Földrajzi értesítő, 1958
Értekezések - Wallner Ernő dr.: Népesség- és településföldrajzi sajátosságok a paksi járásban
községe volt (891 adó alá vont ház, kb. 7—8000 lakossal), de egy 1692-ből származó kimutatásban már csupán 160 lakossal szerepelt (5). Az elnéptelenedésre jellemző, hogy az 1728. évi megyei összeírás Pakson csak 2, Bölcskén, Madocsán és Gerjenben összesen 110 a török időket átvészelt őslakos családot (hereditarii) tüntet fel, a többi községben ilyen nem maradt helyén. A járás mai népességi és településviszonyainak gyökerei a XVIII. századig nyúlnak. Acsády vak, az 1720. évre vonatkozó népességi felsorolásában a járás négy községe még nem szerepelhetett (1). Bikácsot az 1728. évi megyei összeírás praediumként említi. Hencse, Kér, Kömlőd csak puszták. Kér és Kömlőd telepítése 1785-ben következik be. Acsády szerint 1720-ban a járás 10 községében 281 háztartás volt. Adatait újabban általában alacsonynak tartják (16). Paksra vonatkozóan minden bizonnyal alacsonyak, mert az Acsády által említett 51 háztartás korrekcióval sem több mint kb. 550 személy, viszont az 1721. évi canonica visitatio 862 lélekről szól (4). Az 1728. évi megyei összeírás szerint a járás községeiben 858 családot írtak össze (2) s ez az 1720. évihez képest háromszoros és Acsády korrekcióval számított népességének is majdnem kétszerese. Hogy a XVIII. sz.-i benépesülés gyors volt, azt mutatja, hogy Dunaföldvár 1703-ban, Paks 1738-ban országos vásár tartására kap jogot. Jó képet ad a járás népességi viszonyairól az 1753. évi megyei összeírás. Az 1728. évihez képest az eltelt 25 év további jelentős népességnövekedésről tesz tanúságot. Sárszentlőrinc nélkül a járás 10 községe (Hencse, Kér és Kömlőd még puszták) 2195 jobbágy és zsellér családot számlál. Dunaföldváron az összeírásra nem került nemesi és egyéb családokon kívül már 720 (hospes 280, inquilinus 283, subinquilinus 88, filii et fratres nxorati 32, coelibes 37) háztartás van. Paks még jóval kisebb (484 család), Bölcske (330 család) jóval nagyobb mint Nagydorog (171), Madocsa is kétszer olyan népes (200), mint Dunaszentgyörgy (92) vagy Gerjen (99). A járásban az úrbéres jobbágycsaládok száma 1767-ig már 2791-re növekedett. A tényleges és természetes népszaporodás a XIX. sz. 30-as éveitől kezdve kedvezőtlen képet mutat. Ebben része volt a kolerajárvány okozta nagy halálozásnak (1831-ben hat hét alatt a járásban 1600-an betegedtek meg kolerában, közülük 900 halt meg), majd a szabadságharc okozta veszteségeknek. Az 1829-ből származó megyei kérdőívek adatai szerint Dunaföldvár népessége 9990, Paksé 6490 volt, utánuk Bölcske következett 3917 lakossal. Jelentős községek voltak már Madocsa (1846 lakos), Dunaszentgyörgy (1985 lakos), Györköny (1924 lakos), Nagydorog adatai hiányoznak. A járás össznépessége 35 500 volt. A korábbi gyors növekedést megállás, sőt visszaesés váltja fel. Húsz év múltán Fényes E. 1851. évi adatai (11) szerint a puszták nélkül a járás kereken 37 ezer lakost számlált. A tényleges népszaporodás két évtized alatt mindössze 5%-ot tett ki. Számos községben ekkor a lakosság 1829-hez képest kevesebb volt (Dunaföldvár 9466, Bölcske 3652, Madocsa 1680, Dunaszentgyörgy 1749). Csak Paks, Kajdacs és Gerjen mutatnak erőteljes növekedést (Paks 8294 lakos). Paks lassan átveszi Dunaföldvár funkcióinak egy részét, Gerjen mai helyére áttelepülve az ármentesítéssel új szántókhoz jutva erősödik meg (1829-ben 1057, 1851-ben 1368 lakos). Kajdacs helyzetén is a folyószabályozás javított. * Dr. Hadnagy A. megyei főlevéltáros szíves közlése. 4213 Földrajzi Értesítő