Földrajzi közlemények 1939.

I. Értekezések - Zalotay Elemér dr.: A Veker folyó fejlődéstörténete

A Veker folyó fejlődéstörténete. 27 felszíni formákkal, itt a ciklus újra kezdéséhez nincs szükség újabb erő, emelkedés vagy süllyedés közbelépésére. A folyó az endogén erők változása nélkül is talál a felszínen akadályokat, amelyek az egyenesből kitérítik, kanyargásra kényszerítik. A kanyarulatok tanulmányozása arra is rávezetett bennünket, hogy a folyókat életerejük szerint csoportosítsuk. Alföldünk folyóinak egy része erejének teljességében van: ilyenek a Tisza és mellékfolyói. Más része, forrásaitól elvágva, csak tengődik a régi mederben vagy újabb mesterségesen épített csatornákban. Ilyenek a Hortobágy, a Kösely, a Kadarcs és félig ilyen a Berettyó. Ezeket neveztük féleleven folyóknak. A harmadik csoportban az egészen kiszáradt régi erek tartoznak; legfeljebb egy-egy mester­séges csatorna gyűjti össze bennük egy-egy szakaszukon, főleg tavasszal, a környék belvizeit. Ilyenek a Veker, a Kórógy, Fürjér, Sertésér stb. Teljes névsorunk igen hosszú volna és nem tartozik szorosan tárgyunkhoz. Két tényre azonban rá kell mutatnunk, anélkül, hogy jelen al­kalommal bővebb tárgyalásukba bocsátkozhatnánk. Az egyik az alföldi közigazgatási határoknak a vízrajhoz való alkalmazkodása. Egész különleges, meglepő törvényszerűségek bontakoznak itt ki. A másik tény nagyrészt az elsőből következik: A folyómedrek változásának alapos tanulmányozása alkalmas arra, hogy szoro­sabb kapcsolatot teremtsen a geológiai és történelmi időszámítás között. Egyikük sem fér el jelen értekezésünk keretében. A Veker folyó fejlődéstörténete. Irta: Zalotay Elemér dr. A Veker mai állapota, vízbősége messze alatta marad az ár­mentesítés előttinek, természetes tehát, hogy a Körös—Tisza-szög mai vízvidéke is egészen megváltozott, az ősi állapothoz képest. A pleisztocénben a Maros törmelékkúpjának csaknem vala­mennyi vize ennek a területnek tartott, mert a folyó törmelékkúpja a síkságra lépéskor a jobbparton fejlődhetett és alakulhatott ki job­ban. A balpart Agyalkútig 140 m magas, viszont a jobbon hama­rább útat talál az Alföldre. Érthető tehát, hogy a Tisza völgyében Szarvastól Hódmezővásárhelyig, sőt azon is túl húzódó lapos terü­letet a Maros tölti ki vízzel és hordalékanyaggal. A törmelékkúp eredeti mederhálózata igen bonyolúlt, ma már csak főbb vonalaiban tudjuk megrajzolni. Valószínű, hogy a ma

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék