Földrajzi közlemények 1927.
I. Értekezések - Papp Károly dr.: Schafarzik Ferenc emlékezete
FÖLDRAJZI KÖZLEMÉNYEK LV. KÖTET. 1927. VII-X. FÜZET. Schafarzik Ferenc emlékezete. (1854—1927.) Irta: Papp Károly dr. Bánsági utazásából visszatérve, alighogy Budapestre megérkezett. 1927 szeptember 5-én váratlanul elhunyt Schafarzik Ferenc műegyetemi tanár, hírneves geológus, aki a Magyar földrajzi Társaságnak évtizedek óta egyik l legbuzgóbb választmányi tagja volt. A nyár folyamán még életvidám kedvvel, derűs hangulatban utazott a krassószörényvármegyei Anina vidékére, hogy évtizedes geológiai kutatásainak az utolsó simítást megadja. Úgy tervezte, hogy külső munkáját az idén befejezve, pár év alatt elkészíti a Délmagyarországi hegységek geológiai monográfiáját. A 73 éves geológus-tanár a nyár folyamán heteken át járta a Karas és Néra között emelkedő magaslatokat és talán túlbecsülve testi erejét, hajnaltól estig kalapált és térképezett a vad szakadékokban. Egy augusztus végi napon, a Nagypuskás 1012 méteres gránitkormán úgy érezte, hogy szíve rendetlenül dobog, szédülés fogta el, amit eddig sohasem érzett. Balsejtelemmel utazott haza Anináról Budapestre, ahol egy hét múlva, bánsági jegyzeteinek kidolgozása közben, hirtelenül kiesett a toll kezéből. Mint a harc térről visszaérkező törzstisztet, munka közben érte utól a halál. Élete pályája valóban hasonlatos a kötelességteljesítő, fáradtságot nem ismerő törzstisztéhez, aki hazájáért és hivatásáért él és hal, aki határozott de lelkes egyéniségét mindenben a közérdek szol? gálatába állítja. Schafarzik Ferenc osztrák katonatiszti családból szár? mazott. Az 1854. év március 20-án Debrecenben született, középiskolai tanulmányait a nagyszebeni főgimnáziumban végezte. Már gyermekkorában jól beszélt és írt németül, s férfi korában a német nyelvnek valóságos stilisztája lett. Ennek köszönhetjük, hogy hazánk összes geológiai kiadványai, több mint 40 éven át, kitűnő németséggel kerültek a külföld elé. Ugyanis Schafarzik Ferenc a fordításokat bámulatos kedvvel és gonddal revideálta A világlátott Szabó József, „a magyar geológia atyja" csakhamar felismerte a kitűnően képzett, szerény tudóst, s 1876— 1882 között a budapesti egyetem ásvány-földtani tanszékére tanársegédül választotta. Eme működése közben, 1877?ben középiskolai tanári, s 1881?ben bölcsészeti doktori oklevelet szerzett. Az 1878. évi boszniai hadjáratban, mint a 32-es gyalogezred hadnagya, Doboj mellett egy magaslatnak három napos tartásával olyan szolgálatot tett, hogy ott a helyszínen kitűzték mellére a hadi diszítményű katonai érdemkeresztet. Később a honvédség kötelékében csakhamar a főhadnagyi, majd kapitányi rangra emelkedett. Katonai parancsnoksága felszólította, hogy a törzstiszti