Földrajzi értesítő, 1960

Vita - Hordalékmozgás és folyószakaszjelleg. Vita dr. Kádár László elméletéről

Igen érdekesek és értékesek azok az eredmények, amelyeket Kádár professzor az általa terepasztalnak nevezett kismintákon és a természetben található formák össze­hasonlítása terén elért. Ebben a tekintetben érdemei elvitathatatlanok és a kutatáson kívül az oktatásban is megbecsülhetetlen értékűek, mert helyes szemléletre nevelnek. A nagyon elmésen rendszerezett formák közül meg kell azonban említeni azt a két újnak nevezett formát, melyeket középszakasz jellegűnek mond és azonosít néhány természet­ben található formával: az egyik az 5. pontszámmal jelölt villás elágazás és a belőle szár­mazó egyenes eróziós mederszakasz. Ez az alak áll. ábrából, de még jobban a vetített fényképből kivehetőleg véleményem szerint inkább az alsószakasz jelleg kategóriájába kívánkozik. Az elágazások magukban véve általában az alsószakasz jelleg jellemzői. Úgy látszik, hogy az egész egy hordalékkúpon fekszik, amely erodálódik és hordalékát lerakja, tehát ez is az alsószakasz jelleg mellett szól. Előfordulnak ugyan sziget-képződések, enyhén alsószakaszba hajló középszakasz jellegnél is, de azok jellegzetesen gömbölyűek, vagy oválisak, de semmiesetre sem vil­lássan elágazók. Ilyen szakasz van pl. a Tiszán Tiszaújlak —Mezővári között, vagy a Maroson Pécska-Szeml­aknál. A villás elágazások tapasztalatom szerint az alsó szakasz felső végén, tövénél jelentkeznek. Sokat vitatott kérdés, hogy keletkezik-e kanyarulatoknál a zugot az inflexiótól inflexióig kúrszerű­en levágó egyenes meder, amely tulajdonképpen nem egyéb, mint az övzátony megkerülése. Ilyen árvíz által okozott — többnyire átmeneti — kiegyenesedé­sek előfordulnak a kanyargós vízfolyásoknál, az 5. pontban található leírás elolvasása után azonban az az érzésem, hogy itt is inkább alsószakasz jellegről lehet szó, hiszen Szerző maga is hordalékkúpon való mozgásról beszél. Ugyanilyen vitathatónak látszó fogalom a 3. pont alatt tárgyalt középszakasz jellegű lépcsőképződés. A mi tapasztalatunk szerint ez kifejezetten a vízmosások eróziós formája, a 10. ábra ezt világosan mutatja. Ez a forma bizonyos vízhozamoknál hosszú ideig egyensúlyban is lehet, de véleményem szerint csak felső szakasz jellegnek minősül. A Cholnoky-féle szakaszjelleg-elméletet a mérnöki morfológia (folyószabályozás) is átvette és használja, de távolról sem olyan mélységig, mint a geográfia. Azt is elismerem, hogy az egyes szakaszjellegek között lehetnek átmeneti formák, de mégis csak célszerű­nek látnám megmaradni Cholnoky definíciója mellett olyan formában, hogy valamely vízfolyás átmenetileg töltheti, vagy mélyítheti medrét, de ha kanyarog, meanderez, akkor középszakasz jellegű. A hordalékháztartás egyensúlyát ugyanis csak hosszú idejű, rendszeres hordalékmérésekkel, vagy ismételt részletes mederfelvételekkel lehetne meg­állapítani, amire földrajzi kutatásoknál nincs mód, ezért a középszakasz jelleg kritériu­mául célszerű megmaradni a kanyargás mellett. Túlságos eltávolodásnak vélném a Cholnoky-elmélettől középszakasz jellegűnek ítélni olyan alakzatot, amelynél kanyargásról nincs szó, így azután valóban tág tere nyílik a vitáknak és nehéz egyértelmű határokat vonni. Meg kell említeni még, hogy néhány fogalom Kádár professzor értelmezésében eltér a mérnöki fogalmazástól, ilyen főként a lebegtetés fogalma. A mérnöki értelmezés szerint lebegtetésen túlnyomó részben a kolloidális iszap tartós lebegését értik, a durvább homok átmeneti, örvények által történő felkapását és megcsendesedés után azonnali lerakását ritkábban vesszük figyelembe, azt inkább az ugráláshoz soroljuk, ezért a kép­letek és egyéb eredmények átvételénél is bizonyos óvatosság indokolt. Egyébként a töménység megváltozása miatti sebességváltozásnak Kádár professzor túlzott morfoló­giai jelentőséget tulajdonít. A töménység változása a kutatók szerint olyan csekély sebességváltozást okoz, hogy a mérőeszközök pontosságának a határán van, tehát gyakor­latilag elhanyagolható nagyságrendű. Hasonlóképpen úgy látszik, hogy Kádár professzor nem egészen helyesen értelmezi a hidraulikai irodalomból átvett csúsztató sebesség, valamint a határréteg fogalmakat, amiből félreértések származnak. A tanulmányból legjobban hiányzik azonban a dinamikus szemlélet, főként a sebességek változásának, a szekunder áramlásoknak, turbulenciának stb. kellő figyelemre méltatása, pedig véleményem szerint éppen a morfológiai formák kialakulásában a másod­lagos vízm­o­zgásnak és a turbulenciának sokszor több szerepe van, mint a fővíz­m­ozgásnak. A teraszképződés genezise már kissé eltávolodik érdeklődési körömtől, ehhez te­hát érdemben nem kívánok hozzászólni, csupán azt jegyzem meg, hogy a visegrádi Duna­szakasz teraszait döntően tektonikus jellegűeknek tartom, aminek helyességéről magam is meggyőződést szereztem, azért ennek a felfogásnak a hívei közé sorolom magam.

Next