamunka nem nélkülizheti az JEGYZET Soha jobb Víz, víz, víz, tűz, tűz, tűz. Mindenki ismeri a játékot gyermekkorából. Hazánk négy és fél köbkilométernyi vízzel gazdálkodhat évente. A föld alatt lévő vízkészleteknek csak egy részét mértük fel, és kis hányadát hasznosítjuk. És hogy hol a tűz? A föld mélyén. Termálkútjaink nem egészen húsz százalékát hasznosítjuk, pedig ez az energia majdnem ingyen van. Furcsa helyzet, másutt vizet keresnek, és olajat találnak, mi olajat keresünk, és vizet találunk. Ott az olajat feldolgozzák és eladják, itt a vizet hagyjuk elfolyni, vagy lefojtjuk a kutat. Aztán meg megfojtjuk a kutat, azaz megöljük. Ez már nem a termálenergiára vonatkozik, hanem a nitrátos vizű kutakra. Sajnos nincs adatunk arra, hogy idén hány csecsemőt kellett kórházba vinni a methihaemogloibinémia nevű betegség miatt. A kórokozó ismert : nitráttal szennyezett kútvíz. A rosszul tárolt, vagy rosszkor kiszórt műtrágya belemosódik a talajvízbe (és itt nemcsak a nagyüzem, hanem a háztáji gazdaság is felelős lehet) és a baj csak akkor derül ki, amikor a baba megkékül, és valahogy nem kap levegőt. Ilyenkor jön a faluban a tűzoltás,azaz a víz, üvegben vagy zacskóban. De csak a gyerekek egyéves koráig. Egyik megyénk felelős vezetői mondták el: 1990-ig a lakosság 92 százaléka vezetékes ivóvízhez jut. Ez jó dolog. Az azonban annál kevésbé, hogy a csatornázás ötven éves lemaradásban van. Akinek nem írásos propagandaanyagokat. Igen kedvező fogadtatású szakszervezeti tagságunk körében a SZOT-kiadványok „az információban kérdezték” és a Szakszervezeti Értesítő. E kiadványok segítik az eligazodást, a jó tájékozottságot, a testületi állásfoglalások megismerését. Fontosnak tartjuk, hogy a kiadványokat időben eljuttassuk az alapszervezetekhez, onnan pedig a tagsághoz. Még mindig előfordul néhány szakszervezeti bizottságnál, hogy a propagandaanyagok hetekig felbontatlanul porosodnak a szekrények tetején. Ösztönözzük őket arra, hogy a határozatokat, állásfoglalásokat sajátosságuknak megfelelőendolgozzák fel. Az agitációs és propagandamunkát jelentős mértékben segítik a MEDOSZ Lapja mellett az állami gazdaságok, vízügyi szervek, erdőgazaságok és téeszek kiadásában megjelenő üzemi lapok, amelyek az intézmények 80%-ában jelennek meg. Az agitációs és propagandamunkában szükséges a szűk kortg telik vízvezetékre, nincs pénze a társulásra és öreg, tehát ereje sem elmenni a legközelebbi közkúthoz, az maholnap — a növekvő talajvízszint miatt — a híres versikét mondogatja otthon: „Ki a Dagály vizét issza, saját vizét issza vissza. Természetesen a Dagály fürdő helyreigazítást kért, meg is jelent, imigyen! Ki a Dagály vizét issza, nem a saját vizét issza vissza. Sok házikútnál ez fedi a valóságot. Vannak tiszta vizeink is. Megél bennük a pisztráng, a Duna egyik mellékágában rákokat is találtak nemrégen, és Szilvásváradon akár inni is lehetne a Fátyol-vízesés vizéből. Már ha a kirándulók vízbedobált cigarettacsikkjei nem veszik el tőle a kedvünket. És végül a száraz tények a vízről. Hazánk vízkészletének 95 százaléka külföldről érkezik. 83 kisebb-nagyobb vízfolyásunk van. A minimum és maximum vízhozamok rendkívül változóak, a Dunánál az arány 1:15, a Zagyvánál 1:4000! Hazai vízfelhasználásunk 7-8 milliárd köbméter, és ugyanennyi víz képződik a honi vízgyűjtőterületen. Talajvízből, karsztvízből évi 5 milliárd termelhető ki gazdaságosan. 1990-re vízfelhasználásunk 12 milliárd köbméterre növekszik. Jelenleg a népesség egyharmada él csatornázott településeken. 1975 és 1990 között 50 milliárd forintot fordítunk a települések szennyvízelvezetésére és -tisztítására, és 70 milliárdot az ipar ugyanilyen gondjainak — ha nem is megoldására, de a helyzet javítására. (Takács) szervezeti tagsággal folytatott információcsere, a kölcsönös tájékoztatás és tájékozottság. Tapasztalatunk, hogy a dolgozók érdeklődése megélénkült a politikai, a gazdasági, az ideológiai, a kulturális és szervezeti élettel összefüggő események iránt. Ezekről bátran, őszintén, egyrekritikusabban mondanak és várnak is véleményt. Az információs jelentések feltárják a szakszervezeti élet aktuális kérdéseit, híven tükrözik azokat a gondokat, melyek naponta foglalkoztatják a tagságot. Hiányzik viszont a rendszeres oda-vissza információ. E téren a jövőben feltétlen változást kell elérni, és az információs munkát tartalmában, és színvonalában tovább kell javítani. Azokban az alapszervezetekben, ahol a tájékoztatási munka jelentőségét felismerték, lényegesen javult az agitációs és tömegpolitikai munka, az emberekkel való bánásmód. Az írásos jelentés, a szűkszavú értékelés mellett olyan megállapításokat és a jövőre vonatkozó tennivalókat rögzít, amelyek gerincét képezhetik a következő esztendő propagandamunkájának — mondta Varga György szóbeli kiegészítőjében. — Az élet ma más, mint néhány évvel ezelőtt volt. A szakszervezeti munka a törekvések ellenére is kissé halványabb, nem olyan látványos. Napjainkban — és talán még néhány évig — a fő kérdés nemcsak az anyagi javak elosztása, hanem az értékek, vívmányaink megóvása is. Ezt kell megérteni és megértetni, ezért kell naponta a tömegek között politizálni, érvelni. A kétkedőket, az aggódókat, a pesszimistákat kell az agitáció erejével naponta meggyőzni, jövőnk érdekében magunk mellé állítani. Csak olyan erősek vagyunk és anynyian vagyunk, ahány embert meg tudunk nyerni ügyünknek, politikánknak. Legfontosabb tennivalónk az, hogy a gazdaságpolitikai folyamatokat megértessük, az összefüggésekre rávilágítsunk és az előrevivő gazdasági folyamatokban megtalálja az egyes ember a helyét, feladatát, felébresszük felelősségérzetét. A szakszervezeti politikai munka is csak akkor fejlődhet, ha az emberek érdekeit az ország érdekeivel egyeztetve megtalálja azt az érvet, azt az érvrendszert, amely igaz, elfogadható és cselekvésben jut kifejezésre. Ehhez pedig mindenütt és mindig tiszta helyzetet kell teremteni, megmondani a jót és rosszat, különbséget tenni az értékes és értéktelen között. Vagyis: őszintén, nyíltan politizálni. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy meg tudott-e felelni tömegpolitikai munkánk az utóbbi időben bekövetkezett változásoknak, követelményeknek. Úgy gondoljuk, hogy a propagandamunka iránya, a törekvés jó. Az igazi gondot azonban az jelenti, hogy az agitáció és a propaganda minőségében nem újult meg, úgy, ahogy azt a jelenkor változásai megkövetelnék. De egyáltalán: mit jelent az agitációban a minőségi megújulás? Mindenekelőtt azt, hogy szemléletünkben is alkalmazkodjunk a megváltozott körülményekhez, ennek szellemét plántáljuk és ne csak dogmákhoz ragaszkodó formális beszélgetéseket és vitákat rendezzünk demokrácia ürügyén. Jelenti a bátrabbkiállást, jobb vitakészséget, vitaképességet. Mindenek előtt a rendelkezésre álló tényeket, adatokat érvekké kovácsoló, okos, élő szó agitatív jelentőségét húznám alá. Csak a vitában elfogadott egység az igazán szilárd. Csak a vitatkozva kialakított meggyőződés válik mélyen gyökerezve sajátjává a mai embernek! Meggyőződésem, hogy a mai téma megvitatása igazán csak akkor éri el a célját, ha minden szinten valamiféle pezsgés kezdődik el, ha az elfogadott állásfoglalást minden szakszervezeti tisztségviselő megismeri és annak gyakorlati végrehajtásán folyamatosan munkálkodik. Az agitációs és propagandamunka fő színtere a munkahely, ahol a kulcsember a bizalmi. Tudatosítani kell, hogy a mukában való helytállás, a demokrácia és a műveltség állandó fejlődése a szocialista társadalom értékmérője. Csak együtt tudnak olyan emberi tulajdonságokat értékké fejleszteni, mint a közösségi gondolkodás és tenniakarás, a szüntelen jobbra és többre törekvés. Társadalmunk közvéleményrétegek szerint is differenciálódik. A korszerű agitációs és propagandamunkának fel kell ismerni ezt a sajátosságot, érteni ezeknek a rétegeknek az alapvető gondjait és agitációs érveit úgy megfogalmazni, hogy azok az egyes közvéleménycsoportok, közvéleményrétegek részére is érthetők és elfogadhatók legyenek. Ahhoz, hogy ennek a nagyon sokrétű és igen széles skálán mozgó munkának kellő színvonala legyen, szakszervezetünknek és szakszervezetünk minden tisztségviselőjének, aktivistájának alaposan fel kell készülnie. Ez egyben a szakszervezeti munka megújulását is jelenti az érdemibb rétegpolitika területén. Mivel a központi vezetőség ülése lapunk zártakor még tart, annak teljes anyagát — előterjesztések, szóbelikiegészítések, hozzászólások, állásfoglalások — lapunk következő, januári számában teljes terjedelmében, mellékletként adjuk közre.