Földrajzi közlemények 1898.

Czikkek - Hanusz Istvántól: A Duna-Tisza-köz vándorlása

Ilanusz István. 255 A Duna-Tisza-köz vándorlása. Az a 70—80 kilométer széles és vagy 280 km. hosszú föld­szalag, melyet a Mátrától le Újvidékig a Duna és a Tisza majd egyenlő körben délnek vonuló völgyei határolnak, a maga 20—21 ezer­­ km. kiterjedését meglehetős híven tartja meg ősi alakjá­ban , de keletről a Nap útját követve húzódik nyugat felé. A­mennyit belőle ágyába kebelez a Tisza, midőn a jobb partját foly­ton előre tolja , körülbelül majd ugyanannyit viszont a Duna ha­gyogat el a baloldalán. A Tisza növeszti a keleti Alföldet, a Duna ellenben fogyasztja, emészti a régi Pannoniát, a mai Dunántúlt. Hogy a Duna hazánk nagyobbik Alföldén nyugatra kitérni törekszik s egykor keletibb fekvésű volt az ágya, kimutattam a Magyar Földrajzi Társaság fölolvasó ülésén Budapesten 1890. feb­ruár 13-án. (Földr. Közl. XVIII. 183—201.) A Tisza törekvését nyugatra pedig a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXV. vándorgyűlésén Nagyváradon ugyanazon évi augusztus 17-én. (Munkálatok XXV. 430—446.) A Tisza hatalmaskodó oldalvizei, adózói elől hátrál és kitér nekik nyugatra ; a Duna ellenben a Föld tengely forgásából eredő kitérülés törvényének enged , s a két külön természetű oknak egy az eredménye, az, hogy a két folyó köze nyugatnak vándorol. E két előterjesztés közzététele óta is gyűlt föl a kezemben azt mutató anyag, hogy az Alföld két fő vízere egymást kíséri, a csillag fut a csillag után, s nem éri el egymást. Lássuk előbb az űzőt, azután a futót napáldozat felé való előnyomulásukban. * * * Minthogy semmi sem oly igaz, mint az, hogy a környezet vissza­hat ránk, nem csoda, hogy a Tisza elhagyván fiatalosan zúgva a hegyes Mármarost, szülőföldjét, ugyanazt a jellemvonást tünteti föl, mint a táj, melyen kanyarogva végig foly; még áradásai is olyan lassúak és késlelkedők, mint a szabályozására kiküldött bi­zottságok, mondja Eötvös József báró a Falu jegyzőjében. Áldása hazánk Alföldének a Tisza-folyó, de egyazon tálból eszik vele, szívja a partján lakó nép életerejét, míg fejlődés tör­vénye figyelmen kívül hagyásával törekszik őt az elméleti tudo­mány gátai­ közé szorítani. Számok és tények beszélnek róla.

Next