Földmívesszövetkezetek Lapja, 1948. augusztus-december (3. évfolyam, 32-49. szám)

1948-08-07 / 32. szám

­ Ünnepélyes keretek között tüntették ki a MOSzK élmunkásait Július 31-én a Magyar Országos Szö­­­vetkezeti Központ vezetősége átadta ki­váló munkásainak a megérdemelt kitün­tetést. Dr. Kemenes Lajos, a MOSzK vezér­igazgatóhelyettese bevezetőjében rámuta­tott a munkaversenyek országépítő jelen­tőségére. Vázolta az ország gazdasági helyzetét a munkaversenyek nyomán, majd a MOSzK munkaversenyének jelentőségét méltatta. „Nem lehet más célunk — mon­dotta — mint az összefogás ■ a szocializ­musért. A magyar népi demokrácia végső célja a szocializmus. Ezt a célt akarjuk mi megvalósítani s ezt a célt szolgálják maguk a munkaversenyek is. Remélem a jövőben még több kiváló dolgozót tüntet­hetünk ki.“ Földes László, az üzemi bizottság el­nöke ismertette a hallgatóság előtt a há­roméves terv egyéves eredményeit a MOSzK-nál. A felszólalók után Molnár Ferenc, a Magánalkalmazottak Szakszervezetének fő­titkárhelyettese méltatta az ország, a munka hőseit, majd átnyújtotta Viktorik Mihálynak, Tölgyesi Ernőnek, Mózes Etel­kának, Kiss Gábornak és Bugyi Lászlónak a kiváló dolgozóknak járó, illetve élmun­­kás kitüntetéseket. Kemenes vezérigazgatóhelyettes beje­lentette, hogy jól végzett munkájáért s a munkaversenyek kapcsán kifejtett propa­gandáért a Tervhivatal dr. Rubinyi Pált, a MOSzK tervosztályának vezetőjét pénz­jutalomban részesítette. A kitüntetett élmunkások köszönetet mondtak a megszavazott bizalomért. Majd Bányai Sándor MOSzK MDP titkár záró­szavaiban megemlékezett az „újjáépítés hősedről”. „A munkásosztály és a pa­rasztság együttes erővel megmutatta, hogy emelni tudja az ország életszínvona­lát. Az előttünk álló út még hosszú és nehéz, de ha továbbra is fokozott munka­­tempóval dolgozunk, legyőzzük a gazda­sági és politikai akadályokat.” Somogyban a Patosfai Földmíves­­szövetkezet jár az élen a gabona­­beszolgáltatásban Somogy megyében a Patosfai Föld­­mívesszövetkezet tagjai tettek legelőször eleget a beszolgáltatási kötelezettségnek. Örömmel közöljük ezt a hírt a Föld­­mívesszövetkezetek Lapjában és remél­jük, hogy a Patosfai Földmívesszövetke­­zetet az ország többi földmívesszövetke­­zetei is követik. A gabonabeszolgáltatók az ország építő munkáját segítik elő. Mutassanak példát a földmívesszövetke­­zetek ezen a téren is! 1948 AUGUSZTUS 7. Dolgozó parasztok kezébe kell adni a szövetkezetek irányítását mondja Csata István a MOSzK új elnöke A Magyar Országos Szövetkezeti Köz­pont igazgatósága Bárányos Károly le­mondása után új elnököt­ választott Csala István országgyűlési képviseő személyé­ben. Ugyanakkor választották meg a MOSZK új alelnökét Schiffer Pált, aki Barcza Sándor helyére került. Csala István neve nem ismeretlen a pa­rasztság előtt. Csaknem két évtizede dol­gozik a Független Kisgazdapártban, ahol mindig következetes baloldali magatartás­sal képviselte a parasztság és a népi de­mokrácia ügyét. Eddigi munkájáról így beszél Csala Ist­ván a MOSZK új elnöke: — Az én életem olyan volt, mint a többi paraszté. Küzdelmes parasztélet. 6 elemit végeztem, mert nem járhattam is­kolába, hanem dolgoznom kellett. A köny­vek, ismeretek mindig vonzottak. Magán­úton tanultam. A reggelim megvonásával szereztem serdülő koromban annyi pénzt, amiből a használt gimnazista könyveket meg tudtam vásárolni. Tanultam belőlük sokat. 13 éves koromban már tisztában voltam a felsőbb matematika alapjaival és a kettőskönyvvitellel. Többet tudtam, mint a velem egyidős középiskolások. Mégis mindig azt kellett éreznem, hogy az úri gyerekek lenéznek azért, mert a tanulá­som mellett­ dolgozom. Az első világhá­borúban katona voltam, hazakerülvén föld­­mi­veléssel foglalkoztam. Hamarosan meg­ízleltem a kisbérlők keserű kenyerét. Bér­letet kellett váltanom, mert saját földem csak 5 hold volt, gyermekem pedig 6. Ide-oda vándoroltam a bérletekben. Min­denütt azt tapasztaltam, hogy a dolgozó paraszt sorsa nagyon hasonlatos az ipari munkások sorsával. A zsíros paraszt, aki másokkal dolgoztat, bérbe adja a földjét épp úgy a dolgozó parasztok verejtékéből él, vagyonosodik, mint ahogy a tőkés a gyári munkás munkájából. A zsírosparaszt ette mindig a kalácsot, a dolgozó paraszt, a bérlő kapta a morzsát. Felismertem ek­kor, hogy a parasztság elnyomottságából csak az ipari munkássággal kötött szö­­vetség az egyetlen kivezető út. A két vi­lágháború között a bérlet és a sok pa­raszti munka mellett 11 évig végeztem egy tejszövetkezet könyvelését és minden ad­minisztratív munkáját. Százezer pengők mentek keresztül a kezemen, akkor, ami­kor otthon sokszor hetekig egy fillér sem vét a háznál. A szövetkezetben is azt ta­pasztaltam, hogy az ügyekbe a dolgos, okos szegényparasztok nem szólhattak bele. A vezetők mindig a módos, zsíros­­parasztok közül kerültek ki. A szövetkeze­tek vezetésében ezt az állapotot fel kell számolnunk és arra érdemes dolgozó pa­rasztok kezébe kell adnunk az irányítást. — Miben látja elnök úr a MOSZK fel­adatát? — tesszük fe a kérdést Csala Ist­vánnak. — A MOSZK segítse, gyámolítsa a fa­lusi szövetkezeteket, édesanyja legyen a szövetkezeteknek. Vigyázzon a dolgozó parasztok szövetkezeteire, nehogy befura­kodott és ősdi elemek becsapják a paraszt­ságot. A MOSZK tanítsa is a szövetke­zőket. A földmívesszövetkezetek vezetői közt nagyon sok rátermett ember van, aki szinte hihetetlen önfeláldozással végzi munkáját. Ezzel az önfeláldozással sokkal több eredményt érhetünk el, ha a szövet­kezetek vezetőit alaposan kiképezzük. A szövetkezeti ismereteket véleményem sze­rint már az általános iskolában tanítani kellene. A földmívesszövetkezetekben jelenleg túlnyomórészt a földhöz juttatott paraszt­ság tömörül. Mi a véleménye az elnök úr­nak a most készülő rendeletről, amely le­hetővé teszi valamennyi dolgozó paraszt bekapcsolódását a földmívesszövetkeze­­tekbe? — Új és régi gazdának az érdeke, ha dolgozó parasztokról van szó, azonos. Fejlesztenünk kell a mezőgazdasági ter­melést, mert technikailag igen-igen lema­radt. Minden dolgozó parasztnak érdeke, hogy a gépesítésben, technikai feszerelés pótlásában a szövetkezetek segítségével minél előbb behozzuk a mezőgazdaság hátrányát Ma már nincs értelme a me­zőgazdaságban annyiféle szövetkezetnek, mint régen volt. Legyen a faluban csak egy szövetkezet, a földmívesszövetkezet és ennek egyes csoportjai, osztályai lás­sák el a különböző feladatokat. A régi gazdák egy része már bizonyos szövetke­zeti jártassággal rendelkezik. Az ő tapasz­talatuk hasznára lesz majd a földmívesszö­­vetkezeteknek. A régi gazdák bekapcso­lásánál és a régi szövetkezetek beolvadá­sánál azonban nagy körültekintéssel és óvatossággal kell eljárnunk. Vigyáznunk kell arra, hogy azok a zsírosparasztok, akik eddig a szövetkezetek fejlődését gá­tolták, ne kerülhessenek bele mégegyszer a szövetkezeti mozgalomba. — Úgy látom eddigi tájékozódásom alapján — fejezi be szavait Csala István, — hogy a MOSZK vezetői közt igen sok önzetlenül fáradozó ember van, akikkel jól együtt tudok majd munkálkodni szövet- övezeteinkért dolgozó parasztságunkért. (F)

Next