A MEDOSZ Lapja, 1984 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1984-12-11 / 23. szám

A MEZŐGAZDASÁGI, ERDÉSZETI ÉS VÍZÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA • XXVIII. évfolyam, 23. szám • 1984. december 11. Az égés elleni „ csodaszer" történetéből 5. oldal Ite. & MOLDOVA GYÖRGY NOVELLÁJA 4. oldal A TUDAT 8. oldal KÉT­ÉS­ Szellemi vetélkedő Jánoshalmán A MEDOSZ Bács-Kiskun megyei Bizottsága 1984. november 30-án és december 1-én Jánoshalmán, a Mezőgazdasági Szakmunkás­képző Intézetben sport- és szelle­mi vetélkedőt rendezett tanulói alapszervezetei részére. védelmi Felügyelőség állami irá­nyítás alá kerüléséről, a szakszer­vezetek ebből adódó munkájáról, a társadalombiztosítás állami irá­nyításáról, az MSZMP KB 1983. október 12-i állásfoglalása végre­hajtásának megyei tapasztalatai­ról, valamint az új gazdaságirá­nyítási rendszer bevezetéséről és az ebből adódó szakszervezeti feladatokról. Az értekezleten a titkárok felvetették a rehabilitáció lehetőségeinek javítását célzó, jogos igényt. Nyugdíjasbizottságunk a nyug­díjasok helyzetét értékelve meg­állapította, hogy a legtöbb üzem­ben megfelelően törődnek a volt dolgozókkal, évente legalább egyszer összehívják, megvendé­gelik, vagy közös kirándulásra vi­szik őket. Lehetőség szerint se­gélyben is részesítik a kevés nyugdíjjal rendelkezőket. Sokszor támaszkodnak tapasztalataikra, kikérve véleményüket vagy rész­­munkaidőben alkalmazva őket. Salamon György megyei titkár beruházásokon dolgoztak: a Zagyva—Tárna Vízgazdálkodási­ Szabályozó Rendszer keretében három tározó építésében vettek részt. E munkákon érlelődött ösz­­sze a kollektíva és vált a szakasz­­mérnökség egyik legmegbízha­tóbb, legütőképesebb brigádjává. 1981-ben kiderült, hogy a bri­gád a mélyépítés fortélyait is is­meri, hiszen a salgótarjáni ötvö­zetgyár porleválasztó alapozási munkáit ugyancsak ők végezték. A következtő korszakos váltás a brigád életében ez év elején történt, amikor Lőrinci és Zagyva­­szántó községek vízellátási mun­káján a brigád bebizonyította, hogy képes szakmailag tovább­fejlődni. A hároméves, 36 millió Ft értékű munka manuális részét ugyanis ők végzik. A Középduna­völgyi Vízügyi Igazgatóság és a brigád a közelmúltban „szocialis­ta munkaszerződés"-t kötött a pontos, becsületes munkavégzés jobb anyagi megbecsülésének biztosítása érdekében. A nemzeti értelmiség ellen irá­nyuló irtóháború a fiatalokat sem kímélte. Szinte pontosan a meg­szállás évfordulóján, 1939. októ­ber 28-án a fasiszták brutálisan meggyilkolták J. Opletal orvos­­tanhallgatót. Temetését a diákok hatalmas antifasiszta tüntetéssé változtatták, melynek megakadá­lyozására a hatóságok képtelenek voltak. Valószínű, hogy talán nem is állt szándékukban, mert a tün­tetés jó ürügyet szolgáltatott. Az egész országra kiterjedő, széles körű diáküldözésre használhatták fel. A november 16-ról 17-re virra­dó éjszakán nagy razziát rendez­tek a diákotthonokban. Önkénye­sen letartóztattak és koncentrá­ciós táborokba hurcoltak több mint 1200 diákot. Az elfogott ifjú­sági vezetők közül kilencet kivé­geztek. Másnap, november 17-én Hitler személyes parancsára be­zárták az összes csehországi főis­kolát és egyetemet. Az intézke­dést semmi sem indokolta, hi­szen ekkor itt még béke volt. A háború kitörése óta alig másfél hónap telt el és a lengyel hadi események Csehországot nem érintették. A nácik tettei megdöbbenést és felháborodást keltettek­ az egész világon. A diákszervezetek kezdeményezésére november 17-ét nemzetközi diáknappá nyil­vánították. A fiatalok világszerte ebben az évben is megemlékez­tek az áldozatokról, egyben béke­­vágyuknak is hangot adtak e na­pon. Révay András Veszprémben törődnek a nyugdíjasokkal A MEDOSZ Veszprém megyei bi­zottsága számára mozgalmas ősz volt az idei. A megyebizottság mellett működő sportbizottság több mint 200 fő részvételével megyei sportnapot rendezett a Bakony Művek sporttelepén. A nyugdíjasok megyei találko­zóján tájékoztatták a résztvevő­ket a megyebizottság munkájá­ról, az idős aktivisták pedig vállal­ták, hogy szakszervezeti doku­mentumok felkutatásával járul­nak hozzá a felszabadulási kiállí­tás sikeréhez. A MEDOSZ, az ÉDOSZ és a KPVDSZ megyei bizottságai együttes tanácskozás keretében vitatták meg a lakosság jobb ellá­tásának lehetőségeit. Titkári értekezletünkön tájékoz­tató hangzott el a megyei Munka­ Egy munka­szerződés háttere­ A Középdunavölgyi Vízügyi Igaz­gatóság salgótarjáni II. Szakasz­­mérnökségénél dolgozik 1977-től a Vásárhelyi Pál szocialista bri­gád Fügedi Mátyás vezetésével. Az első években nagy vízügyi Abasári szőló­­oltványok exportra A századfordulótól sokáig az or­szág legnagyobb oltványtermelő községe volt Abasár. Ma 35 hek­táron 43 fajtát nevelnek, dolgoz­nak fel a Rákóczi Termelőszövet­kezet területein. Ezekben a na­pokban mintegy 5 millió szálat szednek ki a földből, melynek kö­zel a feléből lesz szőlőoltvány. A vesszők feldolgozásán, osztá­lyozásán több mint 100-an se­rénykednek a fűtött termekben. A szőlőoltványok jelentős része — 1,5 millió vessző — a Szovjet­unióba kerül exportra, míg a töb­bit a hazai piacokon értékesítik. Nagyobb önállóság — több bér? Pazarlás folyik nálunk az élőmun­kával — általános megállapítás, és, ha nem is mindenütt általáno­sítható, sok helyen kétségtelenül igaz. Az alacsony termelékenység mellett sok helyen évről évre több bér áramlik ki, mint azt a tel­jesítmények indokolttá tennék. A munkáltatók véleménye az, nincs eszköz a kezükben, hogy a közösséget, az egyént érdekeltté tegyék a hatékonyabb munkavég­zésben. Az 1985 januárjában életbe lé­pő új gazdasági szabályzók ezen a problémán is változtatnak. Igaz, már korábban többféle kísérletbe kezdhettek a­ gazdálkodók — és először éppen a mezőgazdaság­ban — a keresetszabályozási té­makörben Ebben a 5 másfél éve tartó kísérletben 92 mezőgazda­­sági üzem, termelőszövetkezet és állami gazdaság vett, illetve vesz részt. Bár az eltelt idő nem nagy, mégis ma már bizonyos tapaszta­latok levonhatók. A mezőgazda­­sági üzemek — eltekintve néhány egyedi próbálkozástól — kétféle kísérletbe kapcsolódhattak be. Az egyik a nagyüzemi keresetadózá­si forma, a másik a fejlesztés­ fe­(folytatás a 2. oldalon) Nemzetközi diáknap A müncheni egyezményt 1938. szeptember 30-án írták alá. A hit­leri Németország engedélyt ka­pott Csehország megszállására, létrejött a Cseh-Morva Protekto­rátus. Kezdetét vette a terror. Szabadabb bérpálya Ha meg akarok fizetni egy jó traktorost, két söprögető embert kell tartani a gazdaságban, így panaszkodott a közelmúltban egy nagy ál­lami gazdaság igazgatója. Bármilyen furcsán hangzik is állítása, iga­za van a panaszkodónak. Esztendők óta van érvényben az úgyneve­zett átlagbér-szabályozás, ami az említett magatartásra kényszerítet­te a gazdaságokat. S az is érthető, hogy a vezetők panasza egyre hangosadon, hiszen a számukra kedvezőtlen szabályozás már akadályozta a munkát. Vol­taképpen a többségnek hátrányos volt. A jó gazdaságoknak azért, mert korlátozta a teljesítményekkel arányos bérek kifizetését, s így lefogta a teljesítményeket is. A fejlődő gazdaságok pedig amiatt pa­naszkodtak, hogy a bázisszemléletű szabályozás megrekeszti a bére­ket, így aztán hiába került új, rátermett vezetés egy gazdaság élére, ötleteik egy részéről le kellett mondaniuk, mert megvalósításukhoz nem tudtak jobban felkészült szakembereket felvenni. A bér növelé­sének ugyanis akkor is vannak határaik, ha közben a termelés nyere­sége az átlagosnál gyorsabban emelkedik. Ha például egy forint bért három-négy forint adó terhel, nem lehet kifizetni az egy forintot sem, mert a mezőgazdaságban az ágazatok jövedelmezősége ezt nem vi­seli el. Az elmúlt esztendőkben érvényes szabályozásra csak a gyengék nem panaszkodtak. Ahol nem tudtak előrelépni, vagy éppen vissza­estek a teljesítmények, kifejezetten kedvező volt e szabályozás, hi­szen a béreket szerényen így is növelhették. Előfordult például, hogy szanált gazdaságok úgynevezett munkadíjadót fizettek, vagyis a le­hetségesnél is gyorsabban emelték dolgozóik bérét. Ez a helyzet per­sze bosszantotta a jól gazdálkodó szomszédokat, és mindenképpen hátrányos volt a népgazdaságnak is, hiszen a veszteség egyik oka éppen az lehetett, hogy nem ösztönöztek a nagyobb teljesítmények­re, e termelés fokozására. Ma már ezt mindenki tudja, ám utólag könnyű okoskodni. Az emlí­tett ellentmondásoknak ha úgy tetszik „történelmi" háttere van. So­kan emlékeznek még arra, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom hajnalán az úgynevezett bruttó jövedelemérdekeltség volt érvény­ben. Magyarán, a szövetkezetek akkor fizethettek tagjaiknak, ha az állammal és más vállalatokkal szembeni kötelezettségeiket teljesítet­ték, vagyis a maradékot osztották ki a tagok között. Volt példa a hat­vanas évek elején arra is, hogy a szövetkezeti tag vitt pénzt zárszám­adáskor a közösbe. Természetes, hogy sokáig ezt a gyakorlatot sem lehetett tartani, hiszen a szövetkezeti tagok jövedelme jelentősen elmaradt az ipar­ban dolgozókétól. A hetvenes években az állam garanciát is vállalt a munkabérek 80 százalékának kifizetésére, akkor is, ha arra nem volt fedezet. Később, ahogy megerősödtek, majd fejlődtek a közös gaz­daságok, egyre inkább növekedtek a jövedelmek is. Az állami irányításnak már arra kellett ügyelnie, hogy a gazdasá­gokból kiáramló jövedelmeket szabályozza, pontosabban a vásárló­erő és a megvásárolható áruk közötti egyensúlyt kellett megtartani. Ennek volt egyik módszere az úgynevezett átlagbér-szabályozás, ami viszont a teljesítményeket tartotta vissza, tehát semmiképpen nem ösztönzött a hatékony termelésre. Ráadásul az elmúlt esztendőkben sorra alakultak meg a vállalati gazdasági munkaközösségek, ame­lyekben sokkal jobban lehetett keresni, mint a munkaidőben. A vá­sárlóerő, vagyis a forint, így is a családok pénztárcájába vándorolt, s azt a boltban senki nem kérdezheti, hogy munkaidőben, vagy vgy­­ben szerzett pénzzel vásárol-e a háziasszony. Az ellentmondások szaporodása miatt „megérett a helyzet" a vál­tozásra. Az új szabályozórendszer egyik legnagyobb változása, hogy alapjaiban módosul a keresetszabályozás, s igyekszik szorosabb kap­csolatot teremteni a vállalati teljesítmények és a kifizetett bérek kö­zött. A vállalatok három forma között választhatnak, úgymint a bruttó jövedelem-színvonaltól függő munkadíj-szabályozás, a hozzáadott érték változásához kapcsolt bértömegszabályozás, illetve a nagy­üzemi keresetadóztatás. E fogalmak bonyolult közgazdasági tartalmat takarnak, s látszólag közgazdászok, szakmai vezetők feladata lesz a megvalósítás. Látszó­(folytatás a 2. oldalon) ///7

Next