Földrajzi közlemények 1919.

I. Értekezések - Lóczy Lajos dr., idősb: Gróf Széchenyi Béla emlékezete

FÖLDRAJZI KÖZLEMÉNYEK XL­VII. KÖTET. 1919. 1 — 10. FÜZET. Gróf Széchenyi Béla emlékezete. Irta : Idősb dr. Lóczy Lajos. Sárvári és felsővidéki gróf Széchenyi Béla. Ferencnek, a Ma­gyar Nemz­ei Múzeum alapítójának unokája és a nagy Széchenyi Istvánnak, a M. T. Akadémia megalapítójának fia, 1837 februárius 3.-án Pesten az akkori Európa-szállodában, mely most főkapitány­sági épület, született. Édesanyja Zeilern Crescence, özvegy Zichy grófné volt, akinek képe a M. T. Akadémia címerét díszíti. Béla és Ödön. Széchenyi István fiai fiatalságukat Pesten és Czenken töl­tötték. Magántanulással végezték a középiskolát és a soproni főgim­náziumban nyertek bizonyítványt. Podhorszky József, az irodalmi­lag és nyelvészetileg neves, később Párisban élt férfiú volt nevelő­jük, Angliából jött nyelvmesterek mellett. Egyetemi tanulmányait Béla gróf három éven át a jog- és államtudományi karokon Berlin­ben és Bonnban végezte. Testedzésben és vitorlázással az 1840—50. évek között magas vízállású Fertő­­taván s vadászatokon erősödött meg hatalmas déli termetű, szál férfiúvá, pedig gyermekéveiben vézna, nyúlánk fiúcska volt. Béla grófnak halhatatlan nevű édes atyja a politikai élet küz­delmei között és a magyar nemzet ellankadt közéletét felvillanyozni s nemesíteni akaró, a közgazdaságot ápolni igyekvő lázas munkás­sága közben, hű élettársával Crescence grófnéval együtt aligha érkeztek reá, hogy fiaik nevelését vezessék. Az apa is csak véletlen nyilatkozataiban vett tudomást szellemi képességeikről és tanulmá­nyaik előhaladásáról, rendszeresen nem irányíthatta őket. Amikor azonban a szabadságharcot megelőző mozgalmas években 1847— 48-ban az események felett kétségbeeső István gróf testileg és lelki­leg letört és a döblingi idegbetegséget gyógyító intézetbe került, melyben 1860 április 8.-án önkezével okozott haláláig lakott, az értes annya vette kezébe gyermekeinek neveltetését. A család ekkor Czenkre vonult, mert az abszolutizmus idején csak a vidéken volt bizonyos szabadság; a kastélyokat és udvarházakat állandóan lak- Földr. Közi, 1919. 1-3. füzet.

Next