Földrajzi közlemények 1920.

V. Mellékletek - Lóczy Lajos

FÖLDRAJZI KÖZLEMÉNYEK XLVIII. KÖTET. 1920. 1—5. FÜZET.­­ LÓCZY LAJOS lócsai Lóczy Lajos, a Magyar Földrajzi Társaság tiszteletbeli elnöke, kezdettől fogva legerősebb oszlopa és legnagyobb ékessége 1920. május hó 13.-án Balatonfüreden elhunyt. Fájdalmunkban el­keseredve tesszük le a tollat. Most, amikor az ő akaratára, az Ő tetterejére, az ő tudására éppen a legnagyobb szükség lenne, amikor az összeomlott haza füstölgő romjain, zokogó lélekkel kezdjük összeszedni, ami megmaradt, hogy újra építsük a hazát, most ha­nyatlott le az () ereje s most szállt lelke abba a tiszta világba, ahol nincs hazugság, nincs gonoszság. Magunkra hagyott bennünket. Sírja ott domborodik koszorúkkal ellepve a balatonarácsi temető-" ben, azon a szép helyen, amelyet már életében kijelölt nyugovónak. Bizonyos, hogy szomorú végzetét siettette hazánk szörnyű sorsának látványa. Mit tegyünk nélküle? Fogadjuk­­meg, hogy azt a temérdek okulást és tudást, amit rövid élete folytán örökségül ránk hagyott s annak a hatalmas tetterőnek buzdító példáját, az ő feledhetetlen egyéniségének egész varázsát, mind, mind föl fogjuk használni, hogy újra építsük sírja fölött a hazát, mert amilyen nemes lelke és színtisztán magyarul érző szíve volt, az nem nyugszik meg addig igazán, amíg megint ott nem futnak országunk határai azokon a rajongva szeretett bérceken, amelyeken oly lelkesedéssel szolgálta a tudományt és a hazát! Lóczy Lajos! nagy mesterünk! Lelked nyugodjon meg, föl­építjük újra ezt a szent hazát s neved, a legnagyobbak Pantheon­jában az integráns Magyarország ékessége lesz! Földr. Közi, 1920. 1—V. füz

Next