Földrajzi közlemények 1919.
I. Értekezések - Lóczy Lajos dr., idősb: Gróf Széchenyi Béla emlékezete
FÖLDRAJZI KÖZLEMÉNYEK XLVII. KÖTET. 1919. 1 — 10. FÜZET. Gróf Széchenyi Béla emlékezete. Irta : Idősb dr. Lóczy Lajos. Sárvári és felsővidéki gróf Széchenyi Béla. Ferencnek, a Magyar Nemzei Múzeum alapítójának unokája és a nagy Széchenyi Istvánnak, a M. T. Akadémia megalapítójának fia, 1837 februárius 3.-án Pesten az akkori Európa-szállodában, mely most főkapitánysági épület, született. Édesanyja Zeilern Crescence, özvegy Zichy grófné volt, akinek képe a M. T. Akadémia címerét díszíti. Béla és Ödön. Széchenyi István fiai fiatalságukat Pesten és Czenken töltötték. Magántanulással végezték a középiskolát és a soproni főgimnáziumban nyertek bizonyítványt. Podhorszky József, az irodalmilag és nyelvészetileg neves, később Párisban élt férfiú volt nevelőjük, Angliából jött nyelvmesterek mellett. Egyetemi tanulmányait Béla gróf három éven át a jog- és államtudományi karokon Berlinben és Bonnban végezte. Testedzésben és vitorlázással az 1840—50. évek között magas vízállású Fertőtaván s vadászatokon erősödött meg hatalmas déli termetű, szál férfiúvá, pedig gyermekéveiben vézna, nyúlánk fiúcska volt. Béla grófnak halhatatlan nevű édes atyja a politikai élet küzdelmei között és a magyar nemzet ellankadt közéletét felvillanyozni s nemesíteni akaró, a közgazdaságot ápolni igyekvő lázas munkássága közben, hű élettársával Crescence grófnéval együtt aligha érkeztek reá, hogy fiaik nevelését vezessék. Az apa is csak véletlen nyilatkozataiban vett tudomást szellemi képességeikről és tanulmányaik előhaladásáról, rendszeresen nem irányíthatta őket. Amikor azonban a szabadságharcot megelőző mozgalmas években 1847— 48-ban az események felett kétségbeeső István gróf testileg és lelkileg letört és a döblingi idegbetegséget gyógyító intézetbe került, melyben 1860 április 8.-án önkezével okozott haláláig lakott, az értes annya vette kezébe gyermekeinek neveltetését. A család ekkor Czenkre vonult, mert az abszolutizmus idején csak a vidéken volt bizonyos szabadság; a kastélyokat és udvarházakat állandóan lak- Földr. Közi, 1919. 1-3. füzet.