Földrajzi értesítő, 1971
Értekezések - Vermes János: A pluviáció folyamatának és formaképzésének vizsgálata
3/10. szelvény: Az 1. szelvénynek többé-kevésbé megfelelő, ,,irány menti" változat (NyDNy —KEK). Jól látszanak a K-i fekvésű lépcsők, a legalsó 220 — 340 m között jellegzetes. 3/11. szelvény: „Irány menti" rendszerű (DNy —ÉK-i, két kisebb iránytöréssel). Budakeszi és Pasarét között készült, a Szabadság-hegyen áthaladva. Pluviációs jellegű lépcsős lejtők csak a Pasarét — Kútvölgy - Normafa szakaszon rekonstruálhatók, és Budapest határa mentén. A Látó-hegy felőli oldalon 155 — 180 m és 180 — 215 m szintközben elmosódottabban, a Normafa felőli oldalon 170 — 240 m, 240 — 270 m, 270 —310 m (kissé elmosódva) és 310 — 440 m sávokban észlelhetők. A Szabadság-hegy lankás tetőfelszíne csak kismértékben lejtős felé, a Farkas-völgy mentén jól láthatóan az eredeti egységes pluviációs felszín eltört, K-i oldala megbillent. 3/12. szelvény: „Irány menti" rendszerű (DNy—ÉK-i, egy kisebb töréssel). Haladási vonala: Szabadság-hegy — Látó-hegy között, Zugliget, Hunyad-orom, Szépilona és Törökvész érintésével. Láthatóan pluviációs eredetű felszín csak az Ördög-árok medrétől ÉK felé található, a 170 — 210 m és 230 — 350 m szintközben. 300 m-nél magasabban itt is valószínű a töréses torzulás. 3/13. szelvény: „Irány menti" rendszerű (DNy—EK). Budakeszi-Látó-hegy vonalon, Budakeszi-erdőn, Hármaskút-tetőn, János-hegyen, Ferenc-halmon, Kuruclesen, Nyéken át halad. Jellegzetesen aszimmetrikus lejtőjű kiemelkedések látszanak, egyik oldalukon pluviális lejtővel, túloldalon törtvonalú, rövid, meredek felszínrésszel. Ilyenek: a Budakeszi-erdő DNy-i oldala, a János-hegy, a Kurucles és a Nyék alatti vonulat. Jellegzetes lejtőlépcsők láthatók 220 — 340 m (Látó-hegy — Nyék), 190 — 250 m (Kurucles), 260 — 500 m szintközben (János-hegy). 3/14. szelvény: „Irány menti" rendszerű (DNy—EK-i, három kisebb töréssel). Budakeszitől Csatárka-dűlőig halad, a Sötét-vágáson, Kőhegyen, Virág-völgyön, Szabadság-hegy-Síugrósáncon, Zugligeten, Hunyad ormon, Kútvölgyön, Hűvösvölgyön, Ferenc-hegyen keresztül. Feltehetően pluviációs eredetűnek látszó lejtők: Sötétvágás DNy-i oldala 320 — 380 m sávban; a Szabadság-hegy kissé Hárs-hegyre emlékeztető K-i oldalán 430 — 460 m és 335 — 400 m sávban két lépcsőn: a Hunyad-orom K-i lejtője 335-165 m sávban; a Rózsadomb DNy-i oldala 150 - 170 m, 170 — 240 m és 225 — 270 m sávokban három lépcsővel. 3/15. szelvény: „Irány menti" rendszerű (DK —ÉNy, DNy -ÉK-i, egy töréssel). A Kelenföldi-lapálytól a Várhegy előtti Duna-partig halad, a Sashegyen, Kis-Gellérthegyen, Naphegyen, Várhegyen keresztül. A Sashegy DK-i lejtőjének pluviációs formáját jelentősen csak a 175 — 230 m szintközbeli, formáiban is megnyilvánuló törési felület szakítja meg. A lejtőforma a sáv felett rekonstruálhatóan tovább folytatódik, 270 m-ig. A hegy ÉK-i lejtője három főlépcsőre oszlik 270-235 m, 235—200 m és 200—130 m sávokban. 150 m-nél elmosódó perem látható. A szelvényen a többi lejtő kevésbé mutat jellegzetesen pluviációs formát. 3/16. szelvény: Előző szelvényhez hasonló menetű, de attól kissé Ny-ra metszi a Sashegyet, annak kisebb lejtésű részein. Ilyen metszésben a Sashegy D-i oldalán , felé vetődéssel elvágott, alsó pluviációs lejtő felett két felsőbb helyzetű lépcső is látszik. A lejtőlépcsők peremeinek helyzete — 200 m és 235 m körül — jól egyezik az E-i oldal K-i részének peremmagasságával. Az É-i oldal Ny-i részén azonban nagyjából folytonos a pluviációs lejtőtonna 160 m felett, 250 m-ig. Ez a lejtőlépcső elmosódott peremmel határolódik el a Német-völgy lejtőitől. A 4. ábrán a Szerencs melletti, Monok közelében levő Szőlős-hegy", ill. Or-hegy, valamint az Abaújszántó feletti Sátor-hegy és Krakó-hegy lejtőinek lejtés mentén készített topográfiai szelvényei láthatók. Eredetileg szintén M = 1 : 10 000 és H = 1 : 5000 méretarányúak, de itt kicsinyítettek. A szelvények típusos pluviációs lejtőket mutatnak. A Krakó-hegy oldalán 200 250 mBf szintek között jól láthatóan, a Sátor-hegy és az Őrhegy oldalán 200 mBf, ill. 180 mBf szintek körül valószínűen lejtőlépcső-peremek vannak. A Szőlős-hegy oldala a szelvényen láthatóan egy lejtőlépcsőből áll. Az ábrán jól látható a lejtők tendenciáinak egyöntetűsége, a lejtő irányában megfigyelhető lejtés-és lejtésváltozás-csökkenés. (Az alapadatként szolgáló térkép pontossági korlátai a lejtőmetszeteket helyenként feltűnően lépcsőzötté teszik.) A lejtőlépcsők ideális helyzetét és formáit a 2. ábra mutatja be, a szemléletesség érdekében kissé torzított arányokkal. E formák a földtani felépítés változatossága és a tektonikai törések miatt a valóságban sokkal bonyolultabbak és más formákkal is kombinálódnak. Összefüggő tendenciák azonban — a közölt szelvények tanúsága szerint — sok helyen azonosíthatók.