Földrajzi közlemények 1874.
KÖNYVÉSZET - A „Magyarországi kárpát-egylet” évkönyve
Társulati ügyek. 31 gyárrá lett. Minden kéz munkálkodott a szükséges dolgokat elkészíteni. Három csuszka (Schleife) készíttetett, melyek a csolnokok szállítására szolgáltak; az élelmiszerek előkészítettek és rendeztettek. Payer parancsnok május hó 4-én tért haza szárazföldi fölfedezési útjáról; id-én az elutazásra minden készen volt. E czélra három csolnak jelöltetett ki, — a két első 17, és harmadik 150* lábnyi hosszú volt. Két hét múlva a legénység fele visszament a hajóra és még egy negyedik csolnakot hoztak. Továbbá három élelmiszerekkel megrakott szán — egy szánon 14 mázsányi teher volt — s egy—egy csolnak 7—8 mázsát nyomott — állott rendelkezésünkre. Végre eljött az emlékezetes május 20-ika, és az esti nyolcz óra is közeledett. A csolnakok a csuszkákra köttettek; az élelmiszerekkel megrakott szánok dél felé néztek, s búcsút vettünk a »Tegetthoff«-tól, nehéz megmondani szomorú szívvel-e avagy örvendve — egyik érzés a másiknak adott helyet — könnyen megfogható okokból. Eleinte három részre voltunk oszolva; azt hittük, hogy heten képesek leszünk egy szánt húzni. Heten befogtuk, felszerszámoztuk magunkat és hoztunk teljes erőnkből, — de a szán nem mozdult; ezután tizen és tizenegyen kisértettük meg. Ez ment, de hogyan? Minden perczben hasig hóba esve. Négykézláb »hoj — hip« biztatással haladtunk lépésről lépésre. Négy óra reggel volt már és alig valánk egy negyedórányira hajónktól. Fáradtan mászott mindenki csolnakába, mely, ha aludtunk, vitorlavászonnal volt betakarva, és daczára annak, hogy nyugágyunk épen nem vala rózsás, oly kitűnően aludtunk, hogy szép álmainkért fejedelmek is megirigyelhettek volna. Naponta reggeli hat órakor felkeltettünk, hét órakor volt a reggeli — Penikam, borsó-hurka (Erbsen-Wurst), polbvef és lisztből készített kása. Alig nyeltük le ezen kellemes reggelit, már mindenki saját hámjához sietett és tovább folyt a munka. Tizenkét órakor volt az ebéd, thea rhum és czukor nélkül, és egy darab chocolade Két órától hétig ismét húztunk — akkor vala a vacsora — ugyanaz mint a reggeli. Mi természetesebb, mint, hogy tíz nap múlva a ten-