Földrajzi értesítő, 1962

Irodalom - Dr. Károlyi Zoltán: A Tisza mederváltozásai, különös tekintettel az árvédelemre (dr. Bendefy László)

seket pedig a sorra megalakult árvédelmi társulatok emeltették. Az átmetszések készíté­sére azonban a végrehajtási utasításban az volt az előírás, hogy a végleges mederszel­vénynek csak harmadát kell kiásni, a többit a víz eleven ereje dolgozza majd ki. Ez az elv nagyjában be is vált, de egyes szakaszokon a reméltnél sokkal lassabban. Emiatt egyes átmetszéseknél a töltésekkel kénytelenek voltak a nagy, átvágott kanyarulatokat megkerülni, mert különben az átmetszések fejletlensége miatt az árvizeket nem tudták volna levezetni. Egyes helyeken a begázolások utólag megtörténtek. Merőben meglepő, milyen kicsiny duzzasztási értékek keletkeztek emiatt, így például az alcsi—tenyői töltés 7—10 cm-rel, a cserőközi—sárnyaki töltések 10—15 cm-rel, a tiszabői töltés pedig csak 5 cm-rel emelte meg az addigi átlagos árvízszint. De már kétséget kizáróan ki tudta mutatni KÁROLYI azt is, hogy Vári és Vásáros­namény között, a tapasztalható erős medermélyülés miatt, az árvizek szintje állandóan süllyed. Vannak azonban erősen stabilis szakaszai is a Tiszának. Ilyen például a Polgár környéki mederrész, ahol a Sajó kavicshordaléka miatt a meder egyáltalán nem mélyül. KÁROLYI szerint a meglepően kicsiny duzzasztások magyarázata az, hogy a szűk térre összeszorított árvizek a felduzzadás mellett azonnal mélyítik is a medret. Tisza­dorogmánál például adatszerűen kimutatható a közepesnél nagyobb vizek 20—20 cm-es mélyülése is. A gátépítések idején az árvízszínek azonnal igen jelentős mértékben meg­emelkedtek, azonban mihelyt a folyó időhöz jutott, hogy kidolgozza a medrét, az árvizek szintje máris süllyedő irányzatúvá vált. Az eddigiekhez kiegészítésül megjegyezzük, hogy a Szerző a 4/ard mellékleten összesítette a vásárosnaményi, tokaji, szolnoki és szegedi vízmércékre vonatkozó redukciós grafikonokat. Nagyon szellemes megoldással lehetővé tette a múltban levonult árhullámok magasságának a mostani mederviszonyokra redukálását. Más szóval: meg­határozható az, hogy a régebbi árvizek tetőző hozama a mai mederállapot mellett milyen vízállással tetőzne. A Tisza medrének fokozatos bevágódása — természetesen — kihat az árvíz­levonulási és vízjárási viszonyokra is. A szabályozás következtében megnövekedett a lefolyó víztömegek sebessége, tehát általában csökkent az árvizek levonulásának idő­tartama. Szembetűnő, hogy Szolnoknál és Szegednél jóval nagyobb az árvizek tartóssága, mint Tokaj fölött. A lényeget mindenesetre sikerült KÁROLYinak adatszerűen, cáfolhatat­lanul bizonyítania. S ez az, hogy a magyarországi Tisza-szakasz 600 km teljes hosszából 260 km-en (43%) az árhullámok száma és időtartama lényegesen (a felénél is kevesebbre) csökkent. Látni való tehát, hogy itt a folyó erős beágyazódása az árhullámok gyorsabb levonulását eredményezte, tehát a Tisza vízjárása ténylegesen megjavult az utolsó 80 esztendő folyamán. A felső szakaszon, mint például Polgár és Dorogma, ill. Martfű és Tiszazug között, néha ugrásszerűen megnő a víz mennyisége és az árvizek tartóssága. Ez annak a jele, mondja KÁROLYI, hogy itt több hullám egymásra torlódott és egybeolvadt. Ezeknek a szakaszoknak ez a jellegzetessége. A Tokaj—Szeged közötti szakaszt illetően KÁROLYI igen gondos és hosszú időre terjedő vizsgálatokat folytatott, s végül is azt a következtetést szűrte le, hogy a mondott szakaszon a Tisza árvizei tartósságának növekedése várható, azonban az árvizek magasságának lényegesebb emelkedését nincs ok­unk feltételezni. A kedve­zőtlen (katasztrofális) árvizek átlagos ismétlődését a szerző 2200 évre teszi. Az ismertetett adatfeldolgozásból érdekes képet nyerünk az árvizek járásáról Eszerint Tokaj fölött állandóan növekszik azoknak az éveknek a száma, amelyekben a víz ki sem lép a hullámtérre: a vizsgált évek 43%-ában. A Tokaj alatti szakaszon viszont már sokkal gyakrabban, az összes évek 70—74%-ában kilép a víz a medréből, sőt évente többször is. Említésre méltó dolog, hogy a kiöntések mérőszámának adat­sorában határozott 26—27 éves periódus és ezen belül kisebb periódusok állapíthatók meg. KÁROLYI számításokat végzett arra vonatkozóan is, mennyi lehet az a hordalék­mennyiség, amelyet a folyó Tiszaújlaktól a Szeged alatti országhatárig, a meder mélyí­tésével kapcsolatban elmos, elszállít helyéről. Azt kapta, hogy ez évi átlagban 1 719 000 m3, vagy 1 km hosszra átszámítva átlagban évi 2860 m,!/km. N­a feltesszük azt, hogy a mederszelvényben ezt a munkát a folyó mintegy 100 m hosszon fejti ki, akkor 1 m2-ről évenként 0,03 m3 anyagot hord el. Ennek a mennyiségnek legnagyobb része lebegtetve távozik el. A görgetett hordalék évi mennyisége ehhez képest elenyészően csekély. * Hasonlóan érdekes eredményekkel járt a folyó vízszintes irányú eltolódásának vizsgálata. Szerző mindenekelőtt felhívja a figyelmet arra, hogy a Tisza szabályozása rendkívül erős beavatkozás volt a folyó életébe, vízszintes értelmű mederalakulásába. Az átmetszé­

Next