Földrajzi értesítő, 1977

Értekezések - Dr. Enyedi György: A falusi életkörülmények területi típusai Magyarországon

Vizsgálati módszerek a) A vizsgálat az ország valamennyi községére, összesen 3135 településre terjedt ki. E településeket egyenként 28 mutatóval jellemeztük (1970. évi adatok), amelyek a települések népességének nagyságát, mobilitását, demográfiai, foglalkozási szerkezetét, iskolázottságát és alapfokú ellátottságát fejezték ki. Az életkörülmények teljességét persze ez a vizsgálat nem tudja tükrözni, csupán a mérhető és az ország valamennyi községére rendelkezésre álló jellemzőket vehetjük figyelembe. Az országos területfejlesztési politika csak az országos léptékű, általánosított kutatási eredményeket tudja felhasználni. b) Az életkörülmények egyes elemeinek vizsgálatára faktoranalízist használtunk. E módszerrel kimutatható volt az egyes elemek közötti összefüggés, és az életkörülmé­nyek meghatározásában betöltött fontosságuk. c) A területi tipológiához egy, a hazai területtudományi szakirodalomban még nem publikált módszert, a cluster-analízist alkalmaztuk. Az életkörülmények fogalma ugyanis igen összetett, az eredeti változók redukálása után is nagyszámú faktorral kellett dolgoznunk. A tipológia ezért az egyszerűbb statisztikai vagy kartográfiai módszerekkel nem volt elvégezhető. A módszerrel kapott csoportok (típusok) a 28 változó meghatározott arányú összetételét fejezik ki.* A falusi életkörülmények vizsgálata A falusi életkörülmények átalakulása A városi és falusi életkörülmények különbségei a területi egyenlőtlen­ségek egyik legnagyobb feszültségét okozzák. Jóllehet a falusi életkörülmé­nyeket általában elmaradottaknak nevezzük, hangsúlyozni kell az elmúlt 15—20 év rendkívül jelentős fejlődését. Az elmaradottság ugyanis viszonyla­gos fogalom: az országos átlaghoz viszonyított eltérést jelent, s korántsem zárja ki a fejlődést egy­ korábbi időponthoz viszonyítva. Az életkörülmények átalakulásának alapja a falu társadalmi szerkezeté­nek változása, a falu és város közötti osztályellentétek — sőt, nagymérték­ben az osztálykülönbségek — megszűnése. A falusi népesség többsége nem mezőgazdasági ágakban alkalmazott. A munkásosztály ma legalább annyira falusi, mint városi jelenség, hiszen az ipari munkásság fele falun él. A szocia­lista mezőgazdaság létrejötte, a modern gazdálkodás gyors kiépülése, a mező­gazdasági népességen belül is megszüntette a korábbi társadalmi rétegződést, és megváltoztatta a mezőgazdasági munka szakmai jellegét is. Az 1960-as évek végén országosan kiegyenlítődött a falusi és városi népesség jövedelme. Számottevően javult az infrastrukturális színvonal, főleg a lakásállo­mány (a népességhez viszonyítva az új lakások építése nem maradt el a váro­sokétól), általánossá vált a villanyellátás, gyorsan terjed a vezetékes víz- és főleg a gázellátás, közvetlenül befejezés előtt áll a bekötőút-építési program stb. A kapitalizmustól örökölt igen súlyos falusi elmaradottság felszámolásá­ban tehát számottevően előrehaladtunk, de ezenközben két újabb feszültség keletkezett : a) A termelés és az életmód korszerűsége közötti ellentmondás fokozó­dott. A munkakörülmények — akár azért, mert a falusi népesség közel 40%-a * A faktoranalízis és a cluster-analízis számításait az MTA SZTAKI CDC 3300 típusú számítógépén végeztük, HORVÁTH G­AUDI ISTVÁN irányításával. Ő írta a cluster­analízis programját is (ilyen program nincs a gép program-könyvtárában).

Next