Földrajzi közlemények 1927.

I. Értekezések - Papp Károly dr.: Schafarzik Ferenc emlékezete

SCHAFARZIK FERENC EMLÉKEZETE. 151 Geológiai térképei mintaszerű, pontos felvételek alapján készültek, ugyanis a térképezésben ahhoz a régi iskolához tarto­­zott, amely csakis a valóságot rajzolja bele a geológiai térképbe, úgy amiként azt Böekh János és Telegdi Róth Lajos örökbecsű felvételei mutatják. Sajnos, hogy a Dél-Kárpátokból s részben az Erdélyi Középhegységekből felvett térképek eme három geológus feldolgozásában már aligha látnak napvilágot, mert valamennyi térkép másolata Bukarestben is megvan, s való­­színű, hogy a román geológiai intézet előbb publikálja ezeket, mint a magyar geológusok. Tudományos értekezéseinek száma a 100-at is meghaladja, s csaknem valamennyi munkája német nyelven is megjelent. Ki­­emelkedőbb művei: Az aldunai Vaskapu hegység geológiai viszo­nyai (1903), amely művéből bepillantást nyerünk a Déli-Kárpátok és a Balkán érintkezésének szövevényes hegyszerkezetébe. A Sze­­pes-Gömöri Érchegység geológiai viszonyairól (1904) írt művében kimutatja, hogy az addig fillit, kárpáti gneisz néven leírt kőzetek tb. átalakult kvarcporfiroidok, amely felfedezésével gyökeresen átalakult felfogásunk az egész Északi?Felvidékről. Budapest-Szent­endre vidékéről 1896?ban, majd újabban 1922?ben megjelent érte­­kezései fővárosunk környékét ismertetik. Sajnos, hogy halálával megint eltolódik néhány évre fővárosunk geológiai térképe. Leg­­nagyobb munkája: Magyarország kőbányáinak ismertetése (1904), amelyben 63 vármegyének 2515 kőbányáját írja le. Építészeink s­s bányatulajdonosaink mindakkorig tájékozatlanok voltak a kő?­zetek elnevezésében, gyakran saját köveik nevét sem tudták. Schafarzik eme hatalmas munkájával most már megszüntette a zavart a kőzetek birodalmában. K­ülföldi szakkörök nagy elis­meréssel szólnak a Kaukázus kőzeteit tárgyaló munkájáról, mely D­é­l h­ys Kaukazus című nagy művének III. kötetében 1907-ben Berlinben jelent meg, a következő címen: Petrographische Ergeb­­ nisse der während'der Forschungsreisen M. v. Déchys im Kaukasus gesammelten zusammengesetzten kristallinischen Gesteine (Pag. 177—267, mit 1 Tafel). Tudományos érdemeit a Magyar Tudományos Akadémia is méltányolta, amennyiben 1902-ben levelező, 1916?ban rendes taggá választotta; a Szent István Akadémia pedig 1920?ban a IV. osztály elnöki tisztségébe emelte, majd tiszteleti tagjává választotta; a Magyarhoni Földtani Társulatnak 1910—1916 között két cikluson át elnöke volt, amely idő alatt a magyar geológusok egyesülete fej­lődésének tetőpontjára emelkedett. Mindemez elfoglaltságai köz­­ben is rendkívüli érdeklődéssel kísérte a geográfia ügyét. Amikor Czirbusz Géza „A nemzeti művelődés geogra­­fiája" című 1912-ben kiadott művében azt bizonyítgatta, hogy a geográfia fejlődésének legnagyobb ártalmára van a természettudo? mányos belevegyítés, s hogy ilyenformán elődje, Lóczy Lajos teljesen megakasztotta a geográfia fejlődését, ekkor S­­ h­a f­a­r? zik Ferenc a Földtani Társulat 1913. évi közgyűlésén higgad? tan, de határozottan visszautasítja Czirbusz kiszólásait. Oda­­állítja a Balaton monográfiáját, amely úgy honn, mint külföldön örök időkig ragyogó kútforrása leend a magyar geográfiának. Ki­­mondja, hogy a magyar geográfia ügye országos közművelődési

Next