Földrajzi közlemények 1927.

I. Értekezések - Papp Károly dr.: Schafarzik Ferenc emlékezete

FÖLDRAJZI KÖZLEMÉNYEK LV. KÖTET. 1927. VII-X. FÜZET. Schafarzik Ferenc emlékezete. (1854—1927.) Irta: Papp Károly dr. Bánsági utazásából visszatérve, alighogy Budapestre meg­­érkezett. 1927 szeptember 5-én váratlanul elhunyt S­chafarzik Fe­r­enc műegyetemi tanár, hírneves geológus, aki a Magyar földrajzi Társaságnak évtizedek óta egyik l legbuzgóbb választ­mányi tagja volt. A nyár folyamán még életvidám kedvvel, derűs hangulatban utazott a krassószörényvármegyei Anina vidékére, hogy évtizedes geológiai kutatásainak az utolsó simítást megadja. Úgy tervezte, hogy külső munkáját az idén befejezve, pár év alatt elkészíti a Délmagyarországi hegységek geológiai monográfiá­­ját. A 73 éves geológus-tanár a nyár folyamán heteken át járta a Karas és Néra között emelkedő magaslatokat és talán túlbecsülve testi erejét, hajnaltól estig kalapált és térképezett a vad szakadé­­kokban. Egy augusztus végi napon, a Nagypuskás 1012 méteres gránitkormán úgy érezte, hogy szíve rendetlenül dobog, szédülés fogta el, amit eddig sohasem érzett. Balsejtelemmel utazott haza Anináról Budapestre, ahol egy hét múlva, bánsági jegyzeteinek ki­­dolgozása közben, hirtelenül kiesett a toll kezéből. Mint a harc­ térről visszaérkező törzstisztet, munka közben érte utól a halál. Élete pályája valóban hasonlatos a kötelességteljesítő, fáradtságot nem ismerő törzstisztéhez, aki hazájáért és hivatásáért él és hal, aki határozott de lelkes egyéniségét mindenben a közérdek szol? gálatába állítja. Schafarzik Ferenc osztrák katonatiszti családból szár? mazott. Az 1854. év március 20-án Debrecenben született, közép­­iskolai tanulmányait a nagyszebeni főgimnáziumban végezte. Már gyermekkorában jól beszélt és írt németül, s férfi korában a német nyelvnek valóságos stilisztája lett. Ennek köszönhetjük, hogy hazánk összes geológiai kiadványai, több mint 40 éven át, kitűnő németséggel kerültek a külföld elé. Ugyanis Schafarzik Ferenc a fordításokat bámulatos kedvvel és gonddal revideálta A világlátott Szabó József, „a magyar geológia atyja"­ csakhamar felismerte a kitűnően képzett, szerény tudóst, s 1876— 1882 között a budapesti egyetem ásvány-földtani tanszékére tanár­segédül választotta. Eme működése közben, 1877?ben középiskolai tanári, s 1881?ben bölcsészeti doktori oklevelet szerzett. Az 1878. évi boszniai hadjáratban, mint a 32-es gyalogezred hadnagya, Doboj mellett egy magaslatnak három napos tartásával olyan szolgálatot tett, hogy ott a helyszínen kitűzték mellére a hadi diszítményű katonai érdemkeresztet. Később a honvédség kötelékében csakhamar a főhadnagyi, majd kapitányi rangra emel­­kedett. Katonai parancsnoksága felszólította, hogy a törzstiszti

Next