A MEDOSZ Lapja, 1984 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1984-12-11 / 23. szám
A MEZŐGAZDASÁGI, ERDÉSZETI ÉS VÍZÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA • XXVIII. évfolyam, 23. szám • 1984. december 11. Az égés elleni „ csodaszer" történetéből 5. oldal Ite. & MOLDOVA GYÖRGY NOVELLÁJA 4. oldal A TUDAT 8. oldal KÉTÉS Szellemi vetélkedő Jánoshalmán A MEDOSZ Bács-Kiskun megyei Bizottsága 1984. november 30-án és december 1-én Jánoshalmán, a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben sport- és szellemi vetélkedőt rendezett tanulói alapszervezetei részére. védelmi Felügyelőség állami irányítás alá kerüléséről, a szakszervezetek ebből adódó munkájáról, a társadalombiztosítás állami irányításáról, az MSZMP KB 1983. október 12-i állásfoglalása végrehajtásának megyei tapasztalatairól, valamint az új gazdaságirányítási rendszer bevezetéséről és az ebből adódó szakszervezeti feladatokról. Az értekezleten a titkárok felvetették a rehabilitáció lehetőségeinek javítását célzó, jogos igényt. Nyugdíjasbizottságunk a nyugdíjasok helyzetét értékelve megállapította, hogy a legtöbb üzemben megfelelően törődnek a volt dolgozókkal, évente legalább egyszer összehívják, megvendégelik, vagy közös kirándulásra viszik őket. Lehetőség szerint segélyben is részesítik a kevés nyugdíjjal rendelkezőket. Sokszor támaszkodnak tapasztalataikra, kikérve véleményüket vagy részmunkaidőben alkalmazva őket. Salamon György megyei titkár beruházásokon dolgoztak: a Zagyva—Tárna Vízgazdálkodási Szabályozó Rendszer keretében három tározó építésében vettek részt. E munkákon érlelődött öszsze a kollektíva és vált a szakaszmérnökség egyik legmegbízhatóbb, legütőképesebb brigádjává. 1981-ben kiderült, hogy a brigád a mélyépítés fortélyait is ismeri, hiszen a salgótarjáni ötvözetgyár porleválasztó alapozási munkáit ugyancsak ők végezték. A következtő korszakos váltás a brigád életében ez év elején történt, amikor Lőrinci és Zagyvaszántó községek vízellátási munkáján a brigád bebizonyította, hogy képes szakmailag továbbfejlődni. A hároméves, 36 millió Ft értékű munka manuális részét ugyanis ők végzik. A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság és a brigád a közelmúltban „szocialista munkaszerződés"-t kötött a pontos, becsületes munkavégzés jobb anyagi megbecsülésének biztosítása érdekében. A nemzeti értelmiség ellen irányuló irtóháború a fiatalokat sem kímélte. Szinte pontosan a megszállás évfordulóján, 1939. október 28-án a fasiszták brutálisan meggyilkolták J. Opletal orvostanhallgatót. Temetését a diákok hatalmas antifasiszta tüntetéssé változtatták, melynek megakadályozására a hatóságok képtelenek voltak. Valószínű, hogy talán nem is állt szándékukban, mert a tüntetés jó ürügyet szolgáltatott. Az egész országra kiterjedő, széles körű diáküldözésre használhatták fel. A november 16-ról 17-re virradó éjszakán nagy razziát rendeztek a diákotthonokban. Önkényesen letartóztattak és koncentrációs táborokba hurcoltak több mint 1200 diákot. Az elfogott ifjúsági vezetők közül kilencet kivégeztek. Másnap, november 17-én Hitler személyes parancsára bezárták az összes csehországi főiskolát és egyetemet. Az intézkedést semmi sem indokolta, hiszen ekkor itt még béke volt. A háború kitörése óta alig másfél hónap telt el és a lengyel hadi események Csehországot nem érintették. A nácik tettei megdöbbenést és felháborodást keltettek az egész világon. A diákszervezetek kezdeményezésére november 17-ét nemzetközi diáknappá nyilvánították. A fiatalok világszerte ebben az évben is megemlékeztek az áldozatokról, egyben békevágyuknak is hangot adtak e napon. Révay András Veszprémben törődnek a nyugdíjasokkal A MEDOSZ Veszprém megyei bizottsága számára mozgalmas ősz volt az idei. A megyebizottság mellett működő sportbizottság több mint 200 fő részvételével megyei sportnapot rendezett a Bakony Művek sporttelepén. A nyugdíjasok megyei találkozóján tájékoztatták a résztvevőket a megyebizottság munkájáról, az idős aktivisták pedig vállalták, hogy szakszervezeti dokumentumok felkutatásával járulnak hozzá a felszabadulási kiállítás sikeréhez. A MEDOSZ, az ÉDOSZ és a KPVDSZ megyei bizottságai együttes tanácskozás keretében vitatták meg a lakosság jobb ellátásának lehetőségeit. Titkári értekezletünkön tájékoztató hangzott el a megyei Munka Egy munkaszerződés háttere A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság salgótarjáni II. Szakaszmérnökségénél dolgozik 1977-től a Vásárhelyi Pál szocialista brigád Fügedi Mátyás vezetésével. Az első években nagy vízügyi Abasári szőlóoltványok exportra A századfordulótól sokáig az ország legnagyobb oltványtermelő községe volt Abasár. Ma 35 hektáron 43 fajtát nevelnek, dolgoznak fel a Rákóczi Termelőszövetkezet területein. Ezekben a napokban mintegy 5 millió szálat szednek ki a földből, melynek közel a feléből lesz szőlőoltvány. A vesszők feldolgozásán, osztályozásán több mint 100-an serénykednek a fűtött termekben. A szőlőoltványok jelentős része — 1,5 millió vessző — a Szovjetunióba kerül exportra, míg a többit a hazai piacokon értékesítik. Nagyobb önállóság — több bér? Pazarlás folyik nálunk az élőmunkával — általános megállapítás, és, ha nem is mindenütt általánosítható, sok helyen kétségtelenül igaz. Az alacsony termelékenység mellett sok helyen évről évre több bér áramlik ki, mint azt a teljesítmények indokolttá tennék. A munkáltatók véleménye az, nincs eszköz a kezükben, hogy a közösséget, az egyént érdekeltté tegyék a hatékonyabb munkavégzésben. Az 1985 januárjában életbe lépő új gazdasági szabályzók ezen a problémán is változtatnak. Igaz, már korábban többféle kísérletbe kezdhettek a gazdálkodók — és először éppen a mezőgazdaságban — a keresetszabályozási témakörben Ebben a 5 másfél éve tartó kísérletben 92 mezőgazdasági üzem, termelőszövetkezet és állami gazdaság vett, illetve vesz részt. Bár az eltelt idő nem nagy, mégis ma már bizonyos tapasztalatok levonhatók. A mezőgazdasági üzemek — eltekintve néhány egyedi próbálkozástól — kétféle kísérletbe kapcsolódhattak be. Az egyik a nagyüzemi keresetadózási forma, a másik a fejlesztés fe(folytatás a 2. oldalon) Nemzetközi diáknap A müncheni egyezményt 1938. szeptember 30-án írták alá. A hitleri Németország engedélyt kapott Csehország megszállására, létrejött a Cseh-Morva Protektorátus. Kezdetét vette a terror. Szabadabb bérpálya Ha meg akarok fizetni egy jó traktorost, két söprögető embert kell tartani a gazdaságban, így panaszkodott a közelmúltban egy nagy állami gazdaság igazgatója. Bármilyen furcsán hangzik is állítása, igaza van a panaszkodónak. Esztendők óta van érvényben az úgynevezett átlagbér-szabályozás, ami az említett magatartásra kényszerítette a gazdaságokat. S az is érthető, hogy a vezetők panasza egyre hangosadon, hiszen a számukra kedvezőtlen szabályozás már akadályozta a munkát. Voltaképpen a többségnek hátrányos volt. A jó gazdaságoknak azért, mert korlátozta a teljesítményekkel arányos bérek kifizetését, s így lefogta a teljesítményeket is. A fejlődő gazdaságok pedig amiatt panaszkodtak, hogy a bázisszemléletű szabályozás megrekeszti a béreket, így aztán hiába került új, rátermett vezetés egy gazdaság élére, ötleteik egy részéről le kellett mondaniuk, mert megvalósításukhoz nem tudtak jobban felkészült szakembereket felvenni. A bér növelésének ugyanis akkor is vannak határaik, ha közben a termelés nyeresége az átlagosnál gyorsabban emelkedik. Ha például egy forint bért három-négy forint adó terhel, nem lehet kifizetni az egy forintot sem, mert a mezőgazdaságban az ágazatok jövedelmezősége ezt nem viseli el. Az elmúlt esztendőkben érvényes szabályozásra csak a gyengék nem panaszkodtak. Ahol nem tudtak előrelépni, vagy éppen visszaestek a teljesítmények, kifejezetten kedvező volt e szabályozás, hiszen a béreket szerényen így is növelhették. Előfordult például, hogy szanált gazdaságok úgynevezett munkadíjadót fizettek, vagyis a lehetségesnél is gyorsabban emelték dolgozóik bérét. Ez a helyzet persze bosszantotta a jól gazdálkodó szomszédokat, és mindenképpen hátrányos volt a népgazdaságnak is, hiszen a veszteség egyik oka éppen az lehetett, hogy nem ösztönöztek a nagyobb teljesítményekre, e termelés fokozására. Ma már ezt mindenki tudja, ám utólag könnyű okoskodni. Az említett ellentmondásoknak ha úgy tetszik „történelmi" háttere van. Sokan emlékeznek még arra, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom hajnalán az úgynevezett bruttó jövedelemérdekeltség volt érvényben. Magyarán, a szövetkezetek akkor fizethettek tagjaiknak, ha az állammal és más vállalatokkal szembeni kötelezettségeiket teljesítették, vagyis a maradékot osztották ki a tagok között. Volt példa a hatvanas évek elején arra is, hogy a szövetkezeti tag vitt pénzt zárszámadáskor a közösbe. Természetes, hogy sokáig ezt a gyakorlatot sem lehetett tartani, hiszen a szövetkezeti tagok jövedelme jelentősen elmaradt az iparban dolgozókétól. A hetvenes években az állam garanciát is vállalt a munkabérek 80 százalékának kifizetésére, akkor is, ha arra nem volt fedezet. Később, ahogy megerősödtek, majd fejlődtek a közös gazdaságok, egyre inkább növekedtek a jövedelmek is. Az állami irányításnak már arra kellett ügyelnie, hogy a gazdaságokból kiáramló jövedelmeket szabályozza, pontosabban a vásárlóerő és a megvásárolható áruk közötti egyensúlyt kellett megtartani. Ennek volt egyik módszere az úgynevezett átlagbér-szabályozás, ami viszont a teljesítményeket tartotta vissza, tehát semmiképpen nem ösztönzött a hatékony termelésre. Ráadásul az elmúlt esztendőkben sorra alakultak meg a vállalati gazdasági munkaközösségek, amelyekben sokkal jobban lehetett keresni, mint a munkaidőben. A vásárlóerő, vagyis a forint, így is a családok pénztárcájába vándorolt, s azt a boltban senki nem kérdezheti, hogy munkaidőben, vagy vgyben szerzett pénzzel vásárol-e a háziasszony. Az ellentmondások szaporodása miatt „megérett a helyzet" a változásra. Az új szabályozórendszer egyik legnagyobb változása, hogy alapjaiban módosul a keresetszabályozás, s igyekszik szorosabb kapcsolatot teremteni a vállalati teljesítmények és a kifizetett bérek között. A vállalatok három forma között választhatnak, úgymint a bruttó jövedelem-színvonaltól függő munkadíj-szabályozás, a hozzáadott érték változásához kapcsolt bértömegszabályozás, illetve a nagyüzemi keresetadóztatás. E fogalmak bonyolult közgazdasági tartalmat takarnak, s látszólag közgazdászok, szakmai vezetők feladata lesz a megvalósítás. Látszó(folytatás a 2. oldalon) ///7