Földrajzi közlemények 1939.

I. Értekezések - Zalotay Elemér dr.: A Veker folyó fejlődéstörténete

A Veker folyó fejlődéstörténete. 29 még meg, hogy az ármentesítés a vidéket 37 vízgyűjtő területre ta­golta s ezzel a belső csapadék fölöslege elvezetésének kérdését a le­hető legjobban megoldotta. Igaz, hogy ezzel eredetileg egységes vízvidékeket darabolt fel, egymáshoz nem tartozó medencéket kap­csolt össze s ezzel a területet természetes állapotából kiforgatta. Ez a lényegen semmit sem változtat, mindössze arra lehet iskolapélda, hogy miként válhat maga az ember is igen jelentős földrajzi té­nyezővé. Az előbbi változásokat 5. számú vázlatunk tünteti fel — előre­láthatólag nem sokáig, — egyben pontosan kijelöli annak a terület­nek határait, amelyen a Veker folyó fejlődéstörténetét nyomozva, az alábbi eredményekre jutunk. A Veker nemcsak Szentes, ha­nem az egész Körös—Tisza— Maros szögének egyik legnagyobb vízgyűjtője. Nagyobb a Korogy­nál, sőt a Szárazér-porgányinál is. Érrendszere pompásan beleillesz­kedik a szomszédos ér és csatornahálózatba. Négy nagy vízgyűjtő­medencét egyesít. Ezek közül a terehalmi—mucásháti mocsáron ön­zetlenül osztozik a Koroggyal és annak a terület nagy részét áten­gedi. Csak a veresegyházi két ágon át szív el a m­­aga részére kevés vizet. Ezt a két ágat tekinthetjük az ásott Veker forráságainak. A két ág az ősi folyó egyik teljesen zárt kanyarulatát csatornázza. A veresegyházi felső és alsó csatornák összeömlésénél a Veker 2. ábra.­­ 1. Ma is meglevő vízfolyások; 2. mai száraz medrek; 3. feltételezett mederszakaszok; 4. folyami eredetű homoksávok.

Next