Földrajzi közlemények 1883.
Czikkek - A Tisza fejlődésének törvénye. Hanusz István-tól
198 A Tisza fejlődésének törvénye, rajznak véltem tehát némi szolgálatot tenni, midőn impressióim alapján, jegyzeteimből és tapasztalataimból, mások értesítéseiből és magam gyűjtötte adatokból igyekeztem az említett dolgozatnál kimerítőbbet adni. CZIRBUSZ GÉZA: A Tisza fejlődésének törvénye. Midőn 25 évvel ezelőtt egy szeptemberi derült estén, a minő szép csak a nagy Magyaralföldön szokott előfordulni, hol az év legszebb hónapja épen ez, először a szőke Tiszához közeledtem, szívem sebesebben vert és a még ki nem forrott kedélyű ifjúnak lázas türelmetlenségével keresték szemeim a magyar folyót, mely a partjait beárnyaló füzek lábánál csöndesen kígyózott tova. Rám azonban, ki napvilágot a fejedelmi Duna könyökénél láttam és gyermekéveim annak méltóságos külseje, tiszta tükre, kavicsos partjai szemléleténél folytak le, a medrébe szerényen visszavonult, Jámbor Tisza nem tette azt a benyomást, mit képzeletem magának előre oly tündéri színekkel ecsetelt; de mióta Szegednél, Algyő, Mindszent, Csongrád, Alpár és Szikránál vizéből ittam, sokszor gondolkodóba ejtettek e sajátszerű folyónak még sajátszerűbb életnyilvánulásai. Különlegességek egyike valóban Tiszánk, mely jelentőségre úgy, mint vízvidéke nagyságára nézve a Kárpátoknak második vízére, és e tekintetben csak a Visztulának, melyet éjszaki Nílusnak is neveznek, enged előnyt. Ámbár szabályozása kérdésének helyes megoldása egyértelmű hazánk jóléte kérdésével, elméletileg általában mégis keveset foglalkoznak szőke Tiszánkkal. Lanfranconi például úgy formulázta fejlődése törvényét, hogy azon folyók közé tarzik, melyek pályájukon folyvást öblözeteket (szerpentinákat) mutatnak föl, — de a „miért"-tel adós maradt. Dóczy szerint a Tiszát 1830-ig azon folyók közé sorolták, melyek eredetét homály fedi, mert forrásait némely íróink Huszthoz, mások Máramaros-Szigethez tették közel; de ő már örvend, hogy Cseremiszky Miklós máramarosi születésű orvos értesítése alapján helyesen oldhatja meg a magyar Nílus eredete kérdését. Ma e pont fölött vitázni akarni már meghaladott álláspont, — noha Hátsek a Fekete és Fehér Tiszát megcserélve hibásan adja megyei térképgyűjteménye átnézeti lapján, — de mégis Cseremiszky nevének megőrzése kegyeletszerű dolog, mivel ő mutatta ki kettős forrás fejét azon folyónak, mely hazánk fővízere, a neki adózó víz-