Földrajzi közlemények 1888.
Könyvészet - I. Magyar művek - Remekházy Károly: Nehány szó Alföldünk folyóvizeinek szabályozásáról
Könyvészet. ziója 1650-ből, mely a holdról azt mondja, hogy: »Az Hóid, hetedik Planéta, természet szerint hideg és nedves, az hamarságot jegyzi, fejér szín és sós íz a Hóidé.« — A »Különfélék« szakaszában találjuk a magyar földrajzi irodalmat érintő legrégibb művet. Ez az V. századból való s Priskos byzanti bölcselő Attila udvarát írja le benne. Dr. Havass munkája a magyar földrajzi irodalom múltját világítja meg s a magyar földr. irodalom történetéhez szolgáltatja az anyagot s főleg a földrajzi íróknak kíván szolgálatot tenni. Néhány szó Alföldünk folyóvizeinek szabályozásáról. Irta Remeg Isázs Károly. Egy vízrajzi ábrával. Ára 40 kr. Ez a czime a 21 lapra terjedő 8-ad rétű füzetnek, mely Alföldünk vízi bajainak orvoslására épen úgy ad javaslatot, mint több más ujabban megjelent röpirat vagy hírlapi czikk. Ha azok csapásán járna, alig érdemelne ismertetést, de mivel az egyedül józan vízgazdálkodás elvére helyezkedik, tervének részletezése is tanulságos. Ez a tanácsadó nem az aldunai szorosok kibővítésével kíván segíteni, mely egyértelmű lenne az érvágással, mert tudja, hogy amint a szervezetnek szüksége van minden csepp vérre, úgy a belső medenczék vízkincsét sem szabad tékozolni, hanem a Tisza és mellékfolyóinak szabályozását régi elhagyott vízmedrek fölhasználása és közbeeső csekély magasságú vízválasztók átmetszésével kívánja keresztül vinni, mi egyrész elhárítaná a vízveszélyeket, másrészt eljuttatná az áldást hozó nedvet oda is, hova az különben nehezen juthat el. Folyószabályozási tervéről világos képet nyújt mellékelt térképe, melyen az újból ásandó csatornák összefüggő piros, a felhasználható régi medrek szaggatott piros, a Tisza új csatornája pedig feketén pontozott vonallal vannak adva, mi azokat a mai vízvezető kék színű medrektől első tekintetre megkülönbözteti. Remekházy oly módon tervezi a Tisza szabályozása kérdését megoldani, hogy a Temes folyót Ligettől Podporányon át az Alibunár útba ejtésével a Karas medrébe óhajtja vezetni, hol a deliblati homoktorlasz akadékoskodása előtt a Tisza torkolata Palánkánál volt; a Marost Paulistól a Bega medrébe. Kis-Gsanádnál pedig újra fölelevenítené az Arankát. A Tőz folyót és a Fehér-Kőröst bevezetné Pécskánál a Marosba, a Szamost pedig Szatmártól az Ér medrébe. Végül még csatornát ásatna mindjárt Szegeden alul, mely a Tisza vizeit Valkány, Gsenge útbaejtésével Giládnál adná át a fenebb jelzett Új-Temes csatornamedernek. 23*