Földrajzi értesítő, 1991

1-2. szám - Krónika - Beszámoló az „Aktív kéregmozgásos területek geomorfológiája" c. IGU munkabizottság értekezletéről (Lóczy Dénes)

Beszámoló az „Aktív kéregmozgásos területek geomorfológiája" c. IGU munkabizottság értekezletéről (Cosenza, 1990. jún. 1-8.) A Nemzetközi Földrajzi Unió geomorfológiai mérésekkel foglalkozó munkabizottsága, a COMTAG a felszínalakító folyamatokat mennyiségi szempontból tanulmányozó kutatókat tömörítő, nagy szakmai megbecsü­lésnek örvendő szervezet. A munkabizottság tekintélyét jól mutatja, hogy évről-évre olyan sok helyről érkezik címére meghívás konferenciák szervezésére, hogy egyre kevésbé tud ezeknek eleget tenni. (Évi három összejöve­telnél többet semmiképpen sem tartanak kívánatosnak vagy megvalósíthatónak.) A meghívások mögött az is meghúzódik, hogy a meghívó ország szakemberei a terepi bemutatók során szeretnék kikérni a nemzetközi hírű tudósok véleményét saját munkájukról, útmutatást kapni a további kutatómunkához. Emlékezve az 1987. évi magyarországi COMTAG értekezletre, állíthatom, hogy a munkabizottság vezető tagjai mindig szívesen tesznek eleget az ilyen kéréseknek. 1990-ben a tanácskozásoknak az Appennin-félsziget egyik legkevésbé ismert, de geomorfológiai szempont­ból igen érdekes területe, Kalábria adott otthont. A munkabizottság hagyományait követve a konferencia kirándu­lással kezdődött, amelynek során azonnal megismerkedhettünk a Kalábriában legérdekesebbnek számító geomorfológiai problémákkal: a szélsőséges csapadékeloszlás okozta lejtőeróziós és folyóvízi hordalékszállítási jellegzetességekkel, valamint az észak-kalábriai flisövezet földcsuszamlásaival. Az előbbi kérdéskörről O. TERRANOVA tartott terepi tájékoztatót a Turbolo nevű fiumara vízgyűjtőjén létesített hidrológiai mérőállomáson, egyben beszámolt az ott folyó talajtérképezési munkálatok elveiről és mód­szereiről is. Egy másik időszakos vízfolyás, a Torrente Ferro vízgyűjtőjéről digitális terepmodell készült, amely tulajdonképpen mindazokat a paramétereket tartalmazza, amelyek egy mérnökgeológiai célú környezetminősítés­hez szükségesek. Minderről M. SORRISO-VALVÓtól értesültünk. L. MERENDA statisztikai elemzés keretében mutatta be a Kalábria ión-tengeri oldalán jellemző csuszamlások típusait, ugyancsak a Ferro vízgyűjtőjében végzett részletes vizsgálatokra alapozva. Másnap magasabbra emelkedtünk a kristályos kőzetekből álló hegyvidékekben. Először az 1929 m-es csúcsmagasságú Nagy-Sila (Sila Grande) felsőbb régióiba kapaszkodtunk fel, hogy a jelentős mértékben újraerdő­sített hegycsoport ökológiai kérdéseit tanulmányozzák. A Bonis folyó menti hidrológiai állomáson azt vizsgálják, hogyan alakul a talajerózió különböző sűrűségű erdőállomány alatt, milyen mértékben ritkítható nagyobb veszély nélkül a kalábriai fenyőből (Pinus nigra var. calabrica) álló erdő. Az ottani problémák megvitatása után továbbutaztunk a Trionto völgyébe, ahol a földcsuszamlásos eredetű törmelékfolyások súlyos környezeti veszélyforrást jelentenek. Nagy részük a Macropoli nevű mellék­völgy­ből származik (ezt bizonyítja a völgy betorkollásánál felhalmozódott, 120 m vastagságot is elérő törmelékkúp). A törmelékfolyások nagyságrendjének és gyakoriságának történeti rekonstrukciója azonban még nem megoldott. A Trionto völgyében még alkalmunk volt megcsodálni a gránittest és középidei üledékes takarója határán, hordalék­kúpra épült Longobucco városa. Ugyancsak itt figyelhettük meg először, hogyan tanult meg az évszázadok (sőt évezredek) során a lakosság együttélni a földrengésekkel és az általuk kiváltott csuszamlásokkal. Gondot az okoz, ha az újabb építkezők megfeledkeznek a kötelező elővigyázatosságról, és — túlságosan bízva a modern technoló­giákban — éppen egy potenciális csuszamláspályát szemelnek ki otthonuk helyéül. Ilyenkor lehet nagy haszna a csuszamlásveszélyességi térképnek, amelyet az olasz kollégák segítségével B. DUMAS francia professzor szer­kesztett. A pleisztocén során Kalábria kiemelkedése az 1400 m-t is elérte, amiről a tirrén oldalon tengeri szinlek szépen fejlett sorozata tanúskodik. Diamante és Monte Carpinoso között L. CAROBENE és G. FERRINI mutatta be a négy fő szintet, üledékeiket és a kormeghatározások eredményeit Cerraro kikötőjében hallgattuk meg a magyarázatot arról, hogyan gyorsította meg a tengerpart pusztulását a második világháború után megerősödő emberi beavatkozás, a hegyi települések kikötőinek, a „marináknak" átalakítása, kiépítése üdülési célokra. Felkapaszkodva a Parti-lánc (Catena Costiera - a „fiumara" és a „torrente" után tehát ismét egy fontos természetföldrajzi fogalom jelent meg a helynevekben!) meredek lejtőjén, újabb mesés panoráma tárult fel előttünk, egyben alkalmat adva a tektonikus mozgások, földrengések és a csuszamlások kapcsolatának elemzésére. A. SYLVESTER (a neves kaliforniai professzor hosszabb ideig Kalábriában dolgozott) ki is használta azt a lehetőséget, hogy Fiumefreddo festői fekvésű városkájából letekintve rámutasson a kőzetminőség és a szerkezet geomorfológiai hatásaira. Az előadások június 4-én Roges di Rende városában kezdődtek, amely Cosenza­­-i elővárosának tekinthető. A kirándulásokon gyűjtött tapasztalatoknak és a jól összeállított útvonal­vezetőknek köszönhetően ekkorra már fogalmat alkothattunk magunknak Kalábria geomorfológiájáról, összehasonlíthattuk a területet az előadásokon bemutatott egyéb vidékek viszonyaival. Ez utóbbiak is általában erős tektonikus hatásoknak kitett magashegységek voltak. Különösen sok vitát váltottak ki az erózió modellezésével kapcsolatos előadások, pl. J. DE PLOEY modellje.

Next