Földrajzi közlemények 1899.
Czikkek - Dr. Szántó Károlytól: Felső-Csalóközről
Dr. Szántó Károly. 149 oda saját keresztnevét. Pruck lakói német nyelvűek, de van köztük sok magyar nevű is. A hagyomány a községet Rákóczy ide telepített labanczai utódainak mondja. Írott bizonyíték nincs róla, annyi való, hogy Pruckról már 1325-iki íratok emlékeznek, de nem lehetetlen, hogy később elpusztult és új telepítés keltette életre. A katonai térképen német, sőt tót elnevezéseket is olvashatni az osztrák világból. Régi okiratokba ezeknek semmi nyomuk sincs. Csütörtökhely és Szerdahely némileg tót eredetű elnevezésnek látszik. Ortvai szerint Jablam potoca, Maliska potoca, Zutuche folyásnevek is tótosan hangzanak. De nem tarthatjuk tót telepitvénynek egyikét sem, mert őslakóinak nevei magyarok és az 1535-ki összeírásban nincsenek tótra valló személynevek. Csallóköz felső faluinak lakosága: Főrév, Vereknye, Eberhard, Szunyogdi, Brukk, Csölle, Misérd, Dienesdiben német nyelvű. Az első telepítéskor nem volt az. Pozsony erős hatással volt Vereknyére, Főrévre, de hogy a többi mikor lett németté, annak a középkorban nincs nyoma. Első királyaink idejében elég sűrűn volt e vidék betelepítve. Az összes most lakott felső-csallóközi községek már jó részben az Árpádházi királyok alatt, de a mohácsi vész elött mindannyi, sőt a jelenleginél több község is meg volt szállva. Már 1325-ben kimutatható a pozsonymegyei Csallóközben a két szolgabírói járás. Pruck ma magyarosítva Hidas. Heszterhasshaza (olv. Eszterhásháza — tornáczos ház) 1469-ben az Eszterházy nemzetség első fészke, maillésházi község határában „Szerhás" düllő. Ilka, ma Jóka 1197-ben már népes község, ma már kiszorult Csallóközből úgy, mint a többi vízközi falvak. Háborús világot Felső-Csallóköz csak réges-régen és a szabadságharczok alatt látott, kezdve a 907-iki pozsonyi csatától 1849-ig. Szigetünknek felső részét nem dúlta sem török, sem tatár. Csak a Pozsony közelébe esett rész szenvedett régebben a betörő németek és csehektől,, a mohácsi csata után pedig a szabadságharczok alatt Érsekújvár és Komárom ostromaikor az itt tanyázó védő német labancz sereg harácsolásaitól, ami egyúttal valószínűleg közvetetlen okot szolgáltatott, hogy a felső néhány község magyar népségét lassanként német települők váltották fel. Rákóczy itt járt hadainak emlékét a hagyomány Csukor-Paka és Tárnok községek egyegy dűllője nevében őrzi, melyen a barát vezette tatárok tanyáztak, s ma is „Tatárűlés" e két dűllő neve. Az 1848/9-iki harczról szól a királyfiai határban álló honvédemlék.