Földrajzi közlemények 1874.
KÖNYVÉSZET - A „Magyarországi kárpát-egylet” évkönyve
Társulati ügyek. Október 22-én másodízben vett tőlünk a nap búcsút és csak február 24-ikén láthattuk újra. Hanem az előbbihez képest mily kellemesen töltöttük ezen telet! Valóban örömnapokat éltünk, ünnepélyeket tartottunk, karácsony estéjét egy gyönyörű jégpalotában ünneplök, melyet e czélra a legénység egy tudós építész terve szerint épített; a legénység nagyobb jégdarabokat hordott össze, ezekből szabály szerint téglák vágattak; a vizes hó kitűnő vakolata a téglákat keményen fagyasztja össze; s ilyképen a palota két nap alatt készen volt, belseje lobogókkal volt kárpitolva; egy hosszú asztal közepén diszlett a karácsonyi fa, — nem vala zöld, de czifra piros papírokkal díszített. Száraz ágain csüngtek az ajándékok, melyeket Bécs és Pola városok egyes hölgyei e czélra adományoztak. Oly kellemesen töltöttük e karácsonyi éjt azon csillogó márványteremben, hogy ha valaki a megelégedett boldog arczokat látta volna, bizton azt hihette volna, azon egyének meg vannak sorsukkal elégedve és talán túlboldogok. Sylveszter éjjelén nagyszerű fáklyás menetet tartottunk háromszor a hajó körül. Az uj ország hiven fizeti adóját, amennyiben minden héten egy vagy két alattvalót küldött, hogy azon különös szerencsében részesüljenek, hogy általunk főbe lövethessék magukat. Ezen különös neme az adófizetésnek konyhánkat folyton friss hússal látta el; ezen körülménynek köszönhetjük, hogy a skorbut nem vett nagyobb kiterjedést, és hogy az előfordult esetek nem végződtek szomorúan , de az új ország 67 alattvalóval szegényebb jen. Gyakran tehettünk az egészség fentartására szükséges sétákat. A mily gyönyörű és élvezetdús egy szép napon vagy éjjelen ily séta, — mindegy akár nappal, akár éjjel — mert mindig éjszaka van — ki képes ilyen éjt leírni? Valóban nem tudom, mi szebb, az éjféli nap-e avagy a délelőtti éjszaka? Mert szebben tündökölnek ilyenkor odafenn a csillagok, gyönyörűebben ragyog a hold és átlátszóbb a jég, és kékebb az ég. És még ha az éjszaki fény vadul czikáztatja sugarait, azt hinnéd, a teremtő egy folyton színét változtató lángtengerrel öntötte le az egész mennyezetet. — Elhalaványulnak akkor a csillagok, elha-